"Tiszta örömöt az értelmeseknek!"
Mesélik, hogy szerzetesnek állt három egymással baráti viszonyban lévő aszkéta. Az első közülük azt választotta, hogy kibékíti azokat, akik egymással harcban állnak, amint az írás mondja: „Boldogok a békességszerzők" (Mt 5,9).
A második a betegeket látogatta, a harmadik pedig elment, és a csendességet gyakorolta a sivatagban.
Mármost az első, bár sokat fáradozott az egymással küzdő emberekért, sokakat nem tudott meggyógyítani. Megcsömörlött, s elment ahhoz, aki a betegeket gondozta. De azt kellett látnia, hogy rajta is a csüggedés vett erőt, s neki sem sikerült maradéktalanul teljesíteni
az Úr parancsát.
Összebeszéltek hát ketten, és elmentek hogy megnézzék a remetét. Elmondták neki a gyötrelmeiket, s kérték, hogy ő is mondja el, mire jutott.
Rövid hallgatás után a remete vizet öntött egy tálkába, s így szólt: „Nézzétek a vizet!"
Azt látták, hogy a víz kavarog.
Kicsivel később újra szólt hozzájuk: „Nézzétek, hogy lenyugodott a vízfelszín!" S amint belenéztek a tálba, mint egy tükörben látták a saját arcukat. Akkor így szólt hozzájuk: „Így van ez azzal, aki az emberek között él. A zaklatottságtól nem látja saját bűneit. Amikor azonban csendességbe vonul, főként, ha a sivatagban teszi, akkor felfedezi saját hiányosságait." (A Paradicsom könyve, I, 29, 48, N 134)
Διηγήθηκε κάποιος ὅτι τρεῖς φιλόπονοι ἄνθρωποι, φίλοι μεταξύ τους, ἔγιναν μοναχοί.
Ὁ πρῶτος διάλεξε σὰν ἔργο του νὰ εἰρηνεύει τοὺς ἀνθρώπους, ποὺ εἶχαν ἐχθρικὲς σχέσεις μεταξύ τους, σύμφωνα μὲ τὸν Εὐαγγελικὸ λόγο:
«Μακάριοι οἱ εἰρηνοποιοί».
Ὁ δεύτερος νὰ ἐπισκέπτεται τοὺς ἀρρώστους καὶ ὁ τρίτος ἔφυγε γιὰ νὰ ἡσυχάσει στὴν ἔρημο.
Ὁ πρῶτος λοιπόν, ἂν καὶ κόπιασε γιὰ νὰ σταματήσει τὶς διαμάχες τῶν ἀνθρώπων, δὲν μπόρεσε νὰ τοὺς θεραπεύσει ὅλους καί, ἐπειδὴ ἔπεσε σὲ ἀκηδία, πῆγε σ᾿ αὐτὸν ποὺ ὑπηρετοῦσε τοὺς ἀρρώστους καὶ τὸν βρῆκε κι αὐτὸν νὰ παραμελεῖ τὸ ἔργο του, καθὼς δὲν ἐπαρκοῦσε νὰ ἐφαρμόσει πλήρως τὴν ἐντολή.
Συμφώνησαν λοιπὸν καὶ οἱ δυὸ καὶ πῆγαν νὰ δοῦν τὸν ἐρημίτη. Τοῦ ἐξέθεσαν τὴ θλίψη τους καὶ τὸν παρακάλεσαν νὰ τοὺς πεῖ τί κατόρθωσε αὐτός.
Ἐκεῖνος, ἀφοῦ ἔμεινε ἀμίλητος γιὰ λίγο, ἔριξε κατόπιν νερὸ στὴ λεκάνη καὶ τοὺς λέει:
«Προσέξτε τὸ νερό».
Ἦταν βέβαια ταραγμένο.
Μετὰ ἀπὸ λίγο τοὺς λέει πάλι:
«Προσέξτε καὶ τώρα πῶς ἔγινε τὸ νερό».
Καὶ μόλις πρόσεξαν τὸ νερό, βλέπουν σὰν σὲ καθρέπτη τὰ πρόσωπά τους.
Τοὺς λέει λοιπὸν τότε:
«Έτσι εἶναι κι αὐτὸς ποὺ ζεῖ ἀνάμεσα σὲ ἀνθρώπους. Ἐξαιτίας τῆς ταραχῆς δὲν βλέπει τὰ σφάλματά του. Ὅταν ὅμως ἡσυχάσει καὶ προπαντὸς στὴν ἔρημο, τότε βλέπει τὰ ἐλαττώματα τοῦ ἑαυτοῦ του». ( Από το Μεγάλο Γεροντικό, Οι τρεις φιλόπονοι Μοναχοί )
Ám a történet olvasása során senkiben se támadjon a gondolat, az előbbiek alantasabb formái lennének a szeretetnek, mint a harmadik.
De szemlélődés ( kontempláció ) az alapja az előbbieknek..., az első két szerzetes nem azért volt boldogtalan és sikertelen mert nem nem akartak jót, hanem mert nem volt bennük csend, tehát hiányzott belőlük a helyes látás..., - ezt elfelejtették. Elfelejtettek lecsendesedni, a Világ csak gyorsította - gyorsította őket.
A helyes látás pedig nem a részletekben áll, hanem a részek egységben látásában. A teljes Kép a fontos..., nem a részletek.
Ehhez "lassulásra" van szükség, hogy ami lassú utolérje a gyorsat...
"A lassúbb mozgások utolérik ugyanis a gyorsabb és hozzánk jutó hangoknak már megszűnőben lévő mozgásait, amikor ezek hasonlóvá válnak azokhoz, amelyekkel a később érkezők mozgatják őket; de nem keltenek másfajta mozgást s így nem okoznak zűrzavart, hanem forrásul szolgálnak egy lassúbb mozgásnak, amely hasonló a gyorsabb, de már megszűnőben levő mozgáshoz: s így a magas és mély hangból egységes jelenséget vegyítenek össze. Ezzel gyönyört okoznak az eszteleneknek, tiszta örömöt az értelmeseknek, az isteni harmóniának halandó mozgásokban való utánzata révén." ( Platón, Timaiosz, 80b )
Οι βραδύτεροι ήχοι συναντούν τις κινήσεις των προγενέστερων ταχύτερων ήχων όταν αυτές έχουν πια επιβραδυνθεί και εξομοιωθεί με τις κινήσεις που, αργότερα, επι βάλλουν οι βραδύτεροι ήχοι- από τη συνάντηση αυτή δεν εισάγεται καινούρ για κίνηση και αναταραχή, αλλά απλώς επιβάλλεται η βραδύτερη φορά επά νω στην ταχύτερη - επιβολή που οδηγεί τελικά στην ομαλότητα, αφού από την ανάμειξη του οξέος και του βαρέος παράγεται ένας μόνον ήχος . Από εδώ προέρχεται η ηδονή που αντλούν οι άφρονες καιη ευχαρίστηση που αντ λούν οι σώφρονες - από τη μίμηση της θείας αρμονίας που αναπαράγεται μέσα σε θνητές κινήσεις
 |
| τρεῖς φιλόπονοι ἄνθρωποι |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése