To baer witness to the truth IV. ~ 33 / "Apa" / Martyrdom is the supreme witness given to the truth of the faith.

 Vértanúság kora

"Apa!" ~ testifying to our Lord ~ jön a tavasz magától nő a fű...

https://boatswain69.blogspot.com/2021/03/ime-mienk-gyermek-krisztus-iv.html

 

 

30 éves koromra tehát két címet szereztem, s attól fogva gyakoroltam is.

I. "Ha úgy élsz, hogy nem vagy apa, meghalsz anélkül, hogy emberi lény voltál." ( Orosz közmondás )

S én apa lettem.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/a-remeny-kiterjesztese.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/hagyd-magad-szeretni.html 

 

"Még hátra van egy utolsó vizsga a lelki megvilágosodásod ösvényén..."

  Csalóka a felírás, mert bár igaznak tűnik..., van egy nagyobb és szörnyűbb vizsga is..., mindjárt kitérünk rá.

II. S elkezdhettem tanítani..., anyósom halálos ágyán is ezt kötötte a lelkére a családtagjaimnak..., "Gyulával jól lehet imádkozni." Volt feleségem szerint csillagok vannak a szememben...

Második feleségemet nem tudom leszoktatni hogy ne "Apának" szólítson..., lehet ez a prófétai nevem..., a szerep amire elhívattam? 

Könnyen lehet.

 

Megtanulhattam hát élni a családomért, szűkebb és tágabb értelemben egyaránt. De élni sem könnyű...., de meghalni is képes lennél érte?

33 évesen elválik... 

"The Church has painstakingly collected the records of those who persevered to the end in witnessing to their faith. These are the acts of the Martyrs, They form the archives of truth written in letters of blood. (Cathechism of the Catholic Church, 2473, 593)

 

 2002 pokoli volt...

Gyakran tettem fel Jézussal a kérdést: ^"Jézus megkérdezte tőlük: „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?” „Nem jótettedért kövezünk meg – felelték a zsidók –, hanem a káromlásért, (...)" ( Jn 10,32-33 )

"Martyrdom is the supreme witness given to the truth of the faith: It means bearing witness even unto death. The martyr bears witness to Christ who died and rose, to whom he is united by charity. He bears witness to the truth of the faith and of Christian doctrine. He endures death through an act of fortitude. "Let me become the food of the beasts, through whom it will be given me to, reach God." ( Cathechism of the Catholic Church, 2473, 593 )

"A vértanúság a hit igazságának legfőbb tanúsága: tanúságot tenni mindhalálig. A mártír Krisztusról tesz tanúbizonyságot, aki meghalt és feltámadt, akivel a szeretet egyesíti. Tanúságot tesz a hit igazságáról és a keresztény tanításról. A halált a bátorság cselekedetével viseli el. „Hadd legyek a vadállatok tápláléka, akiken keresztül megkapom, hogy elérjem Istent.” ( A Katolikus Egyház katekizmusa, 2474, 593 )

 

Én sem értettem akkor, de mindent elvesztettem egy villanás alatt..., munkahelyet, egyházat, családot. Tanárnak kellett lennem iskola és gyermekek nélkül. Vallásos maradni egyház nélkül, s apa lenni család nélkül. S a leggyötrelmesebb..., megtanultam a gyerekemről gyerekem érdekében "lemondani".

( Lásd Salamoni ítélet..., csak akkor ez aligha jutott eszembe.. )

Ám ez lehetetlen..., aki "Apa" az apa marad...

Apa bármelyik közösségében. 

Mert azóta rá kellett jönnöm..., én elsősorban nem keresztény vagy buddhista tanító vagyok..., hanem elsősorban "Apa".

A vértanúság egyenes folyománya a prófétaságnak..., ha érdemes mondanod..., meghalnod is érdemes érte.

Chong An Sunim-tól ugyanebben az évben kaptam moktak mesteri szerepem is..., de buddhista nevemet is. A fogadalomtétel során háromszor kérdezte meg tőlünk: 

"Megtartjátok?" S mi háromszor kiáltottuk és egyre hangosabban: "Megtartjuk!" 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/04/a-kereszteny-sziv-szutra-fakitermelesi.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/o-ez-konnyu-gyakorlat.html

 

"The Christian is not to "be ashamed of testifying to our Lord" (2Tim 1:8) in deed and word. Martyrdom is the supreme witness given to the truth of the faith." ( Cathechism of the Catholic Church, 2506, 600 )

"A kereszténynek nem kell „szégyellnie, hogy tettével és szóval tanúskodjon Urunkról” ( 2Tim 1,8 ). A vértanúság a hit igazságának legfőbb tanúsága." ( A Katolikus Egyház katekizmusa, 2506, 600 )

"A dolog addig fog tartani, amíg tart... De végre is mit akarsz? Azért vagyunk itt, hogy tanítsuk az igazságot, nem szabad szégyellenünk." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

Tizedik fok ~ mert meglátják az Istent.

 "Boldogok a tisztaszívűek, - az Ő világos szemléletében.

 

 

 "- A szeretet rejtett létrájának a tizedik és egyben utolsó foka már nem ehhez a földi élethez tartozik. A lélek tökéletesen hasonlóvá válik Istenhez, az Ő világos szemléletében. Akik ebben a földi életben eljutottak a kilencedik fokra, - miután elhagyják a testet, közvetlenül a világos istenszemlélet birtokába jutnak. Az ilyen - valószínűleg kevés lélek mentesül a tisztítótűztől is, minthogy a szeretet tüzében már itt a földön tökéletesen megtisztul. 

Ezért írja Máté evangéliumában:

"Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent. (Mt 5,8). 

Ladánybene, temető, pár mécses minden halottam emlékére, 2022. 02. 12.

Ez a szemlélet... az Istennel való tökéletes hasonlóságból fakad. Nem azért hasonló a lélek, mintha mindent úgy fogna fel, mint Isten, - hisz ez lehetetlen, hanem a lélek, mint olyan, válik Istenhez hasonlóvá. Ezért mondják - és úgy is van: - a lélek a részesedés által válik hasonlóvá... A világos szemléletnek ezen a legmagasabb síkján, ami egyben a szeretetlétra utolsó foka... a lélek előtt - a tökéletes istenhasonlóság következtében - már semmi sincs rejtve... De mindaddig, amíg ide eljut a lélek, még sok minden rejtve marad előtte, mert hiányzik belőle az Isten lényegével való teljes hasonlóság. Ezen az úton emelkedik föl a misztikus isteni bölcsesség és titokzatos szeretet erejével minden dolog fölé, még önmaga fölé is, míg feljut Istenhez. Hiszen a szeretet hasonlít a tűzhöz, ami mindig magasabbra lángol, míg el nem éri hatóerejének csúcsát?" ( Edith Stein, A kereszt tudománya, 119 )

Imádkozzunk-e a szentekhez? Mindent tudnak..., mindent látnak; "az Ő világos szemléletében" minket is, "színről színre"...

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/ettol-kezdve-vilag-nem-fog-rajtad.html

 

 

Mert van szellem, melyre létünk támaszkodik... II. ~ "most már Isten maga válik benned hatékonnyá; szelíd erőszakkal" / "...hanem az Isten ismerete."

Aminek tudatosulnia kell... II.

"Istenem, mindenem!" ( Assisi Szent Ferenc )

 

 

Ez Assisi Szent Ferenc mantrája volt...; de kell-e ismételgetni Isten nevét? 

 

Csudamód már a tudat is elég:

"Alakítsd ki magadban azt a szokást, hogy naponta sokszor gondold: „Isten” – s közben lassan lélegezz, nyugodtan és lazított arccal ülj, s hamarosan érezni fogod, hogyan árad érezhetően beléd Isten nagy nyugalma. Mennél inkább teret adsz önmagadban az isteninek, annál messzebb kerülsz a világtól, és mind kevesebb lesz benned a félelem. Ezen kezdet után már egyáltalán nem kell magadnak oly sokat tenned, mert most már Isten maga válik benned hatékonnyá; szelíd erőszakkal mind szebben és világosabban mutatja meg, neked, mily balga vagy, ha a világ felé fordulsz, amikor már bármikor képes vagy magadban megtapasztalni Istent.

Most már – aszerint, hogy milyen alkat vagy – vagy abban leled a kedvedet, hogy magadat és az életedből mindent odaadsz Istennek az iránta való szeretetből, vagy – ha tevékeny ember vagy – ezután már csak Istenért dolgozol, és erőidet csak a szeretet szellemében engeded működni.

Mert van szellem, melyre létünk támaszkodik..., ez méltóságunk alapja.

 

 

Ettől kezdve a világ nem fog rajtad. Mennél erősebben odaadod magadat Istennek, annál kevésbé lesz jelentősége számodra a világnak.

De amilyen mértékben ismét teret engedsz a félelemnek vagy harcosan védelmezed énedet, annál erősebben érintenek a visszaesések; azonban ezek is mind újra elvezetnek Istenhez, míg aztán egyszer csak nem lesz több visszaesés és egészen és teljesen Istenben élsz. 

Ettől kezdve a tested egészséges, a szellemed mindig jókedvű és örömteli. Hivatásbeli munkád nem esik majd nehezedre és eredményes lesz." ( Swami Sivananda: Hogyan szenved vereséget a félelem? )

Lesz mit tenned! 

Mind küldetéssel születtünk, "izenettel"..., s igyekszünk azt célba juttatni. Az "izenetet" egyfajta sejtésnek, tudattalan tudásnak foghatjuk fel mely "szelíd erőszak".

Életem legképzettebb tanítója egy rózsafüzéres öregasszony volt,  anyósom..., ha még a 8 általánosa sem volt meg, honnan tudhatott olyan sokat? Nyilván nem az iskolapadban szerezte.

 

 "- Az Emberiség gyermekei - mondta a szellem a két szerencsétlenre nézve. Hozzám futottak, hogy vádat emeljenek szülőik ellen. Ez a fiú: a Tudatlanság és az a lány: a Nyomor. Őrizkedj mindkettőtől és egész rokonságuktól. De leginkább a fiútól, mert az ő homlokára a Kárhozat van írva, ha nem akad senki, aki letörölje onnan." ( Dickens, Karácsonyi ének )

 

Csak a szeretet és tudás számít..., - nem akármilyen tudás, de abból a lehető legtöbb:

 

"Mert nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet, nem az égőáldozat, hanem az Isten ismerete." ( Oz 6,6 )

 

2020. 07. 16.

„Az embereket alakítsák át a szentek, és ne a szenteket az emberek!” I.

 "Ne legyünk "fából". 

Mikor nyitott egy szabály és mikor zárt?

 

 

Ambrus fiamnak kicsi korában nagy kedvencei voltak a nagy légi és vasúti balesetekről szóló sorozatok. A "mi lett volna, ha" kérdése izgatta nagyon.

Volt egy történet egy bizonyos Párizs külvárosából induló szerelvényről, amelyiknél, csak egy ember hibázott...., a legelején; nem nyitott ki egy szelepet a fékrendszerben, így a vonat többsége fékezetlen maradt, s amikor elkezdett leereszkedni a völgybe, ahol Párizs is fekszik, már menthetetlen volt. 

Tényleg nem lehetett már segíteni rajta? 

 Ezt boncolgatta a film, s ez foglalkoztatta fiamat is.

Csak egy ember hibázott, utána meg is büntették, a többiek szabályszerűen jártak el, de ha csak egy mert volna még szabálytalankodni...., megmenekül a vonat, s benne sok-sok ember élete.

Lehet a többieket is büntetni kellett volna?  

Gyávák voltak megszegni a szabályzatot, az eszükre hallgattak a szívük helyett.

"Tévedés azt hinni, hogy az ember ártalmatlan, mert látszólag szobatudós." ( Charles Peguy ) 

Pont ezért veszélyes és mert gyáva, az is a szívtelenség egyik formája.

 

Kiöljük embertársainkból a kezdeményezőkészséget, s az intuitív gondolkodást. A szív bátorságát!

Tomi fiammal volt egy hosszú tartalmas beszélgetésem, a VAN kérdéséről..., elsősorban az érdekelte, nekem miért nincs ördögöm, Ő meg miért gondol rá..., s ha gondol rá neki van-e?

 

Hasonló dolog ez a "csokis tücsökhöz". 

 Gimis diákjaim egyik faktos órára csokis tücsköt hoztak be s megkínáltak vele, majd egy okoskodás indult, kinek jutott eszébe ilyet csinálni, s kinek megvenni és így tovább..., bizonyára van jelentősége, hogy egyik embernek eszébe jut a csokis tücsök, a másiknak meg nem.

Tomi fiamnak eszébe jut az ördög..., dolga lesz vele? Lehet... Csak győzzön! 

 

A kivizsgáláskor kiderült a vonatbalesetnél is eszébe jutott többeknek is pl. felfelé haladó üres vágányra  küldeni a vonatot..., mégsem tették meg..., gyorsan kellet volna dönteni, saját "szakállra"...., lehet ez az ő alkalmuk lett volna. Lemaradtak róla..., sok ember élete bánta.

 

Bennünk van a "program", már az első blog bejegyzésemben írtam erről Weissmahr atya és Aquinói Szent Tamás nyomán, csak be kellene teljesíteni.

"Vizsgáld meg alaposan önmagadat: ki vagy, és ismerd meg önmagad természetét, (...) " ( Nagy Szent Baszileiosz: Homília arról, hogy "Ügyelj önmagadra!" )

 

A fontoskodók fontos dolgokkal foglalkoznak, s fontos szabályokat hoznak, amik akkor működnek, ha mindenki hasonlóképpen fontosnak érzi magát és hibátlanul dolgozik.  De ha egy helyütt kisiklik valami, ezért meséltem a akrobata testvérpár történetét korábban, hát minden bukhat, ilyenkor jönnek a képbe az egyéni zsenialitások, amik mindig szabálytalanságok.

Valahol mindig kívül a "dobozon". 

"ANNA: ( untatja őt mindez ) Sajnos én túlságosan nőies vagyok, és semmi értelmét nem látom a rombolásnak. A pusztítás csak pusztítani tud.

TANNER: Úgy van. Azért olyan fontos. A fontoskodók, akik szerveznek és építenek, elárasztják a világot intézményeikkel. A pusztítás eltakarítja mindezt, visszaadja a szabadságunkat, és lélekzethez juthatunk." ( Bernard Shaw: Ember és felsőbbrendű ember )

A szabályok..., beleértve az etikett szabályok is, fontos dolgok, s jók is, ha mindenki be is tartja őket..., ám ha nem, jön az improvizáció, gyorsan és hatékonyan. 

Csak a szeretet vezesse a kezed!

 

"Ügyelj önmagadra!", mondja. A mindenséget alkotó Isten ajándékából minden egyes élőlény belül birtokolja a saját állapotának fenntartásához szükséges ösztönzéseket. És ha szorgosan utána kutatnál, úgy találnád, hogy a legtöbb értelmetlen lény anélkül irtózik attól, ami romlását okozza, hogy valaki tanította volna rá, és ismét valamilyen természetes vonzódás folytán törekednek a számukra hasznos dolgok élvezetére." ( Nagy Szent Baszileiosz: Homília arról, hogy "Ügyelj önmagadra!" )

Ehhez a tiszta szívből jövő zseniális improvizatív szemléletmódra vágyik mindenki..., ez a szentség; ezzel születünk. Csak nem ápoljuk. 

 

Persze vannak kivételek.

Anyósom igazi rózsafüzéres egyszerű asszony volt, gyakran beszélgettem vele bibliai történetekről..., gyakran csak úgy felütöttük az Újszövetségi szentírást. Mindig azt mondogatta: "Nem értem én ezt, fiam." S közben olyan meglátásai voltak, hogy tátva maradt a szám tőle.

 

Hasonló kérdésről beszélgettünk Kovács Gyöngyvér hegedűművész diákommal..., a zenész, ha igazán "játszik" szabálytalanul fogja a hangszerét..., miért?

 

Rég foglalkoztatja ez az embereket. Ha teljes spontaneitásban feltárul valódi természeted, minden, ami akadályoz ebben az megsemmisítendő? 

Tegnapelőtt láttam egy filmet egy buddhista szerzetesről, aki vagy 8 méter magas festményen dolgozik, amin Buddha és a többi istenség szerepelt. Felesleges munka volna? Anno én festettem ikonokat..., az imádság, "elvész benne az ember"..., tehát nem rossz. Ugyanígy jó minden imádságra..., csak valódi természetedet követve vessz el benne! ( Anyósom is a rózsafüzértől volt olyan amilyen..., s a sok-sok éves áldozatos munkától... )

 

Savonarola haragja tehát megérthető, sőt jóindulatúnak is nevezhető.

„Az ősegyházban a kelyhek fából voltak, de a főpapok aranyból; a mai egyházban a kelyhek aranyból, de a főpapok fából vannak.” ( Savonarola )

Ne legyünk "fából". 

De ahogy a teljes spontaneitás is életveszélyes, ha csak egy valaki szabálytartó, a szabálytartás is életveszélyes, ha egy nem az.

A szentség nem teljes spontaneitás, hanem helyes fogás a hegedűn..., hogy jól szóljon a dallam; egy szabálytalan döntés, hogy mások megmenekülhessenek a biztos halál elől.

Mostanában gyakran jut eszembe Loyolai Szent Ignác figyelmeztetése: "Ha csak egy embert egy halálos bűntől megmentettél, nem éltél hiába."

Igazából "kutya kötelességünk" volna szentté válni..., s ez csak azért problémás egyelőre, mert kevesebben vannak a szentek, de lesz ez még máshogy is..., legalábbis remélem.

„Az embereket alakítsák át a szentek, és ne a szenteket az emberek!” ( Az ágostonosok generálisának kifakadása, aki elégedetlen volt a tehetetlenkedő lateráni zsinattal. )

 Van erre egy zen történet amiben megvendégelik a mestert és a tanítványát, s a tanítvány halkan és tapintatosan figyelmezteti a mestert, az ételben hús van, vétek volna megenni..., ám mester így felel:

"S milyen finom!"

Miért válaszolt így? 

"Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.” - Οὐαὶ δὲ τῷ ἀνθρώπῳ ἐκείνῳ δι’ οὗ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοται · καλὸν ἦν αὐτῷ εἰ οὐκ ἐγεννήθη ὁ ἄνθρωπος ἐκεῖνος. ( Mt 25,24 )

2019. 08. 13.

"Én sokkalta jobb ízű vagyok, szakíts le engemet, általam mondj áldást az Úrnak"

 Péter és János II.

 

 

Mindannyian "Jánosok" szeretnénk lenni, de "Péterek" leszünk..., s ha nem ügyelünk "Júdások".

"Péter fogadkozott: „Miért ne követhetnélek már most? Életemet adom érted.” Jézus leintette: „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked: Mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz" ( Jn 13,37-38 )

Mi a különbség Júdás vagy Péter között, a "megátalkodás", kitartás a bűnben, sőt megmagyarázni azt, hogy nem is úgy volt, "csúsztatni", elhallgatni egyes részleteket, hogy ne kelljen bevallani, hibát követtünk el, sőt..., mi tettük helyesen, s esetleg még hálával is tartoznak az általunk elkövetett disznóságért. Persze ettől a disznóság  disznóság marad, volt egy sivatagi remete, aki a legenda szerint kutyáját embernek hívta.

Erről nincs mit beszélnünk.

Péterről annál inkább, hiszen ezt vállaltuk.

"Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” „Igen, Uram – felelte –, tudod, hogy szeretlek.” Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!” Aztán másodszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Igen, Uram – válaszolta –, tudod, hogy szeretlek.” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” Jézus ismét azt mondta: „Legeltesd juhaimat!” ( Jn 21, 15-17 )

Kegyetlen próba, nem tudom, mi megállnánk e benne? Péter erősen fogadkozott, ha mindannyian elhagyják is Jézus, ő semmiképp. S elbukott. 

De nem kezdte magyarázni a bizonyítványt, csak ennyit válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.”

 

" - Uram, tarts meg engem!
   Jézus pedig azonnal kinyújtotta kezét, megragadta őt, és mondta néki:
   Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" ( Mt 14,30-31 )

Olvastam gyerekkoromban egy Mátyás-mesét, most megkerestem a forrását:

"A király Esztergomban az érsek vendége volt, és a vacsora fölött vitatkozásba bocsátkozott egy Gatti nevezetű olasz hittudóssal. Ez ugyanis, – beszéli Galeotto, ki szintén jelen volt – a bor, ételek és a szoba melege által fölhevítve, kérkedni kezdett a maga tudományával, állítván, hogy a hittudomány minden titokba be van avatva, és hogy nincs egy kérdés is, amit nem tudna megfejteni. A király rögtön szavánál fogta, és felszólítá, hogy oszlassa el egyik kételyét, amely iránt neki eddig senki sem tudott kielégítő felvilágosítást adni.

«Régóta – úgy mond – feltűnő volt előttem, hogy Krisztus, az Isten-ember, ki mindenben bölcsen és igazságosan jár el, némelyekben mégis nem látszik az igazság követelései szerint cselekedni és az érdem szerint jutalmazni. Mindenki belátja, hogy annak, aki fillért érdemel, aranyat, és aki aranyat érdemel, fillért nyújtani, ellenkezik az igazsággal; már pedig az evangéliom tanúsága szerint, ily színben tűnik föl Krisztus eljárása Péter és János apostolok irányában, kiknek érdemeit nem kellő mérlegen latolta. Ugyanis Pétert, ki őt elhagyta és megtagadta, a legfőbb papi méltósággal ruházta föl; ellenben Jánost, ki haláláig hű maradt hozzá, kit semmi félelem vagy veszély nem szakasztott el tőle, méltóság és kitűntetés nélkül hagyta. Ha nekem két barátom volna, s az egyik a harcz és viadal kezdetével megfutamodnék, a másik pedig mindvégig kitartva, velem maradna: a szökevényt és hűtelent gyalázattal, talán halállal fenyíteném; míg azt, ki helyét megállta, és a veszélyek között hű maradt, jutalommal és tisztességekkel halmoznám el. Ezen eljárásom bizonyára közhelyesléssel találkoznék. Ha a szökevényt megtisztelik, és a híven küzdő nem részesűl elismerésben: ez esetben az erénytől megvonatik jutalma, a gyávaság pedig buzdítást nyer. Mestereimtől tanúltam meg Cicero azon mondását: hogy a köztisztelet éleszti a tudományokat, a dicsőség mindenkire buzdítólag hat. E szerint tehát János mellőzésével, Pétert a főpapságra méltatni, annyit tesz, mint a tanítványokat arra inteni: kerűljétek az üldöztetést, óvakodjatok a kínpadtól és szenvedésektől; menekűljetek és tagadjátok meg Krisztust. Ez az, a mi megfejtésre vár. Mert nem hitethetem el magammal, hogy Krisztus ok nélkül cselekedett; ha tehát valamely cselekedete ellenkezni látszik az igazsággal: ez az emberi elme tudatlanságának és nem az Isten igazságtalanságának tulajdonítandó.»

Midőn a király előadását befejezte, Gatti ismételte annak egyes pontjait; de mikor a felhozott nehézség magyarázatához ért, akadozni kezdett és zavarba jött. Majd azt állítá, hogy az isteni titkokat nem szabad fürkészni, s ezek közé tartozik az a kérdés is, hogy miért adott Krisztus Péternek elsőséget János fölött; e kérdés meghaladja a hittudósok értelmét, minélfogva közülök senki sem merte azt fölvetni. «Mivel pedig – így szólott – a régi és a jelen korban számos fürkésző tévelyekbe esett; kérem felségedet, ne foglalkozzék az isteni beláthatatlan titkokkal; mert tőrbe ejtenének és tévedésekbe hálózhatnának minket.»

Mátyás erre így szólott: «A miket felhoztunk, nem isteni titkok, sőt minden értelmes ember könnyen megmagyarázhatja».

Gatti erre fellobbanva, hevesen viszonzá: «Senki sem szabja ki nekem a theologia határait, melyeket jól ismerek. És nincs oly vakmerő, ki hittani dolgokban velem mérközni bátorkodnék; mert az isteni tudományban semmi sem ismeretlen előttem. Én áttekintettem minden könyvet, és ama kétely megfejtését seholsem találtam."

Mátyás erre nyugodt maradt. «Én – így szólt – nem sok theologiai könyvet olvastam, más szakokból sem számosat; mert mint gyermek emeltettem a királyi polczra, keveset tanúlhattam tehát a sokból, és csak a hadtudománynyal foglalkozhattam némileg alaposabban. Mindamellett, úgy gondolom, könnyű lesz a föltett kérdést megfejtenem.» «Hagyjunk föl ezzel – vágott a király szavába Gatti – mert, mint mondám, ama kétely megfejtése seholsem található.»

( Anyósom volt hasonló "karakter"..., sokat beszélgettünk evangéliumi kérdésekről, mondandóját Ő is mindig így kezdte, "nem értek én ehhez fiam..", aztán pár szóval mindig rávilágított a lényegre. Zseniális, egyszerű rózsafüzéres asszonyka volt. )

Ekkor Mátyás elrendelte, hogy szent Jeromosnak Jovinianus ellen írt munkáját hozzák elő. És mikor elhozták, felnyitá azt a helyet, hol János mellőzését ifjú korával indokolja. Az egyházatya szavainak felolvasása után Mátyás így folytatá: «Szent Jeromos részben megoldja kételyünket, és alkalmat nyújtott nekünk, hogy e kérdést tovább fejtegessük. Krisztus a bűnöst, a hűtelent azért tette a szűz János elé, hogy a bocsánat eredményével emelje a vétkezőket. A bűnös és hűtelen Pétertől megvárhatá, hogy miután magán tapasztalta az emberi gyarlóságot és a kísértések hatalmát, a bűnösöknek könnyen fog bocsánatot adni, és a bűnbánókat méltóságokra fogja emelni. Ellenben attól tarthatott, hogy ha a szűz és a hitben szilárd Jánosra ruházza a főpapi méltóságot: ez azt fogja kívánni, hogy mindenki hozzá hasonló legyen, és azokat, kik a hitben megtántorodtak, vagy az érzékiség által elcsábíttattak, kérlelhetetlenűl elűzi.

Bölcs okok miatt történt tehát, hogy Péter a főpapságban János elé tétetett, a mit te Isten kinyomozhatatlan végzései közé soroltál.»

«Ezt mondván – így fejezi be Galeotti elbeszélését – a társaság szétoszlott, Mátyás király éleselműsége mély benyomást hagyván lelkünkben.»" ( Galeotti Martii Narniensis. De egregie, sapienter, jocose dictis ac factis Regis Mathiae. , XXX fejezet ) / Fraknói Vilmos: HUNYADI MÁTYÁS, 1440-1490, http://mek.oszk.hu/05700/05736/html/03.htm / 

 

 

Jánosok akarunk lenni, de Péterek leszünk, mint ahogy a Hamletben van: "Uram Isten! Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mivé lehetünk."

 

"Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." ( Rom 6,23 )

Csak a szeretet megmaradjon. Akkor minden rendben lesz.

 

Ahogy kedvenc imámban Loyolai Szent Ignác mondja:

"Fogadd el, Uram, szabadságomat, fogadd egészen, vedd értelmemet, akaratomat s emlékezésem. Mindazt amim van, és ami vagyok, Te adtad ingyen: visszaadok, Uram, visszaadok egyszerre mindent. Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed; csak egyet hagyj meg ajándékodul: szeretnem téged. Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel, s minden, de minden gazdagság enyém, más semmi nem kell."

 

Akkor nem számít majd ki lett kertész, ki rakodómunkás, ki színész, ki mérnök..., stb. ; a verseny a szeretetben lesz. S kiben több a szeretet, az kapja a nagyobb és nehezebb munkát, s megáll benne.

"Én sokkalta jobb ízű vagyok, szakíts le engemet, általam mondj áldást az Úrnak" ( Hierapoliszi Papiasz )

 

2019. 06. 30.

Majd ha eljön a "próbatétel ideje"...

Kétféle halál és a "jó halál irgalma"

(...) eljön a "próbatétel ideje".

 

A modern világ szélsőségesen egocentrikus szemlélete elterjesztett egy számomra nehezen elviselhető álláspontot. 

Ha szóba kerül a téma, mindenki úgy fogalmaz, a jó halál az, ha gyorsan és fájdalommentesen távozunk.

És akkor mi lesz a többiekkel? - teszem fel ilyenkor a kérdést..., s látszik, erre nem is gondoltak.

A keresztények rendszeresen imádkoznak a "jó halál irgalmáért", ami jó hosszú haldoklást jelent, így közben alkalmad van elbúcsúzni azoktól, akiket szeretsz; fel tudsz készülni az "átmenetre"; - letudod a "tartozásaid". ( S mások is elbúcsúzhatnak tőlünk..., fontos ez is, hisz ők "még maradnak". )

Különös, hogy erre alig gondol ma bárki is..., csak a saját esetleges fájdalmuk van a szemük előtt, a többieké alig.

Ezért ajánlja Szent Ágoston mindannyiunknak:

„Inter conversionem et mortem aliquod temporis apatium intercedet oportet.” ( A megtérés és a halál között némi időköznek kell lennie. )

Nem akkor kellene kapkodni.

S ha megadatik, milyen is legyen?

Ami innen következik, dédnagyapám és anyósom "története".

I. 

Gyerek koromban "láttam" dédnagyapám haldoklását, akkor ez nagyon megérintett, ezt gondoltam igazi hősiességnek. Úgy halt meg, ahogy élt is, utolsó erejét összeszedve a legvégső pillanatig nem terhelve másokat.

II.

Majd anyósomét..., sokáig betegeskedett, nekünk teljesen kiszolgáltatva...; ez ugyanúgy mélységesen elgondolkodtatott, ehhez sem kell kis bátorság, ez is egyfajta "hősiesség"..., teljes valónkkal mások kezébe esni; - kényre-kedvre kiszolgáltatva. 

 

Azóta sem tudok dönteni.

Majd ha eljön a "próbatétel ideje" ( G. B. Shaw ), kiderül ez is..., mert majd "kell" választani. 

S "állni a sarat".

„Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod.” ( Jn 21,18 ) 

Mögöttük észrevétlenül beosont a kis gimnazista is, szegényke, újdonatúj mundérban, kesztyűsen, szeme alatt ijesztő, kék karikák, melyeknek okával Ivan Iljics nagyon is tisztában volt. Mindig sajnálta a fiát. Riadt, részvevő pillantása is félelmetes volt, Ivan Iljicsnek úgy tetszett, Geraszimon kívül csak Vaszja érti, és sajnálja." 

( Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála ) 

De a Básti féle film változat "jobb"... 

( https://www.youtube.com/results?search_query=ivan+iljics+hal%C3%A1la )

 

Egy minden esetre bizonyos,
bajorországi Klotz Jusztina látomásából is, Isten ha visszahívna gyorsan hívna vissza, de irántunk való szeretetből lehetőséget ad nekünk, ezt ebben a világban "időnek" hívják.

 

"A szeretetben minden lehetséges, csak akarni kell segíteni. Szeretetetek győzni fog! Megadom a hirtelen meghaló emberek számára még az időt, különleges kegyelemből…" 

( bajorországi Klotz Jusztina )

2019. 05. 15.