"Mély bölcsesség, "a Géniusz nem született igába,"
Még teológus hallgató koromban vitába bonyolódtam az egyik hallgató társammal..., s később ez megismétlődött első fiam keresztanyjával is, aki nagy Kis Szent Teréz rajongó volt, a szent morális érvényességéről.
Mondtam neki, nem szent az aki naplót ír "hőstetteiből". Ha valaki szent, nem reklámozhatja saját belső fejlődését; ha valóban szent...: majd reklámozzák mások, ha ez a példa számukra példamutató értékkel bírt.
Ám először is, miért lenne különbség a Krisztus-követő bármely tanítvány tapasztalatának értéke között illetve miért befolyásolná ezt azok egymásutánisága, sorrendje?
Hisz mind testvérek vagyunk...
Sőt mindannyiunknak kötelességünk "zsenivé válni".
"Mély bölcsesség, "a Géniusz nem született igába," ( Hölderlin, Az ifjú a bölcs tanácsadókhoz, 25 )
Sem sajátunk, sem az Isteni...
"; hála azonban! az isteni adomány sosem érheti fel; csak mély bölcsesség fogja át." ( Hölderlin, Békeünnep, 132 )
Ezt Pál apostol hitnek hívja..., az inkább módszer..., meglátni azt ami kell zsenialitásunkhoz ( ~ Böjte Csaba este )
"A hit ugyanis nem mindenkié. Az Úr azonban hűséges, megerősít benneteket és megoltalmaz a gonosztól." ( 2Tessz 3,2-3 )
Megmutatja a hiten keresztül amit kell, - ami kell, hogy "géniuszok" lehessünk, itt és most:
"Ami engem illet, a tökéletesség elérésében nem ismerek más eszközt, mint a szeretetet."
( Lisieuxi Szent Teréz, LT 109.)
"Mit határoz az Uram, ha sötét a jövő? A holnapért imádkozni én nem tudok. Oltalmazd meg ma szívemet, védj meg ma engem, s add nekem mára
szent világosságodat!" ( Lisieuxi Szent Teréz, Mon Chant d'Aujourd'hui. PN
5. 3. versszak )
Ám ennek mármint a szeretetnek és hitnek az alapja a 4. szint..., a Hűség!
Ez minden alapja..., hűségből fakad minden:
"hűséges, áldó-szóra tárul a végtelen, élhető föld," ( Hölderlin, Bátorítás, 87 )
De mint korábban beszéltünk, szerelme irántunk akkor is megmarad, ha mi hűtlenekké lennénk:
"Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja." ( 2Tim 2,13 )
Kár volt kárhoztatnom Kis Szent Terézt..., ki felismerte a "daimónionját" aligha tehet annak ellenében..., s vicces, most én ugyanazt teszem, mint Ő annak idején..., engedelmeskedem.
"Írni" ( ~ Utassy ) írás és beszéd..., keresztere feszülni magad ácsolta kereszteden. Tanúságtétel, ha nem nézi senki akkor és annál inkább..., "Messiás-szindróma", ha ez a "daimón", miért ne?
Utassy József, Irdatlan ég alatt, Tüzek tüze |
"Elkezdődik küldetésem, hogy megszerettessem a Jó Istent úgy, ahogy én szeretem, hogy az én kis utam a lelkeknek adjam! Ha a Jó Isten meghallgatja kívánságaim, mennyországom a földön fog eltelni a világ végéig Igen, mennyei boldogságom az lesz, hogy jót teszek a földön." ( Lisieuxi Szent Teréz, UB 58. )
A "kép" hozzád tartozik..., nem vagy köteles másoknak elszámolni vele. De Istenben nem szólhat másról mint szeretetről:
"Miután lelketeket az igazságnak engedelmeskedve már megtisztítottátok az őszinte testvéri szeretetre, figyelmesen szeressétek egymást, szívből." ( 1 Pét 1,22 )
S van egy érdekes zárlat a Péter levélben: "mert a szeretet sok bűnt elfedez."
"Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez." ( 1 Pét 4,8 )
Mert még soká nem lesz a világ a legjobb világ, de ez így is Isten Országa mely közöttünk alakul ki..., fájni fog..., de a szeretet "sok bűnt elfedez". Legalább ne fájjon nagyon. Bár ha nagyon fáj akkor legalább nyilvánvalóbbá válik a szabály:
"Prokopp Mária a képtár kiállításának megnyitóján így összegezte az apokalipszis üzenetét: "... Semmi sem zavarhatja Isten örök békéjét, dicsőségét ... alapvetően optimista mű a bibliai Apokalipszis. Lássák meg az Apokalipszis képek üzenetének lényegét, hogy a borzalmak elmúlnak, de Isten és a hűségesek diadala, dicsősége örök!" ( Az Apokalipszis művészete, Lőrincz Zoltán, Előszó, 7 )
Mondanánk..., a sztoikusokat ismételve: "akard a végzetedet"!
Szent Teréz ugyanezt tette..., szeretetből, megelőzve sok felesleges fájdalmat:
"Felajánlottam magam a Gyermek Jézus kis játékszerének; azt mondtam Neki, hogy ne úgy bánjék velem, mint valami drága játékkal, melynek nézésével is beérik a gyerekek, hozzányúlni pedig nem mernek, hanem úgy, mint egy teljesen értéktelen kis labdával, melyet ledobhat a földre, a lábával rúghat, felhasíthat, otthagyhat egy sarokban vagy a szívére szoríthat, ha ebben örömét találja, egyszóval szórakoztatni akartam a kicsi Jézust, kiszolgáltatni magam gyermeki szeszélyeinek... Meghallgatta imádságomat. ( Lisieuxi Szent Teréz, A 163.)
"Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr." ( 1 Jak 5,11 )
"Aki ezen túlmegy, és nem marad meg Krisztus tanításában, nem mondhatja magáénak az Istent. De aki kitart a tanításban, az Atyát is, a Fiút is magáénak mondhatja." ( János 9 )
"Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját." ( Jel 2,10 )
Ez a 4. szint vége.
"mintha minden szavam értené, testvérem volt az ég sok csillagja," ( Hölderlin, A Természethez, 16 )
"úgy futottam, mint kóbor fia
boldog szivvel atyja csarnokába,
a Végtelenség karjaiba." ( Hölderlin, A Természethez, 17 )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése