O, Crux Benedicta - a Winnerek útja VI. / Érzékeny plánta ( Kert V. ) ~ Nem vagy hajlandó meghalni, tehát szeretni sem. / szolgáltunk IV.

 Csúcskő I. ~ kép

 

 

 Van negyedik szint?

Komoly gondban voltam, hogy meséljem el ezt..., vártam hát, ahogy a "Permetezzünk!" című részben már leszögeztük..., ha jó a cél, s "ha a tanítvány készen áll, a mester megjelenik".

Elon Musk megvásárolta a Twittert..., ez önmagában lényegtelen, de némiképp magyarázatul világlátásának állítólagos "megváltozásának" magyarázatául feltett egy elgondolkodtató ábrát:

 

 Bogdán Bence barátom jó érzékkel bele is kötött azonnal:

"Véleményem szerint normál esetben nem kéne még azzal, hogy valaki elhúz balra a francba, az a dolog megváltoztassa a középpont helyzetét. Mindennek meg van a helye, maga kerete, ne már, hogy mindenki a kénye kedve szerint feszegesse jobbra-balra, abból csak káosz lesz ... Aki le akar menni a térképről, az tegye, a felelősség és következmények az övé... Lehet, hogy túl konzervatív vagyok..."

Igaza van! 

Elon Musk helyzete az érdekes..., a többieké lényegtelen. Ő hűséges maradt..., de mihez is?

 

De kérdezhetnénk így is..., mi a különbség a két idézet között?

"Aki nincs velünk, az ellenünk van!" ( Rákosi Mátyás )

Amikor János apostol azt közli Jézussal: megtiltották valakinek az ördögűzést, aki nem tartozik közéjük, és mégis Jézus nevében űzött ördögöt, a Mester így válaszol: „Ne tiltsátok meg neki. Aki az én nevemben csodát tesz, nem egyhamar fog szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.” ( Mk 9,40 )

 

Először is az első zárt és pusztító.., a második nyitott és építő!

De Jézus miért ilyen megengedő? „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek" ( Mt 11:29 ). ( Nem volt mindig "szelíd és alázatos szívű"!  )

Már beszéltünk róla, mikor és miért nem volta az..., de most az elv érdekel minket, ami összekapcsolja az oszlopokat és a bordák csipkéjét a csúcsívben.

Mi az elv...?

 

1. Jézus feltételezte a daimón, az egyéni lelkiismeret létét, mely szinkron...

2. Jézus gondolt az abszolút szellem egyetemességére, mely a "scientia media" elve alapján beépít mindent..., mert semmi sem idegen tőle. ( ~ apokalipszis ) 

3. Jézus tudta, hogy a jóság ha közhelyes is, ahogy a szeretet, mindenki szívében benne van, s nem tudsz rosszul cselekedni, mert önmagad és kollektív tudattalanod ellen cselekednél, ami egy és ugyanaz. 

Valamiféle célt teljesítünk be életünkkel-halálunkkal. 

"Ám a valóságban ez az ember sorra tönkretesz mindent, ami számodra gazdagságot jelent. Nem vagy hajlandó meghalni, tehát szeretni sem. (...)" ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 235 ) 

 

III. Elemek helye csak a legfelső szintnek megfelelően látható..., helyesen csak ez cselekedhet, akinek sejtése van az egészről, de össze csak az kapcsolhatja az elemeket, akinek az egészről van.

 

Van aki betakarítja a termést..., de ő csak betakarító. De neki ez a "szerepek szerepe".

Ezért vannak az emberek szétszórva..., sőt egymásnak feszülve. Minden kőnek a maga helyén van jelentősége..., mint a gerincoszlop csigolyái..., egy sem olyan mint a másik és szerényen a helyükön állnak és szolgálnak bennünket.

Ám minden embernek vannak hasonló csigolyái hasonló helyen. ( Van egy "kép" a "testről"... )

Mindenki meghal "életcéljának", hogy élhessen neki. S él érte, hogy meghalhasson benne...

"THERE was a man whom Sorrow named his friend,
And he, of his high comrade Sorrow dreaming,
Went walking with slow steps along the gleaming
And humming sands, where windy surges wend:
And he called loudly to the stars to bend
From their pale thrones and comfort him, but they
Among themselves laugh on and sing alway:
And then the man whom Sorrow named his friend
Cried out, Dim sea, hear my most piteous story!
The sea swept on and cried her old cry still,
Rolling along in dreams from hill to hill;
He fled the persecution of her glory
And, in a far-off, gentle valley stopping,
Cried all his story to the dewdrops glistening,
But naught they heard, for they are always listening,
The dewdrops, for the sound of their own dropping.
And then the man whom Sorrow named his friend
Sought once again the shore, and found a shell
And thought, I will my heavy story tell
Till my own words, re-echoing, shall send
Their sadness through a hollow, pearly heart;
And my own tale again for me shall sing,
And my own whispering words, be comforting:
And lo! my ancient burden may depart.
Then he sang softly nigh the pearly rim;
But the sad dweller by the sea-ways lone
Changed all he sang to inarticulate moan
Among her wildering whorls, forgetting him." ( Yeats, The sad sepherd )

 

Máshogy nem is lehetséges...

 

 

Kérdés, mit tudott Jézus?

 

Van itt valahol egy Gondolat az Egészről, egy Kép:

"Voltak az emberek, és volt a hűség. Hűségesnek nevezem az emberekhez fűző kapcsolatot, például molnárságot, az országot, a templomot vagy kertet, mert nagy az az ember, aki hűséges a kertjéhez." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 234 )