ahogy csodára nézni illik,

Virág vagy fogaskerék? ( II. )

"Mindenkinek hite szerint adatik."

 

 

Vannak, aki látják a virágot...

"Önmagamról sem jó, kedves Kósa úr. Sőt rosszabb, mint magáról. Mert maga, amikor ájtatos és számító fondorlatokban él, nem tagadja meg semmiféle jó tulajdonságát. Nem árul el semmiféle szépet és jót. Mert ilyenek nincsenek magában. Én azonban, kedves Kósa úr, nem arra születtem, hogy vásári fazekakat gyártsak! Hogy a véleményemet és a lelkemet eldugjam! S hogy az álmaimból is sarat csináljak! Hanem arra születtem… Keserű izgalmában feláll, s Kósa felé tesz néhány lépést. Tudja, mire?! Arra, hogy művész legyek, aki a sárba lelket lehel!… Teremtő lelket!… Arra születtem, hogy a véleményemet, a tiszta hitet és a nemes küzdelmet hirdessem!… S arra, hogy az álmaimat valósággá váltsam… Hogy ne szégyelljem magam, amikor süt a nap, vagy ott állok a csillagos ég alatt!" ( Tamási Áron: Hullámzó vőlegény )

Vagy egy kis kanyarral, ahogy egy buddhista mester értékelte Jézus Hegyi beszédben "nyújtott teljesítményét":

"Egyszer egy egyetemi hallgató meglátogatta Gasant, és megkérdezte tőle: - Olvasta már a keresztény bibliát? - Nem. Olvass fel nekem belőle - felelte Gasan. A tanuló kinyitotta a bibliát és felolvasott Szent Máté evangéliumából: "És a ruha miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezei liliomokat, mint növekednek. Nem fáradoznak s nem fonnak. Mondom néktek: Még Salamon sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül... Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnapi nap majd gondoskodik magáról." - Akárki mondotta ezeket a szavakat, megvilágosodott lénynek tartom - szólt Gasan. A tanuló tovább folytatta a felolvasást: "Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak. Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgőnek ajtó nyílik." Gasan megjegyezte: - Kiváló. Akárki mondta ezt, közel van a buddhasághoz." ( A zen kapui, Közel a buddhasághoz 16. )

Jézus LÁTTA a liliomokat. Nem volt egy "Dógomvan"!

Egy történet Anthony de Mello népszerűsítésében erről az attitüdről így beszél:

"A szerető kedvese ajtaján kopogtatott. - Ki az? - kérdezte belülről. - Én vagyok - mondta a szerető. - Akkor menj innen! Ez a ház nem elég nagy neked és nekem. A visszautasított szerető kivonult a sivatagba, és ott hónapokon keresztül meditált kedvese szavain. Végül visszatért, és kopogtatott barátnője ajtaján. - Ki kopog? - Te. Az ajtó azonnal kinyílt." ( Neisapuri Attar meséje )

"Úgy néztem magamra mindig, ahogy csodára nézni illik, (...)" ( Szécsi Margit: Úgy néztem )

Én csoda vagyok, Te csoda vagy...

Leírhatatlan, megmérhetetlen, megismételhetetlen csodák vagyunk mindketten.

S össze nem vethető tünemények.

 

2019. 08. 08.