"na és" II. ~ Pecsétgyűrű VI.3. ( 2010. ) a vallásos válság." ~ akik egyáltalán Istenben, azoknak okvetlenül egymásra kell találniuk."

  "Mert nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet, nem az égőáldozat, hanem az Isten ismerete." ( Oz 6,6 )  

... olyan értékeket próbálnak találni, amelyek alkalmasak a továbbhagyományozásra."

 

 

"Senkit sem vádolhatunk felületességgel, aki a "van Isten vagy nincs Isten" kérdésre még egy igenlő felelet után is nyugodtan vállat von és egy "na és" válasszal elintézettnek veszi nehézkesen megalapozott érvelésünket." ( Vass György: Közösség és Istenélmény, I. Istenismeret vagy Istenélmény )

"A posztmodern konzervativizmus, amelynek általános jellemzője, hogy a hagyományok erejének kiapadása következtében olyan értékeket próbálnak találni, amelyek alkalmasak a továbbhagyományozásra." ( Lánczi András: Az utópia mint hagyomány, A konzervatív politika )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/na-es.html 

Felesleges erőlködés...

"Különös, hogy az emberi benső milyen silány módon lett eddig megfigyelve és mennyire szellemtelenül. Az ún. pszichológia is csak azokhoz a lárvákhoz tartozik, melyek betelepedtek a szentségek közé, oda, ahol valódi Istenképeknek kellene állniuk. Mily kevéssé alkalmazták eddig a fizikát a lelkületre - és a lelket a külvilág számára! Értelem fantázia józanság, ezek az univerzum bennünk rejlő szegényes szerkezetei. Sehol egy szó ezek csodás keveredéséről, megjelenési formáiról és átmeneteiről. Senkinek eszébe nem jutott, hogy új, még megnevezetlen erőket keressen meg. - hogy közösségi viszonyainak a nyomába eredjen. Ki tudja, milyen csodálatos egyesülések, milyen csodálatos műveletek állnak még előttünk." ( Novalis )  

Valakik már megint "pápábbak akarnak lenni a pápánál"..., Krisztusibbak Krisztusnál. 

 

 
"A szabadság csak akkor őrizheti meg méltóságát, ha hű marad erkölcsi alapjához és erkölcsi küldetéséhez. Az a szabadság, amelynek egyetlen célja a szükségletek kielégítésének biztosítása, nem lehet igazi emberi szabadság, ez csupán állati nívóra korlátozódik. Az individuum tartalom nélküli szabadsága saját magát szünteti meg, mivel az egyén szabadsága csupán a szabadságok rendszerében lehet életképes. A szabadságnak szüksége van közösségi tartalomra, amit mint az emberi jogok biztosítását határozhatunk meg. Másként kifejezve: a szabadság fogalmát két további fogalommal kell kiegészíteni, ezek: a jog és a jó." ( Orbán Viktor , Rengéshullámok, XVI. Benedek, 41 )

Visszatérve Novalis meghatározásához, ha az Igaz igaz, a szeretet pedig szeretet, akkor a Szabadság is csak maga a szabadság lehet; - aminek csak következménye lehet a jog és jó, de nem feltétele.

Ezek közül főleg a jog problémás, hisz teljes istenismeretben élve nincs szükségünk jogra, mert tudjuk, mi jó..., a jó az ami Jó.

"Egy nemzet gazdagsága mindenekelőtt az őt alkotó emberekben rejlik" - mondta II. János Pál pápa. "Az egyes emberekben. A fiatalokban. Minden egyénben, aki az igazság nevében virraszt, mert valójában az igazság ölt testet a szeretetben." ( Orbán Viktor, Rengéshullámok, 38 )

Istenismeret..., ( jó, jog, szeretet, igazság ).

 

 
"Valójában az egész természet csakis mint józan lények megegyezésének az eszköze és médiuma fogható fel... Amikor tehát a gondolkozó ember ezen ősmegjelenés szemlelésében teljesen elmerül, a természet fogantatástörténete, tér - és időbeli újabb és újabb teremtődésében bontakozik ki szeme előtt, mintegy felmérhetetlen színjáték, és minden egyes szilárd pont, mely e végtelen folyadékban lerakódik, a szeretet géniuszának újabb és újabb megnyilvánulása lesz számára, újabb kötelék a te és az én között. E belső világtörténelemnek a gondos ábrázolása a természet igazi elmélete; gondolatvilágunk belső összefüggéseiben, és e gondolatoknak a világegyetemmel
való harmonikus összhangjában magától alakul az univerzum hű másolatának és képletének gondolarendszere. A nyugodt szemlélődés, a világ teremtő szemlélésének művészete azonban nagyon nehéz, kivitelezése szüntelen komoly mérlegelést és szigorú józanságot követel, s jutalma nem a fáradozást kerülő kortársak tetszése lesz, hanem csak a tudás és növekedés, és a világegyetemmel való bensőségesebb érintkezés öröme." ( Novalis )

 

"Nem a gazdasági fenyegetettség a legveszedelmesebb, hanem a szellemi, a kulturális vagy ahogy Hamvas mondja: a vallási, mivel a modern apokaliptika középpontja: a vallásos válság." ( Orbán Viktor, Rengéshullámok, 50 )

Hamvas Béla felteszi a kérdést könyvében: "Mit jelent a krízis a modern ember életében?"

Majd mi megmondjuk Novalissal, - az Isten ismeretének elvesztését. Bárhogy csűrjük-csavarjuk ez van a probléma gyökerén, mert nem az út hagyott ott..., te hagytad ott az utat!

"A közös remény hozzá tud és hozzá fog járulni a jobb megértéshez. Ma óriási mértékű szekularizáció árasztotta el a világunkat. Végül is, akik egyáltalán Istenben, azoknak okvetlenül egymásra kell találniuk." ( Nyíri Tamás, "Minden zsidót Jézus rokonának kellene tekinteni, Múlt és Jövő 91/4, 67 )

 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/09/pecsetgyuru-iii-nem-az-ut-hagyott-ott.html

„NATURA MIRANTE” ( III. ) / Siess segítségére elesett népednek, mely iparkodik felkelni, (...) / Merre tartson a hajó? IV.

s én belenéztem az égtől elfordulva, e szemekbe."

A természet ámulatára „Mária leukolenosz” (hókarú)

 

 

 

Ha mindez igaz, amit eddig kiderítettünk, akkor Isten már az idők kezdetétől vezetőt helyezett lelkünkbe, akit mi Máriának hívunk, hogy elvezessen hozzá, Fián keresztül. Mindezt cselekedte a „természet ámulatára” és gyönyörűségére.

„Üdvözítőnk édesanyja mennyeknek megnyílt kapuja tengerjárók szép csillaga boldogságos Szűz Mária! Légy segítség hű népednek Az elesett bűnösöknek Ki szülője Istenednek Anyja lettél teremtődnek” 

( A latin himnusz szó szerinti fordítása: "Fölséges anyja a Megváltónak, Mennyország mindenkor nyitott kapuja vagy és tengernek csillaga. Siess segítségére elesett népednek, mely iparkodik felkelni, Te, aki a természet csodálkozására szülted Teremtődet." ) 

„Milyen ragyogóan hidalta át minden téren azt a végtelen távolságot, amely elválasztja a teremtőt a teremtménytől! E misztérium középpontjában, e hit ámulatában áll Mária.” ( II. János Pál: Redemptoris Mater enciklika 51. )

 

 "Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona; (...)" ( Jel 12,1 )

 

 

 

 

Avalokitesvara bodhiszattva..., is "nő".

 

Kwan Yin

 

"S ó! Királynőm jobbját nyújtja nékem hűségemért szép dicséretül..." ( Hölderlin, Himnusz a szabadsághoz, 8 )

"Engem az istennő kegyesen fogadott, a kezébe fogta jobbom, s így szólt üdvözlő szava hozzám (...)" ( Parmenidész, Töredékek, 50 )

"Szemeit az örök körökre vetve merőn állt Beatrice; s én belenéztem az égtől elfordulva, e szemekbe." ( Dante, Isteni színjáték, Paradicsom, 270 )

 

Függelék:

A 101 magyar Mária-éneket archetipusok szerint csoportosító ábrából négy ének hiányzik. Az 54. azért, mert Jézus beszél benne Máriáról, a 64. Bernadettről szól, a 47. és 97. a Szentolvasó Máriájáról énekel. II. János Pál pápa Rosarium Virginis Mariae apostoli levele a fent vázolt lelki utazáshoz ajánlj módszert a rózsafüzér imádság ismertetésével.  

„A keresztény lelkiség lényegi sajátossága, hogy a tanítványnak egyre inkább hasonlóvá kell válni mesteréhez… Az apostol szava szerint magunkra kell öltenünk Krisztust. A Rózsafüzér lelki folyamatában, mely – Mária társaságában – Krisztus arcának szüntelen szemlélésén alapszik, a hasonlóság egy „barátinak” nevezhető kapcsolatban valósul meg. A barátság természete szerint beleolt Krisztus életébe és az Ő érzületét „lélegezteti be” velünk. E Krisztushoz hasonulás folyamata érdekében a rózsafüzérben különösen is a Szent Szűz anyai gondjaira bízzuk magunkat.” ( II. János Pál pápa Rosaium Virginis Mariae 15. )

 

Fritz Rojka, Rosary

 

 

2020. 04. 09. Nagycsütörtök

Farkasfalvi-Ugron Gyula 5. évfolyam MA kiegészítő Hittanár-nevelő szak Levelező tagozat

„NATURA MIRANTE” ( II. ) / Nauszika / Merre tartson a hajó? III. / „előttük” halad és „megelőzi” őket."

Lelki útján az ember azonban leginkább vezetőre vágyik.

A természet ámulatára „Mária leukolenosz” (hókarú), aki „előttünk jár a hit zarándokútján”.

 

 

Lelki útján az ember azonban leginkább vezetőre vágyik. 

Nem érzékiségre (Kirkhé), nem a szépség varázslatára (Kalüpszó), vagy a megérkezés a megértés békéjére (Pénelopé)… 

Sejtésemnek bizonyítására elővettem Volly István: Karácsonyi és Mária-énekek című könyvét és az adott archetípus „hívószavai” segítségével csoportosítottam a benne található Mária-énekeket.  ( Vö. Volly István: Karácsonyi és Mária-énekek- Szent István Társulat Budapest 1982. 375-513 )

Az ábrából kitűnik, hogy Máriára a népi hagyomány sem mint a végzet asszonyára tekint, de magasztalja szépségét, asszonyi áldozatvállalását (ezt minden nő megéli így vagy úgy elvesztve fiát, gyermekét), de legfőképp mint vezetőre, megmentőre, közbenjáróra, mint a mennyország kapujára tekint. Olyan személyre, mint Nauszika, aki szűz, tiszta, gyönyörűséges, emberi és ártatlan, akit azért küldtek, hogy a viharos tengerből a partra vetett félig élő, félig holt Odüsszeuszt ápolja és életre keltse, majd tovább küldje az útján (az eposzban itt tölti a legkevesebb időt Odüsszeusz). 

 

 

Ezután kezembe vettem az Éneklő Egyház Mária énekeit. Ezek is Mária vezető, közvetítő szerepére utalnak. ( Vö. Éneklő Egyház – Szent István Társulat Budapest 1991. 287-317. )

 

 

Kíváncsi voltam eddigi vizsgálódásaim eredményére, hogyan rímelnek a pápai enciklikák. II. János Pál pápa és XVI. Benedek pápa két-két enciklikáját vizsgáltam. XVI. Benedek Deus Caritas est kezdetű enciklikájában minden hívőnek Máriát, mint az életszentség, a szeretet mintaképét ajánlja, „láthatóvá válik, hogy Mária teljesen otthonos Isten szavában, ki-be jár benne”. ( XVI. Benedek: Deus caritas est enciklika 41-42. )

Azaz az enciklika is közvetítő, kapu szerepben képzeli el Máriát, mint aki szabadon mozog a két világ között. II. János Pál pápa Sollicitudo rei Socialis kezdetű enciklikája úgy beszél Máriáról, mint aki előttünk jár a hit országútján, mutatva a világ számára a fejlődés helyes irányát.  

„Ebben a Mária évben, amelyet azért hirdettem meg, hogy a katolikus hívek egyre inkább Máriára emeljék tekintetüket, aki „előttünk jár a hit zarándokútján” és Fiánál, a mi megváltónknál anyai gondoskodással közbenjár értünk. Reá és az ő közbenjárására kívánom bízni korunk súlyos gondját.” ( II. János Pál: Sollicitudo rei socialis enciklika 49. )

XVI. Benedek pápa Spe Salvi kezdetű enciklikájában Ave maris stella VIII-IX. századi himnuszt idézi „tenger csillagának” szólítva az Úr anyját, Máriát.  

„Az emberi élet útonlétet jelent. De milyen cél felé? Hogyan találjuk meg az élet útját? Az élet olyannak tűnik, mint egy utazás a történelem gyakran sötét és viharos tengerén, miközben a csillagokat fürkésszük, melyek utat mutatnak nekünk, életünk igazi csillagai azok az emberek, akik helyesen tudnak élni. Ők a remény világító fényei. Kétségtelen, Jézus Krisztus maga a világosság, a Nap, aki fölkelt a történelem minden sötétsége fölé. De hogy őt megtaláljuk, szükségünk van a közeli fényekre – olyan emberekre, akik az ő fényéből világítanak és elirányítanak utazásunk közben. És ki lehetne inkább a remény csillaga, mint Mária – Ő, aki igenjével ajtót nyitott Isten számára a mi világunkba; ő, aki a szövetség élő szekrénye lett, akiben Isten testet öltött, egy lett közülünk és közöttünk sátorozott.” ( XVI. Benedek pápa Spe Salvi 49. )

Mária közvetítő-vezető szerepét legbővebben II. János Pál pápa fejti ki a Redemptoris Mater kezdetű enciklikájában. Már a II. Vatikáni Zsinat is „a zárondokútját járó egyházról beszél”.  

„Egyháznak ezen a téren is időn zarándokútján, sőt még inkább a lelkek történetében, jelen van Mária, „mint aki boldog, mert hitt”, mint aki „a hit zarándokútját végig járta”, miközben ő maga úgy részesült Krisztus misztériumában, mint az emberek közül senki sem”. 

„Máriának – kit az utolsó vacsora termében imádkozva látunk - a hitbéli útja hosszabb, mint az ott egybegyűlteké: Mária „előttük” halad és „megelőzi” őket."

 „Mária egészen egyedülálló módon, személyesen lépett be „Isten és ember” közötti közvetítésben, amely az ember Krisztus Jézus közvetítése."

 „…aki gyermeki módon reá hagyatkoznak. Ismeretes, hogy minél jobban kitartanak ebben a törekvésünkben, annál közelebb vezeti őket Mária „Krisztus felfoghatatlan gazdagságához.” ( II. János Pál: Redemptoris Mater enciklika 25-46. )

(...)

 

Albrecht Dürer, Feast of the Rosary

 

 2020. 04. 09. ( Nagycsütörtök )

Farkasfalvi-Ugron Gyula 5. évfolyam MA kiegészítő Hittanár-nevelő szak Levelező tagozat

ez a beszélt "közös nyelv" ~ “We all live under the same sky, but we don't all have the same horizon”

"Ne állj keresztények közé!"

"Aki tehát fel akarná tartóztatni a demokráciát, magával Istennel szegülne szembe."

„Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” 

 

 

  "Minden politika magában rejt (és általában a nélkül, hogy ennek tudatában volna) valamilyen ember-fogalmat, sőt valamilyen elméletet is az emberi nem sorsáról, egy egész metafizikát, kezdve a legdurvább szenzualizmustól egész a legmerészebb misztikáig. ( Paul Valery: Európa nagysága és hanyatlása, 5 )

Platón Állama óta a legalkalmazhatóbb államformának a demokrácia a tűnik..., de milyen legyen az?

"A költészet, az ékesszólás, az emlékezet, a szellem finomságai, a képzelet tüze, a gondolat mélysége, egyszóval mindaz a tehetség, amelyet az ég véletlenszerűen osztogat, a demokrácia javára vált, s még ellenfelei birtokában is ezt szolgálta, mintegy kidomborítva az ember természetes nagyságát; 

(...)

Merre tartunk tehát? Senki sem lehet megmondhatója, hiszen még összehasonlítási alapokkal sem rendelkezünk: 

(...)

 Ám nem kell magának Istennek megnyilatkoznia ahhoz, hogy felfedezzük akaratának biztos jeleit, ehhez elegendő azt vizsgálni mi a természet szokásos menete és az események folyamatos tendenciája; 

(...)

Ha korunk embere, hosszú megfigyelései és őszinte töprengései nyomán belátná, hogy az egyenlőség fokozatos és előrehaladó fejlődése egyszerre jelenti az emberi történelem múltját és jövőjét, ez az egyetlen felismerés is azonosítaná e fejlődést a Mindenható szent akaratával. Aki tehát fel akarná tartóztatni a demokráciát, magával Istennel szegülne szembe." ( Alexis de Tocqueville : A demokrácia Amerikában )

 

Yvon Bec mondta egyszer egy zen meditációnk során:

"Van aki az ujjára figyel, van aki a tartására, van aki a légzésére..., s van aki az alattunk lévő kocsmából átszüremlő hangokra."

Nem csak a hatások sokfélék...., a percepciók száma is szinte végtelen.

Minek kellene megakadályozni ezt a sokféleséget?" S pont nem a Mao Ce-tung-féle értelemben értem...

A sokféleség és egyenlőség nehezen összeegyeztethető fogalmak...

 

Ahogy az "avatarok" is kultúra függők..., már csak ezért sem vonatkoznak ránk kínai normák..., de mi vonatkozik ránk és hogyan?

„Az európai földrész egyesítésének legfőbb előmozdítói olyan férfiak voltak, akiket mély keresztény hit hatott át: Adenauer, De Gasperi és Schuman. Hogyan is becsülhetnénk alá azt a tényt, hogy 1951-ben, mielőtt megkezdődtek volna a kényes kérdéseket érintő tárgyalások, egy Rajna-parti bencés kolostorban találkoztak, hogy elmélkedjenek és imádkozzanak. (...)

Rátok is az a kötelesség hárul, hogy ne pusztán megőrizzétek és védelmezzétek, hanem fejlesszétek tovább és szilárdítsátok meg azt a spirituális és politikai örökséget, amelyet ezek a nagy államférfiak hagytak az utókorra”. ( II. János Pál 2003. november 7-én a Robert Schuman Alapítvány tagjaihoz intézett beszéde )

 

 Mi keresztények vagyunk..., ez kultúránk gyökere. Ha valaki nem hiszi, menjen be egy múzeumba..., biblikus ismeretek nélkül szó szerint is "el van veszve"!

 

 Sokféleség és egyenlőség:

„Európát nem lehet egy csapásra felépíteni, sem pusztán valamely közös szerkezet kialakításával integrálni” ( Robert Schuman )

Azonos ég, különböző horizontok...? 

A váznak kereszténynek kell lennie..., ez biztos, hisz ez a beszélt "közös nyelv", de milyen kereszténynek?

 

„A kereszténység megtanította minden ember egyenlőségét, fajra, bőrszínre, társadalmi osztályra, foglalkozásra való tekintet nélkül. Tudatosította a munka méltóságát, a lelki értékek elsőbbségét, amelyek egyedül képesek arra, hogy megnemesítsék az embert.” ( Robert Schuman )

 

Ahogy a Gide mondja, s én is meséltem a blog legelső bejegyzéseinek egyikében...., ez nem mehet "inga-elv" alapján..., mert ahol már voltunk és nem éreztük jól magunkat, minek mennénk újra oda vissza?

Másféle kereszténységet kell teremtenünk.

 

Vissza kell szereznünk az "elveszett területeket".

„Nem elég saját magunkban megőriznünk a kereszténységet, hanem a katolikus erőink egészével küzdenünk kell, hogy visszaszerezzük a hitnek az elveszett területeket” ( Alcide De Gasperi )

Van egy klasszikus keresztény történet egy férfiról, aki panaszkodik, hogy nem talál tökéletes közösséget...; ám ekkor visszakérdeznek, ha te belépnél egy tökéletes közösségbe, milyen lenne az?

 

A "zarándok egyház" hivatalos kifejezés..., együtt bandukoló nem tökéletes embereket képzelünk el, akik mind ugyanarra vágynak..., a tökéletességre. Baj csak az, ha nem sikerül, egymást vádolják..., ld. prolikról szóló rész.

De ez így már nem zarándok, sokkal inkább "proli egyház". Aztán csodálkozunk, miért nem működik a dolog....

„Kereszténynek lenni valami nagyon hatalmas, olyan valami, ami nagyon nehéz. Szerényen meg kellene elégednünk annyival, hogy pusztán ezt mondjuk: törekszünk rá, hogy keresztények legyünk. Erőfeszítéseinkkel igyekszünk keresztényként élni és ezen az úton haladva szeretnénk lassan a tökéletesség egyre magasabb fokait elérni.” ( Konrad Adenauer )

 

"Arról ismerjék meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt." ( Jn 13,35 )

S ez a szeretet nem parancsolt kell legyen..., belülről kell fakadjon, ugyanannak a szépségnek közös szemléletéből.

A jövő egyháza ( állama ) nem az elégedetleneké ( "prolik" ), hanem az elégedetteké, a hálásaké kell legyen, vagy nem lesz..., ahogy Európa sem.

( Ahogy a mostani koronavírus járványban egy idióta plakát mondja: Ne állj keresztények közé..., hát, idióta "keresztények" közé ne is... De idióta nem keresztények közé se! )

 

 "Ne állj keresztények közé..."

 

2020. 04. 02.

Gyűlölni kár, ~ "közös egységbe" , de csak ha vállalom. / személyes megegyezésében gyökerezik."

"Mit akartok hát - szerelmet vagy hatalmat?"( II. )

 

 

A feszültségkeltésnek nem sok értelme van..., ha csak nem maga a feszültség- és zavarkeltés a cél.

 

"Hej barátom! Sovány öröm lehet
gyűlölnöd, ha bennem nincs gyűlölet.
Gyűlölni kár, hol egyik oldalon
izzik a düh csak. Makacs mosolyom
állja bősz pillantásod ostromát,
még megvetés sem suhan rajta át,
megcsalni bosszúszomjas szívedet.
Gyűrd le hát, mit kiélned nem lehet!
Mert szenvedélyed nem gyújt fel, csupán
lehűt, mint téli dél a szűz leányt
vagy ifjút. Ha Narcisszusza vagyok
ellenszenvednek, készülj arra, hogy
visszhanggá sorvaszt rosszindulatod." ( Shelley : Sorok egy kritikushoz )

 

 

S a kritika csak kritikát szül..., majd később elhidegülést...; - s ez minden kapcsolatra igaz.

De most térjünk vissza eredeti példánkhoz - a férfi-nő kapcsolathoz.

 

Érdemes volna eltöprengeni a régi etikett szabályokon. Miért ez a tiszteletadás sorrendje: 

1. nem 

2. kor 

3. rang

 

Egy riporter nő kérdezte egyszer Illyés Gyulától, mit gondol a női egyenjogúságról, ezt válaszolta: "A nők sohasem lesznek egyenjogúak, mert pótolhatatlan feladatuk van az utódnevelésben és az otthonteremtésben."

Ez most mit jelent? Egyenjogúak vagy nem?

 

Az "ember teremtésének" bibliai "mítoszára" vonatkozólag én Mircea Eliade meghatározását szeretem leginkább:

"(...) egy fogalomkörbe transzformálja az eseményt és képessé tesz, hogy érzékeljük a transzcendens valóságot." 

Egyfajta ablak egy "másik világra"; egy transzcendens eseményre, ami még mindig hat.

"Az ismeret, vagyis  az egyén emberi identitásának tanulmányozása, aki kezdetben "egyedül" van, mindig átmegy a kettősségbe, a "kapcsolatba"." ( II. János Pál: Férfi és nő , Audiencia beszédek a Vatikánban 1979. szeptember 5.-1980 április 2. )

Minden átmegy kapcsolatba..., ez a dolgok természetes rendje, minden attól értékes, ha megosztják.

 

Ott állt Ádám a teremtett világ közepén körülvéve mindennel..., s magányos volt. 

Társat kapott, s máig társat keres akivel megértetheti magát. ( Sokan hiszik, emberi társunkat helyettesíthetjük állatokkal, növényekkel, esetleg bizonyos tárgyak szenvedélyes gyűjtésével... )

Valódi kommunikációra vágyunk férfi és nő között. Nem a macskánkkal..., ő sajnos nem tud sem megérteni, sem segíteni rajtunk. Pótszer lehet az "undor" elkerülésére..., ideig-óráig.

"A "kommunikáció" fogalmát a mi konvencionális nyelvezetünkben gyakorlatilag megfosztották legmélyebb, eredeti szemantikai értékétől. (...) 

Másrészről azonban feltételezhetjük, hogy a "kommunikáció" eredeti és mélyebb értelmében olyan szubjektumokhoz kötődött és kötődik, akik "kapcsolatot teremtenek", pontosan a "közös egység" alapján, amely működik köztük, eléri mindkettőjüket, és olyan valóságot fejez ki, amely csakis a személy-szubjektumok hatáskörében jellegzetes és maradandó." ( II. János Pál: Férfi és nő , Audiencia beszédek a Vatikánban 1979. szeptember 5.-1980 április 2. )

Ha párkapcsolatot..., de úgy általánosságban kapcsolatokat akarok építeni, nem érdemes túlhangsúlyozni az egyéni jogaimat, hisz most a "közös egységbe" törekszem. Igyekeznem kell jól kommunikálni, de hogy és mit?

 

 "(...) az emberi lény "egyedül nem képes kellőképpen felfogni ezt a lényeget. Csakis akkor tudja megérteni, ha "valakivel együtt" létezik, és még mélyebben, teljesebben, ha "valakiért" létezik." ( II. János Pál: Férfi és nő , Audiencia beszédek a Vatikánban 1979. szeptember 5.-1980 április 2. )

Ha "valakiért létezem" tudnom kell "megajándékozni". 

 

Amikor gyerekeknek "ajándékozástant" tanítok..., gyakran felmerül a kérdés, kié az ajándék? Azé aki adja, vagy azé, aki kapja? 

Szeretem nézni, ahogy töprengenek..., majd ahogy nagy hévvel vitatkoznak.

Mindkettőjüké lesz..., egyfajta "szeretetviszonyt" fejez ki. 

 

Ezért tesszük a virágot vázába s tesszük a szoba közepére az asztalra, s nem dobjuk kukába, vagy felejtjük valahol. 

Ezért nyitjuk ki a csokit s kínáljuk meg vele az ajándékozót, vagy kóstoljuk meg együtt a bort. 

S örülünk, mert a "közös egységet" ünnepeljük!

 

Figyelünk, ahogy már korábban tanutuk Tomitól..., "Stop! Look! Listen!". 

S igyekszünk olyat és úgy adni, aminek örülhet..., magunkból..., hisz máshogy nem is tudnánk. De ő ezt tudni fogja, ha van szíve. S mi is, ha nekünk is van.

Mit adhatsz a másiknak ami nincs neki egy férfi-nő párkapcsolatban, magadat.

 

"(...) a nőiség bizonyos értelemben a férfiasság jelenlétében találja meg magát, míg a férfiasságot a nőiesség szilárdítja meg. " ( II. János Pál: Férfi és nő , Audiencia beszédek a Vatikánban 1979. szeptember 5.-1980 április 2. )

"A másik emberi lény, mint ajándék ilyetén "felismerésének" és "elfogadásának" szöges ellentéte volna magának az ajándéknak a kisajátítása, s ezzel a másik megváltoztatása, egyben lefokozása egy "nekem való tárggyá ( élvezet, kiszolgáltatottság stb. tárgyává )." ( II. János Pál: Férfi és nő , Audiencia beszédek a Vatikánban 1979. szeptember 5.-1980 április 2. )

"A "személy igenlése" nem más, mint az ajándék elfogadása, amely kölcsönösség folytán létrehozza a személyek kapcsolatát." ( II. János Pál: Férfi és nő , Audiencia beszédek a Vatikánban 1979. szeptember 5.-1980 április 2. )

 

S mi kell ehhez? 

Semmi. 

Mindenki hozza a formáját, s nem hallgat a "rokonokra". 

S ahogy a kis Frigyes is egész jól elboldogult volna, menne ez nekünk is...

 

"...de mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők - szabadok, kedvesek - s mind ember, mert az egyre kevesebb..." ( József Attila: Thomas Mann üdvözlése )

"A női test egész külső alkata, sajátságos szempontjai, tulajdonságai, amelyek örök varázsuk erejével jelen vannak már a Ter 4,12-ben elbeszélt "ismeret" kezdeténél, elválaszthatatlanok az anyaságtól." ( II. János Pál: Férfi és nő , Audiencia beszédek a Vatikánban )

 

Ezt varázst mi férfiak érezzük, csak nem értjük miért nem elég ez a nőknek ha már "hatalmat" akarnak felettünk?

( Ennél nagyobb hatalomra amúgy semmiképp sem tehetnek szert. )

S akkor dönteni, a döntéshez hűnek maradni sem olyan nehéz..., hisz mindenki azt teszi, amihez leginkább ért, s még örül is neki a másik.

S bátran mondhatod: "Vállalom." ( S mivel ő mindig eredendően más lesz..., egy örök és megunhatatlan rejtvény lesz mindhalálig. )

"Én én vagyok magamnak, S neked én te vagyok. S te én vagy magadnak. Két külön hatalom. S ketten mi vagyunk. De csak ha vállalom." ( Radnóti Miklós: Előhang egy monodrámához )

"Az életre szóló társas kapcsolatot és szerelmet, amely megalapozza a házasságot, a Teremtő alkotta, és látta el saját, tulajdon törvényeivel: a házastársak szerződésében, vagyis visszavonhatatlan személyes megegyezésében gyökerezik." ( GS 48. )

 

2019. 09. 01.

"Egy szent legyen bátor, telve kezdeményezőerővel!"

... s valódi szerelemhez egy adag bűntény...

Japánban a "szükséglet feletti" macskákat a polgárok a buddhista kolostorok kertjébe dobják... 

Mi lesz a macskákkal?

Ha valóban szeretem a macskákat, hagyom-e őket korlátlanul szaporodni, s amikor szembesülök tettem hátrányos következményeivel, szabad-e a problémát másra terhelni?

Szeretem-e a macskákat?

Szeretem-e a szerzeteseket?

Valójában kit szeretek?

 

A szeretet, ahogy a szentség, nem gyengeség. 

S ahogy egyik kolléganőmnek mondtam, valakinek valahol keménynek kell lennie, minden szörnyűség a gyávaságunkra, önszeretetünkre épül. Akinek gyereke van, vagy bármilyen közösségért is felel, tudja ezt.

Az ókeresztények még a szentség sokféle "koszorúját" ismerték..., Gyökössy tanár úr is valahogy így nyilatkozik egy helyütt, "nincs szebb a kócos hajjal a gyerekeit iskolába vonszoló anyánál". 

Mi ebben a szép?

Német hadsereg Lengyelország elfoglalása után tömegesen végezte ki a számára veszélyesnek ítélt elemeket. Így került fogságba két ízben is Maximilian Kolbe minorita szerzetes.

"Első (amnitzi) fogságának idejéből mesélte egyik fogolytársa: ,,A priccsem közvetlen az övé mellett volt. Egyik éjjel arra ébredtem, hogy valaki betakarja a lábamat. A páter volt. Olyan jó volt hozzám, mint az édesanyám. Azt is láttam, hogy teljes adagját odaadta másoknak.'' Második alkalommal 1940-ben került fogságba, a németek kiürítették a "Szeplőtelen városát", őt az auschwitzi haláltáborba vitték. Július végén az egyik barakkból, ahol Páter Maximilián is élt, egy fogolynak sikerült megszöknie. Megtorlásul a tábor parancsnoka, tíz foglyot éhhalálra ítélt. Amikor fölolvasták a tíz nevet, egyikük, felzokogott: ha meghal, felesége és két gyermeke teljesen egyedül marad. Amikor ezt Maximilián páter meghallotta, jelentkezett a táborparancsnoknál azzal a kéréssel, hogy magára vállalhassa a családapa helyett a halált. A parancsnok teljesítette kérését. Így az éhségbunkerbe került. A zárkából mindvégig imádság és ének hallatszott, amelyet Maximilián vezetett. Bensőséges imádsággal búcsúztatott minden halottat, akiket naponta a zárkából elszállítottak. Nagyboldogasszony vigíliájának estéjén a tábori hóhér ölte meg egy fenol-injekcióval. Testét, miként a többiekét, elégették. Harminc évvel később, 1971. október 17-én VI. Pál pápa boldoggá, II. János Pál pápa pedig 1982. október 10-én szentté avatta."

"Egyik fogolytársa mondta el: ,,A páter haláláról az egész táborban beszéltek. Ő nemcsak egy embert mentett meg az életnek: tettével sokakban fölébresztette a bátorságot ahhoz, hogy túléljék a tábort. Fel tudta ébreszteni bennünk az emberi jóságba vetett hitet.''

"Egy szent legyen bátor, telve kezdeményezőerővel!" ( Maximilián Kolbe  )

Kolbe áldozatával helyrebillentette az egyensúlyt. 

Ám sokat töprengtem már a tiszt szerepén, vagy nem látott még ilyen embert, s bízott benne, az így a lelki vezető megtörésével még több hatalomhoz juthat; vagy van ebben egyfajta "összekacsintás", mint Níkosz Kazantzákisz című regényében, ahol Júdás és Jézus "együtt működik"? 

De ez utóbbit erősen kétlem...

Talán csak úgy mint az ördög Goethe Faustjában..., "rosszra tör és jót művel". De ehhez kellenek a "Maximilián Kolbék".

2019. 06. 27.