Amióta az emberek nem hisznek Istenben, nem úgy van ám, hogy már semmiben sem hisznek, hanem úgy, hogy az égvilágon mindenben hisznek.

II. Carpe diem

"Az aranyszabály az, hogy nincsen aranyszabály!"

 

 

Mi az, ami mindenütt ugyanaz? Ez egy régi keleti tanmese kulcs kérdése.

Volt egyszer császár, aki sehol sem érezte magát jól. Maga köré hívatta a birodalom bölcseit, hogy tanácsot kérjen tőlük. Végül egy idős szerzetes lépett elő és nagy tisztelettel bár, de egy elég szemtelen kérdést tett fel az uralkodónak:

- Dicső császár, mi az ami mindenütt egyforma, bárhová is utazol?

A császár nem tudott erre válaszolni.

- Te magad, - válaszolta meg a szerzetes a saját kérdését.

Az individualizmus rendszerint a rendetlenség szakasza. Ám lehet más is.

1. Ha eléred a "megvilágosodást", a "színelátás" állapotát, egyénként is magabiztos, boldog és elégedett lehetsz. Ám ezt gyakran nagyon sok "tévelygés" előzi meg. 

Gyakran tűnnek a felnőttek nem csak testileg, de lelkileg is sérültnek, ez nem véletlenül van, olyanok, mint a frontharcosok a sokadik bevetés után. 

Ennyi szörnyűség látása már magában is megedzi-megsebzi a lelket. 

 Van aki ebből esik vissza a korábbi állapotba..., de van ki tovább lép, s eléri a "belső béke" állapotát. 

De ezek kevesen vannak.

2. A többség G. B. Shaw-val ért egyet, "elég az embernek akkor gondolni a jövőjével, amikor már nincs neki."

"Az aranyszabály az, hogy nincsen aranyszabály!" ( G. B. Shaw )

3 éve már nem csináltatok "bizalom sétát" a diákjaimmal...., életveszélyes lett a világ. 

Kezdő tanárként móri diákjaimmal sétáltunk először így az őszi erdőben, gyönyörű volt. Fogták a csukott szemű társuk kezét és vezették..., majd cseréltek. 

Öröm volt nézni őket!

Az utóbbi időben, akikkel próbáltam már belevitték egymást mindenbe, falnak, oszlopnak, padnak..., rémisztő volt még nézni is.

S ami a leginkább érdekes volt, hogy utána mindenki úgy nyilatkozott, élvezték, hogy nekivezethettek valakit valaminek, s akit nekivittek még az is viccesnek tartotta a dolgot. 

Megbolondult a világ. 

Sokáig nem értettem a dolgot..., de a héten "megvilágosodtam", a bőr egészségtana résznél teljes érdektelenség fogadott..., mondom nekik, kérdezzenek, mi érdekli őket, beszéljünk hát arról. 

Kizárólag a tetoválás a bőrre való hatása érdekelte őket. De abból is csak az egyéni vonatkozás.

Nincs perspektíva a létezésükben, sem a tetoválás horizontális pl. csoportjelzés jellegéről, de távlati hatásairól sincs sejtésük, de nem is érdekli őket, pl. mi lesz veled, s a tetoválásoddal, ha megöregszel?

Nem érzik, vakok ezekre a szempontokra. 

 

Ahogy az orosz mese mondja:

"Egy vakon született ember azt kérdezte egy látó embertől: – Milyen színű a tej? Azt mondja a látó: – Olyan a tej színe, mint a fehér papír. Kérdi tovább a vak: – Akkor hát az a szín úgy zizeg a kézben, mint a papír? Azt mondja a látó: – Nem. A tej olyan fehér, mint a fehér liszt. Kérdi tovább a vak: – Akkor hát olyan puha és porszerű, mint a liszt? Azt mondja a látó: – Nem, egyszerűen fehér, mint a fehér nyúl. Kérdi tovább a vak: – Micsoda? Olyan pelyhes és puha, mint a nyúl? Azt mondja a látó: – Nem, a fehér szín éppen olyan, mint a hó. Kérdi tovább a vak: – Micsoda? Olyan hideg, mint a hó? És bármennyi példát sorolt fel a látó, a vak nem tudta felfogni, milyen a fehér tej színe."

 

 

 

Addig a fehér itt és most BÁRMI (is) lehet..., ami csak tetszik, szabadságában, akarom mondani vakságában áll ezt gondolni bárkinek.

Pedig egy ember nem erre a "részeg támolygásra" születik. 

"(...), mint olyasvalakivel, akinek filozófiája tökéletesen szilárd, tökéletesen koherens és tökéletesen téves." ( G. K. Chesterton: Eretnekek )

Írja az előbb idézett George Bernard Shawról Chesterton.

S hozzáfűzi...

"Amióta az emberek nem hisznek Istenben, nem úgy van ám, hogy már semmiben sem hisznek, hanem úgy, hogy az égvilágon mindenben hisznek." ( G. K. Chesterton )

Ám erre senkinek sincs ideje. Nem szabadna, hogy legyen...

Minden nem lehetsz, s mindenkinek mindene sem..., gyakran ez pl. rangsor problémában jelenik meg.

Most épp osztályfőnök helyettes vagyok, az osztályfőnök jelenlétében kértek tőlem a diákok engedélyt valamire, visszautasítottam, most itt a "hadnagy"..., ne az "őrmestertől" kérjenek engedélyt. Nagyon hálás volt ezért az attitűdért, hisz ő is sokat szenved attól, hogy zavaros viszonyokat teremtenek a "tévelygők", akik mindenbe bele akarnak folyni, mert bizonytalanok és megerősítésre vágynak.

S ezt a különböző szinteken...., a szinten belül, de ezt a zavart széthordják a világban. 

 

Erre remek tapasztalat lehet a Facebook és az Instagram világa, ki milyen képeket tesz fel. 

Mint a képen látható kutya, aki a világot bejárta, hogy minden nevezetességet "oldalba pisiljen", s erre büszke, meg is örökíti, s közzé is teszi..., nem tudjuk, elítéljük, sajnáljuk, esetleg kinevessük ezért?

Liberálisok megértenék..., sőt "felvonulnának" ezért a jogáért. 

Én is megértem, de "kevesellem" ezt a "teljesítményt". 

 

 

 2019. 09. 28.