Tedd könnyűvé énnekem Ezt a nehéz hűséget. / szolgáltunk VI.

"Citadella, én téged az emberek szívében foglak felépíteni..." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 23 )

"Who holds the world between His bill and made us strong or weak ..."

 

 

 

 Mi hajt bennünket a a Winner-Loser-rendszer egyre felfelé haladó spiráljában?

A megfelelési vágy..., eleinte inkább másoknak, később inkább magunknak..., így hol erősek vagyunk, hol gyengék.

Egyik 10.a osztályos diákom tegnap megjegyezte..., ha nem szeretik viszont az embert idővel megkeseredik és abbahagyja a szeretést..., van ilyen?

Már beszéltünk erről, egy magasabb szintről egy alacsonyabb "winnerjei" maximum önazonosnak tűnhetnek, de semmiképpen vonzónak, ezért nincs valódi visszalépés..., - csak kompenzáláskor. ( ~ Herakleitosz, "nedvesedik a lélek" )

 Miről beszélt a nagylány a 10.a osztályban?

A harmadik szint "haragjáról"..., - hát nem látjátok, hogy szeretlek benneteket? 

 

Rejtelmek, ha zengenek
Őrt állok, mint mesékbe'.
Bebújtattál engemet
Talpig nehéz hűségbe.

Dom, dom, dom-dana dom,
Dom-dana, dana-dana dom, dom

 

Szól a szellő, szól a víz,
Elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
Folyamodnak teérted.

Dom, dom, dom-dana dom,
Dom-dana, dana-dana dom, dom

 

Én is írom énekem,
Ha már szeretlek téged.
Tedd könnyűvé énnekem
Ezt a nehéz hűséget.

Dom, dom, dom-dana dom,
Dom-dana, dana-dana dom, dom
Dom, dom, dom-dana dom,
Dom-dana, dana-dana dom, dom ( József Attila, Rejtelmek )

 

De miért is kell ezt bárkinek is látni? Vagy ahogy a vers mondja, miért kell ezt könnyűvé tennie bárkinek is? S miért "nehéz"?

Birkenbihl könyvét már idéztük, s a benne lévő Eric Berne féle "winner" kritériumokat...

https://boatswain69.blogspot.com/2022/04/o-crux-benedicta-winnerek-utja-ii_23.html

Az ember életének célja nem a társas lét és nem a kommunikáció embertársaival.

Akkor mitől lesz "winner"? 

Mert "önazonos", mert már nem célja a jó pozíció elérése bármely szinten, "csak ne válassz és ne szeress...", ez mind hiábavalóság, "füst". Ne feledjük azonban értékes füst az..., ebben a tűzben ég le rólunk minden felesleges indulat és szenvedély, mely része valódi énünknek és célunknak. Igazi Istennek tetsző áldozat ez.

 

 

"Mert szinte már vezetniük kell ujjainkat, és szégyenletesen tépi ki szívünket hatalmuk.
Hisz áldozatra vár az égiek mindegyike." ( Hölderlin, Pathmosz, 129 )

 "Az igaz út nem oly nehéz, Csak ne válassz és ne szeress! Ha nem gyűlölsz és nem szeretsz, Fényesség vár, felhő se lesz." ( Su-La-Ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában )

Ez barbár beszédnek tűnhet, de csak a háromból, a negyedikből semmiképp..., mert már nem tartozik sehová, ne szabja magát semmihez. 

Már járt ott..., s nem sikerült neki, persze ez csak számára tűnik így, hisz a többiek látják, ő szép és okos, és szent is..., de ő sosem fogja annak látni magát..., - s nem is kell; hisz nem ez a cél.

https://boatswain69.blogspot.com/2021/01/atszallitani-az-embereket.html

Mi van a negyedik szinten?

 

 

 Kicsit visszatérve a versre..., miért írja a verset, "ha már szeretlek téged". Ez nagy hiba..., ebből lesz a harag. A Szépség a Tudás vagy a Szeretet csődje miatt.

Nem másnak írunk..., magunknak, jobban mondva a "daimónionunknak", sőt még jobban mondva..., ő, akarom mondani a vers íratja magát velünk. Ez a helyzet.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/benit-soi-le-main-qui-dons.html

 

Ettől lesz valaki súlyos vagy súlytalan.

"Olyan súllyal nehezedett a kötélre, mint egy templomi padlókőlap. Nem is eltemettük, hanem bepecsételtük a földbe, ahol végre azzá lett, ami, egy réteg kő a többi között." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 16 )

Valóban "súlyos" volt, vagy csak a többieknek tűnt annak?

 

A harmadik szint hármas egységében "hit-remény-szeretet" a hit vagy a reflektor vagy a gyertya...

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/mintha-gyertyat-gyujtanal.html

A negyedikre ezt sem visszük magunkkal. Használjuk kommunikációban..., remekül megvilágíthatunk vele dolgokat vagy érzékelhetünk viszonylatokat, de a negyedik szinten semmire sem megyünk vele.

 

Jávorka Lajos atyával beszélgettünk egyszer Franz Kafka regényéről..., A Kastély-ról. A kérdés így vetődött fel: "Lakik-e valaki a kastélyban?"

"Citadella, én téged az emberek szívében foglak felépíteni..." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 23 )

 

"A citadella "magaslati erőd". A vár legjobban megerősített része, illetve egy város legmagasabb pontjára épült erődítmény; fellegvár.

A citadellához csak egy keskeny utacska vitt fel. 

A citadellából az egész várost jól be lehet látni. ( https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Citadella )

Ebben a meghatározásban 4 fontos pont van..., visszatérünk még rájuk...

Hol van a kastély? Laknak-e benne? S hol épül a citadella? Kik lesznek a védői?

Jézus barátainak nevezett bennünket, mert ugyanabban az "aratásban" vagyunk munkatársai. Ha a munka közös, jutalom is közös...

 

 Élet és halál..., jövés-menés; - mi az az egy ami megmarad? 

"Az ember útja, üres kézzel jössz, üres kézzel távozol. Ilyen az ember. Honnan jöttél mikor megszülettél? Hová mész, mikor meghalsz? Az élet olyan mint a felhő, amelyik épp megjelenik. A halál olyan mint a felhő, amelyik épp eltűnik. Az égen úszó felhő eredetileg nem létezik. Élet és halál. A jövés és a menés éppen ilyenek. De mégis van egy dolog, ami mindig tiszta marad. Ez az egyszerű és tiszta nem függ élettől és haláltól. Mégis, mi ez, ami egyszerű és tiszta?" ( Szung Szán )  

Ugyanez negatívban...

"Igaz, láttam olyan embereket is, akik menekültek a halál elől, eleve iszonyodván a vele való találkozástól. De ne ámítsátok magatokat! Haldoklót még sohase láttam iszonyodni. Hát akkor miért sajnálnám őket? Miért vesztegetném időmet arra, hogy könnyezzek elmúlásukon? Nagyon is megismertem a halottak tökéletességét." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 15 )

A 4. szint Hűség..., csak úgy. De kinek?

 

Mindhárom szinten "páváskodunk"..., s nem is tölti el szívünket békességgel, még erősségünk tudata sem, melyet azért olykor-olykor azért meg-megélünk.

 I passed along the water's edge below the humid trees,
My spirit rocked in evening light, the rushes round my knees,
My spirit rocked in sleep and sighs; and saw the moorfowl pace
All dripping on a grassy slope, and saw them cease to chase
Each other round in circles, and heard the eldest speak:
Who holds the world between His bill and made us strong or weak
Is an undying moorfowl, and He lives beyond the sky.
The rains are from His dripping wing, the moonbeams from His eye.
I passed a little further on and heard a lotus talk:
Who made the world and ruleth it, He hangeth on a stalk,
For I am in His image made, and all this tinkling tide
Is but a sliding drop of rain between His petals wide.
A little way within the gloom a roebuck raised his eyes
Brimful of starlight, and he said: The Stamper of the Skies,
He is a gentle roebuck; for how else, I pray, could He
Conceive a thing so sad and soft, a gentle thing like me?
I passed a little further on and heard a peacock say:
Who made the grass and made the worms and made my feathers gay,
He is a monstrous peacock, and He waveth all the night
His languid tail above us, lit with myriad spots of light. ( Yeats, The Indian upon God )

 

Lehet, inkább gyengeségünk tudatával kellene "operálnunk". 

Mikeás próféta szavara gondoljunk vissza...

"„Mivel állhatok az Úr elé, mivel borulhatok a magasságos Isten elé? Álljak oda égőáldozatokkal, egyesztendős borjakkal? Kosok ezreiben telik-e az Úrnak kedve, vagy áradó olajpatakokban? Feláldozzam-e elsőszülöttemet vétkemért, méhem gyümölcsét saját bűnömért? „Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.” ( Mik 6,6-8 )

https://boatswain69.blogspot.com/2021/03/csak-teljes-halal-altal.html 

 

 Egyik kolléganőm az asszertivitásról kérdezett, erről meséltem neki, a méltányosan céltudatos magatartás természetes viselkedésformánk kellene hogy legyen, hisz semmi se miénk, s minden amit kapunk az meg nem másoké..., a hűség tart össze bennünket. Vagy ahogy korábban - a "barátságosság".

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/a-baratsagot-lelkunk-magaval-egbol.html

 

Hagyjunk fel a tollászkodással...

"Istennek ne egy ilyen szélben szertefoszló gyenge sóhajt adjak át, hanem odaadó buzgalmat, gyengéd szeretetet, egyéni szenvedést..." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 23 )

Legyünk kövek...

"Én, az építő. Én, akinek van lelke és szíve. Én, aki egyedül rendelkezem azzal a hatalommal, hogy csendre tudjam változtatni a követ." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 23 )

Hogy meghaljunk magunknak és célunknak a csendnek, a épület céljának, mely a mi célunk is.

,,Hajlandók vagytok elfogadni, hogy meghaljatok magatoknak, hogy mindent elfeledjetek, és ellenállás nélkül vegyetek részt az én új alkotásomban? Csak így lesztek képesek új alakban életre kelni, miután előbb begubóztatok. És ha majd ezt megtettétek, megmondjátok, nem lettetek-e világosabbak, békésebbek és nagyobbak." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 206 )

 

S a "Hűségeseknek" végül jár egy "spontán mosoly"...

"Szemem elborong, s már arra gondolok
mosolyogva zord munkánk kezdetétől,
hogy őt, az ünnep fejedelmét láthatom." ( Hölderlin, Békeünnep, 130 )

https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/ime-mienk-gyermek-krisztus-ii-spontan.html 

 

"Fogadd el, Uram, szabadságomat, fogadd egészen, vedd értelmemet, akaratomat s emlékezésem. Mindazt amim van, és ami vagyok, Te adtad ingyen: visszaadok, Uram, visszaadok egyszerre mindent. Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed; csak egyet hagyj meg ajándékodul: szeretnem téged. Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel, s minden, de minden gazdagság enyém, más semmi nem kell." ( Loyolai Szent Ignác ) 

Fogadd el uram... 

"Mert Krisztus él még.
S van, aki az alatt áll
A hősök pedig az ő fiai,
tőle jöttek mind, és a szent könyvek
nemkülönben, s a villám fényét növelik
az eddigi földi tettek,
a Szakadatlan versenyfutás. S jelen van ő, hisz alkotásai öröktől ismeretesek előtte." ( Hölderlin, Pathmosz, 129 )

Az emberek szíve kevés ehhez..., oda kár építeni..., az emberek szívét kell máshová építeni..., végtelenre tágítani - az lesz a citadella. 

A hűség nem nehéz dolog..., a legkönnyebb a világon, s az egyedüli mely könnyűvé tesz...