Πίστις Σοφία - a felbátorodásról ( παρρησιαστης ) és a koszorúról ( στεφάνος ) ~ „Olyannak, mint a sátán..."

 "Amikor így zaklatták és nyugtalanították, újra dicsérő énekkel kiáltott a világossághoz."

"Az ilyen ember munkás és harcos."

"My brethren, I have received my garland."

"Péter abba, Lót abba tanítványa mesélte, hogy egyszer, mikor Agathón abba kunyhójában voltam, hozzá jött egy testvér és azt mondta: „A testvérekkel együtt akarok lakni. Mondd, hogyan éljek velük együtt?" Az öreg azt mondta neki: „Ahogy az első napon, amikor bemész hozzájuk, úgy őrizd meg idegenségedet (ξένωθεια) életed minden napján, nehogy felbátorodj velük szemben (παρρησιαστης)!"

Erre megkérdezte Makáriosz abba: „De hát mit művel a felbátorodás?" Az öreg azt mondta neki: „A felbátorodás nagy hőségre hasonlít: amikor megjelenik, mindenki elmenekül előle, és tönkreteszi a fák gyümölcsét!"

"Ilyen súlyos dolog a felbátorodás?" - kérdezte Makáriosz abba. 

Agathón abba így válaszolt: "Nincs rosszabb szenvedély a felbátorodásnál, hiszen ez az összes szenvedély szülőanyja. Aki munkálkodik, annak nem szabad felbátorodnia, még ha egyedül van is kunyhójában. Tudom, hogy egy testvér, aki már régóta kunyhójában élt, egy kis ágya volt, mesélte: »Úgy hagytam volna el a kunyhót, hogy még a kis ágyról sem tudtam, hacsak valaki más nem figyelmeztetett volna rá.« 

Az ilyen ember munkás és harcos." ( A szent öregek könyve, Agathón abba, 83, 1, 55-56 )

 

 Semmit sem tart magáénak...

"Kezdetben azt mondta Ammóész abba Izajás abbának: „Minek látsz engem most?" Azt mondta neki: „Olyannak, mint egy angyal, atyám!" Később így szólt hozzá: „Hát most minek látsz engem?" Azt mondta: „Olyannak, mint a sátán, mert ha jó szóval is vagy hozzám, olyan az számomra, mint a kard." ( A szent öregek könyve, Ammóész abba, 131, 2, 71 )

 

Mindenért felelősséget vállal..., s bele is szól mindenbe.

 

Már megint egy rosszul feltett kérdés... 

"Az Első Rejtély folytatta, és így szólt: Az történt ezután, hogy mielőtt Πίστις Σοφία-t egészen kivezettem volna a káoszból, mivel az én Atyám, az Első Rejtély, mely besugároz, ezt még nem parancsolta meg nekem, miután tehát Authádész teremtményei észrevették, hogy világosságáramlatom a világosságerőket, amelyeket Πίστις Σοφία-tól elvettek, most visszavette tőlük, és Πίστις Σοφία-ba nyomta, s ezen kívül Πίστις Σοφία-t felragyogni látták, fényesen, ahogyan kezdetben volt, nagyon megharagudtak Πίστις Σοφία-ra, 

 

 S újra Authádészükhöz kiáltottak, hogy jöjjön és segítsen nekik, hogy újra elvehessek Πίστις Σοφία-tól a fényerőt. És Authádész egy másik nagy fényerőt küldött le a tizenharmadik eon magasságából. Az lejött a káoszhoz, mint a suhanó nyílvessző, hogy Authádész támogathassa a teremtményeit, s ezek újra elvehessek a Πίστις Σοφία fényeit. 

 

  Amikor pedig ez a fényerő lejött, Authádész káoszban lévő teremtményei újra felbátorodtak, és szorongatni kezdték és üldözték Πίστις Σοφία-t, aki megijedt és nagyon zavarba jött. És Authádész néhány teremtménye szorongatta őt. 

 

Az egyik teremtmény egy nagy kígyó alakját öltötte; egy másik egy nagy, hétfejű sárkánykígyó, megint másik pedig sárkány alakjában jelent meg, és Authádész első ereje, az oroszlánfejű erő is eljött a többi teremtménnyel együtt; ez a számtalan teremtmény együtt támadt Πίστις Σοφία-ra, újra levezették a káosz alsó területeire, és újra nagyon nyugtalanították őt. Mivel ennyire zaklatták, elmenekült előlük, és újra a káosz magasabb területeire jutott, de Authádész teremtményei követték, üldözték, és nagyon zavarba hozták.

 

Ezután az történt, hogy a tizenkét eonból letekintett Ádámász, a zsarnok, aki szintén haragudott Πίστις Σοφία-ra, mivel Πίστις Σοφία a Világosságok Világosságához akart menni, mely mindegyikőjük fölött volt. Ezért haragudott rá. 

 

Amikor tehát Ádámász, a zsarnok, kinézett a tizenkét eonból, látta, hogy Authádész teremtményei szorongatják Πίστις Σοφία-t, hogy elvegyék minden világosságát.  

 

Amikor Ádámász ereje leért a káoszba minden teremtményhez, vagyis ez a démon lejött a káoszba, elbuktatta Πίστις Σοφία-t. És az oroszlánfejű erő meg a kígyófejű erő meg a sárkánygyíkfejű erő meg a sárkányfejű erő meg Authádész minden más teremtménye azonnal körülvette a Πίστις Σοφία-t, hogy megpróbálja tőle újra elvenni minden belső erejét.  

 

Nagyon szorongatták és veszélyeztették Πίστις Σοφία-t. Amikor így zaklatták és nyugtalanították, újra dicsérő énekkel kiáltott a világossághoz, és azt mondta: 

   

1. Ó, Világosság, segítettél nekem! Hagyd a te világosságodat reám esni! 

 

2. Mert te vagy az oltalmazom, és tehozzád akarok jönni, ó, Világosság, mert benned bízom, ó, Világosság!  

 

3. Mert te mentesz meg Authádész és Ádámász zsarnoknak a teremtményeitől [kisugárzásaitól], te fogsz megszabadítani engem az ő hatalmuk veszélyeitől.  

 

Amikor Πίστις Σοφία ezt mondta, akkor Atyám, a besugárzó Első Rejtély parancsára Én újra leküldtem Gábrielt és Michaelt és a nagy világosságzuhatagot, hogy Πίστις Σοφία segítségére siessenek. És megparancsoltam Gábrielnek és Michaelnek, hogy Πίστις Σοφία kezeiken hordozzák, hogy az ő lába ne érintse meg a sötétséget. Továbbá megparancsoltam, hogy vezessék át a káosz területein, ahonnan ki fogják vezetni őt.  

 

Az történt, hogy amikor az angyalok lementek a káoszhoz a világosságáramlattal, Authádész teremtményei és Ádámász teremtménye meg- látták a világosságzuhatagot [áramlatot, folyamot], ahogyan mérhetetlen fényességgel ragyogott. Ekkor megijedtek, és elengedték Πίστις Σοφία-t.  

 

A nagy világosságáram pedig körülvette Πίστις Σοφία-t minden oldalról, balról is meg jobbról is és minden oldalon. 

 

És fénykoszorú lett az ő fején.  

 

Amikor a világosságzuhatag körülvette Πίστις Σοφία-t, ő nagyon felbátorodott. A világosságáramlat nem tágított egyik oldaláról sem, s így ő nem félt többé Authádész teremtményeitől a káoszban, sem Authádész másik, új erejétől, mely repülő nyílként csapott le a káoszba; nem rettent meg Ádámász démonerejétől sem, mely az eonokból jött. És az Én parancsomra, a kifelé sugárzó Első Rejtély parancsára a világosságáramlat rendkívülien világított, mialatt Πίστις Σοφία-t minden oldalról körülvette. 

 

És Πίστις Σοφία a világosság közepette volt, mialatt egy nagy világosság volt tőle balra is meg jobbra is, és minden oldalon, fején is koszorút képezvén.  

 

És Authádész teremtményei nem tudták már megváltoztatni a kinézetüket, de az erős fényt sem bírták, s így sokan lerogytak jobb oldalon, mivel rendkívül erősen világított, és sok más esett össze bal oldalon.  

 

Πίστις Σοφία-hoz pedig egyáltalán nem tudtak közeledni a nagy világosság miatt.

 

 Egymáson estek keresztül és egymásba botlottak; Πίστις Σοφία-t azonban nem tudták bántani, mert ő a világosságban bízott.  

 

És Atyám, a besugárzó Első Rejtély parancsára magam mentem le a káoszhoz nagy fényességben, az oroszlánfejű erő elé léptem, mely fénylett, és elvettem a benne lévő egész világosságát. 

 

Authádész minden teremtményét megfogtam, hogy többé ne mehessenek a helyükre a tizenharmadik eonhoz. És Authádész minden teremtményétől elvettem az erőt, s így 

mind erőtlenül estek össze a káoszban.  

 

Πίστις Σοφία-t pedig kivezettem, mialatt ő Gábrieltől és Michaeltől jobbra volt. És a nagy fényár újra belé áradt.  

 

És a Πίστις Σοφία saját szemével látta, hogyan veszem el a világosságerőt az ellenségeitől.

 

 És Πίστις Σοφία-t kivezettem a káoszból, mialatt ő rálépett Authádész kígyófejű teremtményére. De lábbal tiporta a hétfejű sárkánykígyó-teremtményt és az oroszlánfejű meg a sárkányfejű erőt is. Πίστις Σοφία-t állandóan Authádész hétfejű sárkánykígyó teremtményén hagytam állni, mert ez hatalmasabb és gonoszabb volt, mint a többi együtt. 

 

Én pedig, az Első Rejtély vele voltam, elvettem a sárkánykígyóban lévő minden erőt, és megsemmisítettem egész anyagát, hogy mostantól kezdve egyetlen magja se kelhessen ki." Pistis Sophia, 66. fejezet )  

 

 

Mi történt Szókratész vádlóival? Mit hibáztak el?

 

Létezik-e különbség "felbátorodás" és "felbátorodás" között? S ha van "jó" felbátorodás..., mi köze a "koszorúkhoz".

Milyen a helyes felbátorodás...? 

Előre jelezzük a "keskeny út" fogalmához áll közel:

"Megkérdezték Ammónasz abbát: „Melyik a szűk és rögös út (Mt 7,14)?" Azt válaszolta: „A szűk és rögös út ez: erőt venni gondolatainkon és az Isten kedvéért lemondani saját akaratunkról. Ezt jelenti ez is: Nézd, mi mindent elhagytunk és követtünk téged (Mt 19,27)." ( A szent öregek könyve, Ammónasz abba, 123, 11, 67-68 )

 

Ki az "Első Rejtély"?

 

"Nézd, mi mindent elhagytunk és követtünk téged (Mt 19,27)."

 

 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/06/manicheusok-v-psalms-to-jesus-vii_14.html?spref=tw