Πλήρωμα ~ "Mit gondolsz, mi a kegyelet?" / "Jó napot, jó fényt a családnak." I.

"Jó napot, jó fényt a családnak."

 

 

"Jó napot, jó fényt a családnak.
Csak az óhajtást hozom, csak jó-magamat.
Bábot a kicsinyeknek nem adhatok, se madárlátta valamit,
nyúlkenyeret, egyebet.
Nem a vásárból jövök, nem a hegyről, nem az égből,
de igenis: a földből.
Nehéz volt magamat összeszednem, nehéz a föld is,
a sírdombot sokáig mozgattam, akár a vakond.
Sós-paprikás kenyeret kívánok, igen.
Adjatok jó bort, ha van, világítson az is minékünk.
Annyi mohát, kőport, cementport, annyi falevelet
csaptam le magamról, féltem, nem érek ide időben.
De süt a nap, sütöget, szép a reggel.
Izzadok édeset a napvilágban.
Gondoltam, jó, ha magam jövök, mert kivel üzenhetnék?
Senkivel. Készültem ide, de mióta, – azóta, hogy a Lehetetlent
agyadba vetted, s forgatol vele engem is.
Itt ragyogok, lásd be, hogy minden lehet.
Emlékezz a pulira is, a Cirókára, ahogy a bika
orrába csimpaszkodik – az a kis gyöngyfogú fekete labda.
Vi-vi, vau, vi-vi, vau-vau-vau!
Ugatok, utánzom, terelem a harangos nagy-dögöt,
a Behemótot, ahogy akarom.
Gondolj csak a Cirókára. Sikerül neked is.
De én nem uszítalak, tedd a dolgod.
Egészségünkre! Mit gondolsz, mi a kegyelet?
Elrekeszteni a dalt a temető mellett?
Vígadjatok, ha tudtok, fiaim.
Hozzatok akár cimbalmot a sírdombomra,
Bőgőt meg szép hegedűt.
Másodszor már nem jövök,
jó napokat, jó fényt a családnak.

Nem hideg a tenyerem, fogjunk kezet." ( Nagy László: Apánk a másvilágról )

"Mit gondolsz, mi a kegyelet?"

Szem vagyok... III./3. ( Το οφθαλμός του Ἡρακλῆς ) ~ mozgékony formát öltve küzd a halállal II. ~ Egy szál rózsa hatalma..., téged küldtelek. / "munkát végzek."

 Hogyan csattan egy tenyér?

"Tudod, hogyan szól két tenyér, ha csattan. Vajon miként szól egy tenyér, ha csattan?" (Zen Koan)  

Ütés vagy simogatás?

 

Szem vagyok! ( Ἡρακλῆς )

Egy szál rózsa hatalma...

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/oda-is-keszulok.html

Háborúba készülsz..., közben szemedet a békén tartod. ( ~ Assisi Szent Ferenc )

Ki tudja..., keménység-e ez?

Ostobaság átvállalni más bűnét ( Dosztojevszkij, Karamazov testvérek ), de ostobaság menteni más életét is.

Téged küldtelek..., kiválasztottságunk tudata e két szó. Weöres Sándorral szemben én ezt a kettőt kötném mindenki lelkére. Ezzel is meg lehetne menteni a világot..., de csak ha válasz rá:

"munkát végzek. (...) De amit rámrónak, én meg nem tagadhatom." ( Euripidész, Alkésztisz, 243 )

S nem alkalmi viselkedésforma ez..., mondhatni: "rutin", egyfajta "drill".

"Mit megvívok, nem első lesz e küzdelem." ( Euripidész, Alkésztisz, 243 ) 

 Persze ennek is csak akkor van értelme, ha a jóért folytatott küzdelemben erősödött eme akarat és test.

Petőfit már éljeneztük Szabadszállási Kiáltványa nyomán..., vagány beszéd, mondtuk. Mit mondjunk Ἡρακλῆς-éről?

"Meg kell most e nemrég-holt nőt mentenem,
s e házba visszahoznom Alkésztiszt hamar
s így Admétosznak tennem szép szolgálatot.
Megyek tehát, hogy ott meglessem éjsötét
leplű urát a holttesteknek, a Halált,
mert sírközelben issza ő a vért, tudom.
S ha leshelyemről rászökellve megfogom,
köré vetem majd körbe mind a két karom,
s őt senki meg nem tudja tőlem menteni,
bordája reccsen - át kell a nőt adnia.
S vadászatom ha tán elvétem, s nem jön el
a vérivásra, akkor hát leszállok én
a Lánynak és az Úrnak lenti naptalan
lakába, és elkérem; s fölhozom, tudom,
Alkésztiszt, hogy karjába adhassam derék
vendégelőmnek, aki el nem kergetett,
bar súlyos bú gyötörte, s ő, a nemesszívű,
előlem eltitkolta, engem így becsül." ( Euripidész, Alkésztisz, 243 )

Ez sem akármilyen beszéd..., lesben állok és amikor jön vért inni megfogom..., ha nem jön el a pokolra szállok utána. 

Igazi férfi szöveg a javából.

De mi motiválja Ἡρακλῆς-t?

 

Herkules típusúak..., Salamov, Van Gogh, Dédnagyapám..., szembefeszülni a sorssal. Hölderlin..., s elbukni..., ha nem marad más.

https://boatswain69.blogspot.com/2022/04/o-crux-benedicta-winnerek-utja-ii.html?spref=fb&fbclid=IwAR1x7zZRnwmTcGCDI6KS5n8nNJFiY5tirIoaIOINv5iNsqJQJeO2PWIFv7w

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/majd-ha-eljon-probatetel-ideje.html

Magamért? Hálából vagy együttérzésből nem terhelni mást, vagy könnyítni sorsán, még önbajomban is? 

De aztán gyorsan "továbbállni", hiszen minden jó elnyeri méltó büntetését!

A kereszténység nem sok újat tudott nyújtani a lelkekért az alvilágba alászálló hős illetve a méltatlanokért legvégső áldozatra is kész szerető személy alakjával; Alexandriai Kelemennek igaza volt...

Az intelligens görögöknek vagy római polgároknak ennél többre volt szükségük.

Majd ha eljön a "próbatétel ideje"...

Kétféle halál és a "jó halál irgalma"

(...) eljön a "próbatétel ideje".

 

A modern világ szélsőségesen egocentrikus szemlélete elterjesztett egy számomra nehezen elviselhető álláspontot. 

Ha szóba kerül a téma, mindenki úgy fogalmaz, a jó halál az, ha gyorsan és fájdalommentesen távozunk.

És akkor mi lesz a többiekkel? - teszem fel ilyenkor a kérdést..., s látszik, erre nem is gondoltak.

A keresztények rendszeresen imádkoznak a "jó halál irgalmáért", ami jó hosszú haldoklást jelent, így közben alkalmad van elbúcsúzni azoktól, akiket szeretsz; fel tudsz készülni az "átmenetre"; - letudod a "tartozásaid". ( S mások is elbúcsúzhatnak tőlünk..., fontos ez is, hisz ők "még maradnak". )

Különös, hogy erre alig gondol ma bárki is..., csak a saját esetleges fájdalmuk van a szemük előtt, a többieké alig.

Ezért ajánlja Szent Ágoston mindannyiunknak:

„Inter conversionem et mortem aliquod temporis apatium intercedet oportet.” ( A megtérés és a halál között némi időköznek kell lennie. )

Nem akkor kellene kapkodni.

S ha megadatik, milyen is legyen?

Ami innen következik, dédnagyapám és anyósom "története".

I. 

Gyerek koromban "láttam" dédnagyapám haldoklását, akkor ez nagyon megérintett, ezt gondoltam igazi hősiességnek. Úgy halt meg, ahogy élt is, utolsó erejét összeszedve a legvégső pillanatig nem terhelve másokat.

II.

Majd anyósomét..., sokáig betegeskedett, nekünk teljesen kiszolgáltatva...; ez ugyanúgy mélységesen elgondolkodtatott, ehhez sem kell kis bátorság, ez is egyfajta "hősiesség"..., teljes valónkkal mások kezébe esni; - kényre-kedvre kiszolgáltatva. 

 

Azóta sem tudok dönteni.

Majd ha eljön a "próbatétel ideje" ( G. B. Shaw ), kiderül ez is..., mert majd "kell" választani. 

S "állni a sarat".

„Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod.” ( Jn 21,18 ) 

Mögöttük észrevétlenül beosont a kis gimnazista is, szegényke, újdonatúj mundérban, kesztyűsen, szeme alatt ijesztő, kék karikák, melyeknek okával Ivan Iljics nagyon is tisztában volt. Mindig sajnálta a fiát. Riadt, részvevő pillantása is félelmetes volt, Ivan Iljicsnek úgy tetszett, Geraszimon kívül csak Vaszja érti, és sajnálja." 

( Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála ) 

De a Básti féle film változat "jobb"... 

( https://www.youtube.com/results?search_query=ivan+iljics+hal%C3%A1la )

 

Egy minden esetre bizonyos,
bajorországi Klotz Jusztina látomásából is, Isten ha visszahívna gyorsan hívna vissza, de irántunk való szeretetből lehetőséget ad nekünk, ezt ebben a világban "időnek" hívják.

 

"A szeretetben minden lehetséges, csak akarni kell segíteni. Szeretetetek győzni fog! Megadom a hirtelen meghaló emberek számára még az időt, különleges kegyelemből…" 

( bajorországi Klotz Jusztina )

2019. 05. 15.

Második szabály: Ha nem változtál lélekben egy adott esemény hatására, az nem érted történt.

"Meglátogatta Isten!"

 

 

A régiek ezt mindig valami nagy trauma alkalmával mondogatták..., valami történik veled, valami nagyon tragikus, valami szörnyű..., ám amiben feltárul valami gyönyörű és magasztos.

Mondhatnám, "megérint Isten"..., megérezheted közvetlen jelenlétét.

"Ami nincs, arra nem lehet gondolni, ami nincs, az nem fájhat, ami nincs, az: nincs. Legfeljebb a hiány, az üresség titokzatos mélysége szédít néha, de ebbe a mélységbe napok hullanak, kitöltik lassan a feneketlennek látszó szakadékot." ( Fekete István )

S hirtelen ráébredsz, - "fáj", hogy "tartozol"...

Van akinek ez nem új érzés..., mondhatni otthonos és meghitt.., örvend szívében. ( A mentősök egész úton azon aggódtak, nagyon lassan ver a szívem..., még a lapomra is beírták: "bradycardia"..., szeretem Isten jelenlétét. Jól viselem, boldog vagyok benne... , megnyugtat.)

Értünk történnek a dolgok, "részben" általunk!

"Én reszketek egyedül elkárhozni,
Magammal vinném beteg lelkedet...
De végzetünkkel mindhiába küzdünk:
Nekünk együtt még halni sem lehet!..." ( Ady Endre )

A betegeknek kell az orvos, nem az egészségeseknek.

Nem kell mindent értened. De egy biztos:

Második szabály: Ha nem változtál lélekben egy adott esemény hatására, az nem érted történt. 

De ez kevéssé valószínű...

Akik találkoznak, mint mi mind, akik elszenvedtük a balesetet, mind valamiért vettünk részt a helyzetben, mindőnknek volt mit tanulni belőle. Én megerősítést kaptam, s egyfajta sürgetést..., ideje előlépni a homályból - ne vidd sírba magaddal a kitüntetéseid, mint dédnagyapád tette annak idején!

Tehát a szabály megfordítható, s visszaérkeztünk az elsőhöz...; csak olyan dolog történik, ami meg kell hogy megváltoztasson téged, s ezek a szükségek hozzák össze az embereket.

"Miként a tiszta űrben a világok,
lebeg keringve bennem a hiányod

majd árnyék leszek s te szorongva félsz:
óh hát ne hagyj meghalnom, amig élsz." ( József Attila )

2020. 07. 08.