Lőjünk gólokat és passzoljunk egymásnak...

 A lelkiismeretfurdalás koszorúi ( II. ) - Zeitigung

"Aki passzol." S aki nem...

 

 

 

 "Ami értelmet ad az életnek, értelmet ad a halálnak is." ( Antoine de Saint-Éxupery )

 

Teológia szakon volt egy filozófia professzorunk, aki amúgy nagyszerű koponya volt, mégis nagyon idegesített engem. 

Előadásain nem csak a költőiséget hiányoltam, ami szerintem fontos része a filozófia gyakorlásának, s ez nekem különösen furcsa volt, hisz amúgy pap volt, igyekezett mindig a józan ész határain belül maradni. Ez persze elvárható egy filozófia tanártól..., mégis egy kis "kikacsintás" a hallgatóság felé, ez megnyugtatott volna...

Soha sem éreztem rajta, hogy elmerészkedne ama titokzatos mélység pereméig..., s ha eljutna is, aligha merné magát oda bevetni. Már pedig.., s ha jól sejtem a filozófiának ez volna a végcélja.

Szigorlaton vitába is keveredtünk..., de azért négyest adott. S mosolyogva váltunk el. ( Meg volt a "kikacsintás"? )

Ezzel a problémával, ezzel a kettősséggel minden filozófus kínlódik, ám néha ügyes húzásokkal "kikiáltanak belőle".

Ehhez kell "költőiség"..., például Heidegger a Lét és Időben...

Hosszan tárgyalja... szerintem amúgy dög unalmasan a létesülés formáit...;  nekem olvasás közben az Arisztotelész érzéseket csoportosító táblázata jutott eszembe..., ami épp ugyanígy bolondság; hisz a végtelent nem lehet tagozatokba és táblázatokba foglalni. Időpazarlás..., s ennek jelentőségét pont ők ne tudták volna?

 

A legnagyobb kincsünk az Idő..., mindet ebben és ehhez viszonyítva teszünk és értékelünk.

 

"Az itt következő tanulmány célja a "lét" értelmére vonatkozó kérdés konkrét kidolgozása. Ezt megelőzően azonban értelmeznünk kell az időt, mint azt a horizontot, amelyen belül létmegértés egyáltalán lehetséges." ( Martin Heidegger: Lét és Idő )

Majd elkezd mellébeszélni..., vagy ha jobban tetszik elveszni a részletekben, de mond valami érdekeset, s nem a mondat, inkább az eredeti német kifejezés az érdekes; s itt a költészet!

 

"Az időbeliség különböző lehetőségekben és különböző módokon képes létrejönni ( Zeitigung ). ( Martin Heidegger: Lét és Idő )

Nem tudok németül, de angolul igen és érzem én is, a szó lefordíthatatlan..., s épp ezért érdekes; valami olyasmit jelenthet időbe lépés, idősülés.

 

Tehát attól vagyok mert időbe léptem, s amíg itt vagyok időben létezem, s ha meghalok kilépek az időből.

Seneca ezt egészen tömören így fejezi ki: "Csupán az idő miénk." ( S mi az Időé vagyunk... )

 

De továbbra is felmerül a kérdés, mikor voltam igazán, előtte vagy utána? Melyik a valódi formám, az idő előtti, vagy az idő utáni..., vagy amikor épp benne létezünk?

 

Idétlenségnek tűnhet a problémafelvetés is, mégis nagyon fontos dologról van szó!

A mai, soha sem történik semmi véletlenül, egyik Twitter bejegyzés a Zen essential oldalon a következő volt: 

"If the people must be ever fearful of death, then there will always be an executioner." ( Lao Tzu, Tao Te Ching )

 

Ezt sem könnyű lefordítani, ugyanis sok lehetőséget kínál, mégis megpróbálkozom a körülírásával, amíg félnek az emberek a haláltól, mindig lesz közülük, vagy kívülük valaki, aki félelemből,  haragból vagy haszonlesésből de kivégzőjük lesz.

A haláltól való félelem a tét, ami az élet valódi élésének feltétele..., s ez az időhöz való viszonyunkban rejlik.

Ahogy az ókeresztények mondták: "Aki szeret, nem fél!"

 

Hogy mondja Heidegger?

"De a jelenvalólét végnél-léte egzisztenciálisan azt jelenti: a véghez viszonyuló lét. Az elhatározottság tulajdonképpen csak mint véghez viszonyuló megértő lét, azaz mint a halál előlegzése lesz azzá, amivé lehet. Az elhatározottság nemcsak összefüggésben "áll" az előlegzéssel, mint önmagának egy másikával. Magában rejti a halálhoz viszonyuló tulajdonképpeni létet mint saját tulajdonképpeniségének lehetséges egzisztens modalitását." ( Martin Heidegger: Lét és Idő )

A zenben úgy mondják, az foglalkozik a halállal, aki nem tud élni..., de ez is igaz lehet, aki tud élni, tudni fog meghalni is?

Bizonyára.

 

Két álláspont ütközik. Az általam okkal nem kedvelt Feuerbaché, annak idején, amikor még tanítottam filozófiát lényegében elrettentésül tanítottam, s mert olyan történelmi folyamatoknak adott szellemi muníciót, amit nem helyeslünk ugyan, de sajnos szemünket sem hunyhatjuk be azon szörnyűségek láttán, amiket eredményezett.

"Ami egyszer  belép a térbe és időbe, az kénytelen engedelmeskedni a tér és az idő törvényeinek is." ( Feuerbach )

Tehát csak idő és tér..., ami kívül esik, semmi. Aki tehát nagyobb teret birtokol és az idő ura, az a teljes hatalmat birtokolja.

 

Van egy Lev Tolsztoj idézet mely így szól:

"Az ember igaz élete időn és téren kívül megy végbe."

Ez a megközelítés az emberi létet idő és téren kívül helyezi, valamiféle transzcendens részeként fogja fel.

 

Aligha van itt mit uralni..., egyedül az alázat marad valami nálunk hatalmasabbal való összemérésben. Az arroganciának semmi létjogosultsága, mikor a végtelennel méred magad.

 

Mégis, valamiféle okból itt vagyunk térben és időben. Mi tegyünk?

 

A misztikusok gyorsan megoldják a problémát..., s ehhez megint költészetre és humorérzékre van szükségünk:

"A léleknek két szeme van: az egyikkel az Időbe néz; a másikkal az Örökkévalóság felé fordul." ( Angelus Silesius )

Képzeld el ezeket a szemeket!!!

 

Tomi fiam ezt is megoldotta nem oly rég, amikor a barátságról beszélgettünk.

- Ki szereti a focit?

- Aki ott van az edzésen. ( Szülők ülhetnek a padokon. )

- Ki játszik?

- Aki gólt szeretne lőni.

- Ki a barátod?

- Aki passzol.

Zseniális! Az szeret és barátod, aki játssza a játékot és passzol neked!

Ennyi.

 

Az szeret és barátod, aki játssza a játékot és passzol neked!

"Igyekezzünk, az idő elmúlik, magával ragad minket. Már a pillanat is, amikor beszélek veled, messze eltűnik..." ( Boileau )

Lőjünk gólokat és passzoljunk egymásnak, minden más "hiábavalóság" és "hitványság".

"Isszosz után, "noha őt is kardvágás érte a combján, körbejárt, hogy megnézze a sebesülteket..., mindenkit, aki szeme láttára, vagy mások egybehangzó állítása szerint hősies tettet hajtott végbe a harcban, érdeme szerint megjutalmazott". Ezzel megismételte a granikoszi csata utáni viselkedését, amikor "rendkívül megindult a sebesültek láttán, minden egyes embert meglátogatott, megvizsgálta sérüléseiket, megkérdezte, hogy szerezték, biztatta őket, hogy részletesen meséljék el, sőt büszkélkedjenek vitézségükkel." ( John Keegan: Maszk )

https://www.youtube.com/watch?v=7TNFysecmq0 ( Kate Bush , 50 words for snow ) 

https://www.youtube.com/watch?v=w4ahZ5PFztw ( Schoenberg verklarte nacht )

 

"Amicus usque ad aras."

 

2019. 12. 23.