Kiemelt bejegyzés

Várakozások III. ~ "Sors parancsol.."

  "Nemcsak a te akaratod hat irányként abban, ami jő! Dolgoznak titkos viszonyok lent, ...

2020-08-21

A szeretet megalapozását áldozattal kell kezdened.

 Miért ne tegyünk engedményeket? ( II. )

 


"Ha kereszténynek mondom magamat, az azért van, mert Krisztust hatalomnak, erőforrásnak ismerem el, akiből az imádság révén erőt merítek, hogy az élet nehézségeit úgy-ahogy el tudjam viselni. 

Ugyanakkor megvallom, hogy a kiengesztelés tanát az áldozati halállal nem tudom felfogni vagy megmagyarázni, de ez nem a tanítás hibája, hanem az én hibám, s nekem nincs jogom tagadni a tényt, csak azért, mert én nem értem.  

A pogányság és a kereszténység közötti küzdelem tölti be ma a világot. De miként biztos, hogy a kereszténység újabb keletű, mint a pogányság, éppolyan biztos, hogy a jövő a kereszténységé, még ha a majomkodók pillanatnyilag többségben vannak is. 

Ha az istenfélő elbukik, föl is áll ismét, leporolja magát és megy tovább, az istentelen viszont fekve marad a sárban. 

Imádkozni, de dolgozni, szenvedni, de reménykedni, egyik szemünk a földre, a másik a csillagokra irányuljon; nem lecövekelni, nem letelepedni. Hiszen vándorúton vagyunk: nem otthon ez, csak vendégfogadó, postaállomás. 

Keresni az igazságot, mert létezik." ( August Strindberg: Hitem )

Strindberg nem értette a "kiengesztelés tanát az áldozati halállal"..., biztosan nem olvasta a Karamazov testvéreket Dosztojevszkijtól. 

 

Igazán "érdemszerző" az a bűnhődés, amit más bűnéért szenvedünk el...., ez az igazi áldozat; ha saját magunkért mutatunk be áldozatot..., az nem sokat ér.

 

Még nincs egy hete, mint minden év elején tartottak nekünk egy baleset- és tűzvédelmi oktatást. Ezen az előadó "poénkodással" indított..., mindannyian "lassú égéssel" működünk. Okosabbat mondott, mint gondolta volna...

Mindannyian "elégünk"..., akár akarjuk akár nem. 

Akkor is "teljesen elégő áldozat" vagy, ha nem gondolsz rá..., de miért áldozzuk fel magunkat?

 

"Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen." ( Weöres Sándor: Ki vagy te? )

 


 

A hinduknál, s a tőlünk keletebbre általában otthonos szó a mindennapokban az áldozat fogalma, csak nálunk hangzik idegenül. Kár pedig..., aki elutasítja az áldozatot, az élete célját utasítja el. Amiért "elégsz"..., az vagy. Az az "izeneted".

 

"Mindennemű keresztény vallásosságnak csak annyiban van értelme, amennyiben akaratunk feláldozására, Krisztus követésére vezet… 

Én a feladatomnak tekintem, hogy elmondjam: a vallásosság független az áthagyományozott hitbeli elképzelésektől… Krisztus nem volt dogmatikus; nem fogalmazott meg hittételeket. Sehol sem kívánja hallgatóitól, hogy áldozzák fel gondolkodásukat a hitnek. 

Ellenkezőleg: meghagyta nekik, hogy gondolkodjanak el a hitükről

A Hegyi beszédben arra tanítja őket, hogy a vallásosságot a szerint ítéljék meg, hogy etikai értelemben mivé alakítja az embert. Így a Hegyi-beszéd a szabadgondolkodó kereszténység oklevele. 

Ama igazságot, hogy a vallásosság lényege az etikum, Jézus, tekintélye támasztja alá. Jézus tanítása szerint és a gondolkodás számára egyaránt, a kereszténység lényege az, hogy csakis a szeretet útján léphetünk Istennel közösségre. Istenről szerzett valamennyi tapasztalatunk arra megy vissza, hogy őt a szeretet akarásaként éljük meg szívünkben… Az élet tiszteletének szándéka hat az egyházak eszményi vallási közösségekké való átalakításában, mivel ez a szándék mélyen vallásos természetű. Az élet tisztelete minden történelmileg megfogalmazott hitben a végtelen Akarattal való egyesülés etikus misztikáját mint a vallásosság elemi és lényegi alapelvét juttatja érvényre – s ez a szeretetre törekvésként jelentkezik bennünk. 

Mivel a vallásosságból a lényegeset és a legáltalánosabbat állítja középpontba, a különböző vallási közösségeket kivezeti a történelmi múlt szűkösségéből, és megértést és egységet épít ki köztük…" ( Albert Schweitzer: A kereszténység lényege )

 

Ezért van igaza Jaspersnek, amikor leírja ezt az egyszerű logikai sort:

"Az áldozat az emberi lét kikerülhetetlen alapja." ( Karl Jaspers )

"Az ember minden művének áldozat az alapja." ( Karl Jaspers )

S ebben áll az emberi lét méltósága is..., szabadon választhatsz, miért áldozod életedet, mi legyen léted alapja?

 

"Az ember legnagyobb szabadsága abban áll, hogy képes önmagát feláldozni." ( Reinhold Schneider )

Ha elpazaroljuk az időt..., úgy "égünk el", senki sem melegszik a tüzünknél, ez a vétek.

"Csak két dolog között képes az ember választani: vétek és áldozat." ( Reinhold Schneider )

Ha sokat..., "jó illatú áldozat"..., biztosan "felfelé száll a füstje"!

 


 

Spengler azonban mond valami érdekeset:

"Az áldozat értéke abban áll, hogy nehéz. "( Oswald Spengler )

Nincs igaza, a jó áldozat könnyű..., még ha fájdalmas is, s boldogan vállaljuk. Ha nem szívesen teszed, az vétek, hiszen a másik is érezni fogja, nem szívesen teszed, amit teszel..., egyikőtöknek sem származik belőle öröme, se haszna.

Én inkább nagy kedvencemmel tartok:

"Jóllehet a jóakaratú emberek útja egyenes és könnyű, a vándor mégsem juthat messze és csak fáradsággal juthat előre, ha nincsenek jó lábai, fogytán az ereje és ha ellankad az úton." ( Keresztes Szent János )

 

Ám ha szeretsz, menni fog az. Még szakvezető koromban egy fontos szabályt kötöttem a lelkére a tanárjelölt tanítványaimnak..., sok más között:

Ha több energiád lesz, amikor kijössz az óráról, mint amikor bementél, akkor jó volt az órád.

Ezt csak kölcsönös szeretettel lehet megalapozni, a többi megy magától.

"A szeretet megalapozását áldozattal kell kezdened." ( Antoine de Saint-Exupery )

S igen..., fordítva is igaz...., az áldozatot szeretettel.

 

Ez nem a "kicsinyes", "kisszerű" emberek világa. Ehhez perspektivikus látás és nagyvonalúság szükségeltetik. ( Ám ez is olyan mint a hermeneutikai kör..., ha valahol "belépsz"..., már "benne vagy"..., s itt is a hit felől lehetséges csak. )

"Csak mélyebb értelmet kereső emberek képesek arra, hogy áldozatot hozzanak." ( Ernst Jünger )

"Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk „áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.” ( Ef 5,1-2 )



2019. 08. 27.

3 megjegyzés:

  1. Vajon áldozat-e, ha úgy élek, ahogy nekem a legjobb, etikusan, szeretetben? Azaz teljes lelki kényelemben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a szuper..., így kell annak lennie. Ez a "peaceful mind", Hölderlin és Montaigne is beszél erről, Ön egy boldog ember lehet. Saját "isteni szenvedéllyel", amit felismert, jóra irányul és eszerint is él. Ez csak áldozat lehet..., nem születünk kényelmes életre, unalmas volna.

      Törlés
    2. "Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,
      Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
      De mindörökké nyughatatlanul,
      Istentől mégis Békessége van.
      Nyugalma nincs, de Békessége van.
      Békesség Istentől.(...)" ( Reményik Sándor: Békesség istentől ) Reményik nem a legjobb költő, de nagy "misztikus"...

      Törlés