A vérző lábad...

 Kié legyen a dicsőség?

 

A mai napon Milák Kristóf világcsúccsal vb-aranyérmes lett 200 méter pillangón..., de a nagy kedvencemről is beszélhetünk, Risztov Éváról, aki a 2012-es londoni nyári olimpián végül is elérte álmát és 10 km-es nyílt vízi úszásban hatalmas küzdelemben olimpiai bajnok lett. 

Egyikük még csak 19 éves, a másik..., az "örök második", végül felér a csúcsra! 

 Mindkettő mögött komoly munka van..., s áldozat. 

De kié a dicsőség igazából, a szülőké, akik biztosították a lehetőséget, vagy a gyerekeké..., akik beteljesítették az álmot..., de kiét is?

Amikor erre gondolok, mindig Sanyi fiam utolsó judo versenye jut eszembe Diósdon, s a vérző lába, amire ő akkor fel sem figyelt. 

Sorban vesztette el a meccseit, a szünetekben szomorúan ültünk egymás mellett, próbáltam tartani benne a lelket..., s figyeltem a vérző lábát. 

Soha nem álltunk lelkileg ilyen közel egymáshoz.

Sok meccset nyert korábban..., miért most történik ez a lelki összeolvadás, amikor mindent elvesztett?

De kezdjük az elejéről..., amikor nyerő szériában volt, az kinek a dicsősége volt?

 Itt "jön a képbe" először a vérző láb..., természetesen az övé..., Ő kockáztat, Ő viszi a vásárra bőrét. Én nem is értek az egészhez..., boldog lehetek, hogy alkalmat adhatok valami nagyszerű megszületéséhez.

 ( A pénz csak lehetőség..., nem mindegy, mihez. De csak lehetőség, mint a bögre hasonlatunk az időre..., ő tudja megtölteni valami nagyszerűvel. )

S ez a legészszerűbb hozzáállás is..., kevés elkeserítőbb dolog van egy gyerek számára, mint amikor részben a szülők elismeréséért kockázatot vállal, s csak kritikát kap, s legvégül, hogy "kár volt ennyit járatni téged fiam", esetleg ugyanaz pozitívban: "Ugye hogy jó hogy befizettünk téged? 

Ugyanolyan negatív eredménnyel. 

Ez így két nyereség..., először is mivel szülő, olyan adósságod van vele szemben, amit soha vissza nem adhatsz; s amit kapsz, az is, hisz saját kereseted sincs egyelőre, ezekre figyelmeztetni nem tisztességes. 

Ha Te övé vagy, s a sikered is az övé..., mi marad neked?

A vérző lábad...

Fordítva kell lennie..., Te Te vagy..., még ha Övé is. Tudni fogod Te ezt magadtól is. El sem tépheted magadat Tőlük. S a siker is Tied, megdolgoztál érte. Ha szeretnek, örülnek neki, még ha aprócska is az. ( "Mert méltó a munkás a maga bérére." ( Lk 10,7 ) )

A vérző láb is minimum közös..., együtt kötitek be. De lehet teljesen a szülőé..., megtiszteltetés az ha bekötheti.

................................................................................................................................................

A Biblia ad általánosabb tanácsokat is..., ha rest vagy szabályszegő a gyerek, előír korlátozást, gyerektől függő, hogy mit és hogyan..., de ahogy fogadóórán a szülőknek is mondani szoktam..., a saját gyerekét Ő ismeri jobban..., legalábbis jó esetben.

„A bot és a fenyítés bölccsé tesz, a kényeztetett gyermek pedig szégyent hoz anyjára. Sok ott a bűn, ahol sok a bűnös, de az igazak meglátják azok bukását. Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne.” ( Péld. 29,15-17 )

Mindazonáltal a korábban írtak szerint is fontos, ne vessük el a sulykot. a gyerek tényleg kiszolgáltatott gyermeki élethelyzetéből kifolyólag mind érzelmileg, mind anyagilag.

"Apák, ne keserítsétek gyermekeiteket, nehogy kedvüket veszítsék.” (Kol 3,20–21)

Összefoglalva Pál apostol tollából az Efezusiaknak írt levelében:

"Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint." ( Ef 6,4 )

A gyerek tehát jó esetben nem kér..., hisz erősebbek vagyunk nála; mi figyeljük és próbáljuk segíteni, hisz erősebbek vagyunk nála. S ha elér valamit megdicsérjük, hisz erősebbek vagyunk nála.

Az egykori, még a leégése előtti Zsámbéki Hittudományi Főiskola igazgatója, dr. Bencze Lóránt mondta egyszer: "Titeket egy diák nem sérthet meg." 

Nagyszerű ember volt és nagy igazság vannak a szavaiban. ( Most kerestem rá..., s sehol sem szerepel, még a váci Apor Vilmos Hittudományi Főiskola oldalán sem, pedig az az utódintézmény a zsámbéki leégése után... Amúgy a honlapokon általában nem szerepelnek az egykori tanárok, de hogy még a volt igazgatók sem; ez nem vet jó fényt az emberiségre! )

Az igazi erő a gyengeségben/gyengédségben van, nem az erő fitogtatásában.

 

Ha nem így teszünk..., az indirekt bevallása is, nem vagyunk erősebbek, hiszen szükségünk van az Ő elismerésére, az Ő teljesítményének lebecsülésére, a miénk jobban csillogjon.

De lehet más oka is..., félünk, nem az "kel ki" a gyerekből, amit mi szeretnénk..., esetleg "rosszra fordítja" a mi befektetett energiánkat. ( Csupa "mi" és "én". ) De az bizonyos, ő a "körön kívül van.

Ez még rosszabb, ez nem csak gyengeségünk beismerése..., de a bizalomra való képességünk fogyatékos volta is. S még valaminek a teljes félreértése..., valódi szerepünké; a gyerek nem a miénk. Életének első harmadában gondozásunkra van bízva, mint egy növény, ami egyre erősebb és önállóbb..., s idővel túlnőhet bennünket, s meglepő gyümölcsöket hozhat.

S nem biztos, rossz az úgy. Még ha nekünk nem is annyira "finom".

 

"Margarita: Azt akarom, hogy Fridának ne tegyék többé az ágya mellé a zsebkendőt, amelyikkel a gyermekét megfojtotta."

Ezen még az ördög és munkatársai is megrökönyödnek..., mert az irgalmasság beszökik a legkisebb repedéseken is. ( Margaritának ezt diktálja a szíve, pedig lenne "fontosabb"..., az ördög számára kiszámíthatóbb kérése is. Hisz ezzel vették rá, hogy részt vegyen a Bálon. ( Megtudhatok ott Őróla valamit? ) Ő ilyen. )

"Próbára tettük. Soha nem kér semmit. Ne is kérjen, kivált olyanoktól, akik erősebbek magánál. Akkor majd maguk fogják felajánlani, önként megadnak mindent. Üljön le, büszke asszony. Tehát kérhetek ... valamit? Követelhet, követelhet, asszonyom. Egy követelését teljesítem. Azt akarom, hogy Fridának ne tegyék többé az ágya mellé a zsebkendőt, amelyikkel a gyermekét megfojtotta." ( Mihail Bulgakov: Mester és Margarita )

 

Hagyjuk őket nőni és küzdeni..., támogassuk őket tiszta és erős szívvel.

Legyen a dicsőség Milák Kristófé, Risztov Éváé, Sanyié és mindenkié aki kockáztat és alkot valamit!

 

 Minden alá- és fölérendeltségi viszonyra érvényes a fenti minta. Ezt fejezi ki "Arccsere" Jyoti Art Ashram festménye: Jesus washing the feet of Peter ( Az Isten ( arany ) meghajol a vértanúságra ( vörös ) készülő ember ( kék ) előtt. S ebben a gesztusban eggyé válnak,  - szeretetben.

 

 S ami odafelé igaz..., visszafelé is igaz kell legyen...; "arccsere".

 

2019. 07. 24.