"Jó napot, jó fényt a családnak."
"Jó napot, jó fényt a családnak.
Csak az óhajtást hozom, csak jó-magamat.
Bábot a kicsinyeknek nem adhatok, se madárlátta valamit,
nyúlkenyeret, egyebet.
Nem a vásárból jövök, nem a hegyről, nem az égből,
de igenis: a földből.
Nehéz volt magamat összeszednem, nehéz a föld is,
a sírdombot sokáig mozgattam, akár a vakond.
Sós-paprikás kenyeret kívánok, igen.
Adjatok jó bort, ha van, világítson az is minékünk.
Annyi mohát, kőport, cementport, annyi falevelet
csaptam le magamról, féltem, nem érek ide időben.
De süt a nap, sütöget, szép a reggel.
Izzadok édeset a napvilágban.
Gondoltam, jó, ha magam jövök, mert kivel üzenhetnék?
Senkivel. Készültem ide, de mióta, – azóta, hogy a Lehetetlent
agyadba vetted, s forgatol vele engem is.
Itt ragyogok, lásd be, hogy minden lehet.
Emlékezz a pulira is, a Cirókára, ahogy a bika
orrába csimpaszkodik – az a kis gyöngyfogú fekete labda.
Vi-vi, vau, vi-vi, vau-vau-vau!
Ugatok, utánzom, terelem a harangos nagy-dögöt,
a Behemótot, ahogy akarom.
Gondolj csak a Cirókára. Sikerül neked is.
De én nem uszítalak, tedd a dolgod.
Egészségünkre! Mit gondolsz, mi a kegyelet?
Elrekeszteni a dalt a temető mellett?
Vígadjatok, ha tudtok, fiaim.
Hozzatok akár cimbalmot a sírdombomra,
Bőgőt meg szép hegedűt.
Másodszor már nem jövök,
jó napokat, jó fényt a családnak.
Nem hideg a tenyerem, fogjunk kezet." ( Nagy László: Apánk a másvilágról )
 |
| "Mit gondolsz, mi a kegyelet?" |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése