a "helyes távolságmegválasztás művészetét".

 Óceánikus érzés

 

 

A szeretet mindig tartalmaz némi kisajátítást, birtoklási vágyat...., van benne valami követelőzés.

A barátság a tisztelet művészete.

Ezt nagyon találóan így fogalmazta meg Sigmund Graff: 

"A barátság a távolság - amiként a szeretet a közelség művészete."

 

A szeretetről már könyvtárnyit írtak össze, a barátságról jóval kevesebbet. 

Szerethetsz bármit, s barátod is lehet akármi..., egy fa vagy virág a kertben; egy háziállat.

Amíg élnek könnyű összekeverni az érzéseket, amit szeretsz a sajátodnak is tekinted, nehezen engeded el..., gyakran tiszteletlenül követelőzöl vele kapcsolatban; ám ami barátod, azt tisztes távolból kíséred akár végső útján is.

Barlay Ágnes Kincset adnak a jövőnek című kis írásában az öreg korról beszél, s felhívja a figyelmünket a Maslow-féle érett személyiség kritériumaira: 

1. A valóság hatékony észlelése 2. Elfogadás önmagunkkal, másokkal és a természettel szemben 3. Spontaneitás 4. Feladatközpontúság 5. A magánélet önállósága és sértetlensége 6. Függetlenség a kultúrától és környezettől 7. A befogadás állandó frissessége 8. A végtelen horizontok: “óceánikus” érzés, vallások 9. Szociális érzés: azonosulás, együttérzés, gyöngédség 10. Mély, de szelektív társas kapcsolatok 11. Demokratikus jellemszerkezet: mások tiszteletben tartása 12. Etikai (erkölcsi) szilárdság 13. Ellenségességtől mentes humorérzék 14. Alkotóképesség, kreativitás.

Maslow az érett személyiség feltételei közé sorolja az "óceánikus érzést", az óceánikus érzésben nem kicsattanó és rajongó, birtokló, inkább egyfajta otthonosság érzés van; minden és mindenki barátod és testvéred.

Ez az érzés maga a "TELJESSÉG érzése".

Ez a BARÁTSÁG.

 

Ha ismered ezt az érzést nyitva állnak előtted az erények, s maga az "Istenismeret" is.

 

Ha nem, akkor éretlen személyiség maradsz egy életre, legfeljebb egy hisztis kamasz szintjéig juthatsz mert elakadtál a fejlődés egy korai szakaszában.

 

Tomi fiam vasárnapi gyertyagyújtásnál elmondta..., "Jézuskáról beszélgessünk, mert attól lehet kérni, a Mikulás csak cukorkákat hoz."

Vagy ahogy egyik kolléganőm egyik gyereke mondta a másiknak: "Ne apának mondd, Jézuska majd meghozza úgyis!"

 

Ha felnősz, nem tekinted továbbra is "kívánságteljesítő automatának" sem Istent sem más embertársaidat, más dolgokat sem..., mert nem élsz meg "Hiányt".

 

Tomi fiamat hoztam ma iskolába, s beszélgettünk a kocsiban a gazdagságról. Így hangzott a kérdése: "Apa én lehetek gazdag?"

"Nekem van három fiam," - válaszoltam neki egy kérdéssel, "ez gazdagság vagy szegénység?"

Nem mellékesen erre azt felelte: "Gazdagság!" Megnyugodtam, "menthető" a gyerek.., sőt "ember lesz belőle"!

 

Ha eléred ezt a szintet, együtt mondhatod Sziddharthával: "Szeretem a követ, mert kő". ( Hesse ) 

Mert elfogadod a dolgokat a maguk TELJESSÉGÉBEN.

És elfelejted a címkézést és kategorizálást, "a rózsa bárhogy is nevezzük éppoly illatos" ( Shakespeare: Rómeó és Júlia ).

Ha meg tudod mondani miért a barátod, akkor csak szereted; ha nem..., lehet tényleg tudod mi a barátság. Ismered a "helyes távolságmegválasztás művészetét".

Michelangelo: Ádám teremtése ( részlet )

"A madáretetés is az imádság egyik formája." ( XII. Piusz pápa )

 

2019. 12. 06.