"És akkor kivált közülünk egy krisztus, (...)" II.
Szolnoki Jenő tanár úr, aki nekünk Szegeden többek között a biológia módszertant is tanította mondta egyszer: "Művésztanárt faragok önökből!" ( Mert vagy kiváló tanár legyél, vagy nagyon rossz, így legalább megmutatod, hogy nem szabad..., csak tanítás legyen benne! )
Művésznek készülő diákjaimmal gyakran keveredem ebbe a vitába, ami lényegében a klasszikus Gauguin-Van Gogh vita; egy művészi alkotásnak kell-e, hogy mondandója is legyen?
Van Gogh "rengetegszer" lerajzolta a "magvetőt"..., ebből 25 tényleges műalkotás maradt hátra. Miért vonzotta a téma?
Eredetileg lelkésznek készült...., de eltiltották a szolgálattól, majd gyereket szeretett volna, nem sikerült családot alapítania, festeni kezdett, nem volt modellje, s sikere sem. Vajon mi volt a probléma? Később megválaszoljuk.
Mégis..., Ő járt a jó úton.
Dogen halála előtt 8 tanácsot diktált tollba:
1. Tartsd magadtól
távol a vágyakat!
2. Légy elégedett!
3. Légy nyugodt!
4.Legyél
szorgalmas!
5. Emlékezz a tanításokra!
6. Meditálj!
7. Gyakorold a bölcsességet!
8. Tartózkodj a céltalan beszédtől!
Ahogy a József Attila Két hexameterben a második a saját döntés, Dogen sem véletlenül teszi a végére a "pointless talk" tilalmát, a legfontosabb!
Áprily Lajos is így fohászkodik az Istenhez Kérés az öregséghez című versében: "Csak gyökeres szót adj, (...)"
Nem kis dologról van itt szó; azt minden értelmes nő tudja, ha hozzámegy egy férfihoz, a hobbijához megy hozzá.
A lelkész felesége sokszorozottan így él..., ott egy másik sokkal nagyobb szerelemmel kell megbékélnie. Férjének Isten iránti rajongásával. ( Apám szerint, ő magyar tanár, a legszebb szerelmes verseket papok írják..., Istenhez! )
Ugyanezért nagy kihívás művésznek is lenni, a "mindenséggel mérd magad" ( József Attila ) életérzésével élni, nem kis teher, de a legszebb. Van Gogh hogy festett, mint egy őrült..., extázisban, ez "szerelem", ahogy a zsidók is éreznek Isten iránt! ( S minden vallás misztikusai. )
G. B. Shaw így ír erről: "Annyi baj legyen, ha nincsen semmiféle saját célja az életednek, s miként a férfiak java része, nem vagy egyéb puszta kenyérkeresőnél. Csakhogy te, Tavy, költő vagy, művész, azaz az életednek éppen olyan kizárólagos és könyörtelen célja van, mint a nők életének." (...) Mert jegyezd meg, Tavy, a művésznek az a dolga, hogy megmutasson bennünket önmagunknak, igazi valónkban. A lelkünk nem egyéb, mint ez a tudásunk, amit önmagunkról tudunk; és a művész, aki egy mákszemnyivel is is gyarapítja ezt a tudásunkat, éppúgy új lelket teremt, mint ahogy a nők új embereket hoznak a világra." ( George Bernard Shaw, Ember és felsőbbrendű ember )
S folytatja: "Az emberi viaskodások közül a legálnokabb és legkíméletlenebb a művész küzdelme a nővel, aki anya."
Volt egy kolléganőm, aki valami hasonlóra célzott, amikor azt mondta, "egy tanárnak nem szabadna, hogy családja legyen." Régen nem is volt..., s el is várták, hogy ne is legyen.
Tarkovszkíj Stalkerében ezzel a viaskodással kezdődik a a történet:
"Eridj csak! Hogy szakadnál meg! Legyen átkozott a nap, amikor megismertelek, te szemét! Maga az Isten átkozott el még gyerekkorodban. És engem is miattad, aljas gazember."
Eddig a mesterről és a jó vezetőről, annyit állapítottunk meg, meg kell felelnie a maslowi kritériumoknak..., ez részben szorgalommal, önneveléssel is elérhető, tehát tűrhető vezetőnek lenni nem lenne nagy "kunszt"!
De van itt még egy "bökkenő", s erről a feleség is tud: "Maga az Isten átkozott el még gyerekkorodban." ( Tehát KÜLDETÉS. )
S erről beszélgetnek a Professzor és az Író is:
"(...) Ő ugyanis Sztalker. - És mi következik ebből? - Tudja - Ez bizonyos hivatás." ( Sztalker ) ( Tehát HIVATÁS. )
Okos emberek sokat szoktak vitatkozni a két fogalom közti különbségről..., azt hiszem mindegy, ez egy érzés:
"Mert éheznem kell, mert nem tehetek másképp – mondta az éhezőművész, kis fejét felemelte valamelyest, és mintha csókra csücsörítené ajkát, úgy beszélt egyenesen a felügyelő fülébe, hogy semmi veszendőbe nem menjen –, mert nem találtam ételt, mely ízlene. Ha megtaláltam volna, nem csinálok ekkora feltűnést, és jól teleeszem magam, mint te és mindannyian." ( Franz Kafka: Az éhezőművész )
2019. 06. 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése