"Olykor ugyanis az elme kitágításával, olykor felemelésével..."
"De nékem éppen a napfény nem engedi meg a szolgaságot, (...), s szent sugárzása hazafelé vivő ösvényként vonz." ( Hölderlin, Hüperion, 213 )
Szegedi főiskolás koromban felvettem egy így utólag elég érdekesnek tűnő szokást, különös tekintettel arra, hogy akkor még biológia-kémia szakra jártam; elkezdtem a Somogyi Könyvtárból az összes elérhető filozófiai tárgyú könyvet kihordani..., valósággal faltam őket; s mint egy orvos, mikor patológiát vagy járványtant tanul s érzi a tüneteket magán..., én is hol így gondolkodtam..., hol úgy..., nagyon élveztem a játékot.
A hit és gondolkodás nagyon hasonló dolog, gyakran a hitet magát is így határozzuk meg: "Én így gondolkodom, ebben hiszek."
Erről már beszéltünk:
"Rendet három módon lehet tenni...,
1. Kijelentjük a rendetlenség felett: "Ez a rend!" Ha elég "fontos" ember mondja, még el is hihetjük neki. Ez a bigottság.
2. Rendet teszünk valamiféle norma szerint, de elzárkózunk mindenféle más szisztéma elől, ez a fanatizmus.
3. Szétpakolunk mindent, majd a számunkra legmegfelelőbb módon rendet teszünk..., nem zárva ki az esetleges más rendszerek esetleges érvényesülését, érvényesítését. Chesterton ezt "oroszlánszelídítésnek" nevezi.
S fontos..., ami veszélyes, kidobjuk; nem próbáljuk felértékelni vagy kínkeservesen értelmet keresni a számára!
Az első kettő eretnekség, heterodoxia!
Az utolsó az ortodoxia, mert maga az élet, mely alkalmazkodik és fejlődik, miközben tartása és fegyelmezett működése van. S ami fő, szabályokat és dogmákat, valódi kipróbált elméleteket, teóriákat követ; nem foglalkozik hipotézisekkel. S mégis rugalmas. ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/a-gep-berozsdalt.html )
A tudás olyan, mint a hit..., mint egy zseblámpa, odavilágítasz..., s látod azt a valamit, amit szeretnél látni. ( Szent Ágoston: "A hit azt jelenti, hogy az ember elhiszi, amit még nem lát. Ennek a hitnek pedig az a jutalma, hogy látni fogja azt, amiben hisz." )
Próbálsz hinni, - tudni..., de csak kapkodod a lámpát...; vagy kimondod, hogy azon kívül amit most látsz, nem is létezik más..., s mereven tartod előre a lámpát, könyörtelenül, rettegve-reménykedve, nem is fog semmi váratlan és megmagyarázhatatlan "beúszni" a látómezőbe. Ha mégis..., hát jön a kognitív disszonancia annak barbár megoldási módjaival.
A tudás, a hit tehát nem bölcsesség. Ahhoz más kell.
"Úgy tűnik nekem, háromféleképpen lehet a szemlélődés minőségét váltogatni. Olykor ugyanis az elme kitágításával, olykor felemelésével, néha pedig önkívületével (alienatio)." ( Szentviktori Richard: A szemlélődés kegyelméről, avagy a nagyobb Benjámin, V., II. fejezet )
Tovább kell lépni..., de csak akkor lehet, ha már kellőképp elkeseredtél a sokszori hiábavaló próbálkozások után. ( Vagy ha jó értelemben vett "együgyűség" állapotában vagyunk.., ezt a mai világban szinte képtelenség megvalósítani.)
Próbáljuk értelemmel-érzelemmel megtölteni a holt szavakat.
"Az elmélkedés arra szolgált, hogy az olvasottak ne maradjanak holt szavak, hanem értelemmel (sensus) teljenek meg, sőt az olvasottak valamiképp megélt tapasztalattá változzanak át..." ( Szeiler Zsolt: A bölcsesség előterében )
"A gondolkodás tévelygő és nehézkes léptekkel, a végbevitelre való tekintet nélkül ide- oda csapong. A meditáció a lélek jelentős erőfeszítései árán, gyakorta meredeken fekvő és mostoha helyeken át törekszik céljához. A szemlélődés pedig szabad röptében, ahová csak lendülete viszi, csodás gyorsasággal körbenéz. A gondolkodás mászik, a meditáció menetel és sokszor fut, a szemlélődés pedig mindent körberöpül, és amikor csak akarja, a magasságban lebeg. A gondolkodás fáradság, és gyümölcs nélküli; a meditációban fáradság és gyümölcs együtt van, a szemlélődés fáradság nélküli és gyümölcsöző. A gondolkodásban bolyongunk, a meditációban vizsgálódunk, a szemlélődésben rácsodálkozunk [admiratio]." ( Szentviktori Richárd: A szemlélődés kegyelméről, I. könyv )
"Gyakorta történik, hogy ugyanahhoz a dologhoz egyesek gondolkodva, mások meditációval, ismét mások szemlélődve közelednek, s noha nem különféle utakon, mégis különböző mozgással közelítenek. A gondolkodás bolyongó mozgással mindig az egyik dologról a másikra megy át, a meditáció kitartóan egy dologra irányul, a szemlélődés a látás egyetlen sugarával megszámlálhatatlan dologra terjed ki. Csakugyan, a megértés révén a szellem csúcsa mérhetetlenül kiterjed, és a szemlélődő lélek szeme kiélesedik, hogy képessé váljék sok dolog megragadására és a rejtett dolgokba való belátó behatolásra. Így tehát a szemlélődés nem lehet meg a megértés elevensége nélkül." ( Szentviktori Richárd: A szemlélődés kegyelméről, I. könyv )
Nem tudom, mindenki vágyik-e erre, de gyanítom igen A bölcsesség, mint Dávid király döntésében a legnagyobb ígéret, a legértékesebb ajándék, amit csak ember elérhet.
"A bölcsességről vitán felül áll azonban, hogy legyőzi a rosszat. Ugyanúgy tudom azt is, hogy akik meggyógyultak, kezdetektől fogva a bölcsességtől gyógyultak meg. Az is világos, hogy senki nem képes Isten kedvére lenni, hacsak nincs vele a bölcsesség." ( Szentviktori Richárd: A szemlélődés kegyelméről, I. könyv )
Platónnak nincsen igaza..., nem kell itt sem vonszolni, sem húzni a fényre.., mindenki szépen kisétálna magától...., csak legyen elég idő...
"Ha aztán innen valaki erőszakkal továbbvonszolná felfelé a göröngyös és meredek úton, s nem engedné el, amíg csak ki nem húzná a napfényre: vajon nem szenvedne-e emiatt, s nem méltatlankodnék-e hurcoltatása közben? S mikor a napfényre érne, vajon tudna-e a fénytől elárasztott szemével valamit is látni abból, amit most mint igazi világot mutatnak be neki?" ( Platon: Állam, Hetedik könyv )
 |
"Míg csak ki nem húzná a fényre..." |
2020. 04. 05.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése