Tanúskodj egyedül... / "Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját."

"Mély bölcsesség, "a Géniusz nem született igába,"

 

 

 

Még teológus hallgató koromban vitába bonyolódtam az egyik hallgató társammal..., s később ez megismétlődött első fiam keresztanyjával is, aki nagy Kis Szent Teréz rajongó volt, a szent morális érvényességéről.

Mondtam neki, nem szent az aki naplót ír "hőstetteiből". Ha valaki szent, nem reklámozhatja saját belső fejlődését; ha valóban szent...: majd reklámozzák mások, ha ez a példa számukra példamutató értékkel bírt.

Ám először is, miért lenne különbség a Krisztus-követő bármely tanítvány tapasztalatának értéke között illetve miért befolyásolná ezt azok egymásutánisága, sorrendje?

Hisz mind testvérek vagyunk...

Sőt mindannyiunknak kötelességünk "zsenivé válni".

"Mély bölcsesség, "a Géniusz nem született igába," ( Hölderlin, Az ifjú a bölcs tanácsadókhoz, 25 )

Sem sajátunk, sem az Isteni...

"; hála azonban! az isteni adomány sosem érheti fel; csak mély bölcsesség fogja át." ( Hölderlin, Békeünnep, 132 )

Ezt Pál apostol hitnek hívja..., az inkább módszer..., meglátni azt ami kell zsenialitásunkhoz ( ~ Böjte Csaba este )

"A hit ugyanis nem mindenkié. Az Úr azonban hűséges, megerősít benneteket és megoltalmaz a gonosztól." ( 2Tessz 3,2-3 )

 Megmutatja a hiten keresztül amit kell, - ami kell, hogy "géniuszok" lehessünk, itt és most:

"Ami engem illet, a tökéletesség elérésében nem ismerek más eszközt, mint a szeretetet."
( Lisieuxi Szent Teréz, LT 109.)

 "Mit határoz az Uram, ha sötét a jövő? A holnapért imádkozni én nem tudok. Oltalmazd meg ma szívemet, védj meg ma engem, s add nekem mára
szent világosságodat!" ( Lisieuxi Szent Teréz, Mon Chant d'Aujourd'hui. PN
5. 3. versszak )

Ám ennek mármint a szeretetnek és hitnek az alapja a 4. szint..., a Hűség!

Ez minden alapja..., hűségből fakad minden:

 "hűséges, áldó-szóra tárul a végtelen, élhető föld," ( Hölderlin, Bátorítás, 87 )

De mint korábban beszéltünk, szerelme irántunk akkor is megmarad, ha mi hűtlenekké lennénk:

"Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja." ( 2Tim 2,13 )

Kár volt kárhoztatnom Kis Szent Terézt..., ki felismerte a "daimónionját" aligha tehet annak ellenében..., s vicces, most én ugyanazt teszem, mint Ő annak idején..., engedelmeskedem.

"Írni" ( ~ Utassy ) írás és beszéd..., keresztere feszülni magad ácsolta kereszteden. Tanúságtétel, ha nem nézi senki akkor és annál inkább..., "Messiás-szindróma", ha ez a "daimón", miért ne?

 

Utassy József, Irdatlan ég alatt, Tüzek tüze

 

"Elkezdődik küldetésem, hogy megszerettessem a Jó Istent úgy, ahogy én szeretem, hogy az én kis utam a lelkeknek adjam! Ha a Jó Isten meghallgatja kívánságaim, mennyországom a földön fog eltelni a világ végéig Igen, mennyei boldogságom az lesz, hogy jót teszek a földön." ( Lisieuxi Szent Teréz, UB 58. )

A "kép" hozzád tartozik..., nem vagy köteles másoknak elszámolni vele. De Istenben nem szólhat másról mint szeretetről:

"Miután lelketeket az igazságnak engedelmeskedve már megtisztítottátok az őszinte testvéri szeretetre, figyelmesen szeressétek egymást, szívből." ( 1 Pét 1,22 )

S van egy érdekes zárlat a Péter levélben: "mert a szeretet sok bűnt elfedez."

"Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez." ( 1 Pét 4,8 ) 

Mert még soká nem lesz a világ a legjobb világ, de ez így is Isten Országa mely közöttünk alakul ki..., fájni fog..., de a szeretet "sok bűnt elfedez". Legalább ne fájjon nagyon. Bár ha nagyon fáj akkor legalább nyilvánvalóbbá válik a szabály:

"Prokopp Mária a képtár kiállításának megnyitóján így összegezte az apokalipszis üzenetét: "... Semmi sem zavarhatja Isten örök békéjét, dicsőségét ... alapvetően optimista mű a bibliai Apokalipszis. Lássák meg az Apokalipszis képek üzenetének lényegét, hogy a borzalmak elmúlnak, de Isten és a hűségesek diadala, dicsősége örök!" ( Az Apokalipszis művészete, Lőrincz Zoltán, Előszó, 7 )

Mondanánk..., a sztoikusokat ismételve: "akard a végzetedet"! 

Szent Teréz ugyanezt tette..., szeretetből, megelőzve sok felesleges fájdalmat:

"Felajánlottam magam a Gyermek Jézus kis játékszerének; azt mondtam Neki, hogy ne úgy bánjék velem, mint valami drága játékkal, melynek nézésével is beérik a gyerekek, hozzányúlni pedig nem mernek, hanem úgy, mint egy teljesen értéktelen kis labdával, melyet ledobhat a földre, a lábával rúghat, felhasíthat, otthagyhat egy sarokban vagy a szívére szoríthat, ha ebben örömét találja, egyszóval szórakoztatni akartam a kicsi Jézust, kiszolgáltatni magam gyermeki szeszélyeinek... Meghallgatta imádságomat. ( Lisieuxi Szent Teréz, A 163.)

"Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr." ( 1 Jak 5,11 ) 

"Aki ezen túlmegy, és nem marad meg Krisztus tanításában, nem mondhatja magáénak az Istent. De aki kitart a tanításban, az Atyát is, a Fiút is magáénak mondhatja." ( János 9 )

"Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját." ( Jel 2,10 )

Ez a 4. szint vége. 

 

"Prayer is an aspiration of the heart, it is a simple glance directed to heaven, it is a cry of gratitude and love in the midst of trail as well as joy; finally, it is something great, supernatural, which expands my soul and unites me to Jesus."

Therese of Lisieux

 "mintha minden szavam értené, testvérem volt az ég sok csillagja," ( Hölderlin, A Természethez, 16 )

"úgy futottam, mint kóbor fia
boldog szivvel atyja csarnokába,
a Végtelenség karjaiba." ( Hölderlin, A Természethez, 17 )

"Talán akad még egy hely a világon, ahol feláldozhatod magad, ( Ágoston kontra Plotinosz )

(...) valójában csak ezekről mondható, hogy szeretnek."

"Talán akad még egy hely a világon, ahol feláldozhatod magad, s megszabadulhatsz a rabságtól." ( Hölderlin, Hüperion, 222 )

 

 

 

 Plotinosz zseniális volt, de az igazságnak csak az egyik oldalát derítette fel.

Szerinte az emberek "disznók". 

"Hiszen hasonlóképp a tisztátalan testű disznók is örülnek az ilyesminek." (  Plotinosz, I. Enn. 6. könyv, 6. )

 

De ha minden Istenből származik, hogy lehet "tisztátalan", "zavaros", "halállal sokszorosan összevegyült", "sötét", "alant levő", "rút" "sár és iszap"?

Lehet, ez a mi világunk még sem valami elvetendő valami...?

 

Szent Ágoston sejtése erről tanúskodik:

"Szépséges világodnak és rútságommal rohantam neki. Velem voltál, de én nem voltam veled. Távol tartottak tőled engem olyan dolgok, amelyek nem léteznének, ha nem volnának benned." ( Szent Ágoston, Vallomások, 10. könyv, XXVII. fejezet )

 

Akkor hol van a szépség?

Ki látja a szépséget? Ki szeret teljesen és helyesen? 

Ágoston vagy Plotinosz?

 

Plotinosz szinte sohasem szeret s nem is látja a szépséget, rútnak látja magát. Félig üres pohár...

( Összetöri a poharat..., inkább ne is legyen, ha nincs teli. )

 Ágoston szinte mindig, mindent..., még magában is..., s szeretne szebb és szeretőbb lenni. Félig tele pohár...

( Kiissza..., örül minden cseppjének, s reméli, lesz benne még több is... )

 

 

"Midőn pedig a sok rész már egységbe van fogva, ezen épül fel a szépség, amely odaadja magát, úgy a részeknek, mint az egészeknek." (  Plotinosz, I. Enn. 6. könyv, 2. )

" (...) hanem vannak, akikre különösképpen hat, s valójában csak ezekről mondható, hogy szeretnek." (  Plotinosz, I. Enn. 6. könyv, 4. )

De ez nem lehet Ő. Hisz bátorsága sem lehet nekiugrani.

 

"Hogy miért valóságosan létezők? Talán mert szépek." (  Plotinosz, I. Enn. 6. könyv, 5. )

"Mi az, ami minden erényből úgy sugárzik elő, mint a fény?" (  Plotinosz, I. Enn. 6. könyv, 5. )

Ezek Plotinosz szavai, de csak Ágoston szájából érezném hitelesnek.

Miért?

Ez Plotinosz:

"Meneküljünk innét, barátaim, a mi édes hazánkba!" (  Plotinosz, I. Enn. 6. könyv, 8. )

De hát hol a mi hazánk..., ha Isten nem átallott leszállni ebbe a világba, szétszórni magát benne, mi miért finnyáskodunk?

 

Van egy nagyon furcsa tanácsa..., - végy bátorságot onnan és akkor, amikor már nincs mihez!

"Ha azután csakugyan már ilyenné váltál és megláttad őt és megtisztulva egyesültél önmagaddal (...), hogy te ezzé lettél és teljesen látássá változtál, akkor meríts magadból bátorságot." (  Plotinosz, I. Enn. 6. könyv, 29 ) 

Én Ágostonnál maradok és a félig teli és felhörpinthető pohárnál... 

Jézus is ezt várná tőlünk.

Magunk élethelyzetében kiigyuk azt a bizonyos poharat..., ez maga az élet.

"Éljen át, aki él, szólnak az égiek, mindent, s érte erőt nyerve, tanulja meg a hálát, s oda merjen menni, merre kívánkozik." ( Hölderlin, Életút, 71 )

És a kedvességet...

 

 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/letezz-mint-krisztusi-aldas.html

belecsendül a két füle. ~ "Ó, csak a piacit kedveli a tömeg,

A kereszt bölcsessége és botránya.

"Akkor az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Én olyan dolgot fogok véghez vinni Izráelben, hogy aki csak hallja, belecsendül a két füle." ( Sám 3,10-11 )

 

 

 

"Krisztus szolgái? Mint oktalan mondom: én még inkább. Többet fáradtam, börtönbe többször vetettek, módfelett sok verést kaptam, sokszor forogtam halálveszélyben. A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyvenet, háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek ( 2Kor 11,22-25 ) 

Ezek a tettlegességek..., hányszor próbálhatták a szót bele fojtani..., kigúnyolni?

Betegen is folytatta...

Ne hagyd magad kizökkenteni.., de miből is?

 

Nem nagyon marad számunkra sok választás..., a neoplatonikus álláspont olyan mint a hinajána buddhizmusé, de ezt mi nem tehetjük ( később kitérek majd rá, miért );  nem vonulunk-vonulhatunk ki ebből a világból, ez nekünk otthonunk, bármi is történjen.

Sőt az "istenit" kell megjelenítenünk benne.

"A kereszt hirdetése ugyan oktalanság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. Hiszen írva van:

"Lerontom a bölcsek bölcsességét,
s az okosak okosságát meghiúsítom "

Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol a világnak tudósa? Ugye megmutatta Isten, hogy oktalan a világ bölcsessége? Mivel ugyanis bölcsességében a világ nem ismerte föl Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy oktalannak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket.

 A zsidók csodákat követelnek.
    A görögök bölcsességet keresnek.
  Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük:
    aki a zsidóknak ugyan botrány,
    a pogányoknak meg oktalanság,
  de a meghívottaknak, akár zsidók, akár görögök:
    Krisztus, Isten ereje és Isten bölcsessége.

Hiszen Isten "oktalansága" bölcsebb az embereknél, Isten "gyöngesége" pedig erősebb az embereknél. ( 1Kor 1,18-25 )

 

Kezdjük az alapokkal, legyünk őszinték a "nem a mi fajtánk" gyűlöl minket... Miért? Mert az eszközt célnak, s nem csak csak mint eszközt tekintik. 

S hogy miért kegyetlenek? Erre szent Ágoston adja meg a választ, mert az igazságot keresik ők is.

 "Miért szül az igazság gyűlöletet? Miért tekintették ellenségüknek a te Fiadat, aki az igazságot hirdette, mikor az emberek szeretik a boldog életet, ami semmi más, mint az igazság feletti öröm? Azért, mert úgy szeretik az igazságot, hogy azt akarják, bármi más, amit szeretnek, legyen az igazság. S mivel nem akarnak tévedni, arról sem akarnak meggyőzetni, hogy tévedésben vannak. Tehát annak a kedvéért gyűlölik az igazságot, amit igazságként szeretnek." ( Szent Ágoston )

Nem bírják elviselni..., hogy el kelljen engedniük vélt igazságukat, hisz míg megragadnák az új és valódit, egy "pillanatig" üres kézzel állnának...; mert nem akarnak-mernek szegények, Szent Ferenccel szólva - "szegénykék" lenni. 

Persze így is majdnem semmi, amit megragadnak, de ez is csak a Valami egy része...; ami önmagában még ne volna baj, még erre is visszatérünk, hisz az egészről senkinek sem lehet tudása, s mi csak kisebbek vagyunk...., aki válaszol ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/s-kisebb-valaszol.html ), de van itt egy súlyos következmény, az igazságban való fejlődés megtagadása nyomán:

"Viszonzásul azt kapja, hogy ő nem rejtőzhet el az igazság elől, de az igazság elrejtőzik előle." ( Szent Ágoston )

Mi a szegénységet, mint az első bejegyzésben Szókratésztől is idéztük, tanítjuk, sőt tanulságot teszünk róla; - Isten előtt mindenki mezítelen..., de ők rejtezni szeretnének, s bundában akarnak a sírba feküdni, hátha úgy majd nem fáznak odalenn...

"Csak akkor lesz hát boldog, ha minden terhétől szabadulva egyedül abban az Igazságban leli örömét, amely által igaz minden." ( Szent Ágoston )

"Beszélj akár a legbagatellebb témához kötődve pénzről és/vagy hatalomról úgy, mintha az nem cél, hanem pusztán eszköz volna.

Ha ideges lesz..., idegen; nem a saját "fajtánk".

Meglátásom szerint ez a gyökere minden feszültségnek.

Ettől még nem kellene, hogy gyűlöljenek bennünket...

De tévedünk, pont ezért gyűlölnek. 

 

Irigység van mögötte és harag, amit kisebbségérzés táplál. ( Antigoné kapcsán már beszélgettünk erről a "Miért nem halnak ki a hősök?" részben. ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/te-itt-ezekre-en-azokra-gondolok.html ))

 

Bernanos is kivételesen téved:

"Ó az ellenségeinknek könnyű dolguk van. "Mindig lesz szegény köztetek", ez nem demagóg beszéd, gondolhatod! A Szó ez, és mi megkaptuk. Úgy kell a gazdagoknak, akik úgy tesznek, mintha azt hinnék, hogy ez igazolja önzésüket. Úgy kell nekünk, akik így a Hatalmasok túszai vagyunk, minden alkalommal, amikor a nyomorgók serege visszatér, hogy megostromolja a város falait. Ez az Evangélium legszomorúbb szava, (...)" ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

Ellenségeinknek nagyon nehéz dolguk van..., s a legnyomorúságosabb életük, hisz ahogy a sokszor idézett mondásban van, olyan szegények, hogy csak pénzük van. Szent Ágoston megközelítésében, az egy fajta sekélyes igazságuk, mert ki is tagadhatná: " A pénz hatalom." ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/nem-vagyok-en-egy-senki-hogy-penzt-adj.html )

S éppen e szegénység miatt vagyunk mi szabadok tőlük..., s nekünk nem sok, de ha kell nekik adjuk, nekünk van MÁS, több.

S ez a szegények pénze..., amit egy gazdag nagyon is jól tud. Ez a pénz vádolni fogja éjjel és nappal...; más pénzével takarózik, fűt és abban lakik, azt eszi és issza. Vagy álmodik róla..., ami ugyanaz, vétkezni gondolattal is lehet.

Szent Ágoston szerint nem csak az elkövetett bűn terhe fogja nyomni őket, de az a sejtés is, hogy nem csak erre lettek "elhívva", lehet "elvesztegettél-elpazarolták" az életüket. 

Ennél persze ez is bonyolultabb, mert a szegénység nem vagyoni állapot..., inkább világszemlélet.

"A szegénység súlyosan nyom Égi atyánk mérlegén és az összes füstté váló kincseitek nem fogják egyensúlyba hozni a mérleg két tányérját. Mindig lesznek szegények köztetek, egyszerűen azért,  mert mindig lesznek gazdagok is, vagyis falánk és kegyetlen emberek, akik nem annyira a pénzt keresik, mint inkább a hatalmat. Ilyen emberek a szegények közt éppúgy akadnak, mint a gazdagok között és az a nyomorult, aki az árokban alussza ki részegségét, talán ugyanazt  álmodja, mint bíborfüggönyei alatt alvó Cézár. 

Akár gazdagok vagytok, akár szegények inkább úgy nézzetek a szegénységbe, mint egy tükörbe, mert a szegénység alapvető csalódástok képe, ő őrzi meg itt a földön az elveszett Paradicsom helyét, ő szívetek és kezeitek üressége. Csak azért helyeztem olyan magasra, azért jegyeztem el, koronáztam meg, mert ismerem gonoszságtokat." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

Félnek a kéz ürességétől..., nincs meg bennük a jövőbe vetett hit. Most akarnak nagyokat enni és inni, mert itt áll a halál a "kapuk előtt". ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/pont-ezert-gyulolnek.html )

 

S mindent kigúnyolnak..., - ezt a képet az interneten találtam.., mi is lehet a baj ezzel az amúgy zseniálisan szép filmmel, ami egy még zseniálisabb könyvből készült? A kereszt bölcsessége és botránya.

"Akkor az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Én olyan dolgot fogok véghez vinni Izráelben, hogy aki csak hallja, belecsendül a két füle." ( Sám 3,10-11 )

 

De mi csak mosolygunk és sajnálkozunk erőfeszítéseiket és Kis Szent Terézzel mondjuk: "Szegény Ördög, még szeretni sem tud..." 

Ez a Szegénység legnagyobb értékünk mely nem csak tükör, de szabadságunk alapja, szabadságunké, mindentől a mi talmi, értéktelen..., Hölderlinnel szólva: "Piaci!".

"Ó, csak a piacit kedveli a tömeg,

csak erőszakosat tisztel a szolganép,

míg isteniben nem

hisz, csak az, aki isteni. ( Hölderlin, Az emberek tetszése, 32 )