Mágikus imádság ( θεουργία ) ~ "Csak arra kérlek, bajtársak, hogy mikor öszelőttök, velem együtt azt a fekete hollómadarat is lőjétek agyon, ami a vállamon repdes!"

"Ez az én fehér galambom! Visszatértél hozzám! Megszántál, galambom?"
 

 

 

Az ítélet, melyet a vérbíróság a sokszoros bűnösre kimondott, ekképp hangzott:

„A huszonegy előzetes főbenjáró bűn, melynek mivolta kellőleg ki nem deríttetett, vádlottnak elengedtetvén, elmarasztaltatik csak a huszonkettedikben: az árulás gonosztettében. Minthogy azonban, saját vallomása alapján, ezen bűnt is nem saját maga követte el, hanem a vele testet cserélt vércimborája, s lelke e gonosztettől távol vala: annálfogva a lelke fölmentetik, és Istennek ajánltatik; hanem a teste, mely e bűnben kapatott, az árulók büntetésére, a hátulról való főbelövetésre kegyelmesen elítéltetik."

A kalandor alázatosan megköszönte ez ítéletet, s a kegyelmes uraknak iránta tanúsított sok rendbeli gráciáját; nem is kért többé semmiféle haladékot.

Mikor a vesztőhelyre kivitték, maga szép nyugodtan levetkőzött, s csak azt kérte, hogy ne kössék hátra a kezeit, hadd tegye össze imádkozásra. 

Azután letérdepelt szépen, s elkezdé a miatyánkot fennhangon elimádkozni.

Mikor az áment kimondá, hátraszólt a muskétásoknak, akik az égő kanócot a lőporos serpenyő fölött tarták már:

Csak arra kérlek, bajtársak, hogy mikor öszelőttök, velem együtt azt a fekete hollómadarat is lőjétek agyon, ami a vállamon repdes!

S azzal félve tekinte félre a válla felé:

De egyszerre örömsikoltva kiálta fel:

- Nem! Nem! Hisz ez nem a fekete holló. Ez az én fehér galambom! Visszatértél hozzám! Megszántál, galambom? Angyalom, jó Maduskám? Igazi kedveském! Szorulj a keblemre, a két karom közé, s vidd el a lelkemet oda, hol te lakol!

Tizenkét puska dördült, s a fehér galamb már vitte!

( Így van megírva ez a csodálatos történet a ,,Rheinischer Antiquarius" második része második köteténck 613-626 lapjain. Az ehrenbreitsteini ágyúöntödében ma is mutogatják
még egy vasrúdra akasztott vaskalitkában az „,áruló koponyáját", s a tudós Hiegel följegyezte róla, hogy Gall rendszere nyomán a koponyában rendkívül ki volt fejlődve a nagyravágyás szerve; amely miatt ez emberre nézve a soha el nem érhetett cél valódi kínszenvedéssé tehette az életet. ) ( Jókai Mór, Egy hírhedett kalandor a XVII. századból, Utolsó rész, A fehér galamb, 291-292 ) 

 

"Ez az én fehér galambom! Visszatértél hozzám! Megszántál, galambom?"