a prózából költészet lett.

 "Nincs erény és nincs gyönyörűség, ami ne tőle kölcsönözné báját."

 

 

 

Majd minden fordítva van.

Általában a "gondolkodók" tűnhetnek észszerűnek, míg az "idealisták" észszerűtlennek.

 

Ha jobban meggondoljuk, minden ami életben tart mindannyiunkat feltételez valamiféle előzetes elképzelést, egyfajta sejtést, ami persze látszólag megalapozatlan.

 

Mert mi a biztosíték arra, hogy reggel, amikor felkelsz és odatekintés nélkül leteszed a lábad, a padló a helyén lesz?

Hiszel benne. Kipróbálod és láss csodát, meg is tart.

 

Amikor szendvicset eszel, mi a biztosíték arra, hogy a következő falat is táplálni fog?

Reménykedsz benne, ahogy abban is, hogy nem lesz mérgezett.

 

S a szeretet, aminél irracionálisabbat aligha lehet kitalálni...

A filmek nagy átverése..., diákjaimtól kérdeztem, ha egy srác, akit amúgy nem szeretsz, megmentené az életed, beleszeretnél?

Határozott nem volt a válasz.

 

Szokásunk olyanokat szeretni, akik nem méltóak rá..., lehet rászorulnának? ( Ki dönti ezt el, hol és hogyan...; mert hogy működik valamiféle logika; de nevezhetjük logikátlanságnak is, a probléma így is úgy is ugyanaz; az bizonyos. )

"Őrület" az egész.

 

A szépség hasonló dolog.

Sokat töprengtem ifjú teológus koromban az angyali "belépőn": "Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél." (Lk 1,30)

Most ijedt meg, s meg kell nyugtatni; vagy eddig félt, s mostantól nem fog...?

 

Istennel való találkozás mindig megrendítő dolog, "csökött" agyunkkal aligha tudjuk előzetesen elképzelni..., s aztán befogadni...; "kivágja a biztosítékot".

De ahogy a Hunyadi László-féle Az emberiség vallásai című könyvében írva vagyon:

"A vallási élmény  az "Istennel való találkozás" átélését jelenti számára. Ezek az élmények kiemelik a vallásos embert a hétköznapiságból: örömet és tettrekészséget eredményeznek nála."

Az Istentől való megszólítottság élményére egész egyéniségével reagál a hívő ember. Ez a reagálás elsősorban érzelmi, de értelmi és erkölcsi vonatkozású is.

(...)

Maga az élmény általában megrendítő, melyet követően megváltozik az ember életvitele: megszabadul a kételyektől, áthatják életét, magatartását azok a tényezők, amelyeket isteni követelményeknek ismer fel." ( Hunyadi László: Az ember vallásai az őskortól napjainkig )

 

Ebben persze az is benne lehet, ahogy az Osho kommentben van; amit immáron klasszikusnak számító zen történethez írt..., tehet ugyanazt is, s ugyanúgy..., de valahogy mégis máshogy lesz az.

"Egy zen szerzetestől valaki megkérdezte: – Mit csináltál, mielőtt megvilágosodtál? – Fát vágtam és vizet hordtam a kútból – válaszolta a szerzetes. – És mit csinálsz most, hogy megvilágosodtál? – Fát vágok és vizet hordok a kútról – válaszolta.

A kérdező zavarba jött. – Akkor hát nem változott semmi.

A mester így szólt : – Én változtam meg. Nem a cselekedeteimben történt változás, hanem bennem – de mivel én megváltoztam, velem együtt a tetteim is megváltoztak.

A jelentőségük változott: a prózából költészet lett; a kövekből szózat, az anyag teljesen eltűnt. … Az élet megszabadulás lett számomra, nirvána." ( Osho: Az emberi lét útja, 10. )

 

A lényeg benne van..., a prózából költészet lett.

 

A szépség hasonlóképpen irracionális valami.

Beírtam a keresőbe és könyvtáraztam is egy kicsit.

"1. Vkinek, rendsz. fiatal nőnek a megjelenésében, viselkedésében megmutatkozó, vonzalmat v. tetszést ébresztő kedvesség, rendsz. kellemes külsővel párosult szeretetreméltóság.

Tehát vonz.

3. szépséggel, üdeséggel, szelídséggel párosult kedvesség, mely kisszerűségében is megragad." ( Arcanum )

"Csupán valami is a szépségből örök örömet jelent." ( John Keats )

Kis tételben is hatásos.

"3. Szelíd, üde (természeti) szépség." ( Magyar Értelmező Kéziszótár )

 

Természetes, és semmiképpen nem mesterkélt.

"A szép az erkölcsi jó szimbóluma." ( Immanuel Kant )

Ami szép az jó. ( "Ami szép, az jó - és ami jó, nemsokára hasonlóképpen szép lesz." ( Szapphó )

 

S ha már Kantnál tartunk, engem nem elégít ki a meghatározása, "ami érdek nélkül tetszik", szerintem ez így értelmetlen, hisz ami nem érdekem, azt észre sem veszem... Sokkal érdekesebb így: Szép ami érdekel, amihez érdekem fűződik... ( Lehet az angyal is az idők kezdete óta ott állt Mária szobájában, de csak akkor vette észre? )

 

A szépre vonatkozó emberi lelkiismeret az, amely megkülönbözteti a szépet a csúnyától." ( Lao-ce )

A lelkiismeret alapja a hála, amit a szépség láttán érzünk; ezt már megbeszéltük...

Ám van itt még valami érdekes szempont a kicsit "megkattant" Baudelairetől:

"A szép mindig bizarr." ( Baudelaire )

 

Tényleg lehet bizarr egy a "szépséggel" való találkozás?

 

"A megvilágosodás előtt fát vágtam és vizet hordtam. Mióta megvilágosodtam, fát vágok és vizet hordok." /Zen közmondás/

 

 

2020. 01. 27.