"Nincs erény és nincs gyönyörűség, ami ne tőle kölcsönözné báját."
Majd minden fordítva van.
Általában a "gondolkodók" tűnhetnek észszerűnek, míg az "idealisták" észszerűtlennek.
Ha jobban meggondoljuk, minden ami életben tart mindannyiunkat feltételez valamiféle előzetes elképzelést, egyfajta sejtést, ami persze látszólag megalapozatlan.
Mert mi a biztosíték arra, hogy reggel, amikor felkelsz és odatekintés nélkül leteszed a lábad, a padló a helyén lesz?
Hiszel benne. Kipróbálod és láss csodát, meg is tart.
Amikor szendvicset eszel, mi a biztosíték arra, hogy a következő falat is táplálni fog?
Reménykedsz benne, ahogy abban is, hogy nem lesz mérgezett.
S a szeretet, aminél irracionálisabbat aligha lehet kitalálni...
A filmek nagy átverése..., diákjaimtól kérdeztem, ha egy srác, akit amúgy nem szeretsz, megmentené az életed, beleszeretnél?
Határozott nem volt a válasz.
Szokásunk olyanokat szeretni, akik nem méltóak rá..., lehet rászorulnának? ( Ki dönti ezt el, hol és hogyan...; mert hogy működik valamiféle logika; de nevezhetjük logikátlanságnak is, a probléma így is úgy is ugyanaz; az bizonyos. )
"Őrület" az egész.
A szépség hasonló dolog.
Sokat töprengtem ifjú teológus koromban az angyali "belépőn": "Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél." (Lk 1,30)
Most ijedt meg, s meg kell nyugtatni; vagy eddig félt, s mostantól nem fog...?
Istennel való találkozás mindig megrendítő dolog, "csökött" agyunkkal aligha tudjuk előzetesen elképzelni..., s aztán befogadni...; "kivágja a biztosítékot".
De ahogy a Hunyadi László-féle Az emberiség vallásai című könyvében írva vagyon:
"A vallási élmény az "Istennel való találkozás" átélését jelenti számára. Ezek az élmények kiemelik a vallásos embert a hétköznapiságból: örömet és tettrekészséget eredményeznek nála."
Az Istentől való megszólítottság élményére egész egyéniségével reagál a hívő ember. Ez a reagálás elsősorban érzelmi, de értelmi és erkölcsi vonatkozású is.
(...)
Maga az élmény általában megrendítő, melyet követően megváltozik az ember életvitele: megszabadul a kételyektől, áthatják életét, magatartását azok a tényezők, amelyeket isteni követelményeknek ismer fel." ( Hunyadi László: Az ember vallásai az őskortól napjainkig )
Ebben persze az is benne lehet, ahogy az Osho kommentben van; amit immáron klasszikusnak számító zen történethez írt..., tehet ugyanazt is, s ugyanúgy..., de valahogy mégis máshogy lesz az.
"Egy zen szerzetestől valaki megkérdezte: – Mit csináltál, mielőtt megvilágosodtál? – Fát vágtam és vizet hordtam a kútból – válaszolta a szerzetes. – És mit csinálsz most, hogy megvilágosodtál? – Fát vágok és vizet hordok a kútról – válaszolta.
A kérdező zavarba jött. – Akkor hát nem változott semmi.
A mester így szólt : – Én változtam meg. Nem a cselekedeteimben történt változás, hanem bennem – de mivel én megváltoztam, velem együtt a tetteim is megváltoztak.
A jelentőségük változott: a prózából költészet lett; a kövekből szózat, az anyag teljesen eltűnt. … Az élet megszabadulás lett számomra, nirvána." ( Osho: Az emberi lét útja, 10. )
A lényeg benne van..., a prózából költészet lett.
A szépség hasonlóképpen irracionális valami.
Beírtam a keresőbe és könyvtáraztam is egy kicsit.
"1. Vkinek, rendsz. fiatal nőnek a megjelenésében, viselkedésében megmutatkozó, vonzalmat v. tetszést ébresztő kedvesség, rendsz. kellemes külsővel párosult szeretetreméltóság.
Tehát vonz.
3. szépséggel, üdeséggel, szelídséggel párosult kedvesség, mely kisszerűségében is megragad." ( Arcanum )
"Csupán valami is a szépségből örök örömet jelent." ( John Keats )
Kis tételben is hatásos.
"3. Szelíd, üde (természeti) szépség." ( Magyar Értelmező Kéziszótár )
Természetes, és semmiképpen nem mesterkélt.
"A szép az erkölcsi jó szimbóluma." ( Immanuel Kant )
Ami szép az jó. ( "Ami szép, az jó - és ami jó, nemsokára hasonlóképpen szép lesz." ( Szapphó )
S ha már Kantnál tartunk, engem nem elégít ki a meghatározása, "ami érdek nélkül tetszik", szerintem ez így értelmetlen, hisz ami nem érdekem, azt észre sem veszem... Sokkal érdekesebb így: Szép ami érdekel, amihez érdekem fűződik... ( Lehet az angyal is az idők kezdete óta ott állt Mária szobájában, de csak akkor vette észre? )
A szépre vonatkozó emberi lelkiismeret az, amely megkülönbözteti a szépet a csúnyától." ( Lao-ce )
A lelkiismeret alapja a hála, amit a szépség láttán érzünk; ezt már megbeszéltük...
Ám van itt még valami érdekes szempont a kicsit "megkattant" Baudelairetől:
"A szép mindig bizarr." ( Baudelaire )
Tényleg lehet bizarr egy a "szépséggel" való találkozás?
"A megvilágosodás előtt fát vágtam és vizet hordtam. Mióta megvilágosodtam, fát vágok és vizet hordok." /Zen közmondás/
2020. 01. 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése