Örök béke akkor lesz, ha már mindenki "jönni" fog...,

 Társadalmi karakter és/vagy erkölcsjellem ( III./2./1. )

"(...) milyen az az Isten, akinek egy ilyen emberi élet, egy ilyen halál, egy ilyen feltámadás az abszolút kinyilatkoztatása?"

Pace perpetua

 

 

 Az örök békére ,"Pace perpetua" (Kant ), vágyunk mindannyian, ám ezt valamiféle társadalmi változástól tesszük függővé..., majd béke lesz, ha megvalósul ez vagy az az államforma ( David Riesman ), vagy ha valamiféle érték mindannyiunk számára elérhetővé válik, ezzel megvalósítva valamiféle erkölcsjellem általánossá válását ( Szentmártoni Mihály).

Mindkettő lehetetlenség, s ezektől várni a végső békét teljesen értelmetlen dolog.

 

 

 A fő problémát Kant így fogalmazza meg:

( Talán nem véletlen, de nincs fenn a neten olyan angol nyelvű változat, mely a függeléket is tartalmazná, s benne a "mementó" tételeit. Kénytelen vagyok összeesküvés elméletet látni ebben. Lehet, valakik nem akarják ezeket a gondolatokat egy keresztény gondolkodótól viszontlátni? )

 

"2. Aki embereket, mint tetszés szerint kezelhető tárgyakat, használ és elhasznál: puszta gépekké teszi őket, eleven masinákká, mint az állatok, akikből még csak a tudat hiányzik, hogy a világ legnyomorultabb lényei legyenek." ( Immanuel Kant: Az örök béke, Mementó )

Használ és elhasznál..., ahogy Kant írja... 

Amíg "fogható" vagy,  nem konkrét elvekkel és célokkal, amikhez úgy ragaszkodsz mint "nagykabátodhoz", nem "autonóm" személyiség vagy, aki szabadon, nem amorálisan vagy anómiásan cselekszik.

Hogyan lehetünk úgy szabadok, hogy amorálisak vagy anómiásak volnánk?

 

Hol van a szabadság?

 

Vissza kell utalnom André Gide idézetére:

"- Ahol nem maradnak, ugyebár, ott nem lehet boldogság. Uram, elhiheti nekem, ha akarja - s ezzel közelebb lépett, lehalkította a hangját:- Az egyéniségüket keresik."

 

Azt hiszik a szabadság valahol ott van, ahová mennek..., pedig mindenki tudja, "aki a szentlélektől született", oda csak azt viszed, ami veled van.

 

"Ha méltó rá az a ház, rászáll békétek, ha nem, békétek visszaszáll rátok." ( A békétek, ha van nektek, mindig veletek is marad. )

( "A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” Jn 3,8 )

 

Ahogy Chesterton mondja, a mai Twitter idézetben; a modern gondolkodó mindig konzervatív..., sőt reakciós, mert nem valahová megy, hanem valahonnan jön.

Nincs mit elérnie, hisz Istenben van, de van mit átadnia, szétosztania. Létezik Isteni gondviselés..., s a "szél fúj".

Csak azok számára érthető ez, akik már "jönnek".

 

Dienes Valéria nagyon frappánsan így írja le ezt:

"- Ön vallásos?

- Azt nem úgy hívják.

- Hát hogyan?

- Istenben élek - így hívják.(...)" ( Dienes Valéria: Dialógus )

 

Örök béke akkor lesz, ha már mindenki "jönni" fog..., addig aligha. 

 

Addig a "dógomvanok" rendre meg fogják keseríteni egymás életét, sebeket fognak szakítani, ahelyett, hogy gyógyítanának.

 

John Locke a Vallási türelemről című levelében nagyon helyesen írja:

"(...), ha nincs benne szeretet, se lelki szelídség, se minden ember iránt táplált jóakarat, nem lesz keresztény, még ha vallja is a keresztény hitet."

 

Ez az az állapot, amit számunkra Szentmártoni számunkra csúcsul kijelöl:

"Az erkölcsi fejlődés célja az erkölcsi jellem kialakulása" ( Szentmártoni Mihály: A személyi érettség felé, Erkölcs és jellem )

 

A "6. altruista, vagyis embertársra irányuló független erkölcsi jelem; ( erkölcsi viselkedésében szabad, a világba és az emberekbe vetett bizalma határtalan, hisz az emberi jóságban, emberközelségben él )" ( Szentmártoni Mihály: A személyi érettség felé, Erkölcs és jellem )

Igazi Krisztusi személyiség..., ám ez az erő, ez a magabiztosság csak belülről fakadhat. ( S ez bizonyosan nem valamiféle betegség, ahogy a marxista-freudi valláspszichológia tanítja. ) Ez minden normalitásunk és túlélésünk alapja, amiről már bizonyítottuk, mindenkinek elérhető, sőt elérhetővé teendő.

Volt tanárom, Weissmahr Béla ezt egy vita-levélben így fogalmazza meg:

"Ehhez a kérdéshez hozzászólva a magam részéről ( csakis intuitív alapon) úgy vélem, hogy a "keresztény vallási megújhodás" szempontjából egyrészt szükség van a kereszténység alapvető állításainak egy olyan előterjesztésére, mely az emberi értelmet és annak igényeit komolyan veszi ( vagyis a fideista irányzat szerintem vakvágányt jelent ), másrészt pedig arra, hogy ez párosuljon olyan széles körű "kínálattal", mely komoly meditációra való rávezetés által a modern ember számára is megnyitja az autentikus vallási tapasztalat lehetőségeit." ( Weissmahr Béla: "A vallásosság-szindróma marxista szociológiai fogalom", 233 )

Ők lesznek, akik már "jönnek"..., mert jártak "ott"....

 

 Isten humora..., épp itt tartok. A modern gondolkodó, reakciós...., nem valahová megy...; valahonnan jön.

 

2020. 03. 04.