"Az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.”
"Hát lényegében döntetlen marad
mindörökkön-örökre az evilági játék
a fehér és a fekete kockákkal?
mindig így lesz: néhány elveszett győztes,
sok-sok elveszett vesztes?
igen, azt mondják ellenségeim.
én azt mondom: majdnem minden, amit látok,
másképp is lehetne. de milyen áron?
véresek a haladás lábnyomai.
de a haladás nyomai-e valóban?
kívánságaim oly egyszerűek.
egyszerűen teljesíthetetlenek?
igen, azt mondják ellenségeim.
a titkárnők mind életben maradtak.
Szemetes-kocsisok nem tudnak semmiről.
a kutatók kutatásaikba merülnek.
a hétevők esznek. Jól van így.
közben én megkérdem magamtól:
holnap is nap lesz még?
ravatal már ez az ágy?
igazunk van-e vagy sem?
szabad-e kételkedni a kételkedésben is?
nem, jótanácsotokat, hogy kössem föl magam,
bármily nemes a szándék, nem fogom megfogadni.
még holnap is nap lesz (valóban?),
fölnyithatom szemem s megláthatok
valami jót, hogy kimondjam, nem volt igazam.
édes lesz az a nap, mikor a magátólértetődő
lényegében magától értetődik!
micsoda diadal, kasszandra,
megízlelni a téged cáfoló jövendőt!
valami újat, ami jóra fordul.
(azt a régi jót ismerjük mi már..)
figyelmesen hallgatom ellenségeimet.
kik ezek, az én ellenségeim?
a feketék fehérnek hívnak engem,
a fehérek feketének neveznek.
ezt örömmel hallom, meglehet, azt jelenti:
az igaz úton járok.
(de van-e igaz út?)
én nem panaszkodom, ellenük emelek panaszt,
akiket az én kétségem hidegen hagy.
mert más a gondjuk.
elképesztenek ellenségeim.
oly jószándékúan bánnak velem.
minden bűnt megbocsátanának annak,
ki megalkudna velük s önmagával.
némi feledékenység kellene, hogy megkedveljenek.
egyetlen úgy-legyen,
mindegy miféle hiszekegyre,
s ott ülhetnénk köztük kedélyesen,
búcsút mondhatnék az árnyékvilágnak,
és felköthetném magam, lényegében
higgadtan, s megbékélve, kétség kívül,
az egész világgal." ( Hans Magnus Enzensberger, Kétség )
„A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” ( Mt 8,20 ) ~ Αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσιν καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις, ὁ δὲ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνῃ.
 |
| "búcsút mondhatnék az árnyékvilágnak, és felköthetném magam" |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése