Hiszen nemcsak testi (...) betegség és fogság létezik, hanem szellemi és lelki is.

 "Különös egy kép, s különösek a rabok is."

 

 

De még mennyire..., karaktertelenségükben egyformák..., az a egyetlen karaktervonásuk; mind egyformán ülnek a sötétben leláncolva, előre meredő fejjel.

"Manapság alighanem csak lámpással találhatunk egy karaktert; ráadásul valószínűleg nevetségessé tennénk magunkat, ha fényes nappal lámpással indulnánk keresésére." ( Robert Musil: A karakter nélküli ember )

 

Miért tűrik? Miért nem lázadnak fel önmaguk rabsága ellen?

"A bölcsességről vitán felül áll azonban, hogy legyőzi a rosszat. Ugyanúgy tudom azt is, hogy akik meggyógyultak, kezdetektől fogva a bölcsességtől gyógyultak meg. Az is világos, hogy senki nem képes Isten kedvére lenni, hacsak nincs vele a bölcsesség." ( Szentviktori Richárd: A szemlélődés kegyelméről, I. könyv )

 

Azért mert a fenti idézetet magukra is értelmezhetik, hiszen ők bölcsek..., vagy mégsem?

"Merre tartunk tehát? Senki sem lehet megmondhatója, hiszen még összehasonlítási alapokkal sem rendelkezünk: (...)" ( Alexis de Tocqueville : A demokrácia Amerikában )

 

Dehogynem..., ha bármelyik "leláncolt" embertársunkat megkérdezzük pontos választ ad erre is... ő okos és meg tudja különböztetni az egyik képet a másiktól, az egyik jelenetet a másiktól..., az egyik embert a másiktól. 

Hogy ezek árnyképek, az nem zavarja, hiszen nem tudja, hogy azok.

 

 

"I.

SZÓKRATÉSZ Hasonlítsd mármost természetünket – abból a szempontból, hogy részesül-e nevelésben vagy sem – a következő helyzethez. Képzeld el, hogy az emberek egy barlangszerű föld alatti lakóhelyen, melynek a világosság felé nyíló s a barlang egész szélességében elhúzódó bejárata van, gyermekkoruktól fogva lábukon és nyakukon meg vannak kötözve, úgyhogy egy helyben kell maradniuk, s csak előrenézhetnek, de fejüket a kötelékek miatt nem forgathatják; hátuk mögött felülről és messziről egy tűznek a fénye világít, a tűz és a lekötözött emberek között pedig fent egy út húzódik, melynek mentén egy alacsony fal van építve. mint ahogy a bábjátékosok előtt a közönség felé egy emelvény szokott állni, amely fölött a bábjaikat mutogatják.

GLAUKÓN Értem.

SZÓKRATÉSZ Aztán képzeld el, hogy az alacsony fal mellett mindenféle tárgyakat: emberszobrokat, kőből és fából való s másféle készítményű állatalakokat hordoznak fel s alá, melyek az alacsony fal fölött kilátszanak; s – mint ahogy természetes is – a tárgyakat hordozó emberek egy része beszélget, más része hallgat.

GLAUKÓN Különös egy kép, s különösek a rabok is.

SZÓKRATÉSZ Éppen olyanok, mint mi. Mert először is, hiszed-e, hogy ezek az emberek önmagukból és egymásból valaha is mást láttak, mint azokat az árnyékokat, amelyeket a tűz a barlangnak velük szemben eső falára vetített?

GLAUKÓN Hogy is láthattak volna, mikor a fejüket egész életükön át mozdulatlanul kénytelenek tartani?

SZÓKRATÉSZ S mit látnak vajon a fel és alá hordozott tárgyakból? Nem ugyanazt?

GLAUKÓN Dehogynem.

SZÓKRATÉSZ S ha beszélni tudnának egymással, nem gondolod-e, hogy azt tartanák valóságnak, amit látnak?

GLAUKÓN Feltétlenül.

SZÓKRATÉSZ Hát még ha a börtön szembeeső fala visszhangot is adna! Ha a fel s alá járó emberek valamelyike megszólalna, gondolhatnának-e másra, mint hogy az előttük elhaladó árnyék beszél?

GLAUKÓN Zeuszra, nem.

SZÓKRATÉSZ S egyáltalában, ezek az emberek aligha gondolhatnák azt, hogy más az igazság, mint ama mesterséges dolgoknak az árnyéka.

GLAUKÓN Minden bizonnyal.

SZÓKRATÉSZ Képzeld el most, milyen volna a bilincsekből való felszabadulásuk, s az értelmetlenségből való meggyógyulásuk! Ugye természetszerűleg valahogy így történne a dolog: ha valamelyiküket feloldanák, s kényszerítenék, hogy hirtelen álljon fel, forgassa körül a nyakát, járjon, és nézzen fel a tűz felé; s ha mind e mozdulatok közben fájdalmat érezne, s a ragyogó fény miatt nem volna képes ránézni azokra a tárgyakra, amelyeknek az árnyékát azelőtt látta: mit gondolsz, mit felelne az ilyen ember, ha valaki azt mondaná neki, hogy előbb csak üres semmiségeket látott, most azonban, mivel a létezőhöz közelebb van, s nagyobb mértékben létező dolgok felé van fordulva, sokkal helyesebben lát; s ha az úton elhaladó tárgyakra mutatva kényszerítené, hogy feleljen a kérdésére: mi az, nem gondolod-e, hogy zavarban volna, és azt hinné, hogy az előbb látott dolgok sokkal igazabbak voltak, mint amelyeket most mutatnak neki?

GLAUKÓN Úgy van." (Platon: Állam, Hetedik könyv)

 

"A gondolkodás tévelygő és nehézkes léptekkel, a végbevitelre való tekintet nélkül ide- oda csapong." ( Szentviktori Richárd: A szemlélődés kegyelméről, I. könyv ) "

Az ilyen gondolkodás..., tehetnénk hozzá.

 

„Uram, mikor láttunk téged éhezni, szomjazni…?” – ebbe a kérdésbe torkollik mindnyájunk élete és az egész világtörténelem. Ugyanezt a kérdést teszik fel az ítéletkor az igazak és a gonoszok, s az erre a kérdésre adott isteni válasz dönti el örök sorsunkat. Nem vallási kérdés ez, hanem üdvösségünk alapkérdése, amely egy bizonyos életformát feltételez. Jézus jó pedagógus: amikor előre elárulja, mi lesz megítéltetésünk mércéje az utolsó napon, egyben „receptet” is ad az üdvösségre: csak a tettek szolgálhatnak üdvösségre, akár kifejezett vallásos hit nélkül is, mert a másokért való élet öntudatlan mélységben a megtestesülésbe vetett hitet hordozza, mely felölel minden állapotot és élethelyzetet. Nem adunk pénzt az utcai kéregetőnek, mondván, hogy pár forinttal úgysem tudjuk megoldani a nyomorgók helyzetét? Vagy mert gyanús, hogy italra költi, esetleg megbízásból dolgozik? Vagy adunk, de csak azért, hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket? Ne hagyjuk becsapni magunkat: csupán pénzzel így sem, úgy sem segíthetünk. Talán nem is azt a kirakatba tett, a jó ízlést provokáló ínséget kell orvosolnunk a felszínen, hanem valahol mélyebben kell irgalmasnak lennünk. Hiszen nemcsak testi éhség és szomjúság, nemcsak testi idegenség és mezítelenség, nemcsak testi betegség és fogság létezik, hanem szellemi és lelki is. Ezek enyhítése nem pénztárca kérdése. Mint ahogy igazából semmi sem az, ami lényeges."" ( 2015.02.23. P. Dr. Barsi Balázs O.F.M. gondolatai )

 

Egy fontos dolog ugyanis elkerülte Platón figyelmét, nem az a baj, hogy sötétben ülnek és csak az ideák árnyait látják, hanem, hogy látják a másikét is...; s ez a csapongó tekintet és csapongó gondolatok annyira lefoglalják őket, hogy nem veszik észre micsoda szépség sugárzik már az árnyékból is.

 

"S vajon ezek mind egy és ugyanazon dolog miatt szépek, vagy más a testben és más az egyébben megnyilvánuló szépség? S mik ezek, ha különbözők és mi ez, ha ugyanaz?" ( Plotinos: A szépről, I. Enn. 6. könyv 1. )

Mint a Jézusi példabeszédben a szőlőművesekről..., a gazda mindegyiknek a maga jutalmát ajánlja fel, mégis zúgolódnak, mert nem a másikét kapták..., tiszta hülyék! (Mt. 20,1-15 )

 

„Nincsen nyugvása sem annak, aki világi célokért él az emberek között, sem annak aki lelki céljaiért magányosan él. Megnyugvást csak az találhat, aki Istent az emberek körében szolgálja.” ( Lev Tolsztoj levele a Szergij atya című kisregényéről )

Így lesznek az utolsókból az elsők.

 

SKINNER´S CAGE II By Santiago Caruso; boldogtalanságra önprogramozva...

 

2020. 03. 15.