és ragyogd be,
amin a sors visz, a csendes ösvényt!"
"A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény." ( Gal 5,22-23 )
Szép a gondolat, ahogy a jézusi elvárások a jó szolgáról is..., de megvalósíthatatlanok. De vélekedésem szerint nem is kell hogy kiteljesíthetőek, sokkal hisz épp meghaladásukker elekedünk nagyobb tökéletességre.
De igaza van Pálnak, már az erre törekvők és tetteik ellen sincs törvény..., csak hamis váddal gáncsolhatók el az ilyen tettek, pusztíthatók az ilyen emberek.
"Agrippa erre így szólt Pálhoz: „Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére.” Akkor Pál kinyújtotta a kezét, és védőbeszédet mondott:
„Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy mindazok ellen, amikkel a zsidók vádolnak, ma előtted védekezhetem, mert te kiváló ismerője vagy a zsidók minden szokásának és vitás kérdéseinek. Kérlek azért, hallgass meg engem türelemmel. Életemet, amely kezdettől fogva népem között és Jeruzsálemben folyt, ifjúságomtól fogva ismerik a zsidók mindnyájan. Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus. Most is amiatt a reménység miatt állok itt vád alatt, amelyet atyáinknak ígért Isten. Ennek a teljesülését reméli tizenkét törzsünk is, éjjel-nappal állhatatosan szolgálva Istennek. Ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók, Agrippa király. Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel? Én egykor elhatároztam magamban, hogy mindent meg kell tennem a názáreti Jézus neve ellen. Meg is tettem ezt Jeruzsálemben, és a főpapoktól kapott felhatalmazás alapján a szentek közül sokat börtönbe vetettem. Amikor pedig megölték őket, én is ellenük szavaztam. A zsinagógákban mindenfelé gyakran büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben egészen az idegen városokig üldöztem őket. Egyszer éppen ilyen ügyben utaztam a főpapok felhatalmazásával és megbízásával Damaszkusz felé. Déltájban az úton láttam, ó, király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat. Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni. Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek. Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan. Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban, és ezért akartak kivégezni. De mivel az Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak.”
Mikor pedig ezeket hozta fel védelmére, Fesztusz hangosan így kiáltott: „Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz.”
Pál azonban így válaszolt: „Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok. Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek. Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.”
Agrippa így szólt Pálhoz: „Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!”
Pál pedig így válaszolt: „Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nem csak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül.”
Ezután felállt a király, a helytartó, Bereniké, és felálltak a velük együtt ülők.
Távozóban így beszélgettek egymás között: „Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember.”
Agrippa pedig ezt mondta Fesztusznak: „Szabadon lehetne bocsátani ezt az embert, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.” ( ApCsel 26,1-32 )
Végül már csak azokra vágyunk akik hasonló daimon szerint élnek..., ám legvégül ezt a törekvésünket is feladjuk.
"A platonikusok még azt is hozzáfűzik: akiknek az életét ugyanaz vagy rokon démon irányítja." ( Marsiglio Ficino, A szerelemről, avagy magyarázat Platón A lakoma című művéhez, 199 )
https://boatswain69.blogspot.com/2021/06/konnyek-mely-elme-dus-elet-irant-hevul.html
Elérve a Fichte által leírt "erkölcsi én"-t elérjük a teljes magány állapotát, a teljes csődben a valódi teljességet, a hit és szeretet végső zátonyra futásakor a Hűség kiteljesedését.
Hűség azokhoz akiktől már nem várunk semmit, de mégis vigyázunk rájuk.
 |
| "Paul replied, “Whether quickly or not, I pray to God that both you and everyone here in this audience might become the same as I am, except for the chains.” |
E teljesség nyilván nem maga az Egész, de valami ami része és szinkron vele..., pillanatnyi örömünk, munkánk, Hűségünk.
"(...) áldd meg hát inkább kegyesen a mai
nap földi művét, és ragyogd be,
amin a sors visz, a csendes ösvényt!" ( Hölderlin, Reggel, 45 )
https://boatswain69.blogspot.com/2021/06/a-belso-lenyeget-vettem-at-iv-zombik.html
"Az egyén lelkiismeretét és az erkölcsi szempontból tökéletes embert ( énideált ) képviseli. ( Atkinson - Hilgard: Pszichológia, 487. o. )
Atkinson ebben az idézetében a szuperegóról beszél, de mi kiterjesztettük és egy legfelső szuperegóra vonetkoztettuk..., a 3. lelkiismeretre.
A daimón "csendes ösvényén" járás csak belsőleg csendes..., egyediségének köszönhetően olykor elég viharos lehet. Ám mindenképp nagy erő forrása és feljogosít egyfajta "médium" szerepre.
"(...) a börtön felügyelője magasztalni kezdett minket, mert felfogta, hogy nagy erő van bennünk; (...)" ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Perpetua és Felicitas szenvedése, 81 )
"Azonnal rájöttem, hogy méltó vagyok erre: imádkoztam érte!" ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Perpetua és Felicitas szenvedése, 80 )https://boatswain69.blogspot.com/2021/06/szembeszallni-daimonionnal-pokol.html
"(...) azon megismerést, mely teljesen azonos lévén tárgyával minden kétségtől mentes.
Mostanra már bizonyosan világos, hogy Szent Tamás álláspontja szerint ez eleve elérhetetlen cél.
A fent vázolt ismeretelméleti modellt ugyanis az isteni megismerése valósítja meg: számunkra ugyanaz a létezés és a megismerés, számunkra azonban e kettő nem esik egybe." ( Edith Stein, Husserl fenomenológiája és Aquinói Szent Tamás filozófiája, 16 )
Elméletileg, ahogy Edith Stein írja ez lehetetlen..., mégis lehetséges.
"A vallásos nem az aki valamely szent iratban hisz, hanem aki akár létre is hozhatna egyet." ( Schleiermacher )
https://boatswain69.blogspot.com/2021/06/nagyszeru-kudarc.html
Így alakulnak a szentek életrajzai..., tanúságtételek az evangéliumról..., személyes vallomásaik vagy másoké róluk, amik ugyanígy személyesek, az az "örömhírről". Ahogy megérintette őket Isten.
Valahogy úgy, ahogy én is elkezdtem írni magam blogját.
Hűségből.
Nem nektek.
Nem magamnak.
Neki. ( Nekünk. )
Újra és újra elmondani:
"Valójában az egész így szép ahogy van..., "egy nagy gyöngyszem".
Tehát..., a napkirály, XIV. Lajos mondásának parafrázisaként kijelenthető, a Vallás én vagyok.
Akkor a Világ is én vagyok.
Schleirermacherrel szólva cél az "általános hermeneutika", a megértés művészi szintre való emelése.
"Az abszolútumtól való függés teljes átélése." ( "Gefühl der schlechthinnigen Abhangigkeit" )
Visszatérve Spinozához..., ebből származik az "egyetemes együttérzés", amely minden vallás értékmérője.
S ez a már tényleg életművészet, ahogy Pál mondja galatáknak írt második levelében:
"Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem." ( Gal 2,20 )"
https://boatswain69.blogspot.com/2021/06/nagyszeru-kudarc.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése