"Önfelejtő szeretet paroxizmusa" ( I.)
A jóllakottság kínzóbb, mint az éhség
2017-ben két fiatal.., egy szerelmespár elindult körbekerékpározni a földet. Tadzsikisztán területén megölték őket.
Szép tiszta tekintetük van, mégsem szentek, nem vértanúk.
Miért nem?
 |
| "Jay és Lauren" https://pestisracok.hu/meggyilkoltak-az-isis-teruleten-atbringazo-fiatalokat-akik-bizonyitani-akartak-hogy-a-terroristak-is-jo-emberek/?fbclid=IwAR3gvpadFTEc4NDDn3WUgAOiVrX-Ic6hijfh9q_ux8Pfer0PjOG6L4xjmIU |
Egyikőjük a megölésük előtt nem sokkal így nyilatkozik:
"Elegem lett abból, hogy a napom nagy részét a laptopom előtt görnyedve töltöm. Túl sok csodálatos naplementének fordítottam hátat, túl sok vihar tombolt, amivel nem foglalkoztam, túl sok lágy szellőről nem vettem eddig tudomást. Az emberekben nem lehet megbízni. Az emberek gonoszak, az ember maga az ördög. Én ezt nem veszem be. Azért találták ki ezeket a sztereotípiákat, hogy a saját komplexusukat enyhítsék, zavarja őket, hogy van, akinek nem ugyanolyan a világnézete mint amilyen az övék. Márpedig azok az emberek is jók. Nagylelkűek, csodálatosak és kedvesek.”
Ők lehettek volna a szabadság vértanúi..., mégsem lettek azok.
Nem a mások szabadságáért tették, amit tettek, hanem a sajátjukért.
Egy szent sosem csak magának szent.
Ahogy a szabó sem csak magának szabó...
Nem felelnek meg sem az önfelejtésnek, sem a szeretetnek, hacsak nem önszeretetre nem gondolunk.
Kivetítették belső világukat másokra.
"Uram - mondottam Neki - világosíts meg engem. Lásd, barátaim, társaim és alattvalóim immáron nem egyebek számomra, mint beszélő bábuk. Kezemben tartom, és kényen-
kedvem szerint mozgatom őket. De nem az bánt engemet, hogy engedelmeskednek nekem, mert jó az, hogy bölcsességem beléjük szálljon. Hanem az, hogy ezzé a tükörben tükröző képpé lettek, amelytől magányosabb leszek a leprásnál is, Ha nevetek, nevetnek. Ha elhallgatok, elkomorulnak. És szavam, amelyet ismerek, úgy szólal meg bennük, mint a szél a fákban. De egyedül én szólalok meg bennük. Mert nincs többe eszmecsere számomra, ebben a mértéktelen figyelemben csupán a saját hangomat hallom, amelyet ők úgy vernek vissza, mintha templom fagyos visszhangját hallanám. Miért rémít a szeretet, és mit várjak ettől a szeretettől, hiszen csupán önmagam megsokszorozódása?" ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 201 )
Meghaltak ők már önzésükben mielőtt odaindultak volna...
Hogy írja, - "nem veszem be"; milyen szeretet az ilyen? Nem akartak ők senkit megismerni, bizonyítani akartak maguknak, s a világnak. Nem ördögök ölték meg őket, csak ugyanolyan emberek mint ők, akik-akiket lusták és gyengék voltak megismerni-megérteni.
Az emberek nem "beszélő bábuk".
Egyetlen dolog, ami szimpatikus - a törekvés, nem akartak többé félelemben élni.
De az önszeretet sohasem szép, s itt a szépség a kulcs...
Az eddigi történet a "nem-szentek"-ről szólt, és a nem szentek találkozásáról.
Ám járnak köztünk valódiak is. A kulcsszó továbbra is a paroxizmus..., de nem az önzö..., hanem az önfelejtő szereteté.
Azok a férfiak sokkal inkább szentek voltak akik pl. a romániai forradalom alatt kéretlenül vitték a segítséget, akár Temesvárra is, ahol a legnagyobb harcok folytak, egyikőjüket agyon is lőtték..., ők inkább voltak szentek; - nem is emlékezik meg róluk "kutya se".
Nem is akartak bizonyítani semmit, senkinek. S főleg nem azért tették
mert megunták a "laptop feletti görnyedést". (
https://www.youtube.com/watch?v=xDJlhp1EPEE ) )
A "névtelen senkik"...
2020. 04. 03.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése