egész életére szólóan kell vezekelnie.

Őrült állat

 

 

Unamuno kijelenti, "ember vagyok és egyetlen embert sem vélek tőlem idegennek."

De mi az ember? 

Vercors regényével kapcsolatosan már megpróbáltuk egyszer már körbejárni a témát..., most megpróbáljuk máshogy.

Annyi nyilvánvaló, hogy nem merünk definíciót adni az emberre, mert mi lesz azokkal akik "kívül rekednek", már megfizettük "zártságunk árát", s lehet újra meg fogjuk fizetni..., de most "nyitottságunkért" fogunk fizetni.

Arisztotelész "zoon politikonnak", Rousseau "társadalmi szerződést kötő embernek", "manchesteriek" "homo economicusnak"..., de van ki "függőleges állatnak" hívja.

Ám a leginkább valóságtól elrugaszkodott elnevezés, bár megértem a vágyat ami íratta Linnével, a klasszikus és mindenki számára ismert: "homo sapiens", mert az biztosan nem.

Akkor micsoda?

Unamuno szerint inkább "érzelmes állatnak" kellene hívni, ám ezzel is van egy kis baj. Minél intelligensebb egy állat, annál érzelmesebb is..., ezzel nem oldottuk meg a problémát; de közelebb jutottunk hozzá.

Egy nagyon érzelmes ember már "csimpánz".

"Szolón megsiratta halott fiát; látta ezt egy nagyokos, és így szólt: Miért sírsz, hisz ez semmire se jó?” Mire a bölcs így válaszolt: „ Éppen azért, mert semmire se jó.” 

Persze világos, hogy jó valamire a sírás: legalábbis megkönnyebbül tőle az ember; mégis nyilvánvaló a válasz mély értelme, nyilvánvaló, hogy miért így válaszolt Szolón a pimasz kérdésre. 

És meg vagyok győződve róla, hogy sok bajt elhárítanánk, ha mindannyian kitódulnánk az utcára, kiteregetnénk a fájdalmainkat, s akkor esetleg az derülne ki, hogy csak egyetlen fájdalmunk van, egyetlen közös fájdalmunk, együtt zokognánk miattuk, az égre kiáltoznánk és Istent szólítanánk.

 Meghallana bennünket, ha nem hallgatna is meg. 

Az a legszentebb a templomban, hogy olyan hely, ahol együtt sírnak az emberek. 

Ha a sorsverte tömeg együtt elénekel egy Misereré-t, az annyit ér, mint egy filozófia. 

Nem elég gyógyítani a pestist, sírni is kell tudni miatta. Igen! Tudni kell sírni! Hogy miért? Kérdezzék meg Szolóntól." ( Unamuno: Tragikus életérzés )

 

Sírni nem elég, ez még nem emberi szint. Elkeseredni, szomorkodni veszteségen..., ezt állatok is tudják. Dühöngeni, csapkodni szintúgy.

 

Ám mi korlátozni is tudjuk érzelmeinket. 

Mint egy csapon át..., adagolni, s el is zárni, ha úgy tetszik. Ezt senki más nem képes rajtunk kívül az állatvilágban.

Ám ennek ára is van...

"Ösztöneink azonban kétségtelenül eltompultak. Az ember emberré vált, talán éppen attól, hogy végül le tudta küzdeni a génjeibe írott parancsolatokat és tilalmakat, kivált a fajtársa megölését gátlót. Más szóval, úrrá tudott lenni ösztönein, és képessé vált ellenükre cselekedni. Ennek azonban ára volt és van (és egyre súlyosabb). Ősi magatartásformáival való szembehelyezkedéséért az emberiségnek - úgy látszik -egész életére szólóan kell vezekelnie. 

Mivel? 

És hogyan? 

Egyedi esetekben tudatos vagy önmaga előtt is takargatott, mi több, nemes cselekedetté átmázolt aljasságokért - az ideg- és szívorvosok a megmondhatói, de olykor még a bőrgyógyászok is - kimutathatatlan okú betegségekkel. Magának az emberiségnek pedig, mint Freud tartotta: egyetemes kényszerneurózissal? Egyetemes pusztulással inkább." ( Zolnay Vilmos: A művészetek eredete )

S maradtak még kiskapuk is..., feltételezhetően genetikai kódolással; Tinbergen szerint a fülvakarás olyasmi, mit a kulcscsörgetés, cigire gyújtás, stb...., elodázza az esetleges indulatkitörést, időt ad a helyzet "rendeződésére" mielőtt nekiugranánk sértőnk torkának.

P. Palmgren pedig feljegyzi, a lövészárokban a katonákon támadás előtt eluralkodik az álmosság..., az alvó egy másik ösztönös erkölcs szerint nem ölhető meg. Ha elalszol, az életedet mentheti meg.

S elérkeztünk egy másik fontos tényhez, az ember, ahogy Arisztotelész is írta társas lény, pontosabban altruista társas lény..., ha elég látványosan ásítozol..., segítséget kapsz.

Amelyik társadalom nem reagál..., halálra van ítélve.

Szóval egy eredetileg állati sorból jövő lény, aki már nemigen tud, s nem is akar állat lenni; de embernek még silány.

Egy félőrült állat?

 

 

 

2019. 09. 29.