Lelki útján az ember azonban leginkább vezetőre vágyik.
A természet ámulatára „Mária leukolenosz” (hókarú), aki „előttünk jár a hit zarándokútján”.
Lelki útján az ember azonban leginkább vezetőre vágyik.
Nem érzékiségre (Kirkhé), nem a szépség varázslatára (Kalüpszó), vagy a megérkezés a megértés békéjére (Pénelopé)…
Sejtésemnek bizonyítására elővettem Volly István: Karácsonyi és Mária-énekek című könyvét és az adott archetípus „hívószavai” segítségével csoportosítottam a benne található Mária-énekeket. ( Vö. Volly István: Karácsonyi és Mária-énekek- Szent István Társulat Budapest 1982. 375-513 )
Az ábrából kitűnik, hogy Máriára a népi hagyomány sem mint a végzet asszonyára tekint, de magasztalja szépségét, asszonyi áldozatvállalását (ezt minden nő megéli így vagy úgy elvesztve fiát, gyermekét), de legfőképp mint vezetőre, megmentőre, közbenjáróra, mint a mennyország kapujára tekint. Olyan személyre, mint Nauszika, aki szűz, tiszta, gyönyörűséges, emberi és ártatlan, akit azért küldtek, hogy a viharos tengerből a partra vetett félig élő, félig holt Odüsszeuszt ápolja és életre keltse, majd tovább küldje az útján (az eposzban itt tölti a legkevesebb időt Odüsszeusz).
Ezután kezembe vettem az Éneklő Egyház Mária énekeit. Ezek is Mária vezető, közvetítő szerepére utalnak. ( Vö. Éneklő Egyház – Szent István Társulat Budapest 1991. 287-317. )
Kíváncsi voltam eddigi vizsgálódásaim eredményére, hogyan rímelnek a pápai enciklikák. II. János Pál pápa és XVI. Benedek pápa két-két enciklikáját vizsgáltam. XVI. Benedek Deus Caritas est kezdetű enciklikájában minden hívőnek Máriát, mint az életszentség, a szeretet mintaképét ajánlja, „láthatóvá válik, hogy Mária teljesen otthonos Isten szavában, ki-be jár benne”. ( XVI. Benedek: Deus caritas est enciklika 41-42. )
Azaz az enciklika is közvetítő, kapu szerepben képzeli el Máriát, mint aki szabadon mozog a két világ között. II. János Pál pápa Sollicitudo rei Socialis kezdetű enciklikája úgy beszél Máriáról, mint aki előttünk jár a hit országútján, mutatva a világ számára a fejlődés helyes irányát.
„Ebben a Mária évben, amelyet azért hirdettem meg, hogy a katolikus hívek egyre inkább Máriára emeljék tekintetüket, aki „előttünk jár a hit zarándokútján” és Fiánál, a mi megváltónknál anyai gondoskodással közbenjár értünk. Reá és az ő közbenjárására kívánom bízni korunk súlyos gondját.” ( II. János Pál: Sollicitudo rei socialis enciklika 49. )
XVI. Benedek pápa Spe Salvi kezdetű enciklikájában Ave maris stella VIII-IX. századi himnuszt idézi „tenger csillagának” szólítva az Úr anyját, Máriát.
„Az emberi élet útonlétet jelent. De milyen cél felé? Hogyan találjuk meg az élet útját? Az élet olyannak tűnik, mint egy utazás a történelem gyakran sötét és viharos tengerén, miközben a csillagokat fürkésszük, melyek utat mutatnak nekünk, életünk igazi csillagai azok az emberek, akik helyesen tudnak élni. Ők a remény világító fényei. Kétségtelen, Jézus Krisztus maga a világosság, a Nap, aki fölkelt a történelem minden sötétsége fölé. De hogy őt megtaláljuk, szükségünk van a közeli fényekre – olyan emberekre, akik az ő fényéből világítanak és elirányítanak utazásunk közben. És ki lehetne inkább a remény csillaga, mint Mária – Ő, aki igenjével ajtót nyitott Isten számára a mi világunkba; ő, aki a szövetség élő szekrénye lett, akiben Isten testet öltött, egy lett közülünk és közöttünk sátorozott.” ( XVI. Benedek pápa Spe Salvi 49. )
Mária közvetítő-vezető szerepét legbővebben II. János Pál pápa fejti ki a Redemptoris Mater kezdetű enciklikájában. Már a II. Vatikáni Zsinat is „a zárondokútját járó egyházról beszél”.
„Egyháznak ezen a téren is időn zarándokútján, sőt még inkább a lelkek történetében, jelen van Mária, „mint aki boldog, mert hitt”, mint aki „a hit zarándokútját végig járta”, miközben ő maga úgy részesült Krisztus misztériumában, mint az emberek közül senki sem”.
„Máriának – kit az utolsó vacsora termében imádkozva látunk - a hitbéli útja hosszabb, mint az ott egybegyűlteké: Mária „előttük” halad és „megelőzi” őket."
„Mária egészen egyedülálló módon, személyesen lépett be „Isten és ember” közötti közvetítésben, amely az ember Krisztus Jézus közvetítése."
„…aki gyermeki módon reá hagyatkoznak. Ismeretes, hogy minél jobban kitartanak ebben a törekvésünkben, annál közelebb vezeti őket Mária „Krisztus felfoghatatlan gazdagságához.” ( II. János Pál: Redemptoris Mater enciklika 25-46. )
(...)
 |
| Albrecht Dürer, Feast of the Rosary |
2020. 04. 09. ( Nagycsütörtök )
Farkasfalvi-Ugron Gyula 5. évfolyam MA kiegészítő Hittanár-nevelő szak Levelező tagozat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése