Kiemelt bejegyzés

"De máris vált a kép. Új mese szól a mikrofonból." ~ „Narcissus… hermafroditism… Bisexuality… Ah, interesting!"

"Isten is szeret. Ő is szenvedett. Ő is hosszú ideig várt a találkozásra." ( C. S Lewis, A nagy válás, 109 ) "De...

2024-06-26

Ha férfi lenne, nagyságuknak és dicsőségüknek örvendezne. / Mért adunk hálát: eldalolom.

"A Kegyelem vezeti a táncot.
Fuvolázni vágyom, mind táncoljatok.
Jajdulni vágyom, mind jajongjatok.

A Nyolc dicséret énekel velünk.
A Tizenkettő körtáncot jár fenn.

A Minden táncot jár fenn.
Aki nem táncol: nem ismeri meg az előtte-állót.

Menekülni vágyom és maradni vágyom.
Ékeskedni vágyom és ékesíteni vágyom.
Egyesülni vágyom és egyesíteni vágyom.

Nincs hajlékom és hajlékaim vannak.
Nincs szállásom és szállásaim vannak.
Nincs templomom és templomaim vannak.

Lámpád vagyok, ha látsz engem.
Tükröd vagyok, ha gondolsz rám.
Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.
Út vagyok néked, a vándornak.

Ha pedig körtáncomat követed: nézd meg magad bennem,
aki beszélek, és ha látod, mit teszek:
hallgasd el titkaim…" ( Ismeretlen ókeresztény költő, Jézus tánca )

 

"Azért jött Ő, hogy a szívből templomot alkosson, a szellemből oltárt és a lélekből papot."

 
 

"Ma és minden Nagypénteken az ember mély álmából ébred, a korok árnya elé áll, és könnytelt szemekkel néz a Golgota felé, elmélkedvén a keresztjére szegezett Názáreti Jézuson... De napszálltakor, mikor beesteledik, ismét térdre ereszkedik, hogy élete minden szegletéből előbukkanó közönséges bálványait imádja. 

Ma a keresztények lelke az emlékezés szárnyain Jeruzsálem felé száll. Ott mellüket verdeső tömegbe gyűlnek, szemlélni a töviskoronás Keresztrefeszítettet, karokat tárni a végtelen felé, és áthatolni a Halál leplén, hogy elérjék az Élet mélységét... 

De amikor a nappal színpadára leereszkedik az éj függönye, hogy véget vessen a rövid drámának, a keresztények visszatérnek, és csoportosan vesznek bele a feledés homályába, elsüllyednek a tudatlanságban és a részvétlenségben.

Minden év ugyanezen napján a fiozófusok elhagyják sötét barlangjaikat, a gondolkodók kijönnek hideg celláikból, és a költők eltávoznak elefántcsont tornyaikból, és mind a Kálvária hegyén hallgatják tisztelettel annak a még ifjú embernek a szavait, mondván: „Bocsásd meg nékik, atyám, nem tudják, mit cselekszenek." 

De mihelyt a csönd sötétje kioltja a szavak fényét, a filozófusok, a gondolkodók és a költők visszatérnek elfoglaltságuk szűk körébe, és üres irodalmuk lapjaiban merülnek el.

Az asszonyok, akik az élet ragyogásaira fecsérlik az időt, elhagyják puha párnáik kényelmét, hogy lássák a szomorú, szorongó asszonyt, aki a kereszthez közeledik, és úgy marad ott, miként apró, védtelen növény szemben a pusztító viharral, és amikor feléje mennek, hallják mélyről jövő lamentálását, keserves sírását...

Az ifjak, akik hagyják magukat sodortatni az élet áramlatával anélkül, hogy tudnák, merre mennek, ma megállnak egy pillanatra, megszemlélni Magdalénát, aki könnyeivel mossa a vért, ami foltot ejt az ég és föld közé emelt ember lábain.

De mikor belefáradnak a látványba, elfordítják szemüket, s kacagva térnek vissza a hétköznapi dolgokhoz, amelyek ismét magukkal ragadják őket. Minden év ugyanezen napján az Emberiség együtt ébred fel a tavasz keltével, és sírásba kezd szemtől szemben a szenvedő Názáretivel, majd rögvest becsukja szemét, és visszaadja mély álmának. De a tavasz ébren marad, mosolyog és vidám, ameddig a nyár meg nem érkezik aranyos díszruhájában. Az Emberiség siratóasszony, aki hős halottainak siratásában gyönyörködik. Ha férfi lenne, nagyságuknak és dicsőségüknek örvendezne.

Az Emberiség Jézust szegényként látja megszületni és élni, megaláztatva gyöngeként, és irgalommal van Iránta, mivel bűnözőként feszíttetett meg... Könnyek és sirámok, mindaz, amit az Emberiség Neki ajánl. Az Emberiség a századok során az Úr személyében folyvást a gyöngeséget imádta. Az emberek nem értik ereje valódi értelmét.

Jézus nem félelemmel telt életet élt, s halála sem szenvedés és panasz. Lázadóként élt, mint forradalmárt feszítették keresztre, és kínzóit megrémisztő hősiességgel halt meg.

Jézus nem tört szárnyú madár volt, hanem vihar, amely minden hamis szárnyat szétzúz erejével.

Jézus nem azért jött a másvilágról, hogy a fájdalomból készítsen életszimbólumot, hanem, hogy az életből az igazság és a szabadság szimbólumát megalkossa.

Jézus nem félt üldözőitől, gyilkosaival szemtől szemben sem szenvedett. Ő szabad volt, hős és merész. Dacolt a zsarnokokkal, despotákkal és elnyomókkal. S amikor fertőző fekélyeket látott, kifakasztotta azokat. És elhallgattatta a Gonosz hangját, lerombolta a Hamisságot, és megfojtotta az Árulást.

Jézus nem a fény köréből jött lerombolni az otthonokat és a romjaikra zárdákat és kolostorokat építeni.

Azért jött Ő erre a földre, hogy új lelket leheljen, ami erejével ledönti az emberi csontokra és halálfejekre épült monarchiákat. Megsemmisíteni jött Ő a gyöngék sírjain emelt fenséges palotákat, és lerombolni a nyomorult testek fölé állított bálványokat.

Azért jött Ő, hogy a szívből templomot alkosson, a szellemből oltárt és a lélekből papot.

Ez volt Jézus missziója, és ezek a tanítások, amiért keresztre feszítették. És ha az Emberiség értelemmel bírna, ma felemelkedne és zengené a győzelem és diadal énekét.

Ó, keresztre feszített Jézus, ki szomorúan szemléled a Golgotáról a századok vonulását, s hallgatod a nemzetek könyörgését, s megérted az Örökkévalóság álmait. Dicsőbb és méltóbb vagy Te a kereszten ezer birodalom ezer trónjának ezer királyánál!

Haláltusád végső pillanatában hatalmasabb vagy Te, mint ezer nemzedék ezer háborúban.

És szomorúságodban vidámabb, mint a tavasz: virágaival...

És fájdalmadban derültebb, mint az égnek angyalai.

És hóhéraid markában fogolyként napfénynél szabadabb és hegynél szilárdabb vagy.

És töviskoronád csillogóbb és ragyogóbb Brahma koronájánál...

És a kezedet átjáró szög Jupiter jogaránál tekintélyt sugárzóbb.

És lábaidra gyöngyöző vércsöppjeid Vénusz nyakékinél fényesebbek.

Bocsásd meg a ma Téged siratók gyöngeségét, hiszen nem tudják, önmagukért sírnak...

Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy a halált halállal győzted le, és életet adtál a halálnak...

Bocsáss meg nekik, hiszen nem tudják, hogy egész nap a Te napod..." ( Khalil Gibran, Nagypéntek )

 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/a-siras-jo.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/mintha-gyertyat-gyujtanal.html 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/mikor-testet-adunk-az-ideanak.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/ez-teljes-elet.html 

 

Jyoti Sahi, Jesus crucifixion


 https://boatswain69.blogspot.com/2022/11/v-zona-viii-sebesz-iii-ii.html


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése