"Én sokkalta jobb ízű vagyok, szakíts le engemet, általam mondj áldást az Úrnak"

 Péter és János II.

 

 

Mindannyian "Jánosok" szeretnénk lenni, de "Péterek" leszünk..., s ha nem ügyelünk "Júdások".

"Péter fogadkozott: „Miért ne követhetnélek már most? Életemet adom érted.” Jézus leintette: „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked: Mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz" ( Jn 13,37-38 )

Mi a különbség Júdás vagy Péter között, a "megátalkodás", kitartás a bűnben, sőt megmagyarázni azt, hogy nem is úgy volt, "csúsztatni", elhallgatni egyes részleteket, hogy ne kelljen bevallani, hibát követtünk el, sőt..., mi tettük helyesen, s esetleg még hálával is tartoznak az általunk elkövetett disznóságért. Persze ettől a disznóság  disznóság marad, volt egy sivatagi remete, aki a legenda szerint kutyáját embernek hívta.

Erről nincs mit beszélnünk.

Péterről annál inkább, hiszen ezt vállaltuk.

"Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” „Igen, Uram – felelte –, tudod, hogy szeretlek.” Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!” Aztán másodszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Igen, Uram – válaszolta –, tudod, hogy szeretlek.” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” Jézus ismét azt mondta: „Legeltesd juhaimat!” ( Jn 21, 15-17 )

Kegyetlen próba, nem tudom, mi megállnánk e benne? Péter erősen fogadkozott, ha mindannyian elhagyják is Jézus, ő semmiképp. S elbukott. 

De nem kezdte magyarázni a bizonyítványt, csak ennyit válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.”

 

" - Uram, tarts meg engem!
   Jézus pedig azonnal kinyújtotta kezét, megragadta őt, és mondta néki:
   Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" ( Mt 14,30-31 )

Olvastam gyerekkoromban egy Mátyás-mesét, most megkerestem a forrását:

"A király Esztergomban az érsek vendége volt, és a vacsora fölött vitatkozásba bocsátkozott egy Gatti nevezetű olasz hittudóssal. Ez ugyanis, – beszéli Galeotto, ki szintén jelen volt – a bor, ételek és a szoba melege által fölhevítve, kérkedni kezdett a maga tudományával, állítván, hogy a hittudomány minden titokba be van avatva, és hogy nincs egy kérdés is, amit nem tudna megfejteni. A király rögtön szavánál fogta, és felszólítá, hogy oszlassa el egyik kételyét, amely iránt neki eddig senki sem tudott kielégítő felvilágosítást adni.

«Régóta – úgy mond – feltűnő volt előttem, hogy Krisztus, az Isten-ember, ki mindenben bölcsen és igazságosan jár el, némelyekben mégis nem látszik az igazság követelései szerint cselekedni és az érdem szerint jutalmazni. Mindenki belátja, hogy annak, aki fillért érdemel, aranyat, és aki aranyat érdemel, fillért nyújtani, ellenkezik az igazsággal; már pedig az evangéliom tanúsága szerint, ily színben tűnik föl Krisztus eljárása Péter és János apostolok irányában, kiknek érdemeit nem kellő mérlegen latolta. Ugyanis Pétert, ki őt elhagyta és megtagadta, a legfőbb papi méltósággal ruházta föl; ellenben Jánost, ki haláláig hű maradt hozzá, kit semmi félelem vagy veszély nem szakasztott el tőle, méltóság és kitűntetés nélkül hagyta. Ha nekem két barátom volna, s az egyik a harcz és viadal kezdetével megfutamodnék, a másik pedig mindvégig kitartva, velem maradna: a szökevényt és hűtelent gyalázattal, talán halállal fenyíteném; míg azt, ki helyét megállta, és a veszélyek között hű maradt, jutalommal és tisztességekkel halmoznám el. Ezen eljárásom bizonyára közhelyesléssel találkoznék. Ha a szökevényt megtisztelik, és a híven küzdő nem részesűl elismerésben: ez esetben az erénytől megvonatik jutalma, a gyávaság pedig buzdítást nyer. Mestereimtől tanúltam meg Cicero azon mondását: hogy a köztisztelet éleszti a tudományokat, a dicsőség mindenkire buzdítólag hat. E szerint tehát János mellőzésével, Pétert a főpapságra méltatni, annyit tesz, mint a tanítványokat arra inteni: kerűljétek az üldöztetést, óvakodjatok a kínpadtól és szenvedésektől; menekűljetek és tagadjátok meg Krisztust. Ez az, a mi megfejtésre vár. Mert nem hitethetem el magammal, hogy Krisztus ok nélkül cselekedett; ha tehát valamely cselekedete ellenkezni látszik az igazsággal: ez az emberi elme tudatlanságának és nem az Isten igazságtalanságának tulajdonítandó.»

Midőn a király előadását befejezte, Gatti ismételte annak egyes pontjait; de mikor a felhozott nehézség magyarázatához ért, akadozni kezdett és zavarba jött. Majd azt állítá, hogy az isteni titkokat nem szabad fürkészni, s ezek közé tartozik az a kérdés is, hogy miért adott Krisztus Péternek elsőséget János fölött; e kérdés meghaladja a hittudósok értelmét, minélfogva közülök senki sem merte azt fölvetni. «Mivel pedig – így szólott – a régi és a jelen korban számos fürkésző tévelyekbe esett; kérem felségedet, ne foglalkozzék az isteni beláthatatlan titkokkal; mert tőrbe ejtenének és tévedésekbe hálózhatnának minket.»

Mátyás erre így szólott: «A miket felhoztunk, nem isteni titkok, sőt minden értelmes ember könnyen megmagyarázhatja».

Gatti erre fellobbanva, hevesen viszonzá: «Senki sem szabja ki nekem a theologia határait, melyeket jól ismerek. És nincs oly vakmerő, ki hittani dolgokban velem mérközni bátorkodnék; mert az isteni tudományban semmi sem ismeretlen előttem. Én áttekintettem minden könyvet, és ama kétely megfejtését seholsem találtam."

Mátyás erre nyugodt maradt. «Én – így szólt – nem sok theologiai könyvet olvastam, más szakokból sem számosat; mert mint gyermek emeltettem a királyi polczra, keveset tanúlhattam tehát a sokból, és csak a hadtudománynyal foglalkozhattam némileg alaposabban. Mindamellett, úgy gondolom, könnyű lesz a föltett kérdést megfejtenem.» «Hagyjunk föl ezzel – vágott a király szavába Gatti – mert, mint mondám, ama kétely megfejtése seholsem található.»

( Anyósom volt hasonló "karakter"..., sokat beszélgettünk evangéliumi kérdésekről, mondandóját Ő is mindig így kezdte, "nem értek én ehhez fiam..", aztán pár szóval mindig rávilágított a lényegre. Zseniális, egyszerű rózsafüzéres asszonyka volt. )

Ekkor Mátyás elrendelte, hogy szent Jeromosnak Jovinianus ellen írt munkáját hozzák elő. És mikor elhozták, felnyitá azt a helyet, hol János mellőzését ifjú korával indokolja. Az egyházatya szavainak felolvasása után Mátyás így folytatá: «Szent Jeromos részben megoldja kételyünket, és alkalmat nyújtott nekünk, hogy e kérdést tovább fejtegessük. Krisztus a bűnöst, a hűtelent azért tette a szűz János elé, hogy a bocsánat eredményével emelje a vétkezőket. A bűnös és hűtelen Pétertől megvárhatá, hogy miután magán tapasztalta az emberi gyarlóságot és a kísértések hatalmát, a bűnösöknek könnyen fog bocsánatot adni, és a bűnbánókat méltóságokra fogja emelni. Ellenben attól tarthatott, hogy ha a szűz és a hitben szilárd Jánosra ruházza a főpapi méltóságot: ez azt fogja kívánni, hogy mindenki hozzá hasonló legyen, és azokat, kik a hitben megtántorodtak, vagy az érzékiség által elcsábíttattak, kérlelhetetlenűl elűzi.

Bölcs okok miatt történt tehát, hogy Péter a főpapságban János elé tétetett, a mit te Isten kinyomozhatatlan végzései közé soroltál.»

«Ezt mondván – így fejezi be Galeotti elbeszélését – a társaság szétoszlott, Mátyás király éleselműsége mély benyomást hagyván lelkünkben.»" ( Galeotti Martii Narniensis. De egregie, sapienter, jocose dictis ac factis Regis Mathiae. , XXX fejezet ) / Fraknói Vilmos: HUNYADI MÁTYÁS, 1440-1490, http://mek.oszk.hu/05700/05736/html/03.htm / 

 

 

Jánosok akarunk lenni, de Péterek leszünk, mint ahogy a Hamletben van: "Uram Isten! Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mivé lehetünk."

 

"Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." ( Rom 6,23 )

Csak a szeretet megmaradjon. Akkor minden rendben lesz.

 

Ahogy kedvenc imámban Loyolai Szent Ignác mondja:

"Fogadd el, Uram, szabadságomat, fogadd egészen, vedd értelmemet, akaratomat s emlékezésem. Mindazt amim van, és ami vagyok, Te adtad ingyen: visszaadok, Uram, visszaadok egyszerre mindent. Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed; csak egyet hagyj meg ajándékodul: szeretnem téged. Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel, s minden, de minden gazdagság enyém, más semmi nem kell."

 

Akkor nem számít majd ki lett kertész, ki rakodómunkás, ki színész, ki mérnök..., stb. ; a verseny a szeretetben lesz. S kiben több a szeretet, az kapja a nagyobb és nehezebb munkát, s megáll benne.

"Én sokkalta jobb ízű vagyok, szakíts le engemet, általam mondj áldást az Úrnak" ( Hierapoliszi Papiasz )

 

2019. 06. 30.