Kiemelt bejegyzés

Várakozások III. ~ "Sors parancsol.."

  "Nemcsak a te akaratod hat irányként abban, ami jő! Dolgoznak titkos viszonyok lent, ...

2024-06-17

"Boldog vagyok, mert lemondtam a boldogságról." IV. ~ "Azután felállt az inkvizítor, Jean Le Maitre, és vád alá helyezte a kardot, az azúrt, a liliomokat és a lovagi becsületet."

 "Mindegyik daimónhoz tartozik egy lélek, ezt buzdítja, és hívó szavával meg akarja menteni; ha a lélek hallgat rá, a közelébe kerül és megmenekül, ha viszont nem, akkor a daimón elhagyja, és boldogtalan véget ér." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 102 )

"5. Mert velünk járnak minden utainkon, ki- és bemennek velünk, figyelmesen szemlélvén, vajon istenfélőn, tisztességesen forgolódunk-e a gonosz nemzedék közepette, és hogy mekkora törekvéssel és vágyódással keressük országodat és annak igazságát; szintúgy, hogy mily félelemmel és rettegéssel szolgálunk és örvendünk szívünk vigasságában." ( Szent Ágoston, A lélek Istennel való magányos beszélgetéseinek könyve, Az emberek őrizetére rendelt angyalokról, XXVII, 65-67 )

 

 "Azután felállt az inkvizítor, Jean Le Maitre, és vád alá helyezte a kardot, az azúrt, a liliomokat és a lovagi becsületet."

 

 
 
"Ó megszentelt arc! Országon szelíd arca, félelem nélküli tekintet! Azok ott látták láztól beesett szegény arcodat, a verejték gyöngyeit makacs kis homlokodon, ajkad remegését, amikor a tárgyalóteremben, miután annyi sok nap óta agyonhajszoltak, te hirtelen nem szállsz velük szembe, visszavonod szavadat és szavad esküjét, ó finom lovagi virág! S mert hitték, sikerült egy pillanatra, egyetlen egy pillanatra veszélybe dönteni a francia becsületet, a te szelíd becsületedet, azt mely üdébb mint a liliom, egy ártalmatlan rózsafa ízetlen képét hagyják ránk rólad, ábrándos kispapok számára, egy édeskés arcot. Megégették-e őt, vagy talán csak a hittanvizsgán buktatták el? Ti potrohosok! Pocakotok, zsíros combotok, biliárdgolyóhoz hasonló síma koponyátok körülbástyázta a mártírlányt, de ő egészen az utolsó pillanatig kémlelte fejetek fölött a szabad eget, a csípős és szeles márciusi eget, mely alkalmas a hosszú éjszakai lovaglásokra, az ellenség tőrbecsalására, a szép fegyveres hőstettekre. Azt gondolta magában: „Talán majd Lahire? Vagy a kedves alençoni herceg?..."
 
- „Csütörtökön, március elsején, kijelentette, hogy az angolokat nagyobb veszteség fogja érni, mint bárkit is a múltban. Amikor megkérdeztük tőle, vajjon ez a téli szent Márton-nap előtt következik-e be, azt válaszolta, előbb még sok mindent fogunk látni. Arra vonatkozólag pedig, hogy milyen veszélynek és bajnak tettük ki magunkat mi, a püspökök és a többi papi személy amikor perbefogtuk őt, azt válaszolta, segítséget fog kapni; azt nem tudja, vajion ez a segítség abban áll-e majd, hogy kiszabadítják a börtönből, vagy pedig valamilyen zavargás tör ki, és azt gondolja: ennek eredménye nagy győzelem lesz." 
 
Zárjuk be egy pillanatra lelkünkbe ezt a szent szót. 
 
Boldogok voltatok ti, jegyzők, doktorok, boldogok voltatok, hogy tárgyalás közben jegyzők, doktorok, boldogok voltatok, hogy tárgyalás közben szegényes, unalomtól, irigységtől, pedáns gyűlölettől bűzlő levegőtökbe ilyen ajkakról ez a szó zuhant rátok: győzelem, az örök gyermekség e szava, mint egy nyaláb vadillatú rózsa melyet az éjszaka szívéből téptek ki s amely még nedves az utolsó záportól! 
 
 

 
 
Túl emberi volt számotokra ez a szó, túl élő, túl kegyetlenül sebezte meg szíveteket.
 
Hirtelen kard csengését hallottátok a mérlegen, az Északi-tengertől a Jordán partjáig az ősi lovagi rendet hallottátok, mely megmozdult a föld alatt. Nem akadt egyetlen egy sem ezek között a rőtbajuszú, örökre fegyverzetükbe zárt óriások között, aki nem ismerné fel a saját fajtáját, és, a hatalmas terem minden egyes ajtajában egy pillanatra valószínűleg megjelent egy e titokzatos, kifürkészhetetlen, sebezhetetlen férfiak közül, jobbjában bronz buzogányát tartva, másik kezével vas-szájához emelve pajzsát: 
 
 

 
 "Item, a nevezett Johanna lefestette címerét is, melyben azúr mezőben két aranyliliomot helyezett, és a liliomok szívébe arany markolatú és aranykeresztes ezüst kardot; mindez azt mutatja, hogy a pompát és a hiúságot kedveli, a jámborság és a vallás helyett, mert ha valaki az ilyen hiúságokat Istennek és az angyaloknak tulajdonítja, vétkezik az Istennek és az angyaloknak kijáró tisztelet ellen." 
 
Azután felállt az inkvizítor, Jean Le Maitre, és vád alá helyezte a kardot, az azúrt, a liliomokat és a lovagi becsületet." ( George Bernanos, Johanna a visszaeső eretnek és szent )
 
 

 
https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/egy-titkos-lepcson-alruhaban-xi.html
 
https://boatswain69.blogspot.com/2021/11/a-belso-lenyeget-vettem-at-viii.html
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése