ó, ez könnyű gyakorlat..., “Alszom, de szívem virraszt” (Én 5,2)

“Alszom, de szívem virraszt” (Én 5,2)

"Még azt sem tudjuk, hogyan kell imádkozni." ( Rom 8,26 )

 

Mozogsz mert vagy..., s a lét maga az imádság.

Ám a mozgás szenvedést okoz, amitől okosodsz, de ez is további szenvedés forrása.

Beszélgettünk már a "háziasszonyok bölcsességéről...", ha nem főzöl, esetleg nem mosogatsz vagy takarítasz többet, az kinek lesz jó?

Pedig "értelmetlen és szenvedést" okoz, hiszem az ételt megeszik, az edény összekoszolódik és a por is ellepi a tárgyakat.

Próbálhatsz, nem mozogni, de akkor nem leszel..., ez lenne a cél?

Aligha!

A szenvedés megértése..., sőt megbecsülése a cél.

 

 A éppen jelen lévő valóság helyes értékelése, a pillanat lényegének átélése.

Erre ígéret a színelátás mint lehetőség, Isten nem csak kocogtatni tudja a katedrát, de tanítani is szeret. ( https://mandiner.hu/cikk/20200401_a_teremto_megkocogtatta_a_katedrat_hogy_kijozanodjunk_balczo_andras_a_mandinernek?fbclid=IwAR36yKIBWmqPnbwR3afUqmTeM55ZiV2MZvqNF99LGU0zQcA1cvY86646eqk )

A "társteremtői szerep" nem tréfa dolog.

Először is:

"Kövesd hajlamodat, de ügyelj, hogy felfelé íveljen..."

 ( R. Kern: Sivatagi atyák bölcs humora 452. )

S vedd komolyan, része vagy a rendszernek, felelősséggel tartozol azért amit teszel:

Vagy egy másik történet a sivatagi atyáktól..., amikor megdicséri az épp arra járó szerzetes a társa kertjét: "Látszik, ebben a kertben az Úr maga dolgozik."

Erre a másik így felel: "Láttad volna, amikor még csak Ő dolgozott benne!"

A mindenki vegye fel a keresztjét és kövessen, nem üres szólam...., ez a módszer egyfajta megfogalmazása. Feltettem egy képet egy keresztről, ami a Zemplénben található a Kéktúra mentén, erről mesélek..., jó lehet túrázás..., vagy munka közben meghalni, hisz az maga az imádság.

Vagy imádság az is, ha épp alszol?

"Állandóan olvastam a Bibliát, és kérdezgettem, nincs-e valahol egy tapasztalt buzgó lelki vezető, egy szentéletű sztarec. Egy idő után azt mondták, már hosszú idő óta él egy faluban egy úr, aki a lelkével foglalkozik. Házában templom is van, sosem utazik el, mindig imádkozik az Istenhez, s állandóan olyan könyveket olvas, amelyek javára válnak a léleknek. Mikor ezt hallottam, már nem is mentem, egyenesen futottam abba a faluba, amelyikről beszéltek. Oda is értem és eljutottam az úrhoz.

— Mi kellene tőlem? — kérdezett engem.

— Azt hallottam, ön buzgó és okos ember, ezért az Istenre kérem, magyarázza meg nekem, mit jelent, amit az Apostol mond: “Szüntelenül imádkozzatok!”. S hogyan lehet szüntelenül imádkozni? Ezt szeretném tudni, de sehogy sem értem.

Az úr elhallgatott, figyelmesen rám nézett és mondta:

— A szüntelenül való imádkozás az emberi lélek szünet nélküli törekvése az Istenhez. Hogy előre jussunk ebben az édes gyakorlatban, gyakran kell kérnünk az Urat, tanítson meg szüntelenül imádkozni. Imádkozzál többet és bensőségesebben, s majd maga az imádság tárja föl előtted, hogyan válhat szünetnélkülivé. Megjön majd a maga idejében.

Miután ezt elmondta, szólt, hogy hozzanak nekem ételt, útravalót adott és elbocsátott. És nem magyarázta meg, amit akartam.

Ismét útra keltem, töprengtem, töprengtem, olvastam, olvasgattam, elmélkedtem arról, amit az úr mondott nékem, de megérteni nem tudtam. Pedig annyira akartam volna megérteni, hogy még éjjel sem tudtam aludni. Továbbmentem vagy kétszáz versztányit, s egy nagy kormányzósági városba értem. Megláttam ott egy monostort. Megszálltam a fogadóban, s meghallottam, hogy a monostor elöljárója nagyon jólelkű, buzgó, vendégszerető. Elmentem hozzá. Szívesen fogadott, megvendégelt.

— Szentatyám — mondtam —, nem kell nekem a vendégelés. Inkább az kellene, hogy adjon útmutatást: hogy kell megmentenem a lelkemet.

— Hogyan üdvözülj? — Élj a parancsok szerint, imádkozz az Istenhez, és üdvözülsz!

— Azt hallottam, szüntelen imádkozni kell, de nem tudom hogyan. De azt sem tudom megérteni, mit jelent a szünet nélküli imádság. Kérem, Atyám, magyarázza meg ezt nekem!

— Nem tudom, kedves testvérem, hogy is magyarázzam meg ezt neked. Várj csak! Van egy könyvem, abban ott a magyarázat — s kihozta Szent Dimitrij tanítását a benső emberről. Tessék, olvasd el, itt, ezen a lapon!

Elkezdtem olvasni: “Az Apostolnak ezeket a szavait: – szüntelenül imádkozzatok – a lélekkel végzett imádságra kell érteni: a lélek mindig képes behatolni az Istenbe.”

— Hogyan tud Tőle soha el nem fordulni és szüntelenül imádkozni?

— Ez nagyon nehéz. Akkor tud, ha ezt az Isten valakinek megadja. — mondta. És nem magyarázta meg." ( A zarándok, 8-10 )

 

S nem magyarázta meg..., vajon miért? Talán mert nem magyarázható?

"Egy öreg sokévi küzdelem után így sóhajtott fel:
"Istenem, ha te mindenütt ott vagy, hogyan történhet meg, hogy én mindig másutt vagyok?"

( R. Kern: Sivatagi atyák bölcs humora, 297. )

"A tesszalonikiekhez írt első levelét olvasták az Apostolnak, az ötödik fejezet tizenhetedik versét, amelyben ez áll: “Szüntelen imádkozzatok!” Ez a szó nagyon megragadott, s elkezdtem gondolkodni, hogyan lehet szüntelen imádkozni, amikor az embernek még mást is kellene tennie, hogy életét fenntartsa. Fellapoztam ezt a Bibliában, és ott saját szememmel láttam azt, amit hallottam: “minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva.” (Ef 6,18) Gondolkoztam, gondolkoztam, de megoldást nem találtam." ( A zarándok, 7 )

 

Ez olyan "bokatörős" dolog..., majd a végén elválik, hogyan értem.

 

Pedig a világ talán legegyszerűbb dolga ez. S mint minden dolog, ami egyszerű...., a legnehezebb, mint jógában a légzőgyakorlatok. 

Pedig csak lélegezni kell.

 

De nem kell kétségbe esni.

"Minden ember magában hordozza a képességet az extázisra." - mondja W. Clark.

Vagy ahogy korábban idéztük, "kövesd hajlamodat, csak ügyelj, felfelé íveljen"!

 

A pszichológia azonban egy dologban egyet ért a teológusokkal, ez nem csak általánosan elérhető állapot, de elvárható állapot kell, hogy legyen.

Tehát véleménye szerint az extázis a végső ( "... végül az "eggyéválás Istennel".  "Unio mystica" ) és kiinduló állapot ( "egzisztenciális tapasztalat" / ( "Transzcendentális tapasztalat" ~"périence pré-religieuse" ( vallásos előtapasztalat ) ( Vergote ) ). 

Mert egyébként nem lenne rá mindenki képes, s nem lenne rá bármikor képes.

 

Sőt, ez kellene, hogy legyen a kommunikációk alaptapasztalata, ebből kiindulva sokkal kevesebb lenne a feszültség a világban.

Kl. Thomas szerint a világgal való bármely kapcsolatunkon keresztül eltérhetünk a normál éber tudatállapottól.

Módosult tudatállapotok nagyon nagy jelentőségűek mindennapi életünkben, aki például nem alszik nagy bajba kerülhet.

Ez hasonló dolog.

Ettől, mármint az "Unio mystica"-tól nem kell félni, ez nem jelent eszelősséget, vagy épp teljes feloldódást, inkább egyfajta "kint is vagyok-bent is vagyok" érzést, ahogy már szó volt "gyertyát gyújtunk"-ról is. ( S akiben kigyúl a kis gyertya, segíthet másoknak is eligazodni... )

 

Erre kitűnő példa Saturninus és Dativus vértanúk aktája:

"Dativus közben testének foszlányait inkább szemlélte, mint fájlalta..." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Saturninus és Dativus vértanúsága, 259 )

Amikor Százhalombattára költöztem, a helyi Református Missziói Egyházközség felkért, írjak az újságukba egy Adventi lelkigyakorlatokat is tartalmazó ismertetőt az egyházi év eme időszakáról.

A cikkhez elővettem egy nem sokkal előtte vásárolt könyvemet: "Imaszeminárium az élet sebeinek gyógyítására" / Matthew Linn, Denis Linn & Sheila Fabricant / címűt, elkezdtem "feldolgozni", s ekkor jöttem rá, technika is végtelen számban áll rendelkezésre..., a bőség zavara!

Bárhol, bármivel és bárhogy lehet imádkozni!

( Nem mellékesen, pont ezért először ki akartak húzni belőle, majd mikor ragaszkodtam az eredeti változathoz..., "visszadobták". )

 

                 "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” ( Lk 24,29 )

 

Most így hirtelen erről Lev Tolsztoj Három sztarec című novellája jut eszembe, akik még a Miatyánkot sem tudják, mégis a vízen járnak.

Én is elvégeztem a teológiát, vezettem lelkigyakorlatot, szentségimádást, "lectio divinat", zsolozsmát, tudok temetni és igeliturgiát végezni stb. 

Majd megtanultam zazenben ülni és kinhinezni Yvon Bectől, majd koan interjúkat és szutrázást Chong an Sunimtól. Szent Ignáci lelkigyakorlatot Beöthy Tamás atyától... stb.

Az ember sok Sztalkert kap útján, csak meg is becsülje őket! Nélkülük sokkal gyötrelmesebb az út. 

( "Tejjel tápláltalak, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el." ( 1Kor 3 )

De a nagy találkozás a Kék túrán ( 4795. / 2011.11.14. ) ért, máig nem tudom mi vitt rá, hogy ennyit fussak és túrázzam..., hát ezért!

 

Hogy volt-e kapcsolat az előzmények és a következmény között..., biztosan.

De "borítékolható", mindenkit abban vár a "színelátás", a "megvilágosodás", amire "hívva van".

 

Mindazonáltal a régi technikák nagyon hatékonyak, nem véletlenül maradtak fenn. Érdemes mindenkinek megismerkedni velük.

Hogy működnek?

 

Egy régi Természet Világa újságban olvastam egy cikkről, amiben egy kísérletet írtak le, amiben dohányosokat kértek meg, hogy egy adott időre tegyék le cigarettát és táplálkozzanak egészségesen és sportoljanak. Majd vizsgálták őket, s meglepő módon aránylag rövid idő alatt regenerálódott a tüdejük, egészen mély részekről is eltávozott a lerakódott szennyeződés, ami szinte lehetetlenség számba megy, s a teljesítménye is szinte a 100%-ra állt vissza.

Szinte képtelenség..., de ha a "buta" tüdő képes efféle csodára, az "okos" agy miért nem?

 

Működik ez a jelenség ott is, ha nem dolgoztatjuk állandóan, nem szennyezzük folyton-folyvást képzelgésekkel, fantáziálásokkal.

Van erre egy angol kifejezés: "overthinking".

 

A következő 3 tanács akár módszer is lehetne:

1.Willigisnek volt egy egy elég hisztérikus rendszeres látogatója..., mindig ezt mondta neki: "Fogadja el!" ( Észleld a valóságot a maga tiszta formájában. ) 

2.Eckhart Tolle pedig a könyvében ezt: "Figyeld az agyad működését!" ( Reagálj rá, de mindig legyél tisztában, "nem Te csinálod". )

3.Vagy ahogy a technikák többsége, figyelj valami egyszerűre, például ahogy a lábad lép a cipőben, ahogy áramlik a levegő az orrodban, ahogy érintik az ujjad a tollat..., add át magad az éneknek, annak amit csinálsz! ( Kövesd a folyamatot, figyeld meg, s lásd kívülről is. )

 

Mindegy hogy, de szabadulj el gondolataid "fennhatósága" alól. ( Felhők jönnek és mennek!" )

Küldd szabadságra "agyad", hadd pihenjen, regenerálódjon, tisztuljon!

 

Ám ahonnan Te kivonulsz Ő azonnal belép, sokan pont ettől félnek! Milyen lesz Ő lenni, ezért inkább folyton zakatolnak, ha hazaérnek és senki sincs otthon azonnal bekapcsolnak valamit.

Félnek a csendtől!

Pedig...

Rosszabbat mondok. Marianumban vezettem egy karácsonyi lelkigyakorlatot 4. osztályosoknak, feltettem a kérdést: "Mi lenne, ha most Jézus belépne az ajtón?"

Hátul egy kisfiú feltette a kezét, majd így szólt: "Kiugornék az ablakon." ( S teljesen komolyan gondolta. ) Tényleg..., mi lenne, ha MOST belépne hozzád Jézus? Mit tennél?"

 

A magányos zarándoklat ideális ehhez..., az El
Caminot sem véletlenül találták ki, s nem véletlen, hogy működik is.

Egyedül vagy..., bármi történik, el kell fogadnod, s mivel egyedül vagy, neked egyedül kell szembe nézned vele. Nincs értelme nyavalyogni..., s másra hárítani sem tudsz semmit.

Sokat vagy egyedül, van időd megismerni érzelmi és értelmi mozgatórugóidat..., s rájönni, nincs mögöttük semmi valóságos, pusztán az ego félelme a megsemmisüléstől.

Csak hadd fájjon!

 

Én a Kwan Um Zen iskolához is tartozom, ott jelmondat: "Perceive the sound!" Érzékeld a hangot..., figyeld, hogy keletkezik és hogy enyészik el..., a hogy a felhők jönnek és mennek... 

 

Egy zarándoklat a tudattisztító gyakorlatok tömkelege...; ha nem akarod, akkor is "más emberként" jössz haza, mint ahogy elmentél. 

S ehhez elég, hogy csak a lépéseidre figyelsz túrázás közben..., ó ez könnyű gyakorlat...; tessék kipróbálni, ha nem gondolkodsz el közben, amitől lemégy az útról, akkor extázisba esel, amitől szintén lemész az útról..., mindkét esetben kitörik a bokád!

 

  

 OKT: 4795. (Országos Kéktúra) 1160km / DDK: 1089. (Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra) 550km / AK: 562. (Alföldi Kéktúra) 850km

 "Ha eljön a tudás, eljön az emlékezés is. Tudás és emlékezés egyazon dolog." ( Gustav Meyrink )

 

2020. 04. 13. Húsvéthétfő