A kérdés egyébként nem az, hogy mit ér, hanem hogy ki parancsol neki.

 A nem-Egyház

A "nagy misztérium"

 

 

"It is in the Church that Christ fulfills and reveal  is his own mystery as th purpose of God's plan: "to unite all things in him" ( Ef 1,10 ) St, Paul call as the nuptial union of Christ and the Church "a great mistery" (...) Contemplating this mystery in her, Paul exclaims: " Christ in you, the hope of glory. ( Kol 1,27 )" ( Cathecism of the Catholic Church, United States Catholic Conference )

"Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek." ( Kol 1,27 )

 "Az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van."

"The Church, is in Christ is like a sacrament - sign and instrument, that is of communion with God and of unity among all men. ( Lumen Gentium ) The Church's first purpose is to be the sacrament of the inner union of men with God. Becouse men's communion with one another is rooted in that union with God, the Church is also the sacrament of the unity of the human race." ( Cathecism of the Catholic Church, United States Catholic Conference )

Ez az alapja ember és ember közötti kapcsolatnak, ember és ember közötti kapcsolatnak..., sőt minden más kapcsolatnak is.

Erről tanúskodik, aki az egyház valódi része az valóban szent a szentek közösségében, ahogy Pál apostol is nevezne bennünket. ( Még ha magunkat mi aligha mernénk így... )

Szentek vagyunk hát a szentekért...

"(...), hogy Krisztus eleven teste legyen a tanúságtételre." ( Magyar Katolikus Lexikon, http://lexikon.katolikus.hu/E/Egyh%C3%A1z.html )

 

aki az egyház valódi része az valóban szent a szentek közösségében

 

Ezt a felelősséget sokan olyanok is érzik, akik nem vallják magukat egyik intézményes egyház részének sem..., velük mi a helyzet?

"Minden úgy történik, mintha az ember esetében az egész emberiség az ő cselekvését figyelné, és ahhoz akarna igazodni. És minden ember elmondhatja magában: csakugyan, nekem van-e jogom úgy cselekedni, hogy az emberiség az én tetteimhez igazodjon? És ha nem mondja, akkor leleplezi rettegését. Ez a rettegés nem olyan, amely kvietizmushoz, tétlenséghez vezetne. Egyszerű rettegésről van szó, amelyet mindenki ismer, akit már terhelt felelősség." ( Sartre )

"1917-ben egyik reggel, La Rochelle-ben a pajtásaimat vártam, hogy együtt menjünk a gimnáziumba. Nem jöttek, s hamarosan nem tudtam már mit kitalálni, amivel foglalkozhattam volna, elhatároztam hát, hogy a Mindenhatóra gondolok. A Mindenható abban a pillanatban lebukfencezett a kékségbe, s minden magyarázat nélkül eltűnt. Szóval nem létezik— állapítottam meg udvarias megdöbbenéssel, s úgy véltem, az ügy ezzel lezárult. Bizonyos értelemben valóban le is zárult, mert azóta soha a legkisebb kísértést sem éreztem, hogy feltámasszam. Hanem a Másik, a Láthatatlan, a Szentlélek, az, aki kezeskedett megbízatásomért, és ismeretlen, szent nagy erőkkel egész életemet igazgatta, az megmaradt.” ( Jean-Paul Sartre )

Meglátásom szerint akiben él ez a tudat..., ez a felelősség, az ha tetszik neki, ha nem a szentek közösségének része; ha keresztelt, ha nem, az Isten népébe tartozik..., meg van hívva magasabb életminőségre. ( Ha valaki azt hiszi könnyű sors az..., nagyon téved. Mégis Avilai Szent Teréz az ördögöt sajnálta..., "szegény, ördög, milyen rossz neki, nem tud szeretni". )

"Szellemében és húsában egyként részesül az isteni természetből minden ember. Ez az oka, hogy Krisztus rejtélye nem pusztán egy rendkívüli hitvallás titka, hanem egyetemes. A küzdelem Isten és ember között a megbékülés iránti vággyal párhuzamosan támad fel mindenkiben. Legtöbbször tudattalan és kérész életű ez a tusa. 

(1)A gyönge lélekben nincsen meg a tűrőképesség, hogy a testnek hosszan ellenszegüljön. Elnehezül, hússá lesz maga is és befejeződik a harc. 

(2)Ellenben a felelősségteljes emberek között, azon emberek sorában, akik nappal és éjjel a legfelső kötelességre vetik szemüket, a hús és a szellem konfliktusa irgalmatlanul pattan ki, és előfordulhat, hogy egyedül csak a halál vet véget neki. Mentől erősebb a lélek és a test, annál inkább gyümölcsöt hozó a tusa, s gazdagabb a végső harmónia. Isten nem szereti a gyenge lelket és az ernyedt testet." ( Nikosz Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértése )

Ez a kettősség mindenben jelen van. Ez a közdelem áthatja a rendszert. Az igazi hívő kételkedik..., ha nem kételkedne, nem lenne hívő. Gyönge lélek volna, akiben a lélek is hússá vált..., bigottá ( Chesterton ) aki már nem tud és nem is akar gondolkodni..., s a szíve is már csak hús szívvé vált.

Az egyház nem intézmény..., jobban mondva csak részben az, ahogy a kereszténydemokrácia sem létezik valójában. Unamuno "fából vas karikának" nevezi, s a következő példával támasztja alá: 

"A kereszténység eszménye a karthauzi szerzeteséhez hasonlít, aki Krisztusért elhagyja apját, anyját és testvéreit, és lemond róla, hogy családot alapítson, hogy hogy férj, hogy apa legyen." ( Miguel de Unamuno: A kereszténység agóniája )

Ezért könnyű a pénz és hatalom trükkjével, ahogy a korábbi részben írtam, mint valami "választóvízzel" pillanatok alatt elválasztani a kétféle embert egymástól, ugyanis az egyik csak ennek, míg a "szent" mindkét országnak polgára. ( "Az én országom nem evilági ország." Jn 18,36 ) Ami persze képtelenség..., mégis így van; s ettől szép a dolog, s ezért legyőzhetetlenek a szentek.

Aki nem ebben a látszólagos "meghasonlásban" él..., elveszett ember.

"Az Egyházon kívül minden nép fattyú-nép lesz, lelencek népe. természetesen az a reményük még megmarad, hogy meg tudják ismertetni magukat a sátánnal. Majd ha fagy! Sokáig várhatnak a fekete Karácsony-apóra! Betehetik a kandallóba a cipőjüket! Az ördög már most is unja, hogy örökösen gépeket tegyen beléjük, gépeket, melyeket alig talál ki, máris elavultak; most már csak apró kokain-, morfium-csomagokat tesz beléjük, akármilyen piszkos porokat, ami nem kerül sokba. Szegény alakok! Még a bűnt is meg fogják unni! Nem elég akarni, hogy az ember örülni tudjon. Egy kisfiú hónapokig boldogan játszik el  a legkisebb filléres babával, míg egy koravén gyermek ásítozni fog az ötszázfrankos játék láttára is. Miért? Mert elvesztette gyermeki lelkületét. Nos hát, a jó Isten azzal bízta meg az Egyházat, hogy megőrizze a világban ezt a gyermeki lelkületet, ezt a romlatlanságot, ezt az üdeséget." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

Megőrizni a gyermeki lelkületet rettegő, megcsömörlött, halálra vált, rettegő tömeg számára..., akiket az ördög is un..., hiszen miért is lennének izgalmasak, semmi kihívást nem jelentenek!

Miért? Mert gyávák!

 

Az ördög már most is unja, hogy örökösen gépeket tegyen beléjük, gépeket, melyeket alig talál ki, máris elavultak; most már csak apró kokain-, morfium-csomagokat tesz beléjük, akármilyen piszkos porokat, ami nem kerül sokba. Szegény alakok! Még a bűnt is meg fogják unni!

"Valahányszor találtunk valakit, kajabáltunk: "Megvagy! Miért rejtőzködsz? Talpra, s váltsd meg Izraelt!" Ám alkalmatosságainkat megpillantva mindannyiszor halálra rettentek. Rúgkapáltak. toporzékoltak, sikoltottak: "Nem én vagyok! Nem én!" S borban, kockában és nők karjaiban kerestek megváltást, hogy saját magukat megmentsék. Részegeskedtek, káromolták az Istent s kurváztak, egyedül csak hogy lássuk, ők bűnösök, és más az, akit keresünk..." ( Nikosz Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértése )

Ám a félelemnek is vége lesz egyszer..., mert egyszer mindenkinek "becsukják a kaput" ( Kafka ).

"Akkor majd meghallják a szót - nem azt amelyet visszautasítottak, amely békésen mondta: "Én vagyok az Út, az Igazság, és az Élet" -, hanem a mélységből feltörő szót: "Az örökre bezárt kapu vagyok, a zsákutcába vezető út, a hazugság és a kárhozat." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

Ernest Renan kérdezi: "(...) lényegében nem szomorú-e az igazság?" 

Sokan hiszik, az igazság szomorúvá tesz..., Teilhard de Chardin is így imádkozik: "Add uram, hogy ne keverjem össze a szomorúságot a bölcsességgel!"

Az igazság szabaddá tesz. Mert az igazság nem több önmagánál..., így semmiképp sem szomorú. S felszabadultnak lenni a szóban rejlő küzdelmet is érezve sem lehet rossz dolog. S nem is az. A szabadság igazzá tesz, ahogy a boldogság is...

Aki a szentek egyháza ellen dolgozik, az öröm és a szabadság, az igazság ellen dolgozik, s előmozdítja az ellenkezőjüket. Célja a  szomorúság, a szellemi és testi rabság és a hazugság..., részigazságok felmagasztalása , teljes igazságként való elismertetése, sok bigott, ha nem, hát sok fanatikus töltse be a Földet. Azok jól irányíthatók, jó vevők..., bármire, akár anyagi, akár szellemi értelemben. 

"Amit az Egyház ellen tettetek, az öröm ellen tettétek." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

 

 

 

"Hagyomány!", dörmögik az öregek, "Fejlődés!", éneklik a fiatalok. Én azonban azt hiszem, hogy az ember mindig ember, hogy ma sem ér többet, mint a pogányok idejében. A kérdés egyébként nem az, hogy mit ér, hanem hogy ki parancsol neki." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

Ez a nagy kérdés, neked "ki" parancsol?

 

Pedig mi jó csapat vagyunk..., de egy fanatikusnak vagy egy bigottnak hiába próbálnánk megmutatni az igazságunkat, meg sem hallgatna, aki meg igen, az közénk tartozik. Nekik meg azért beszélnénk hiába.

"A keresztény nép nem szemforgató nép. Az egyháznak jó idegei vannak, nem ijed meg a bűntől, sőt. Nyugodtan szembenéz vele, sőt Jézus Krisztus példájára el is fogadja, magára vállalja. Ha egy munkás becsületesen dolgozik a hét hat napján, megengedhetik neki, hogy szombat este leigya magát. (...) A keresztény nép ellenkezője a szomorú nép, az öreg emberek népe." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

"Ó! Ha engedték volna munkálkodni az egyházi férfiakat!" ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

Van egy remek film Páduai Szent Antalról..., később még visszatérünk rá:

https://videa.hu/videok/film-animacio/paduai-szent-antal-kereszteny-film-teljes-kh5MHw3iRZN6j8ET

 

A kérdés egyébként nem az, hogy mit ér, hanem hogy ki parancsol neki.

 

(...) hogy megőrizze a világban ezt a gyermeki lelkületet, ezt a romlatlanságot, ezt az üdeséget." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

2019. 11. 02.