a résztvevők énhatára elmosódik.

Rejtély II.

"Éltető élet." ( Ennius ) - "A lélek szeretettel teljes ragaszkodása." ( Cicero )

Mire valók a tükörneuronok?

Embert barátjáról...

 

 

A 10. osztályos diákjaim büszkén jelentették ki, "mi nem olvasunk szépirodalmat"...., s ahogy tovább nyomoztam, kiderült, más jobb agyféltekés tevékenységet is csak alig végeznek.

 

Felmerült a kérdés, minek van az emberi agyban két egyforma félteke, ha csak a balt használjuk, azt fejlesztjük?

 

Fel kellett hívnom a figyelmüket, a jobb használata nélkül "csak" alkalmazottak lesznek, jó "főnök" igazi vezető sosem válhat belőlük, márpedig, aki gimnáziumba jár, egyetemre készül..., ott meg főnököket képeznek, ha tetszik, ha nem.

 

S miközben ezek a gyerekek büszkén "lobogtatják bal agyféltekéjüket"..., s annak termékeit, szüleik asszertivitás trainingekre és jobb agyféltekés rajztanfolyamokra járnak..., vagy mert épp divat, vagy mert rájöttek, létkérdés ez számukra.

 

A barátság..., "éltető élet" szempontjából feltétlenül beszélnünk kell egy nagyon is újkeletű felfedezésről, amit természetesen a bal agyféltekések a "bizonyítékhiány elve" alapján azonnal megtámadtak..., a tükörneuronok létezése.

 

Ha van jobb agyféltekéd, nyilván okkal van, struktúra-funkció..., s célja is kell hogy legyen.

Ha vannak "tükörneuronjaid", azokkal ugyanez a helyzet.

 

Épp tegnap olvastam egy érdekes cikket a legújabb, novemberi Természet Világában "A muzikális majom" címmel.

"A zenéléssel járó és együttes mozgás hatására a résztvevők énhatára elmosódik. Ezt az érzést az agyunkban lévő tükörneuronok működésbe lépése okozza."

Ebből a szempontból vizsgálva megkérdőjelezhető Ciceró állítása:

"A barátságra pedig azok méltók, akiket van miért szeressenek. Ritka fajta!" ( Cicero: Laelius vagy a barátságról )

 

Ha van tükörneuronod, bárkit és bármit tudsz "másolni", utánozni..., együttérezni vele..., nem kell annak méltónak lenni hozzá..., ebben áll a Te felelősséged is..., amit nézel, azzá válsz..., jól gondold meg, mit nézel!

Jól írja Simone Weil..., a szemlélésen van a hangsúly.

"A barátság az a mély emberi kapcsolat, amelyben egy emberi lény hozzájárul, hogy egy másik lény - aki számára, mint táplálék, elengedhetetlen - távolról szemlélje anélkül, hogy közeledne hozzá." ( Simone Weil )

 

 

 

A beszélgetés művészete ( René Magritte, 1963, nem sokkal halála előtt )

 "Én nem szerettem Latinovits Zoltánt..." ( https://www.youtube.com/watch?v=1dcXhOxRPQM )

 

2019. 12. 14.