"Nagy szerelmünk és mesterünk": Ludwig Feuerbach
Írhattam volna akár idézőjel nélkül is...
Amikor még fiatalabb és indulatosabb voltam, elrettentésképpen mindig tanítottam filozófiából Ludwig Feuerbachot.
Már másképp gondolom..., ahogy Galsai Pongrác a Magyar Értelmező Kéziszótáron tudott nagyokat kacagni, én ugyanígy vagyok Csehovval, Machiavellivel és pár éve Feuerbachhal is.
Köszönet mindőjüknek a kellemes percekért.
Gyakran pontatlan, nem ismeri eléggé a Szentírást, gyakran ír olyat saját felfedezésként, amire pontos megfelelő perikópa van az általa amúgy oly elítélendő Bibliában..., s elég sűrűn csúsztat, logikai ugrásokat tesz..., s néha egyszerűen zavaros.
Mégis zseniális észrevételei is vannak..., sok későbbi filozófus használhatta az anyagát főleg bevallatlanul, ahogy Darwin is aki mindenkinek köszönetet mondott főművében, akiktől nem lopott.
Úgy vélem nem gondolhatta komolyan amit leírt, vagy direkt provokációnak szánta; jól sikerült. De ami igazán izgalmas, nem onnan kapta a "pofont" ahonnan várta, a másik oldalról.
Érdemes kézbe venni az írásait.
Korábbi feltevésünk, a gondolkodás fegyver, ellentmondásokkal dolgozik, "kés-villa", darabol és tagol, rombol. "Jó szolga, de rossz mester", ahogy mondani szokták.
Ő mégis az ésszel próbálkozik.
"(..) aki nem gondolkodik, nem ember; (...)" ( Ludwig Feuerbach: A jövő filozófiájának alapelvei, 53 ) )
"Az értelem a végtelen lényeg." ( Ludwig Feuerbach: A kereszténység lényege )
( Ez már csak azért is vicces, hisz egy helyütt írja: "A filozófia előfeltevés-nélküli. Ez az előfeltevés-nélküliség a kezdete, az a kezdet, amely által különbözik minden más tudománytól." ( Ludwig Feuerbach: A filozófia reformjához, A filozófia kezdetéről ) S mégis előfeltételezi az önmagában is megálló értelmet és gondolkodást. )
Hát jó..., legyen: értelem és gondolkodás.
Ám maga is rájön, ennek is csak akkor van értelme, ha távlatos, ha többes, mert akkor van mit összevetni mivel, másként a korlátozott elme, a korlátozott értelem saját akadályává válik.
Hogyan? Maga írja le támadó célzattal, mintha megfogalmazná saját filozófiája problémáját is:
"Az egyetlen, kizárólagosan vallási szellemben benne rejlő, azaz tőle el nem utasítható, lényegével összhangzó tudomány a teológia volt; benne a hit tartalmát az értelem tudata elé vitték, ez pedig széttaglalta, meghatározta, elrendezte és megvilágosította. A hit (...) a boncoló értelemnek tárgya lett." ( Ludwig Feuerbach: Az újkori filozófia)
A gondolat természete már csak ilyen. S amúgy is, ezek után én miért "higgyek" abban, amit Ő leír?
Ha nincs külső tere, legyen hát közösség...
A nem egyetemes vallásokkal kapcsolatban nagyon helyesen állapítja meg:
"A pogányság lényege vallás és politika, szellem és természet, isten és ember egysége volt. De a pogányság embere nem volt egyszerűen az ember, hanem a nemzetileg meghatározott ember: görög, a római, az egyiptomi, a szidó; (...) ( Ludwig Feuerbach: Az újkori filozófia története Bacontól Spinozáig )
Tehát minden vallás csoporthoz volt kötött, népek és birodalmak istenei voltak.
De a kereszténység újat hozott:
"Igazi megoldását ez az ellentmondás csak a kereszténységben találta meg; mert benne lett az általános ész, az emberiségnek valamennyi népet és embert átfogó lényege, (...) Krisztus nem egyéb, mint az ember tudata (...)" ( Ludwig Feuerbach: Az újkori filozófia története Bacontól Spinozáig )
Gyönyörű gondolat!
Mivel azonban vallásellenes céllal írja, s fordított logikával, nem mondhatja, no igen, ezért vagyok én is keresztény, az emberi tudatot; lényegében magát teszi Krisztus helyébe, a saját tudatát. Szép próbálkozás, emberpróbáló..., s meglátjuk mire jut vele. De ez így egy puszta vállveregetés Jézusnak, vagy Istennek, jó ötlet volt..., akár én is kitalálhattam volna.
"Csak az kell mindig, hogy az állítmányt alannyá s így mint alanyt objektummá és elvvé tegyük - tehát meg kell fordítani a spekulatív filozófiát, s megkaptuk a leplezetlen, tiszta, merő igazságot." ( Ludwig Feuerbach: A filozófia reformjának szükségessége )
"A dolgokat nem szabad másként gondolni, mint ahogyan a valóságban előfordulnak. Ami a valóságtól el van választva, a gondolatban sem legyen azonos... A valóság törvényei a gondolkodásnak is törvényei." ( Ludwig Feuerbach: A jövő filozófiájának alapelvei )
Igaza van, ami odafelé iga, visszafelé is igaznak kell lennie...; de szerinte csak visszafelé igaz!
Tehát a szem az oka, hogy látja önmagát, s azért van, hogy magát lássa. Pusztán a látásért. ( Arra persze továbbra sincsen válasz, minek van szem, ami lát, s miért inkább van szem, minthogy ne lenne... )
"Valóságos, érzéki lény vagyok: a test lényegemhez tartozik, sőt a maga totalitásában énem, maga a lényegem." ( Ludwig Feuerbach: A jövő filozófiájának alapelvei )
Pusztán test vagyok, érzéki lény.... semmi több, s semmi más célom sincsen az életben. Ám nem lehetek bezárva magamba, mint már említettük, tehát "szeretnem kell" a többieket. De milyen szeretet áll rendelkezésemre, ha az "éteriről" lemondtam, s nem hiszek a többiekben, hisz nem logikus, hogy léteznek:
"Az új filozófia a szeretet igazságára, az érzés igazságára támaszkodik. (..) Az új filozófia:értelemre ébredt szív. A szív nem akar elvont, metafizikai vagy teológiai lényeket - valóságos, érzéki tárgyakat és lényeket akar." ( Ludwig Feuerbach: A jövő filozófiájának alapelvei, 34 )
S igaza van..., ám ez hol ellentétes a vallási igazságokkal?
"Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek." ( Mt 25,34-40 )
Vagy ahogy Ludwig Feuerbach írja:
"Ennélfogva gondolj minden falat kenyérnél, amely megvált téged az éhség gyötrelmétől, minden korty italnál, mely szívedet felvidítja, arra az istenre, aki neked ezeket a jótékony adományokat juttatta - az emberre!" ( Ludwig Feuerbach: A kereszténység lényege )
Visszatérve a kérdésre..., ott a bökkenő, hogy egy testi, következésképp érzéki valóságába zárt személy nem lesz képes meglátni más nyomorúságát.
Ha boldogtalan csak élvezeteinek eszközeként fog gondolni másokra, s csak testi élvezetek lesznek valóságosak sőt elfogadhatóak számára. ( S hogy miért kapta a pofont a "másik oldalról"? Ezért..., kiengedte ugyan a szellemet a palackból.., de nem eléggé. )
Egy a lényeg, bármilyen szépek is Feuerbach gondolatai, aki ezen a tejen nevelkedik aligha fogja érezni ennek a felszólításnak az örömteli terhét:
"Téged küldtelek!"
Ebben azonban igaza van, amilyen Krisztusod van, olyan ember vagy..., "Krisztus nem egyéb, mint az ember tudata".
2020. 01. 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése