Az érett személyiség II. ( "Niveau spirituel" ) ~ Az érem két oldala: έρως ( amor concupiscentiae ) - αγάπη ( amor benevolentiae et amicitide )

"Legelsőnek az istenek közül Erószt eszelte ki..." ( Parmenidész, Töredékek )

"Tehát Erósz először is valaminek a szerelme, másodsorban, pedig mindig annak, aminek híjával van?

- Igen - mondta." ( Platón, Lakoma, 985 )

 

"Szépséges világodnak és rútságommal rohantam neki. Velem voltál, de én nem voltam veled. Távol tartottak tőled engem olyan dolgok, amelyek nem léteznének, ha nem volnának benned." ( Szent Ágoston, Vallomások, 10. könyv, XXVII. fejezet )

"Tehát az, ami bennünket az égnek visszaad, nem az ismeret, hanem a szerelem. Mármost az ültetés rendje az égi asztalnál is a szerelem különféle fokozatai szerint igazodik." ( Marsilio Ficino, A szerelemről, avagy magyarázat Platón A lakoma című művéhez, 205 )

"Mert sohasem látta volna meg a napot, ha nem lenne napszerű a szemünk és a lélek sohasem látta volna meg a szépséget, hogyha maga nem lett volna szép. Váljék tehát elsősorban istenszerűvé és széppé mindaz, aki a jót és a szépet szándékszik szemlélni" ( Plotinosz, A szépről, I. Enn. 6. könyv, 9 )

"... a szerelem által Isten felé fordítva Isten fényét ragyogta vissza." (...) ahogy a szem a nap fénye felé: (...)" ( Marsilio Ficino, A szerelemről, avagy magyarázat Platón A lakoma című művéhez, 191 )

 "Mert önmagával mindenfelől egyenlő, egyformán találkozik határaival." ( Parmenidész, Töredékek )

"Csak egy (és veleszületett) motivációnk van, hogy kölcsönhatásba lépjünk a világgal" ( Joseph Nuttin )

"A keresztény Istenkép, az ún. "Istenélmény" a közösséghez vezet, (...) " ( Vass György: Közösség és Istenélmény, III.4. Pneumatikus Istenkép és közösségi élmény )

 "Mi következik azonban ebből? Ha egyesek hűtlenné váltak, vajon az ő hűtlenségük megszünteti-e Isten hűségét?" ( Róm 3,3 )

"Ennek a tökéletességnek az a paradoxonja, hogy nem egyszerűen utánzás és gyakorlás, hanem mindenekelőtt a megtérés kegyelmének eredménye." ( Vanyó László, "legyetek tökéletesek...", Bevezetés, 7 )

 

 

"Bonum est diffusivum sui - ami jó, az természete szerint kiárasztja és közli önmagát."

 

  

 "Furcsa ez a kereszténység! Azt parancsolja az embernek, hogy ismerje be, hogy, aljas, megvetésre méltó, és ugyanakkor azt is megparancsolja neki, hogy olyan akarjon lenni, mint Isten." ( Blaise Pascal: Az ember nagysága és nyomorúsága, A kereszténység igazsága, 537 )

"De a Logosznak magának kellett megjelennie és segítenie. Művének oly bonyolultnak kellett lennie, mint amilyen az igény: Egyeseknek valóban meg kellett mutatnia a halálon és a démonokon aratott győzelmet, "istenemberként" áldozatot kellett hoznia, amely a bűn kiengesztelését ábrázolja, váltságdíjat kellett fizetnie, amely véget vetett az ördög uralmának - röviden: ,,tényekben megmutatkozó, érthető megváltást kellett hoznia (a pogányegyházban Origenész rendelkezik először kiengesztelési és jóvátételi elmélettel; de vegyük figyelembe, milyen korban írt). Mások Számára viszont isteni tanítóként és hierurgoszként a megismerés mélységeit kellett feltárnia s ezzel új életelvet hoznia nekik, hogy immár részesüljenek az ő életében, és összefonódva az isteni lényeggel, maguk is Istenivé váljanak." ( Adolf von Harnack, Dogmatörténet, 24.§ Origenész, 94. ) 

"Érosz és az isteni szeretet. A szeretetet jelentő klasszikus görög szó, az érosz ( έρως ), általában az érzéki szerelemre vonatkoztatva (erotika) tovább él minden nyugati nyelvben. De ennek a szónak a görög bölcseletben, főleg Platón és Arisztotelész gondolkodásában, sokkal mélyebb és egyetemesebb értelme van. Emberi vonatkozásban ösztönszerű hajlamot és törekvést jelent arra, hogyan cselekedjünk; és cselekvésünk folyamán átéljük, magunkévá tegyük, birtokba vegyük mindazt, aminek hiányát és szükségét érezzük. Természetesen nem merőben testi vagy érzéki kívánságról van itt szó ez a hajlam ės törekvés az ember valamennyi létsíkján, érzelmi és szellemi életében is jelentkezik. Gyökere magában az emberi természetben van: abban, hogy befejezetlen és tökéletlen, de befejezettségre és tökéletességre képes. Az ember természettől képes arra, hogy léte valamennyi vonatkozásában érzéki, érzelmi vagy szellemi igényeinek kielégítését keresse: létében fejlődjék, erőinek kibontására törekedjék. Amit egyfelől bármi vonatkozásban hiányának érez, másfelől léte gazdagodásának ismer föl, azt ösztönszerűen megkívánja és törekszik is a megszerzésére. Ebben az általános értelemben az érosz a léte hiányait érző, fejlődésre képes, tökéletességét kereső lény törekvése önmaga kiegészülésére és beteljesedésére: a tökéletességre. Ebből érthető, hogy Platón gondolkodásában végül is miért ez az érosz serkenti az embert arra, hogy a legnemesebb érték, az abszolút jó elérésére és a vele való azonosulásra törekedjék.

Nem meglepő, hogy az újszövetségi Szentírás eredeti görög szövege nem ezt a szót használja, amikor Isten szeretetéről beszél. Amit eddig az éroszról mondtunk, abból nyilvánvaló. hogy teljesen téves volna az isteni szeretetet érosznak nevezni. Aki Istenről helyesen gondolkodik, az jól tudja, hogy nála szó sem lehet arról, hogy kiegészülését keresse vagy tökéletességre törekedjék. Isten semminek sincs híján, Ő a lét teljessége. Ha szeret, nem azért teszi, mert valaminek a hiányát érzi, vagy szükségét kívánja kielégíteni. Itt valami egészen másfajta szeretetről van szó. Isten adni akar, nem kapni. Szerető figyelme másokra irányul, nem önmagára. Másokat akar boldogítani, nem ő maga kielégülni. Hogyan akarhatna bármit is mástól, amikor mindaz, ami másé, tőle magától származik? 

Bonum est diffusivum sui - ami jó, az természete szerint kiárasztja és közli önmagát. S minél jobb ez a jó, annál teljesebb az önajándékozása. Isten maga a hiánytalan jóság, az önmagát kiárasztó, önajándékozó szeretet. Ő a szeretet a lét alapfokán, mert minden létezőnek létet adó akaratával mintegy kiárasztja önmagát; de felső fokon is Ő a szeretet, mert személyesen közli magát értelmes és szabad teremtményével, aki capax Dei - képes öt felfogni és szeretni. Isteni életének ez a személyes közlése lett az ember belső világossága, létének beteljesülése Jézusban (Jn 1,4 és 9). 

Az isteni szeretetet nyilvánvalóan már nem lehetett a használatos görög szavakkal kifejezni. Jėzus tanítványainak új szót kellett alkotniok, hogy ezt a páratlanul új valóságot meg tudják nevezni. Ez az új szó az agapé ( αγάπη ). Az agapé nem jelenti a kiegészülés és beteljesülés keresését, az emberi tökéletességre való törekvést. Az agapé az a tiszta isteni jóakarat, az a nagylelkű önajándékozás, ami Jézus szolgáló szeretetében nyilvánul meg emberi formában. 

Érosz és agapé ( έρως - αγάπη ) a kettő voltaképpen két különböző termeszetű szeretet. A középkori teológiában az érosz mint amor concupiscentiae, az agapė mint amor benevolentiae et amicitide jelentkezik. Az első az ember tökéletesedési vágya, a második az Isten nagylelkű jóakarata. Úgy tűnik, a kettő annyira különbözik egymástól, hogy nem lehet őket egyazon néven nevezni." ( Békés Gellért, A kettős arcú szeretet, Az emberré érés keresztény dinamikája, 2. részt )

 

 https://boatswain69.blogspot.com/2021/07/hova-vagy-csak-elerhet-e-ii-van-es_93.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/03/hozzaillo-kivankozas.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/07/hova-vagy-csak-elerhet-e-ii-van-es_59.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/07/hova-vagy-csak-elerhet-e-ii-van-es.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/08/ha-nem-volnek-javithatatlan-mar-reges.html

 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/az-szep-ami-emberhez-hasonlo.html 

https://boatswain69.blogspot.com/2022/05/hova-vagy-csak-elerhet-e-iii-szoba.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/de-praedestinatione-sanctorum-x-az.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/iii-final-exclusion-from-communion-with.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/niveau-spirituel.html

 

 

Az érett személyiség I. ~ "Pondus meum est amor meus, eo feror quocumque feror" ( súly és lendület ) / ,Κινεί χος ερωμένων ( mozgató erő )

"(...) milyen az az Isten, akinek egy ilyen emberi élet, egy ilyen halál, egy ilyen feltámadás az abszolút kinyilatkoztatása?" ( Szentmártoni Mihály: A személyi érettség felé )

"Az erkölcsi fejlődés célja az erkölcsi jellem kialakulása" ( Szentmártoni Mihály: A személyi érettség felé, Erkölcs és jellem )

"Mert az ember – szívének mélyén, egy még annál is mélyebb forrásból származó indításnak engedve – hisz a jóságban, hisz a szeretetben, hisz a lét értelmében, hisz a jövőben, hisz abban az Őstitokban, aki minden jóság, szépség, szeretet, igazság, érték és örökkévalóság forrása, és akit a keresztények „Istennek" neveznek." ( Teológiai vázlatok IV., Nemeshegyi Péter: Jó az Isten, Élményvilágunkban felcsillanó jelek, A remény hajnalcsillaga, 191. )

"Mert itt nem csak mennyiségi különbségről van szó az előbbiekkel szemben, hanem minőségi is.(...) erkölcsi elvei nem öncélúak, hanem az emberek szolgálatába van állítva, éspedig nem elvontan, hanem konkrét, itt és most jelenlévő embert szolgálják. Éppen innen kifolyólag, az egyén nem ragaszkodik görcsösen az elv föltétlen alkalmazásához és a szabályok minden áron való betartásához. Döntését szabadon hozza meg, nem érzi magát a törvény és előírás rabjának, kb. úgy, ahogy Szent Pál fogalmazta meg a keresztény nagykorúságot: "Minden szabad, de nem minden használ." Lélektani szinten ez azt jelenti, hogy az ember nyitott a további élettapasztalatok felé, és képes módosítani felfogásait. Ez korántsem jelenti az erkölcs relativizálását. Nem a törvény, ill. erkölcsi normák viszonylagosságáról van szó, hanem az alkalmazási lehetőségek pluralizmusáról. A felnőtt, érett, szabad lelkiismeret jellemzője, hogy a törvénynek nem a betűjét, hanem a szellemét nézi, ezért szabadon, mi több, alkotóan képes alkalmazni azt. Az erkölcsteológia itt a "Krisztusi szabadságról" beszél." ( Szentmártoni Mihály: A személyi érettség felé, Erkölcs és jellem,  Embertársra irányuló szabad erkölcsjellem )

"A kérdésre, hogy hol van az okmánya és kicsoda, azt felelte, hogy okmánya nincs, s hogy Isten rabja. A csavargók közé sorolták, elítélték és Szibériába vitték. Szibériában egy gazdag paraszt irtásföldjén telepedett meg, most ott él. A gazda zöldséges kertjében dolgozik, a gyerekeket tanítja, s betegeket ápol." ( Lev Tolsztoj: Szergij atya )

 

  ,Κινεί χος ερωμένων

 

"Képzelj el a hozzád nagyon közel álló személyt magad elé, s ha lehet, akkor olyan valakit, aki szenved, fájdalmai vannak. Amikor belélegzel, képzeld el, hogy szenvedését és fájdalmát együttérzéssel magadba szívod; amikor pedig kilélegzel, sugározd kifelé minden melegségedet, gyógyítóerődet, szeretetedet, örömödet és boldogságodat. 

Aztán bővítsd könyörületességed körét..."
( Szögjal Rimpocse, Pillanatról pillanatra, április 5. )

"Nem egy mai orvost, pszichológust és nevelőt erősen foglalkoztat a kérdés: hogyan érik teljessé az ember, melyek azok az élettani, lélektani elemek és fejlődési folyamatok, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy egyéni létében és társas viszonyaiban teljes értékű, egész emberré legyen? Ez az emberre irányuló, antropocentrikus érdeklődés egyik sajátos jellemzője korunknak. A keresztény ember azonban nem korlátozhatja érdeklődését az emberré érés élettani vagy lélektani kérdéseire. Hite önkéntelenül is arra indítja, hogy fölvesse a kérdést: mi az a sajátosan keresztényi, ami az embert Isten színe előtt is teljes értékű, érett emberré teszi?

A keresztény embernek nincs mit töprengenie a válaszon, mert Jézus világosan tanítja, hogy az Isten és az embertárs szeretetének kettős parancsa az, aminek teljesítésétől függ lelki életünk hitelessége, erkölcsi magatartásunk jósága, szóval egész emberi tökéletességünk (Mt 22,34-40). Végső soron a szeretet az az erő, ami Istenhez és emberhez való viszonyunkban teljes emberré nevel.

Ám ezzel még nem válaszoltuk meg a kérdést, mert azonnal jelentkezik a következő: mi a szeretet voltaképpen? A szeretet ugyanolyan sokrétű és szövevényes emberi jelenség, akárcsak az élet, aminek éppen a szeretet az egyik legjellemzőbb megnyilvánulása. 

Szent Ágoston szavával pondus a szeretet: az a belső súly és súlyával előre lendítő erő, aminek szinte ellenállhatatlan hatására teszem, bármit teszek. "Pondus meum est amor meus, eo feror quocumque feror" (Vallomások 13,9). 

Sőt Arisztotelész még egyetemesebben értelmezi a szeretetet: szerinte mindazt, ami a lét különböző síkjain mozog, él vagy cselekszik, bizonyos értelemben a szeretet mozgatja. ,Κινεί χος ερωμένων. 

Teilhard de Chardinnek igaza lehet, amikor a szeretetet a legegyetemesebb, legrettenetesebb, legtitokzatosabb kozmikus erőnek tartja. 

De mintha ez még nem volna elég a Szentírás magát az Istent is szeretetnek nevezi, és azt tanítja, hogy az egyetemes lét, a világ és az ember teremtése és üdvösségre való újjáteremtése a Szeretet-Isten műve, aki, "úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát odaadta érte" (Jn 3,16). Ez nyilván nem jelent kevesebbet, mint hogy magát az isteni szándékot és cselekvést is ez a titokzatos erő mozgatja.

Mi hát a szeretet valójában? Vajon nem vezet-e teljes fogalmi zűrzavarhoz, ha ugyanazzal a szóval jelölünk olyan erőket, amelyek egymástól egészen különböző akár kozmikus, akár
sajátosan emberi, vagy még sajátosabban isteni létsíkon jelentkeznek? Van-e valami sajátos és közös ezekben az erőkben, ami arra jogosít, hogy nyilván analógia alapján egy néven szeretetnek nevezzük őket? S ha így nevezzük, akkor mi az értelme ennek a szónak emberi és isteni vonatkozásban? S főleg mi az értelme Jézus tanításában, az emberré érés keresztény dinamikájában?" ( Békés Gellért, A kettős arcú szeretet, Az emberré érés keresztény dinamikája, 1. részt )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/mrs-gump-letezik-mr-gump.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/eljek-azt-amit-hittel-elfogadtak.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/ki-erotlen-hogy-vele-egyutt-ne-volnek.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/az-ordog-mindig-csinos-volt-de-soha-nem.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/orok-beke-akkor-lesz-ha-mar-mindenki.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/01/ugy-tenyeszik-mint-laboda-nap-lakomaja.html

 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/vocatus-atque-non-vocatus-deus-aderit.html

 

 

"Boldog vagyok, mert lemondtam a boldogságról." IV. ~ "Azután felállt az inkvizítor, Jean Le Maitre, és vád alá helyezte a kardot, az azúrt, a liliomokat és a lovagi becsületet."

 "Mindegyik daimónhoz tartozik egy lélek, ezt buzdítja, és hívó szavával meg akarja menteni; ha a lélek hallgat rá, a közelébe kerül és megmenekül, ha viszont nem, akkor a daimón elhagyja, és boldogtalan véget ér." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 102 )

"5. Mert velünk járnak minden utainkon, ki- és bemennek velünk, figyelmesen szemlélvén, vajon istenfélőn, tisztességesen forgolódunk-e a gonosz nemzedék közepette, és hogy mekkora törekvéssel és vágyódással keressük országodat és annak igazságát; szintúgy, hogy mily félelemmel és rettegéssel szolgálunk és örvendünk szívünk vigasságában." ( Szent Ágoston, A lélek Istennel való magányos beszélgetéseinek könyve, Az emberek őrizetére rendelt angyalokról, XXVII, 65-67 )

 

 "Azután felállt az inkvizítor, Jean Le Maitre, és vád alá helyezte a kardot, az azúrt, a liliomokat és a lovagi becsületet."

 

 

 

"Ó megszentelt arc! Országon szelíd arca, félelem nélküli tekintet! Azok ott látták láztól beesett szegény arcodat, a verejték gyöngyeit makacs kis homlokodon, ajkad remegését, amikor a tárgyalóteremben, miután annyi sok nap óta agyonhajszoltak, te hirtelen nem szállsz velük szembe, visszavonod szavadat és szavad esküjét, ó finom lovagi virág! S mert hitték, sikerült egy pillanatra, egyetlen egy pillanatra veszélybe dönteni a francia becsületet, a te szelíd becsületedet, azt mely üdébb mint a liliom, egy ártalmatlan rózsafa ízetlen képét hagyják ránk rólad, ábrándos kispapok számára, egy édeskés arcot. Megégették-e őt, vagy talán csak a hittanvizsgán buktatták el? Ti potrohosok! Pocakotok, zsíros combotok, biliárdgolyóhoz hasonló síma koponyátok körülbástyázta a mártírlányt, de ő egészen az utolsó pillanatig kémlelte fejetek fölött a szabad eget, a csípős és szeles márciusi eget, mely alkalmas a hosszú éjszakai lovaglásokra, az ellenség tőrbecsalására, a szép fegyveres hőstettekre. Azt gondolta magában: „Talán majd Lahire? Vagy a kedves alençoni herceg?..."

 

- „Csütörtökön, március elsején, kijelentette, hogy az angolokat nagyobb veszteség fogja érni, mint bárkit is a múltban. Amikor megkérdeztük tőle, vajjon ez a téli szent Márton-nap előtt következik-e be, azt válaszolta, előbb még sok mindent fogunk látni. Arra vonatkozólag pedig, hogy milyen veszélynek és bajnak tettük ki magunkat mi, a püspökök és a többi papi személy amikor perbefogtuk őt, azt válaszolta, segítséget fog kapni; azt nem tudja, vajion ez a segítség abban áll-e majd, hogy kiszabadítják a börtönből, vagy pedig valamilyen zavargás tör ki, és azt gondolja: ennek eredménye nagy győzelem lesz." 

 

Zárjuk be egy pillanatra lelkünkbe ezt a szent szót. 

 

Boldogok voltatok ti, jegyzők, doktorok, boldogok voltatok, hogy tárgyalás közben jegyzők, doktorok, boldogok voltatok, hogy tárgyalás közben szegényes, unalomtól, irigységtől, pedáns gyűlölettől bűzlő levegőtökbe ilyen ajkakról ez a szó zuhant rátok: győzelem, az örök gyermekség e szava, mint egy nyaláb vadillatú rózsa melyet az éjszaka szívéből téptek ki s amely még nedves az utolsó záportól! 

 

 

 

 

Túl emberi volt számotokra ez a szó, túl élő, túl kegyetlenül sebezte meg szíveteket.

 

Hirtelen kard csengését hallottátok a mérlegen, az Északi-tengertől a Jordán partjáig az ősi lovagi rendet hallottátok, mely megmozdult a föld alatt. Nem akadt egyetlen egy sem ezek között a rőtbajuszú, örökre fegyverzetükbe zárt óriások között, aki nem ismerné fel a saját fajtáját, és, a hatalmas terem minden egyes ajtajában egy pillanatra valószínűleg megjelent egy e titokzatos, kifürkészhetetlen, sebezhetetlen férfiak közül, jobbjában bronz buzogányát tartva, másik kezével vas-szájához emelve pajzsát: 

 

 

 

 "Item, a nevezett Johanna lefestette címerét is, melyben azúr mezőben két aranyliliomot helyezett, és a liliomok szívébe arany markolatú és aranykeresztes ezüst kardot; mindez azt mutatja, hogy a pompát és a hiúságot kedveli, a jámborság és a vallás helyett, mert ha valaki az ilyen hiúságokat Istennek és az angyaloknak tulajdonítja, vétkezik az Istennek és az angyaloknak kijáró tisztelet ellen." 

 

Azután felállt az inkvizítor, Jean Le Maitre, és vád alá helyezte a kardot, az azúrt, a liliomokat és a lovagi becsületet." ( George Bernanos, Johanna a visszaeső eretnek és szent )

 

 

 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/egy-titkos-lepcson-alruhaban-xi.html

 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/11/a-belso-lenyeget-vettem-at-viii.html

 

Igaz és Hamis ( relativizáció és deviancia ) ~ "S benned az együgyüség!" ( σὺ δέ γ᾽ ἀρχαῖος. )

"Mosdótálat ide!"( δότε μοι λεκάνην )

 

 

"STREPSIADES: Csak hadd tanúlja mind a két beszédet:
Az igazt, miben áll, s főleg a hamist,
Hogy ezzel azt jól tudja visszaverni;
Ha azt nem: minden áron a hamist.

SOKRATES: Maguktól az Igaz s Hamis Beszédtől
Tanúljon.

STREPSIADES: Én megyek. Csak, ne feledd:
Jól visszaverjen ám bármely igazt! (El)

KAR: (Éneke hiányzik)

IGAZ BESZÉD: Jer elő, jer elő, bemutatni magad
A nézőknek- bár te merész vagy.

HAMIS BESZÉD: Menj, a hova tetszik; jobban agyon
Ütlek szóval, sokaság közt.

IGAZ BESZÉD: Agyonütsz? te? ki vagy?

HAMIS BESZÉD: Ki? Beszéd. 

IGAZ BESZÉD: A Hamis.

HAMIS BESZÉD: Meggyőzlek azért, ki magad nálam
Igazabbnak mondod.

IGAZ BESZÉD: Ugyan mi okossal?

HAMIS BESZÉD: Új eszméket kitalálva.

IGAZ BESZÉD: No hiszen, mert annak ma divatja
Van az esztelenek közt.

HAMIS BESZÉD: Sőt okosak.

IGAZ BESZÉD: Agyonütlek.

HAMIS BESZÉD: Ugyan mivel aztán?

IGAZ BESZÉD: Az igaz szóval.

HAMIS BESZÉD: De ha visszaverem!
Sőt nincs is igazság, azt felelem.

IGAZ BESZÉD: Állítni mered, nincs?

HAMIS BESZÉD: Hol van hát?

IGAZ BESZÉD: Van az isteneknél.

HAMIS BESZÉD: Hát, ha van ott,
Hogy nem veri meg Zeüszt, ki tulajdon
Atyját láncokra vetette?

IGAZ BESZÉD: Hahó!
E káromlás is a többi után megy.
Mosdótálat ide!

HAMIS BESZÉD: Eszelős vagy, öreg, s nyűgös, de nagyon.

IGAZ BESZÉD:
Te meg orcátlan s férfiparázna...

HAMIS BESZÉD: Csupa rózsaszavak!

IGAZ BESZÉD: S oltári bohóc... 

HAMIS BESZÉD:
Liliom-koszorú!

IGAZ BESZÉD: Apa- és hazagyilkos. 

HAMIS BESZÉD:
Tudod-é, hogy arannyal versz ki egészen?

IGAZ BESZÉD:
Vert ám bizony ólmos kancsuka, rab!

HAMIS BESZÉD:
Csupa dísz nekem ez!

IGAZ BESZÉD: Sokat ér benned
A mersz!...

HAMIS BESZÉD: S benned az együgyüség!" ( Arisztophanész, Felhők )

„Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.”

Ἐὰν ὑμεῖς μείνητε ἐν τῷ λόγῳ τῷ ἐμῷ, ἀληθῶς μαθηταί μού ἐστε, καὶ γνώσεσθε τὴν ἀλήθειαν, καὶ ἡ ἀλήθεια ἐλευθερώσει ὑμᾶς. 

A HAMIS BESZÉD jól mondja..., ez "együgyüség". Vagy inkább "ősiség" ( σὺ δέ γ᾽ ἀρχαῖος. ) - hagyomány; ahogy az eredetiben szerepel.., s így még szebb!!!

 

σὺ δέ γ᾽ ἀρχαῖος.

Πλήρωμα ~ Teljesség VI. ~ Ezért állasz a kapuba, atyámfia és hirdeted az örömhírt ( Γνοσις ). II. / πονηρούς τε καὶ ἀγαθούς

 Ki van meghívva a hajóra?

"...για να αρνηθήτε το θαύμα»."

 

 

"Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre! A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel." ( Mt 22,9-10 )

( πορεύεσθε οὖν ἐπὶ τὰς διεξόδους τῶν ὁδῶν, καὶ ὅσους ἐὰν εὕρητε καλέσατε εἰς τοὺς γάμους. καὶ ἐξελθόντες οἱ δοῦλοι ἐκεῖνοι εἰς τὰς ὁδοὺς συνήγαγον πάντας οὓς εὗρον, πονηρούς τε καὶ ἀγαθούς · καὶ ἐπλήσθη ὁ γάμος ἀνακειμένων.

Tehát..., mindenki. 

Ez persze egy viharos tengeren cseppet sem szórakoztató elfoglaltság..., inkább munka; a "testvérek" ( ~ Ἀδελφοί ( március elején beszéltünk róla ) ) munkája, - beszélni ( ~ ομιλία ( március végén és április elején beszéltünk róla ) )...; - de legalább nem vagyunk fuldoklók vagy vízihullák.  

 Kodolányi regényében Philippos, a görög, a Pistis Sophia lejegyzője..., s a gnosztikus irodalom fontos és jellegzetes alakja határozottan válaszol Juda kérdésére:

"- Hát akkor miért kívánja a Mester, hogy hirdessük? Miért vegyül ő is a tömegbe, miért tanítja olyasmire, amit nem érthet?

- Látod, ez is egyszerű. Az éretlen emberben is ott ég a vágy, hogy belépjen a Mennyek Országába. ( Ebben Kodolányinak nincs igaza..., de erre még visszatérünk. ) A sóvárgás, hogy a sivatagból a Városba jusson, a síkságról a Hegyre. Ezt a vágyat, ezt a sóvárgást táplálni kell. A kialudt mécsest meg kell gyújtani bennük, hogy lássanak. Reménység olajával kell megtölteni őket. Hogy miután ittak a kútból, fölüdüljenek s továbbmenjenek a keskeny ösvény s a Hegycsúcs felé. Hogy a csatornából víz áradjon rájuk s gyümölcsöt teremjenek. Hogy megismerjék a Tenger törvényét s ne kötözze őket a földé. Ezért kell hirdetni a Mennyek Országát, s ezért állsz te is a kapuba s mondod, amit mondanod kell.

- Ki fognak nevetni, csúfolnak, talán meg is vernek - aggodalmaskodott Jehuda. - És a lábam is beteg, hogy álljak a nép elé a kapuban?

Egész valója borzadozott a szörnyű feladattól.

- Az egyik sánta, a másik vak, a harmadik süket, a negyedik poklos, az ötödik gutaütött, vagy néma, mit tesz az? Te sem vagy más, mint ők." ( Kodolányi János, Én vagyok, I, 22, 262 )

 Találtam erről egy érdekes cikket az interneten Αρχιμ. Αθανάσιος Μισσός tollából, érdemes elolvasni:

"«Είπεν άφρων εν καρδία αυτού˙ ουκ έστι Θεός» ψαλμ. 13, 1

Εκ προοιμίου πρέπει να σημειώσουμε πως άθεος άνθρωπος δεν είναι δυνατόν να υπάρχει. Άρα όταν μιλούμε για αθεΐα ίσως θα ήταν ορθότερο να την αντικαταστήσουμε με την λέξη «απιστία». Δηλαδή η αποδοχή των όσων υποστηρίζει η αθεΐα ως ιδεολογικό ρεύμα δεν είναι τίποτα περισσότερο από την δήλωση άρνησης των όσων διδάσκει η Εκκλησία.

Αντίθεση προς την πίστη (απιστία) και σύνταξη με μίαν άλλη «πίστη» αφού είναι παντελώς αδύνατη η χρήση αντικειμενικών αποδείξεων ώστε να τεθεί ένα σοβαρό έρεισμα για την στήριξη των θέσεων των όσων αρνούνται την ύπαρξη του Θεού (αθέων ή απίστων).
Η παραπάνω παράγραφος βέβαια, θα μπορούσε αβίαστα και αβασάνιστα να χαρακτηριστεί από οποιονδήποτε κακόβουλο πολέμιο ή απερίσκεπτο αδιάφορο, ως μία σαθρή Χριστιανική απολογητική.

Τα γεγονότα όμως μιλούν από μόνα τους. Αρκεί κανείς να ρίξει μια σύντομη ερευνητική ματιά στις δογματίζουσες θέσεις των πρωτεργατών και θιασωτών της «αθεΐας».

Οπωσδήποτε θα αναγκασθεί να αναφωνήσει- όποιος σέβεται τον εαυτό του- μαζί με τον Ιερό Αυγουστίνο: «Ω, άπιστοι, δεν είσθε δύσπιστοι. Είσθε οι πλέον εύπιστοι! Δέχεσθε τα πιο απίθανα, τα πιο παράλογα, τα πιο αντιφατικά, για να αρνηθήτε το θαύμα».

Αν και αυτό δεν αρκεί να πείσει όποιον με θέρμη υποστηρίζει τον αθεϊσμό- απιστία (και όταν λέμε «να πείσει» δεν εννοούμε να αποδεχθεί ως Πίστη τον Χριστιανισμό, αλλά θέλουμε αδελφικά να τον ωθήσουμε να «σοβαρευτεί» κάπως αναζητώντας με σύνεση κάποιο άλλο ιδεολογικό ή φιλοσοφικό ρεύμα ή καλύτερα την ΑΛΗΘΕΙΑ) προτείνουμε να κοιτάξει την κατάντια των αθεϊστικών ολοκληρωτικών καθεστώτων ανά τον κόσμο, τα οποία ή κατεδαφίστηκαν ως χάρτινοι πύργοι ή άλλαξαν τακτική προσπαθώντας να διατηρηθούν στη ζωή.

Ίσως όμως και πάλι ο άπιστος να προτείνει την απιστία του. Πριν κλείσουμε το σύντομο εισαγωγικό αυτό κείμενο του προτείνουμε να μην εθελοτυφλεί αλλά να σκεφτεί το τέλος όσων με όμοιο τρόπο υποστήριξαν την αθεΐα˙ τέλος οικτρό, παράνοια, παραφροσύνη, απώλεια…

Και από την άλλη αντιπαραθέτουμε τους λαμπρούς αστέρες της Εκκλησίας μας, τους Αγίους που με όλη τους την καρδιά αγάπησαν τον Χριστό και δοξάζονται αιωνίως." ( Αρχιμ. Αθανάσιος Μισσός, Αθεΐα – Απιστία, https://www.askitikon.eu/agiologio/ofelima-psychis/53676/athe%ce%90a-apistia-2/ )

...για να αρνηθήτε το θαύμα».

"Egy titkos lépcsőn álruhában..." XII. ( A béke meghatározása ) ~ "Isten nem parancsol lehetetlent szolgáinak." / "Egy pohár hideg vízért is mennyei jutalom jár."

 "A béke meghatározása: a különbözők Összhangja."

 

 

 "2. Mind vessék el a teljesítmények felértékelését és az azokkal való kérkedést, az önteltséget", és az Írás parancsa szerint életformájukkal tagadják meg saját lelküket (Lk 14,26), csak egy gazdagságra tekintsenek, amelyet a Krisztus iránti szeretet díjaként tett letétbe Isten azoknak, akik szeretik Őt, erre hívva mindenkit, aki az önként vállalt küzdelmet állja, akinek az ilyen életúthoz útravalónak elég Krisztus keresztje. Annak kell a Megváltó nyomába lépnie, aki azt jó reménnyel és örömmel hordozza. Az Ő rendelkezéseit kell az életmód törvényének s útjának megtenni, amint maga az Apostol mondta: Legyetek utánzóim, amint én Krisztusé (1Kor 11,1), és ismét: Állhatatossággal fussuk meg az előttünk álló pályát, feltekintve a hit szerzőjére és beteljesítőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett vállalta a keresztet, megvetve a gyalázatot, és Isten trónjának jobbján foglalt helyet (Zsid 12,1 kk).

3. Félő, nehogy nagyzoljanak a Lélektől kapott ajándékokkal, és mert valamit teljesítettek, az ne adjon ürügyet büszkélkedésre és hivalkodásra, még mielőtt a remélt dolgok teljességét elérnénk, kiengedjük a feszültséget, az önhittséggel haszontalanná téve magunknak a már elvégzett munkát is, és bizonyítva méltatlanságunkat a tökéletességre, amire a Lélek kegyelme vonzott minket. Soha nem hagyhat alább az erőfeszítés, nem zökkenhetünk ki a küzdelemből, hátra sem nézhetünk arra, amit már elért az igyekezet, hanem azt felejteni kell, és neki kell feszülni az előttünk állónak az apostol szerint (Fil 3,13), a teendők gondjával meg kell tömni a szívet, határtalannak kell lennie vágyunknak az igazságosság után, csak arra kell éhezniök és szomjazniok azoknak, akik a tökéletesség elérésére törekednek, legyenek alázatosak és félénkek, mert a parancsodtól még messze lemaradtak, és igen távol vannak még Krisztus tökéletes szeretetétől (vö.Mt 5,6).

4. Aki a mennyei ígéretre tekint és azt szereti, sem böjtölve, sem virrasztva, sem más erényes cselekedetre törekedve nem ragadtatja el magát a már elért teljesítményektől, hanem az isteni vággyal eltelve és az őt hívóra függesztve tekintetét, mindent, amit csak végigküzd azért, hogy hozzá eljusson, kevésnek és a díjhoz méltatlannak tekinti. Versenyez egészen ennek az életnek a végéig, fáradalomhoz, erényt erényhez kapcsolva, amíg végül önmagát cselekedeteivel mint értékest állítja oda Isten elé, de lelkiismeretében nem gondolja azt, hogy méltóvá tette magát Istenhez. 

5. Ez a legnagyobb eredménye a filozófiának, hogy ami nagy a cselekedetekben, az a szívben összeszorul, megítéli az életformát, az Isten iránti félelemben letöri a nagyzolást, hogy az ígéretet oly mértékben élvezze, amennyire azt hittel szerette, nem pedig annyira, amennyire fáradozásával megvalósította. Minthogy az adományok oly nagyok, nem található hozzájuk méltó teljesítmény. Mivel nagy a hit és a remény, azokkal, és nem a fáradalmakkal kell mérni a jobbulást. A hit alapja a lélek szegénysége és az Isten iránti mérhetetlen szeretet." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célról és az igazi aszkézisről, 5, 2-5, 430-431 )

A parancs tehát kimondatott: "Legyetek tökéletesek!" S megtörtént a "végső kinyilatkoztatás is" - "Imitatio Christi"!

Lehetetlennek tűnik..., s még veszélyesnek is; - ha figyeltünk Szent Ágoston szavaira, Isten perbe is szállhat velünk ha nem akkor és ott cselekedtük, amit ott és akkor kellett volna..., kiegészíthetnénk eddigi tudásunk alapján: "per koponya", - "daimónod dönt". 

Szóval..., ha valami nem megy, lehet, még nem állunk készen az elvégzésére, vagy nem a mi dolgunk.

"1. Ha egyesekben nincs meg az imádsághoz szükséges végső feszültség, sem a szükséges igyekezet és erő, lemaradnak az erénytől, akkor tehetségükhöz mérten más jó cselekedetekkel teljesítsék az engedelmességet, szolgáljanak készségesen, dolgozzanak serényen, segítsenek örömmel, nem a tisztelet jutalmáért, nem is emberi dicséretért. Ne hagyják el magukat lanyhán és resten a munkiban, ne úgy tegyék mintha idegen testeknek és idegen lelkeknek tennének szolgálatot, hanem mint akik Krisztus szolgáinak szolgálnak mint szeretett mieinknek, hogy művetek tisztának és őszintének látszódjon az Úr előtt." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célról és az igazi aszkézisről, 10, 1, 444-445 )

De ami a mi dolgunk, azt feltétlenül meg kell próbálnunk..., amihez "nekünk van szemünk".

Ahogy Jézustól tanultuk: Meglátta, megesett rajta szíve..., s cselekedett. ( Először - "meglátta". )

Ám mivel ez nekünk van "kitalálva", s ez a "szem" a saját "szerepünk"..., így sem lehetünk elég jók benne..., és másokat sem ítélhetünk meg abban a szerepben amiről az előzőkből is következőleg is legfeljebb csak sejtésünk lehet, de biztos tudásunk aligha, érteni pedig biztos nem fogunk, hisz nem mi születtünk rá.

Sikereinkkel kérkedni ezért ostobaságunk, de gyengeségünk szilárd bizonyítéka. Akinek van, az tudja csak igazán, mi és mennyi hiányzik még a "tökéletességhez". 

„Ha vakok volnátok – felelte Jézus –, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök.”( Jn 9,41 )

Akiben ez a tudat meg van, az ugyan még nem "testvérünk", de elindulhat az Úton...

"2. A jó cselekedetekben való buzgólkodás alól senki ne mentse fel magát azon a címen, hogy a lelket megmentő parancsokat lehetetlen teljesíteni, Isten nem parancsol lehetetlent szolgáinak, hanem oly túláradón és oly gazdagon mutatta meg az Ő istenségének jóságát, hogy mindenkinek a saját akarata mertékében megadja, hogy tudjon valami jót cselekedni, és az üdvösségre törekvők egyike sem fogja elvéteni a lehetőséget.

3. És mondja: Aki csak egy pohár ideg vizet is ad valakinek mert az az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el jutalma. (Mt 10,42) Van e ennél hatalmasabb parancs? Egy pohár hideg vízért is mennyei jutalom jár. Felmérem magamban az emberszeretet mértékét: Amit ezek közül egynek tettétek, azt nekem tettétek (M 25,40) - mondja. A parancs nem nagy, az engedelmesség nyeresége viszont hatalmas, és Istennél bőséges viszonzása van. Így semmi erőnket felülmúlót nem kíván, hanem tégy kicsit vagy nagyot, elhatározásod arányában jár érte jutalom. Ha pedig a név és Isten félelme miatt teszed, már eljött a fényes és elveszíthetetlen ajándék." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célról és az igazi aszkézisről, 10, 2-3, 445 )

Már megint a "tiszta tudat", - a "tiszta tükör" a lényeg.

 Adjatok vizet a szomjazónak ott és akkor, - amikor szomjas embert láttok..., ennyi az egész, a többi már szokás, mondhatni, "drill" dolga.

S ha meghaltunk..., ugyanígy tovább.

Ugyanis jónak lenni magában a jutalom, itt életünk során, de "halottként" daimónként, bohiszattvaként vagy őrzőangyalként szintúgy.

 "A béke meghatározása: a különbözők Összhangja. Amikor gyökerestől kiirtódik természetünkből a testvérharc, amikor önmagunkkal megbékélve mi magunk leszünk a béke, akkor igazi és sajátos értelemben mutatjuk meg magunkban a "Krisztus" nevet." ( Nüsszai Szent Gergely, A tökéletességről, 5, 455 )

 

"Egy pohár hideg vízért is mennyei jutalom jár." ( Emma May Riley (UK) - Glass of Water, oil on canvas )

 

"Egy titkos lépcsőn álruhában..." XI. ~ virrasztva teljes kitartással és könyörgéssel ( daimón és őrzőangyal )

 Virrasztva teljes kitartással és könyörgéssel...

 

 

 "3. Azt, hogy miként kell felvennünk a fegyverzetet, tudd meg tőle, az apostoltól, aki így szól: Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva, benne virrasztva teljes kitartással és könyörgéssel (Ef 6,18), ezért kívánja, hogy érte imádkozzon mindenki. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete, a Szent Lélek közössége legyen mindnyájatokkal (2Kor 13,13), aztán: Szellemeteket, lelketeket és testeteket is őrizzétek meg sértetlenül egészen Urunk Jézus Krisztus napjára (Tessz 5,23). Látod, az üdvösség milyen útját és módját mutatta meg neked, amely egy útra és célra irányul, hogy a keresztény tökéletes legyen? Ez az a cél, amelyet az erős hitnek és a szilárd reménynek el kell érnie, amely megerősíti az igazság szerelmeseit, akik örömest küzdenek és készséggel menetelnek. Nekik könnyen sikerül megtenni a parancsok által megszabott életforma pályáját, amely csúcsra vezet, és ezektől a parancsoktól függenek a próféták és a törvény. Milyen parancsokra gondolok? Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és egész lelkedből, teljes elmédből, és minden erődből, és felebarátodat mint önmagadat (Mt 22,37-40)." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célról és az igazi aszkézisről, 4, 3, 429 )

Ez kortól és életállapottól ( értsd jól, akár halott vagy akár élő ) független parancs. Szinte tökéletesen ilyet írt Plutarkhosz.

A daimón felgyürkőzik...

"Mindegyik daimónhoz tartozik egy lélek, ezt buzdítja, és hívó szavával meg akarja menteni; ha a lélek hallgat rá, a közelébe kerül és megmenekül, ha viszont nem, akkor
a daimón elhagyja, és boldogtalan véget ér." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 102 )

Azok a lelkek pedig, akik már mentesültek újraszületés kényszerétől, és többé már nincs mit tenniük testük maradékával, tehát teljesen szabadok, Hésziodosz szerint ők a daimónok, akik az emberekről gondoskodnak." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 101-102 )

https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/egy-titkos-lepcson-alruhaban-x-vertanu.html 

..., hogy segítségünkre lehessen.

Ideje volna már nekünk is "felvennünk a fegyverzetet".

 

Ugyanez Szent Ágostontól:

"3. Polgárai ők a mennyei boldog Jeruzsálemnek, ami odafönti édes anyánknak, "kik szolgálattételre küldettek azok kedvéért, akik az üdvösség örökségét elnyerik" s azon célból, hogy őket ellenségeiktől megszabadítsák és minden utaikon őrizzék, erősítsék, megintsék és a te fiaidnak imádságait a te dicsőséges fönséged színe előtt fölajánlják. 

4. Mert szeretik polgártársaikat, akik által remélik, hogy a pártütés folytán soraikban támadt hézagok eltűnnek, és ezrét nagy gonddal és őrködő igyekezettel vannak mellettünk. Segélyünkre jönnek minden órában, gondoskodnak szükségleteinkről és szorgosan forgolódnak közötted és közöttem, Uram, feljuttatván hozzád nyögésünket és sóhajainkat, hogy a te jóságod könyörülő kegyességét számunkra könnyebben kieszközöljék, és a te kegyelmednek óhajtva vágyott áldását hozzánk elhozzák." ( Szent Ágoston, A lélek Istennel való magányos beszélgetéseinek könyve, Az emberek őrizetére rendelt angyalokról, XXVII, 3-4, 65 )

Ideje volna már nekünk is "felvennünk a fegyverzetet".

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/galukosz-varost-vedo-ferfiu-addig.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/ami-ertelmet-ad-az-eletnek-ertelmet-ad.html 

 

Öröm ez neki, de mindenki örül ennek, ahogy egy hamis megtérésének is nagy a "sikere", - ugyanis ez "Isten karaktere".

https://boatswain69.blogspot.com/2020/12/mi-isten-karaktere.html

 "Magad mondád ugyanis, ősigazság, gyönyörűségem az emberek fiaival lennem."

https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/ime-mienk-gyermek-krisztus-i-sar-es.html 

Ezért történt a megtestesülés is..., ami teljes létünk titka, - mindené.

Ezt őrizzünk "virrasztva teljes kitartással és könyörgéssel". Életünkben - halálunkban.

Minden nekünk szurkol..., mi miért ne tennénk meg mindent magunkért?

Ideje volna már nekünk is "felvennünk a fegyverzetet".

"1. Még mielőtt szerettelek volna, egyetlen Szerelmem, szerettél és képedre teremtettél engem, s máris minden teremtményeidnek elébe helyeztél. Ezt a méltóságomat
most már meg is tartom, mert ismerlek téged, akiért engem teremtél.

2. Ezenkívül szellemeidet az én kedvemért angyalokká rendeléd, akiknek megparancsoltad, hogy minden utaimban őrizzenek engem, hogy lábamat kőbe ne üssem. Ők ugyanis őrök a te új Jeruzsálem városodnak falai fölött, és „hegyek gyanánt körítik" „virrasztván, mint örök, s éjjel vigyázván az ő nyájuknál", hogy el ne ragadjon mint az oroszlán, amikor nincs, aki kimentsen, az a régi kígyó, a mi ellenségünk, a sátán, ki mint ordító oroszlán körüljár, keresvén, akit elnyeljen.

3. Polgárai ők a mennyei boldog Jeruzsálemnek, ami odafönti édes anyánknak, kik szolgálattételre küldettek azok kedvéért, akik az üdvösség örökségét elnyerik", s azon célból, hogy őket ellenségeiktől megszabadítsák és minden utaikon őrizzék, erősítsék, megintsék és a te fiaidnak imádságait a te dicsőséges fönséged színe előtt fölajánlják.

4. Mert szeretik polgártársaikat., akik által remélik, hogy a pártütés folytán soraikban támadt hézagok eltűnnek, és ezrét nagy gonddal és őrködő igyekezettel vannak mellettünk. Segélyünkre jönnek minden órában, gondoskodnak szükségleteinkről és szorgosan forgolódnak közötted és közöttem, Uram, feljuttatván hozzád nyögésünket és sóhajainkat, hogy a te jóságod könyörülő kegyességét számunkra könnyebben kieszközöljék, és a te kegyelmednek óhajtva vágyott áldását hozzánk elhozzák.

5. Mert velünk járnak minden utainkon, ki- és bemennek velünk, figyelmesen szemlélvén, vajon istenfélőn, tisztességesen forgolódunk-e a gonosz nemzedék közepette, és hogy mekkora törekvéssel és vágyódással keressük országodat és annak igazságát; szintúgy, hogy mily félelemmel és rettegéssel szolgálunk és örvendünk szívünk vigasságában.

6. A munkában buzgólkodókat segítik, a pihenőket oltalmazzák, a győzteseket buzdítják, együtt örvendeznek az örvendezőkkel, a benned örvendezőkkel, együtt szenvednek a szenvedőkkel, az érted szenvedőkkel.

7. Nagy az ő rólunk való gondoskodásuk, nagy szeretetük melege irántunk és mindez a te irántunk való megbecsülhetetlen szereteted révén, mellyel bennünket szerettél. Szeretik ugyanis, akit te szeretsz, őrzik, aki te őrzesz, és elhagyják, akit te elhagysz, és nem szeretika gonoszságot cselekvőket, mert te is gyűlölöd mind, kik gonoszságot cselekszenek, és elveszejted mind, akik hazugságot szólanak".

8. Valahányszor jót cselekszünk, az angyalok örülnek, a gonosz lelkek pedig szomorkodnak. Ahányszor pedig a jótól eltérünk, a poklot örvendeztetjük, angyalaid örömét ellenben meghiúsítjuk. Nekik ugyanis örömük van egyetlen megtérő bűnös fölött, aki bűnbánatot tart, az ördögnek ellenben, ha egy igaz a bűnbánat útját elhagyja.

9. Azért hát, Atyánk, add meg angyalaidnak, hogy mindig örvendjenek javaink felett, és mi mindig dicsérjünk téged általuk, és velük ugyanegy akolba kerüljünk, hogy együtt zengjünk hálaéneket szent nevednek, embereknek és angyaloknak Teremtője!

10. Amikor ezekről lelkemben megemlékezem, háladicsérettel vallom előtted, hogy nagyok ezek a te jótéteményeid, amelyekkel minket megtiszteltél, amikor nekünk angyalokat adtál szolgálatunkra, a te szellemeidet. Úgyis nekünk adtad már mindazt, amit csak az ég boltozata határol, és mintegy kicsinyeknek tekintenéd mindezeket, amik az ég alatt vannak, hacsak azokat is, amik az ég felett vannak, nekünk nem adnád.

11. Dicsérjenek ezért téged, Uram, minden angyalaid, tegyenek hálavallomást minden teremtményeid, maguk a szentek mondjanak rád áldást! Óh, szerfölött nagyra emel bennünket a mi megtiszteltetésünk, mellyel minket oly gazdagokká tettél és annyi ajándékkal kitüntettél. Csodálatos a te neved, Uram, az egész földön.

12. Mi az ember, hogy fölmagasztalod őt, vagy miért fekszik ügye a szíveden? Magad mondád ugyanis, ősigazság, "gyönyörűségem az emberek fiaival lennem" De hát nem rothadás az ember és féreg az ember fia? Nem merő hiúság-e minden élő ember? És mégis méltónak találod, hogy az ilyenre rávesd szemedet - de viszont arra is ám, hogy magaddal szemben perbe fogjad." ( Szent Ágoston, A lélek Istennel való magányos beszélgetéseinek könyve, Az emberek őrizetére rendelt angyalokról, XXVII, 65-67 )

Ideje volna már nekünk is "felvennünk a fegyverzetet". Mielőtt "perbe fognának" kötelességmulasztásért vagy parancsmegtagadásért...

 

"Mert velünk járnak minden utainkon, ki- és bemennek velünk, figyelmesen szemlélvén, vajon istenfélőn, tisztességesen forgolódunk-e a gonosz nemzedék közepette, és hogy mekkora törekvéssel és vágyódással keressük országodat és annak igazságát; szintúgy, hogy
mily félelemmel és rettegéssel szolgálunk és örvendünk szívünk vigasságában."

 

"Egy titkos lépcsőn álruhában..." X. / «Vértanú leszesz». / Őérette ~ a lelke nagyon is meg lesz elégedve / tekintettel óhajuk méltányos és szent voltára

 «Az igazak kívánsága megadatik.»

 

 

A "szenvedély" dönt, ez van felírva a "harangodra" is..., s Krisztus kezére. Ez a neved melyen szólítottak és szólítani fognak, s hívnak azóta is folyton-folyvást. Így nevezik őrző angyalodat, daimónodat is.

S daimón leszel magad is... 

"Mint az atléta, aki bár öregkora miatt felhagyott az edzéssel, de a hírnév és a testedzés szeretetét nem hagyja abba, hanem élvezi, ha látja, amint mások  gyakorlatoznak, biztatja őket, s velük együtt fut; így azok is, akik már megvívták az élet harcait, s lelkük kiválósága révén daimónokká váltak, nem vetik meg teljesen az itteni eseményeket, kimondott szavakat, a törekvéseket, hanem jóindulatot tanúsítanak az azonos cél eléréséért törekvők iránt, velük együtt versengve buzdítják és ösztönzik őket az erény elérésére, ha látják, hogy már az óhajtott célhoz közel küzdenek, sőt már majdnem el is érték. De a daimón sem segít válogatás nélkül mindenkinek. Mint ahogy a tengerben úszók közül azokat, akik mélyen bent vannak, messze a szárazföldtől, partonállók csupán szótlanul nézik, azokért viszont akik közel jutottak a parthoz, a vízbe futnak, kezükkel és biztató szavukkal segítségükre sietnek, s megmentik őket." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 102 )

"Ugyanígy az istenség is csak kevesekkel és ritkán létesít közvetlen kapcsolatot, az emberek többségének viszont jeleket ad, ezekke1 jön létre az úgynevezett jóslás. Az istenek ugyanis csupán kevés embert tüntetnek ki életükben, csak azokat, akiket egészen különösen boldoggá és igazán istenáldottá akarnak tenni. Azok a lelkek pedig, akik már mentesültek újraszületés kényszerétől, és többé már nincs mit tenniük testük maradékával, tehát teljesen szabadok, Hésziodosz szerint ők a daimónok, akik az emberekről gondoskodnak." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 101-102 )

https://boatswain69.blogspot.com/2021/11/a-belso-lenyeget-vettem-at-viii.html

Ám a szenvedély honnan van?

Ha a daimón adott..., a szenvedély is adott.

 

«Vértanú leszesz».

 

"13. Vegyünk egy más példát. Tegyük fel, hogy valaki mindenáron vértanú szeretne lenni, s Isten így szól hozzá: 

«Vértanú leszesz». 

Ennek ő nagyon örül, s bízik benne, hogy úgy lesz a dolog; s íme, megeshetik mindennek dacára, hogy nem mint vértanú hal meg, anélkül, hogy emiatt a jövendölés veszítene igaz voltából. 

Azt mondhatná valaki, hogy ez lehetetlenség, mert hiszen ez esetben a jövendölés tényleg nem teljesedett be. Igen ám, de beteljesedhetett annak lényege, amennyiben Isten megadhatta neki a vértanúság utáni vágyat és ennek fejében annak jutalmát, úgyhogy a szeretet vértanújává lett. 

Bocsáthatott reá annyi szenvedést, hogy nehezebb volt azokat elviselni, mint egyszerre meghalni; úgyhogy az illető hosszas, fájdalmas vértanúságot szenvedett, s elnyerte annak lényegét, amit kért, s amit Isten megígért neki. 

Mert hiszen az ő vágyainak főtárgya nem az volt, hogy ilyen, vagy olyan halállal haljon meg, hanem az, hogy halálával szolgálatot tegyen az Úrnak. s hogy szeretetét irányában oly fokban mutathassa ki, amint azt a vértanúk tették. 

A kínhalál magábanvéve úgy sem ér semmit, ha nem Istenért szenvedi az ember; már pedig Ő más módon is tud arra alkalmat nyújtani, hogy valaki vele szemben kimutassa szeretetét és Őérette szenvedjen, s ennek fejében elnyerje a vértanúk jutalmát. 

Ha tehát az illető nem is hal meg mint vértanú, a lelke nagyon is meg lesz elégedve, s be fogja látni, hogy megkapta azt, ami után esengett. 

Mert az ilyenféle vágyak és más hasonlók, ha igazi szeretetből fakadnak - ha nem is teljesednek be olyan módon, amint az illető képzeli és gondolja, azért mégis csak beteljesednek, de esetleg más, sokkal tökéletesebb s Isten dicsősége szempontjából előnyösebb alakban; szóval az illető jobbat kap annál, amit kért. 

Ezért mondja Dávid: «Desiderium pauperum exaudivit Dominus». «A szegények kívánságát meghallgatta az Úr.» ( Zsolt 10,17.) 

A Példabeszédek könyvében pedig így szól az isteni Bölcsesség: «Desiderium suun justis dabitur», «Az igazak kívánsága megadatik.» ( Péld 10,17 ) 

Tudjuk azt, hogy a szentek közül sokan kívántak egyet-mást az Úristen érdekében, ami földi életük folyamán nem teljesedett be; nyugodtak lehetünk aziránt, hogy tekintettel óhajuk méltányos és szent voltára, az a másik életben teljesedett be és pedig tökéletesen. Mivel ez így van, igazat mondott volna Isten, ha földi életükben azt ígéri nekik, hogy kívánságuk teljesedni fog, még ha nem úgy következett is be.

14. Ezen és sok más módon lehetne tehát Isten szavai és látomásai igazak és bizonyosak, annak ellenére, hogy csalódunk bennök, csupán azért, mert nem vagyunk képesek felérni ésszel azokat a magas és lényeges eszméket, amelyeket Isten általuk ki akar fejezni. A legokosabb és legbiztosabb eljárás tehát, amit a lélek velük szemben követhet, az, hogy
óvatosan kerülje mindezeket a természetfölötti dolgokat, s szokjék hozzá – amint mondottuk - a tiszta szellemiséghez és a hit sötétségéhez, mert ez az egyesülésnek eszköze." ( Keresztes Szent János, A Kármelhegy útja, XIX, 13-14, 205-207 )

 

"A gonoszt utoléri, amitől retteg, amit az igazak kívánnak, az osztályrészük lesz." ( Péld 10,24 )

"Ellenben "a bűnösök halála igen gonosz", azoké (mondom), akiknek örök halálra jutását a te bölcsességed megfoghatatlan, noha elrejtett, de mindenkor igazságos elhatározásaidnak megközelíthetetlen mélységes titkai folytán előre tudtad, akinek nevei és gonosz cselekedetei számonvételben vannak nálad, ki a tengerföveny homokszemeinek számát is nyilvántartod, s a mindenség megmérhetetlen űrének mélységét megmérted. Akiket az ő tisztátalanságaikban meghagytál, akiknek minden kárukra szolgál és akik ajkán "még az imádság is bűnné válik" úgy szálljon fel az ilyen akár az égig és verje a felhőket fejével, s helyezze lakását akár az égbolt csillagai közé, a vége mégis az lesz, hogy a szemétdombra jut, melyre az emésztő tűz vár." ( Szent Ágoston, A lélek Istennel való magányos beszélgetéseinek könyve, XXVII, 70 )

Mert nem ismerte fel személyes "szenvedélyét"..., s/vagy nem "Őérette" kívánta azt beteljesíteni.

Mert van akinek szájában "még az imádság is bűnné válik"..., mert van akinek ott és akkor nem ez a "dolga".

( 54. születésnapomra )

"Egy titkos lépcsőn álruhában..." IX. ~"Ismerjelek meg, téged, Uram, én ismerősöm..." I.

 "Teremts újjá engem."

 

 

A lélek tehát beszélget Istennel, s e beszélgetés során változik formálódik - κατοπτριζόμενοι τὴν αὐτὴν εἰκόνα μεταμορφούμεθα ἀπὸ δόξης εἰς δόξαν.

Szent Ágoston "beszélgetőkönyvecskéje" így kezdődik:

 

 "1. Ismerjelek meg, téged, Uram, én Ismerősöm; ismerjelek meg lelkemnek erőforrása. Mutasd meg nekem magadat én vigasztalóm; lássalak téged, szemem fénye. Jöjj, lelkivilágomnak öröme, szívemnek vigassága. Szeresselek téged, lelkemnek élete. Lépj közelebb hozzám, nagy gyönyörűségem, édességes vigasztalásom, Uram, Istenem, én életem és lelkemnek összes dicsősége.

2. Engedd, hogy megtaláljalak, szívemnek kívánsága: tartsalak fogva, lelkemnek szerelme. Karoljalak át, égi jegyesem, legnagyobb ujjongásom kívülre-belülre. Légy enyém, örökéletű boldogság: bírjalak téged szívemnek közepében, boldogságos élet, szellemi világom felülmúlhatatlan édessége.

3. Vonzódjam feléd, Uram, én bátorságom és erősségem, én menedékem és szabadítóm. Szeresselek téged, Istenem, én segítőm, bátorságom fellegvára s minden szorongattatásimban édes reménységem. Karoljalak át, téged, jót, aki nélkül semmi se jó; éldeljelek téged, ó legjobb, aki nélkül semmi se igen jó.

(...)

14. Ó világossága az értelemnek, ó világító igazság, ó valón tündöklő fény, mely megvilágosít minden e világra jövő embert! Vagyis inkább csak azt, aki ide jő, de
azt nem, aki e világot szereti, mert "aki e világot szereti, ellenségévé válik Istennek." Űzd el az értelmi világom mélységének színe fölött terjengő sötétséget, hogy lásson téged a megértés által, hogy megismerjen a fölfogás által, hogy szeressen a megismerés által.

15. Ugyanis mindenki, aki megismer téged, szeret téged, magát elfeledi; jobban szeret téged, mint önnönmagát; elhagyja magamagát, hogy fölötted örvendjen. Onnan van az, Uram, hogy nem szeretlek annyira, amennyire tartozom, mert nem eléggé ismerlek; de mivel kevéssé ismerlek, kevéssé szeretlek, s mivel kevéssé szeretlek, kevéssé örvendezem benned.

16. Ám tőled, a való igaz, benső örömtől a külső dolgok által eltávolodván, amidőn egyedül téged nélkülözlek, a külvilági dolgokban csalárd barátságokat keresek. Így történt, hogy én, szánandó, az én szívemet, melyet egyedül reád kellett volna egész Szeretettel és minden érzelemmel fordítanom, hiúságoknak adtam oda, s azért hívságossá lettem, miközben a hiúságot szerettem.

17. Biz' innen van az, Uram, hogy én benned nem örvendezem és hozzád nem ragaszkodom. Mert én a külső dolgokban, te a belsőkben; én az anyagiakban, te a lelkiekben; én a mulandókban ömlök el lelkemmel, forgolódom gondolatommal, bonyolódom össze szavammal: Te pedig, Uram; az örökkévalókban lakozol és Örökkévalóság vagy. Te az égben, én a földön; te a magasságban levőket irányítod, én a legalacsonyabbakat; te az égieket, én a földieket. És vajon mikor lesz lehetséges az ily homlokegyenest ellentétben levőknek egymással megegyezésre jutniok?"  ( Szent Ágoston, A lélek Istennel való magányos beszélgetéseinek könyve, I, 7; 10 )

Keresztes Szent Jánost is ez foglalkoztatta...

"2. Ennek oka az, hogy- amint a bölcselők tanítják - két ellentétes dolog nem állhat meg ugyanabban az alanyban. Mivel pedig a sötétség, vagyis a teremtményekhez való ragaszkodás és a világosság. vagyis Isten, ellentétesek egymással és különbözök, amint ezt Szent Pál tanítja a korinthusiakhoz írt levelében, mondván: «Quae societas luci ad tenebras?» Mi egyesülése van a világosságnak a sötétséggel?» (2. Kor. 6, 14.)" ( A Kármelhegy útja, I, XIV, 3, 66 )

https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/egy-titkos-lepcson-alruhaban-iv-az.html  

 "1. Én szegény ember, mikor lesz lehetséges, hogy az én ferdeségem a te egyenességedhez hozzáigazodjék? Te, Uram, a magányt szereted, én meg a sokadalmat; te a csöndességet, én pedig az élet zaját: te az igazságot, én a hiúságot; te a tisztaság útját járod, én a tisztátalanság csapását követem.

2. Mit szóljak többet, Uram? Te igazán jó vagy, én semmirevaló; te kegyes, én gonosz: te szent, én kolduslelkű; te igazságos, én igaztalan; te fényeskedő, én vakoskodó; te élet, én megholt; te orvosság, én senyvedő; te az öröm, én a szomorúság: te minden igazság
foglalatja, én merő hiúság, miként minden ember, aki csak él"

3. Jaj, mit mondjak hát, ó Teremtő! Halld, ó Alkotó! A te teremtményed vagyok, már veszni indultam; a te teremtményed vagyok, máris halálra váltam. A te kezed műve vagyok, már-már a semmiségbe térek vissza. A te alkotásod vagyok: a te kezeid, Uram, teremtettek és alkottak engem"; ismétlem: azok a kezek, amelyeket szegekkel vertek át énértem. Kezeidnek művét, uram, meg ne vessed kezeidnek sebeit, kérlek, hogy megtekintsed.

https://boatswain69.blogspot.com/2023/04/ki-megy-fel-az-ur-hegyere-sotet-nagy.html 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/02/sissies-ii-iv.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-lx-xvii-12.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-lxxxix-xlix.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/04/vii11-enyem-vilag-es-ami-betolti-ii.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-cviii-jezus.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/04/vii5-igazsagat-hirdesse-az-eg-mert.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-lxxxvi-xlvi.html

"Sötétből sötétbe"..., a "Bölcs Tűz" elé...

4. Íme, Uram, Istenem, kezeidre jegyeztél fel engem: olvasd ezt az írást és ments meg engem. Lám, hozzád sóhajtozom, a te teremtményed; teremtő vagy, teremts újjá engem." ( Szent Ágoston, A lélek Istennel való magányos beszélgetéseinek könyve, II, 11 )

κατοπτριζόμενοι τὴν αὐτὴν εἰκόνα μεταμορφούμεθα ἀπὸ δόξης εἰς δόξαν.

Mindenkit bátorítanék..., ereszkedjék beszédbe. A kommunikáció ha eleinte suta is, mégis csak több, mintha "elmennénk egymás mellett". S csak érdekel mindenkit, milyen név van arra a Kézre felírva...