Ne emeljünk emlékoszlopokat. Mindent el kell égetni. Csak a tűz ragyog, csak a tűz tiszta.

 Te milyen reményre vagy meghívva? ( IV. )

"Egy jobb házaknál szolgált, facér parazita állást keres."

"Boldognak lenni, a szolgák nyelvén annyit jelent: álmosnak lenni." (  Hölderlin, Hüperion, 120 )

 

 

 

"Égetni: gyönyörűség volt. Különleges élvezettel nézte, hogyan égnek, feketednek meg, alakulnak át a tárgyak. Az óriáskígyóhoz hasonló fecskendő, amely sárgaréz végét öklében szorongatta, úgy köpte a világra a petróleumot, akár a mérget. A vér a fejébe tolult; s akár egy csodálatos karmester, aki a tűz és láng szimfóniáját vezényli. Kezével megsemmisítette a múlt cafatjait, szénné égette romjait. Lélektelen arccal viselte a 451-es számmal jelzett tűzoltósisakot, szemében sárga fény égett. " ( Ray Bradbury: Fahrenheit 451 )

Felnő egy hazátlan, apátlan-anyátlan generáció, aki ebből következőleg a hála érzését sem fogja ismerni. Számára természetes igény lesz az alanyi jogon járó alapfizetés.

Ez a generáció vagy semmit sem csinál, vagy élősködni fog. Mi másra képes, akinek nincs szuperegója, ami parancsolna neki?

 

Egyik diákommal beszélgettünk a mostani családtámogatások rendszeréről..., s hogy milyen sok segítséget kap most egy fiatal ha most kezdi az életét..., fizetik a nyelvvizsgáját, a jogosítványát, s a lakás és autóvásárlását is..., stb. ( Csak a családalapításra felvehető maximális összege elérheti  a 25 milliót..., fantasztikus összeg. Mi semmit sem kaptunk annak idején. )

Mit válaszolt?

"A benzint nekem kell fizetni."

Hát igen..., azt tényleg...

Végül is..., miért kellene hálát érezni? 

A hála ahhoz kötne, akitől kapjuk, esetleg szeretni is kellene...; de hát megbeszéltük, nekik már nincs se eszük, se kezük, se szívük már.

Ezek közül bármelyik vádolná őket ebben az esetben.

 

Egy másikkal az orvosi képzésről beszélgettünk, hogy évtizedbe is telik, és sok-sok pénzébe honfitársainknak, hisz az adókból megy hogy valaki orvosi diplomát szerezhessen. Persze a szülők áldozata sem elhanyagolható mértékű.

Válasz...

"Németországba kell menni, ott négyszeresét keresi egy orvos."

Aki kimegy, miközben magyar pénzen ( szüleién is ) és magyar professzorok tudásán tanult, az nem magyar szívű..., vagy inkább szívtelen, jobb is, ha kinn marad, s vissza sem tér.

 

Jules Renard írta meg, s Kosztolányi fordította le Élősdi című könyvét. Remek regény, mindenkinek csak ajánlhatom.

Ez valamikor ritkaság számba ment..., most már általános.

Csak póz az életük..., már beszéltünk a "b@lf@sz generációról"...

 

"Én a szobámba vonultam dolgozni. Úgy dolgoztam, mint mindig, a padlásablakból néztem a tenger táncát. Ez a munka az én szokott reggeli penitenciám. Magam követeltem és lelkiismeretesen végzem el. Tudósi és írói hírnevemet tartja fenn." ( Jules Renard: Az élősdi )

Bolond aki elhiszi..., de aki igen, megérdemli a büntetését, "kígyót melengetett a keblén".

"Itt az ideje, ragadd meg ezt a nőt, szorítsd a szívedre s aztán dobd el, mint egy kifacsart citromot. Itt az ideje, csald meg Vernet-t. Talán bele is hal. De itt az ideje, hogy elfoglald a helyét, hogy ellopd a feleségét, miután etted a kenyerét. Itt az ideje, hogy közönséges ember légy, vége a képzelgésnek." ( Jules Renard: Az élősdi )

S ez ugyanaz a nő, akiről korábban így beszél:

"Nem beszéltem rá, mert annyira mégse szeretem, hogy a pakkjait is vigyem." ( Jules Renard: Az élősdi )

S a folytatást el sem merném mesélni..., de nem is érdemes, hisz nincsen lelkiismerete, így lelkiismeretfurdalása sincsen, tehát bármire képes.

"Isten ismerete a magunk nyomorúságának ismerete nélkül kevélységet szül. Nyomorúságunk ismerete Istené nélkül viszont kétségbeesést. Jézus Krisztus ismerete e kettő között foglal helyet, mert egyaránt megtaláljuk benne Istent és a mi nyomorúságunkat." ( B. Pascal: Gondolatok, 527. )

"Mindegyik fonál elszakadt. A fonalnak vége a lelkemre hullik és most leráztam róla, mint a varrónő lerázza kötényéről a cérnahulladékokat. Kedves barátaim, még egyszer köszönöm a sok jót és isten veletek! A Goncourt-ok naplójából kicsenek egy mondatot és reklámtáblának a hátamra akasztom: "Egy jobb házaknál szolgált, facér parazita állást keres." (Jules: Renard: Az élősdi )

Ebből most nagyon sok lesz. Mindenki készüljön fel.

 

Milyen idők jönnek ennek az embertípusnak a dömpingjével?

"Ahogy mondja. Minél több sport, zsivaj, társas élet, szórakozás, annál kevésbé kell gondolkodni, nem? Újabb és újabb sportversenyeket rendezünk, még nagyobbakat, még látványosabbakat. Képregényeket nyomunk könyvek helyett; még több filmet gyártunk. Az agy egyre kevesebb táplálékot kap. Türelmetlenség. Az országút tele tömegekkel, akik valahová, valahová, valahová - sehová indulnak. A benzin - menekülés. Városok tódulnak a motelokba, az emberek nomád csordákba tömörülve vándorolnak egyik helyről a másikra; éjszaka ott hálnak, ahol maga délben, és én tegnap.

Vagy nézzük csak a kisebbségek helyzetét a mi civilizációnkon belül! A mi civilizációnk is mindenféle kisebbségekre bomlik. Minél nagyobb a lakosság, annál több lesz a kisebbség. Ne lépjünk a macska- és kutyabarátok, az orvosok, ügyvédek, kereskedők. főnökök, mormonok, baptisták, unitáriusok, második nemzedékhez tartozó kínaiak, svédek, olaszok, németek, texasiak, brooklyniak, írek, oregoniak vagy mexikóiak tyúkszemére. Ennek a könyvnek, annak a színdarabnak, amannak a tv-játék sorozatnak a személyei semmiképpen sem lehetnek azonosak egyetlen élő festővel, térképrajzolóval vagy műszerésszel. Gondoljon arra, Montag: minél nagyobb a piac, annál kevésbé szabad piacra dobni ellentéteket szító gondolatokat. Ügyelni kell a köldöknéző kisebbségek legkisebb kisebbségeinek érzékenységére is. Rossz gondolatokkal telített szerzők, zárjátok el írógépeteket! El is zárták. A képeslapok édeskés giccsel vannak tele. A könyvek, így mondták a felfújt sznob kritikusok, akár a mosogatólé. Nem csoda, mondták a kritikusok, hogy a könyveket nem lehet eladni. A közönség tudja, mire van szüksége; a közönségnek képregények kellenek, és természetesen háromdimenziós szépségmagazinok. Hát így volt, Montag. Mindez nem parancsszóra történt, nem rendeletek útján vagy cenzúrával; nem. Nem a kormányzattól indult ki, felülről lefelé. Technika, tömegtermelés, a kisebbségek nyomása hozta létre… hál istennek. Ma az ő jóvoltukból semmi sem zavara boldogságunkat, nyugodtan olvashatjuk a képregényeket, önvallomásokat, szaklapokat.

Meg kell értenie: civilizációnk oly roppant terjedelmű, hogy nem nyugtalaníthatjuk kisebbségeinket, nem zördülhetünk össze velük. Kérdezze meg önmagát: mit óhajtunk ebben az országban legelsősorban? Az emberek boldogok akarnak lenni; nincs igazuk? Egész életén át ezt hallhatta: boldog akarok lenni, mondják az emberek. S nem azok? Nem adunk nekik mozgási lehetőséget, szórakozást? Ezért élünk, az örömért, e bizsergető izgalmakért. El kell ismernie: kultúránk bőségesen ellát minket mindezekkel.

A színes bőrűek nem szeretik a Kis Fekete Sambó-t. El kell égetni. A fehérek szemében szálka a Tamás bátya kunyhója. Azt is el kell égetni. Valaki írt egy könyvet arról, hogy a dohányzás tüdőrákot okoz. Sírnak a cigarettagyárosok? El kell égetni ezt a könyvet. Fő a jó kedély, Montag. Csak semmi bosszúság, a szemétbe minden gonddal, vagy még jobb, ha elégetjük a kemencében. A temetés szomorú és pogány dolog? Szüntessük meg. Öt perccel halála után a halott már úton van a Nagy Hamvasztó felé; országszerte helikopterek állnak a hamvasztószolgálat rendelkezésére. Tíz perccel halála után az ember már csak egy kis fekete füstgomolyag. Ne emeljünk emlékoszlopokat. Mindent el kell égetni. Csak a tűz ragyog, csak a tűz tiszta." ( Ray Bradbury: Fahrenheit 451 )

 

Szakértők...

 A média..., majd Karen a Facebookról kiválasztja az igazit..., az igazat.

 

 

 

2019. 11. 22.