megszemélyesítési ösztön

"Amik azért csodálatosak, mert szépek" ( Szentviktori Hugó: Didascalion, VII., XI. fejezet )

"Ki adott a sünnek tüskéket? ( Szentviktori Hugó: Didascalion, VII., XI. fejezet )

"ahol a nép a szépet szereti, ahol tiszteli művészeiben a géniuszt, ott egy mindenható lélek éltető árama lebeg, (...)" ( Hölderlin, Hüperion, 249 )

 

 

 

"A teremtmények szépsége megnyilvánul (...)" ( Szentviktori Hugó: Didascalion, VII., I. fejezet )

 

Minden megnyilvánul..., ez ennek a világnak a legfőbb szabálya. Az embert cselekedeteiről ismerni meg, a jó embert szép cselekedeteiről.

Szép vagyok..., mert hálás. Hálás vagyok, hogy látom a szépséget, s amiért s amennyiben látom, annyiban vagyok szép és jó.

 

A szépség abszolút, akik marxista-kommunista nevelésben részesültek, aligha értik a következő mondatot, pedig nagyon nagy igazság van benne:

"A Teremtő bölcsessége azért ruházta fel a dolgokat olyan külső tulajdonságokkal, hogy az ember mindegyik érzékszerve megtalálja a maga kedvtelését." ( Szentviktori Hugó: Didascalion, VII., XIII. fejezet )

 

Mindenki maga "fejlettségének" megfelelően részesül a szépségben. Ha van füled, hallod szép hangot, ha van szemed, látod a szép képet..., stb; "akinek van füle a hallásra, hallja meg"!

 

De meg kell látni-hallani, s ehhez szemlélődni kell tanulni!

 

Lehet ezért nem volt "türelme" Nemeshegyi Péternek a zazenhez, nem volt már mit tanulnia, amit megszerezhetett volna fáradságosan meditációval, ahhoz már hozzájutott kontemplációval korábban.

"Csakugyan, az igazság szemlélése által az ember az igazságosságra nevelődik, és a dicsőséghez tökéletesedik." ( Szentviktori Richárd: A szemlélődés kegyelméről, I. könyv )

 

A szemlélődés fontos gyakorlat..., még visszatérünk rá.

A marxizmus nem filozófia, tehát sem etikája, sem esztétikája nincs, de szeretne az lenni, ezért komoly, de rendkívül zavaros művek keletkeztek az "égisze" alatt.

Maguk is belátják:

"Az eszmények objektívan, a valóságban léteznek, függetlenül attól, hogy felismerik-e őket az emberek vagy sem, és annak a történelmileg meghatározott mértékét fejezik ki, hogy mennyire felel meg az emberek gyakorlati, tárgyi tevékenysége az objektív törvényszerűségeknek és a a társadalom haladó követelményeinek; az esztétikai eszmény pedig az egyén és társadalom legteljesebb, irányultságát tekintve befejezetlen, harmonikus egysége az adott történelmi körülmények közt, amely az ember anyagi és szellemi erőinek szabad, teljes fejlődésében, mint emberiség történetének öncéljában fejeződik ki." ( Sz. Sz. Goldentriht )

 

Köze van az emberiség céljának a "SZÉP"-hez.

"...Már a természet helyes visszatükrözése rendkívül nehéz, egy hosszú tapasztalati történet terméke. A természeti erők az ősember számára idegen, titokzatos, felsőbbséges valamit alkotnak. A fejlődés egy bizonyos fokán, melyen valamennyi kultúrnép átmegy, ezeket az erőket önmagához hasonlítja megszemélyesítés útján. Éppen ez a megszemélyesítési ösztön teremtett mindenütt isteneket, és az isten létezése bizonyítékaként szereplő consensus gentium éppen csak e megszemélyesítési ösztönnek, tehát a vallásnak is is mint szükségszerű átmeneti foknak általánosságát bizonyítja." ( Engels: Anti-Dühring )

Szeretnénk szépnek lenni? De honnan tudunk a "SZÉP"-ről? S honnan ez az ösztön, ami hathatna épp taszítóan is ránk?

 

De van itt kevésbé filozófikus probléma is...

Miért van, hogy nem pusztán "bunkókból", "prolikból"..., élősködőkből áll a világ?

Hisz ez "hasznos", energiatakarékos stratégia, elterjedtnek kellene lennie. Ha valaki erre azt mondaná, mert akkor kipusztulna az emberi társadalom, gondoljon bele, ha a tolvajnak azt mondaná, ne lopjon, mit válaszolna: "Mondd ezt egy másiknak! Ha ő abbahagyja, abbahagyom én is."

 

Mégis elakad a dolog valahol.

"Ha a biológusok életben tartották volna a szexuális kiválasztódás elméletét Fisher munkái alapján, nagy szolgálatot tettek volna az emberrel foglalkozó tudományoknak:" ( Geoffrey Miller: A párválasztó agy, Darwin szeszélyes ideája, A párválasztás zavarja a tudományt )

A szexuális kiválasztódás elmélete azért izgalmas mert ellenhat a hagyományos természetes kiválasztódás elvének, épp nem az átlagot hozza ki győztesnek, költőiséget hoz a világba. A "szép" itt lép a biológia "területére" s össze is zavar mindent, ahogy az kell és illik is.

"A szexuális szelekciónak ez a második, modern elutasítása inkább tudományos, mint ideológiai hátterű. (...) hogy ezt a szelekciótípust nehéz matematikailag modellezni." ( Geoffrey Miller: A párválasztó agy, Darwin szeszélyes ideája, A párválasztás zavarja a tudományt )

Credo quia absurdum est...

 

Egy egyszerű példa  a szexuális szelekció házatájáról.

Időről időre születnek genetikai hibás úgynevezett "nyársas" szarvasok, akik küzdelem során, mivel az egyik oldalon nem "tenyérszerűen" elágazó az agancsuk simán nyakon szúrják ellenfeleiket, s vége is a harcnak...

Ám "nyársasok" nem terjednek el a populációban, illetve a teljes szarvasállományban, kiszorítva "normálisakat". Ennek oka az lehet, hogy nem szépek, s ezt a tehenek látják.., hiába nyerik meg a "küzdelmet", mégsem akar velük párzani senki.

 

A szépség a mi világunkban is ősi dolog.

Az élet, s ezt a Google is tudja egyfajta életteli hasonlóságra törekvés azzal a bizonyos Abszolút Szépséggel, ami felsejlik a dolgokban.

S ahogy a görögök keresték az őselemet, mi is keressük ezt a nézőpontot, ahonnan minden szépnek tűnik, mert értelemmel telítődik, kiderül a jó volta.

 

Tulajdonképpen Istenné válás vágyáról van szó..., ugyan ki ne szeretne Isten lenni?

"Mind nagyobb és nagyobb hasonlóságra törekedett - mert úgy érezte, hogy minél tökéletesebb a képmás, annál hatásosabb. Így aztán mind jobb és szebb műveket hozott létre. Végül neki magának is megtetszett, amit csinált. Vagyis: előbb hozott létre szépet, és csak azután, saját alkotása révén fejlődött ki iránta való érzéke, s támadt igénye rá." ( Zolnay Vilmos: A művészetek eredete ( Pokoljárás ), Az őskori ember szépségigénye )

 

A marxisták szerint előbb volt az éhség a vadászokban, s ezért készítettek szép bölényt, hogy "jól" elejtsék; s nem előbb látták a szépséget a bölényben, s a teremtő jóságát s a bölényét, hogy elejthessék.

"Így hát egy tapodtat sem mozdultunk előre, s még mindig nem tudjuk, mi volt előbb: a szépérzék vagy valamiféle, nagyon tág értelemben vett vallási szokás. Sőt azt sem, valójában mit értünk szépérzéken." ( Zolnay Vilmos: A művészetek eredete ( Pokoljárás ), Az őskori ember szépségigénye )

 

S ahogy az ellentétes világképek is itt futnak össze a nyelvek is:

"Igaz, a szépet jelölő szavak eredeti jelentésének eltűnése önmagában is nagyon tanulságos. Vitathatatlanul tanúsítja, hogy e szavak és fogalmuk ősrégi." ( L. N. Sztolovics : A szép kategóriája és a társadalmi eszmény, 17 )

Az eredetük is olyan mély rétegekbe nyúlik vissza, hogy megmagyarázhatatlanok, ahogy a jelentésük is. De pontosan ettől költői az egész, ahogy a szexuális szelekcióról már meséltük.

 

"A szépségnek ugyanis - láthattuk és még fogjuk is látni - gyakorta kétirányú a hatása: vonzó és félelmetes." ( Zolnay Vilmos: A művészetek eredete ( Pokoljárás ), Az őskori ember szépségigénye )

Mégsem szaladunk világgá, sőt...

 

"A szép-élmény a szabadság-szükséglet szimbolikus kielégülése." ( Garai László: A szép pszichológiája )

A szépségről azonban a marxisták, tudvalevőleg nagyon pragmatikusok, főleg, ha saját hasznukról van szó, a következőt írják:

"Az értékként értelmezett szépség határozza meg tehát annak a szépségnek az értékét, amely örömet nyújt az embereknek, felkelti az önzetlen szeretet, a szabadság érzetét, gazdagabbá teszi és igenli a legjobb eszményeket.

"A szép ilyen értelmezése lehetővé teszi, hogy kimutassuk az összefüggést a társadalmi életben rejlő szép és a társadalom progresszív fejlődése között." ( L. N. Sztolovics: A szép kategóriája és a társadalmi eszmény, A kommunista eszmény és szépség, 279 )

 

Ez így számunkra azt jelenti, ami nem szép, az nem is jó; főleg nem értékelhető fejlődésként, akármilyen komoly reklámot is kap, mint állítólagos "progresszió".

"A szükségszerűség birodalmából a szabadság birodalmába." ( Engels )

Igen, mi is oda igyekszünk, de nem így:

"Az a társadalom, amely feltételezi a haladást a társadalmi és az egyéni élet területén, esztétikailag csak szép lehet." ( Lenin )

Szerintünk ez fordítva van, ami nem szép, az nem haladás. Leninnek nem volt igaza.

Sajnáljuk.

  

 

2020. 02. 03.