"Az elillantak nélkül semmi sem volna szilárd."
"Áldjátok halk ünnepünket, kertjeinket, otthonunkat, a jó holmikat
szobánkban, birtokunk javát. A vendégek sorra gyűlnek, ez későbben, az
korábban, új meg új lét lángja gyullad s leng tág aklainkon át.
Ezer ékes, régi kelyhet, melybe könnyek ezre pergett, arany gyűrűt, vértet, nyerget rejt a kamramély; s tudunk éjsötét üregben sok-sok ékszert, ékkövet lenn; számlálja bár szűnhetetlen, senki végére nem ér. Múltakbéli nemzedékek, ős időkből hős vitézek, óriási csillaglelkek találkoznak itt; élemült agg, zsenge gyermek, nyájas asszony, réveteg bölcs ül itt együtt, alkot egy kört, s egy ősvilágban lakik. Jajra itt nem nyitnak ajkat, más vidékre egy se vágyik, aki egyszer asztalunknak volt vendége már; helye itt már nincs panasznak, forradás, seb egy se látszik, könnyet itt sem sose hullat, míg az örök óra jár. Áhitatban úszva és szent szemléletben elmerülten ring velünk a boldog ég fent; kékje tiszta, mély; kikeleti ligetében szállunk lengő köntösünkben, és e tájon sose lebben hideg, éles, durva szél. Édes éjfelek varázsa, titkos erők körfolyása, talányos játékok üdve: csak mi ismerünk; mert fölérve célkörünkbe csak mi úszunk olyan árban s oszlunk oly permetre váltan, melyet egyben ízlelünk. Bennünk a szerelem, élet bensőséges lételem lett, s elvegyülve zsong a létár, szívet ajz a szív. Szomjan válik szét a létár, az elemek harcra kelnek, s ez szerelmünk életének telje, szívben ez a szív. Bármihez nyúl kezünk hozzá, gyümölccsé lesz, balzsamossá, lágy kebellé, harmatossá: örömáldozat. Nem halljuk, csak vágyak fojtott suttogását, csupa boldog szembe nézünk, s egyre csókot élvezünk és ajkakat. Óhajaink sose szűnnek átölelni kedvesünket, neki adni lényegünket, s lenni vele egy, szomját oltani egészen, semmisülni a cserében, s csak egymásból színi éhen, soha másból életet. Szerelemben és gyönyörben így élünk mi itt azóta, hogy a világ kioltotta zavaros tüzét, ránk zárult a domb, a máglya elszikrázott, és a lélek elől ijesztőn enyészett földi létünk képe szét. Emlék ontja ránk varázsát, meghitt, szent kivánkozásnak édes borzongása jár át, izzó hevet olt. Némely seb csak égten ég benn; valami mély, égi bánat lakik mindnyájunk szivében, s egy közös, nagy árba old. S mi, sodrában tovaringva titkos módon Istenünkbe, a nagy életóceánba torkollunk bele; majd szivéből újra vissza áramlunk saját körünkbe, s magát örvényünkbe mártja a Küzdés szent szelleme. Boglárokról, aranyláncról, zöld smaragdról, rőt rubinról, hímetekről, éketekről mondjatok le már. Az alanti nyirkos ágyból, a romokból és a sírból rózsás arccal lengjetek föl, vár a tarka mesetáj. Ó ha tudnák, akik élnek, s életünknek társa lesznek, hogy örömük mosolyunknak visszfénye csupán: vígan indulnának útnak, s hagynák ott a szürke létet - Gyorsan jár az óra: jertek, szeretteink, szaporán! Kössük a föld szellemét le, titka nyíljék a halálnak, szóljon az élet igéje; látva lássatok! Országodnak itt a vége, kölcsön fényed fogyva sápad, le fognak béklyózni végre, Földszellem, lejárt napod! ( Novalis: A halottak éneke (Das Lied der Toten), ford.:Rónay György ) https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/ha-majd-gyertyat-gyujtani-mentek-ne.html |
"Nem a föld nyelte el őket, talán a levegő?
mint a por s a homok szemei, számtalanok, de mégsem
porrá lettek, hanem semmivé. seregestül
feledték el őket. sietve s kéz a kézben
mentek el, minta percek. többek ők minálunk.
s emlékük mégsem maradt. mert nincs följegyezve,
a porban sem olvasható, egyszerűen csak elillant
a nevük, evőkanaluk és a lábuk nyoma.
mi nem gyászoljuk őket. senkisem
emlékezhet reájuk: megszülettek,
megszöktek, meghaltak? körünkből
mégsem hiányzanak. a világ
hézagtalan, és mégis ők
tartják össze, kik már nem lakói,
kik elillantak. itt vannak mindenütt.
a távollevők nélkül semmi sem volna jelen.
az elillantak nélkül semmi sem volna szilárd.
az elfeledettek nélkül semmi sem volna biztos.
akik elillantak, igazak voltak. akár a hang. így foszlunk szét mi is." ( Hans Magnus Enzensberger, Az elillantak )
 |
| De "ki lendíti, oldja, bűvöli, hívja, költi föl a tetszhalottakat - a halottak közül, és ki menti föl őket?" |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése