Uram Isten! Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mivé lehetünk.

Bunkók és balekok

“Micsoda világ ez, ahol az ember azért nem lehet jó, mert élni akar!”

"Mennyire gyűlölöm viszont az összes barbárokat, akik azt képzelik, hogy bölcsek, mert nincs már szívük." ( Hölderlin, Hüperion, 103 )

 

I.

Az alcím Sánta Ferenctől való..., egy mindannyiunkat foglalkoztató kínzó vágy van benne, "jónak lenni". 

Mégis sokszor vagyunk "bunkók", pedig sokkal inkább lennénk balekok. Vagy ha balekok vagyunk..., irigyeljük a bunkókat.

Ez húzódik meg az Origo 2005-ös cikke mögött.

"Van azonban úgy, hogy éppen leáll a célba vett sáv. Megáll a bunkó is, valahol az elejénél, ahol már záróvonal van, de egy balkáni persze pontosan ismeri a záróvonal és az aknazár közötti különbséget, s nem is törődik a burkolati jellel. Kiteszi az indexet - és vár a sor elindulására. S most jön a legszebb jelenet: kivétel nélkül mindig, minden egyes alkalommal, beengedi valaki. Rendszerint az első autós, de legfeljebb a harmadik. Mintha közmegegyezés lenne a fegyelmezett közlekedők között, hogy a bunkókat előnyben kell részesíteni!" ( https://www.origo.hu/auto/20050504bunkok.html )

Ugyanezt a problémát feszegeti Sánta Ferenc Az ötödik pecsét című regényében:

Gyurica elővette a mellényzsebéből az óráját, és rápillantott: – Hát kérem! Öt perce van arra, Kovács úr, hogy eldöntse, hogy Tomoceuszkakatiti akar lenni vagy Gyugyu!

– Hogyhogy öt perc? – nézett rá az asztalos.

– Úgy, ahogyan mondom! Az öt perc leteltével maga meghal, a következő tíz másodperc múlva már fel is támadt, méghozzá vagy Tomoceuszkakatiti bőrében vagy a Gyugyuéban. Érti most már? Tessék választani lelkiismerete szerint!

– Ne butáskodjon, Gyurica szaki…!

– Nem érti?

– Nem…

– Hát akkor figyeljen ide! Én vagyok a jóisten, és itt ülök magával… Jó, rendben van! Nem vagyok a jóisten, hanem én vagyok a mindentudó Csurubá, és azt mondom magának: hatalmamban áll téged meghalatni öt perc múlva és feltámasztani rögtön utána. De annak támadsz majd fel, amit most, amíg élsz, magad választasz. Tetszik érteni? Tehát jól fontolj meg mindent, becsületed, lelkiismereted, emberséged, itt-ott kinyilvánított szavaid és a többi szerint! Tehát mondd meg: minek akarsz feltámadni, zsarnoknak vagy rabszolgának? Tertia non datur!

( Van harmadik..., később még kitérünk rá... )

– Az mi? – kérdezte Béla kolléga.

– Harmadik lehetőség nincs! – mondta az ügynök, és rövid, elismerést váró pillantást vetett Gyuricára.

– Ilyen nincs! – mondta az asztalos.

– Milyen?

– Ilyen, amit maga mond…

Az ügynök közbeszólt: – Ilyen! Hogy maga a Csiribiri-Csurubá! Ilyen nincs! Tetszik érteni?

Gyurica elmosolyodott, és úgy nézett az ügynökre: – Az lehet! De amit kérdeztem, az van!" ( Sánta Ferenc: Ötödik pecsét )

Minek jobb lenni? Zsarnoknak vagy rabszolgának?

Mindenki tudja, a lelkiismeret jelzi, mikor cselekszik hibásan. Tudjuk hát, mi a jó irány. 

"Pedig... rongy ember vagyok, ha ezt csinálom! És mindenki rongy ember, aki ezt csinálja! Soha nem tudok majd a saját szemembe nézni. Azt veszíti el az ember, ami ér benne valami: hogy becsülheti magát!" ( Sánta Ferenc: Ötödik pecsét )

Összességében hát jobb mindenkinek, ha Gyugyuk, ha Balekok vagyunk mindannyian. A Balekok hajtják a világot, ha egy balek eltűnik, megsiratják..., ha egy Bunkó..., aligha.

( Olykor keverjük..., ez a legszánalmasabb, ám leggyakoribb forma. 

Gyávák vagyunk, ezért más Bunkók Balekságra kényszerítenek bennünket, majd Bunkóskodunk másokkal, levezetendő a "gőzt"...; ez színtiszta Bunkóság. Közben a felelősséget a Bunkóinkra tolva saját bunkóságainkért..., a bűn járványos betegség. 

Ha így viselkedünk értünk sem fognak egy csepp könnyet sem hullatni..., ez nem "jellemerőre" vall. )

II. 

Olykor azonban mi is arra kényszerülünk, hogy Bunkók legyünk. Beteg családtaggal sietünk orvoshoz, szülni készülő nővel rohanunk kórházba stb., vagy egyszerűen "véletlenül rosszul soroltunk be".

Dosztojevszkij Ördögök című regényében is ez az összetartó erő..., a közös bűn, a Bunkók szövetsége. Ahogy Machiavellinél drámában olvastam, "amiben sokan benne vannak, arra sokan vigyáznak".

"- Te sátán...! - mondta. Tisztán és jól lehetett érteni minden szavát.

A civilruhás az órájára pillantott:

-Nem sokára indulnak a villamosok!" ( Sánta Ferenc: Ötödik pecsét )

Pedig itt egyszerű törvény "uralkodik": az élet az életért van.

"Hinned kell! És tudnod kell, hogy ami ma van a világban, az el fog múlni! Semmi sem marad belőle... Ami ma van a világban  az az ember ellenére van! Az ember jó! Ezért múlik el tőle tőle minden gonosz! A rossz idegen az embertől, olyan idegen, mint a betegség, amelyből felgyógyulunk, s amely csak akkor keríthet a hatalmába, ha nem vigyázunk magunkra...

- Én nem akarok hinni semmiben... - mondta a lány, és felcsuklott most már  szabadon a zokogása. - Én meg akarok halni! Az emberek rosszak és kegyetlenek... Én nem akarok élni!

Gyuricza felállt, és magához ölelte a lányt. Megvárta míg elcsendesül a gyerek sírása, s akkor odavezette a szoba ajtajához.

- Feküdj le kicsim... És az isten bocsásson meg mindannyiunknak!" ( Sánta Ferenc: Ötödik pecsét )

"A te törvényed szerint, mely azt követeli, hogy az élet az életért van, hogy minden cselekedetnek az életért kell történnie, hogy minden mozdulatunk az élet megőrzését kell szolgálja!" ( Sánta Ferenc: Ötödik pecsét )

Ezen kell megmérni minden cselekedetet, használ-e az életnek, vagy sem? Ha nem, Bunkóság; ha igen, nem az...

Akkor mi? Ez is Balekság, mert itt is vesztesz..., mert az élettel szemben csak veszthetsz, ha érte cselekszel  (persze, ha ellenében, akkor sem vár rád más sors, sőt, akkor még gyorsabban utolér a végzet) vele együtt "tovább élsz"., utódaid, ismerőseid jó emlékezetében, egy példaértékű "ősanya-ősapa" leszel az utókor szemében. Úgysincs más lehetőség.

"A te törvényed szerint, mely azt követeli, hogy az élet az életért van, hogy minden cselekedetnek az életért kell történnie, hogy minden mozdulatunk az élet megőrzését kell szolgálja!" ( Sánta Ferenc: Ötödik pecsét )

“Micsoda világ ez, ahol az ember azért nem lehet jó, mert élni akar!” ( Sánta Ferenc )

Lehet jó..., mert az ÉLETÉRT teszi. Hogy ez valójában A BALEKSÁG maga..., még ha olykor bunkóságnak látszik is felületesen nézve, hát persze.

"Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti. Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti" ( Lk 9,24;17,33 )

III.

Ám itt vannak a BUNKÓK, akik baleknak képzelik magukat..., s még látványosan "kéjelegnek" is ebben a tudatban, s e mögé az álca mögé bújva "ítélkeznek, "osztják az észt". (Ők a "prolik"..., még beszélünk róluk. )

Óvakodjatok tőlük, ha valaki felismer egyet, nem könnyű hisz báránynak álcázott farkas, értesítse a többieket, sok szenvedéstől óvjuk meg ezzel a gesztussal embertársainkat!

Ők feszítik meg a Krisztusokat..., természetesen úgy, hogy Bunkónak kiáltják ki őket!

"Ősidők óta tudja minden rosszfajta hatalom: a latrok közé vegyítve kell a Krisztusokat fölfeszíteni." ( Fekete Gyula: Tengercsepp )

Tehát csak óvatosan..., "bolond beszéd, de van benne rendszer":

"Uram Isten! Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mivé lehetünk. Isten áldja meg az ebédjöket!" ( Shakespeare: Hamlet )

S végül reagálva a cikkben találhatóakra..., értem én, mi a szerző szándéka, ám addig jó míg egy közösségből nem vész ki az a fajta érzés, hogy a bunkó talán nem is bunkó, hanem a legnagyobb balek, az életért. 

"Hisz mindenki jó. Meghalt azután. Sokat lehetne erről mondani. S látták társai, mint tekint diadalmasan a legörvendezőbbre." ( Hölderlin, Patmosz, 125 )

 

A sakál-fejű Anubis megméri Maat mérlegén Hunefer írnok szívét az Igazság Tolla ellenében. Az Ibis-fejű Thoth, az istenek írnoka feljegyzi a mérés eredményét. 

 

 

2019. 09. 19.