A "szelíd erőszak rendszere" VI. ~ "Kezemben kis rög énekel." / Contemplatio aquisita vagy contemplatio infusa? / "Just like this!"

 Az "inga" ( IV. ) - "(...) talán ismét csak rosszul feltett kérdés."

"Örökíts meg, Történelem!"

"Kontemplációjára szabaddá lett."

 

Az "Inga" I-III.  című blogbejegyzéseimben már beszéltem az alapproblémáról..., az "ingáról", ami természetének megfelelően "ingázik".

Vagy legalábbis úgy tűnik..., - billeg a

I. kollektivizmus és individualizmus

II. konzervativizmus és liberalizmus

III. káosz és rend között.

 S ami érdekes, az inga kollektivista széléről nézve mindenki "liberális", a kollektivista széléről pedig "konzervatív", "rend elvű" ! Tehát lényegében mindenkinek igaza van, de nem minden álláspont helyes az adott pillanatban.

A politikában ugyanez a helyzet. Most éppen európai parlamenti választás előtt állunk, itt is az inga lengését figyeljük... , Európa nyugati felén épp elérte végfázisát az inga mozgása egyfajta szélsőséges "individualista", "liberális", "minden jogot a személynek" szemléletben, s elindult visszafelé. Onnan nézve mindenki konzervatív és jobboldali..., ez természetes. (...) Ide lendül majd át az inga..., mert mindig így volt...., s valószínűleg most is így lesz. A történelem ismétli önmagát! Sosem ér nyugvópontra.

S itt egy másik klasszikus kérdés: mi választjuk a sportunkat, foglalkozásunkat stb, vagy az minket? Egyfelől megközelíthetjük a kérdést individualista módon, jó csapat az, amelyik csupa kiváló játékosból áll; vagy egyéni sportot űzünk, abban nem akadályoz senki a kiválóságunk elérésen. Mindazonáltal az egyéni sportoknak is van közösségi vonzata, tehát nem léphetünk ki a rendszerből. Ennek a megközelítésnek a problémája, mindenki tökéletességre kell, hogy törekedjen, ami szinte elérhetetlen vágy, s ki tudja ki mikor kerül a közelébe, s ki mondja meg, mikor van az? Mester mindig tanítvány marad.

 Ám szerintem továbbra is a hangsúly a mozgáson van..., ha választasz, hibázol, majd javítod, s újra és újra, jó esetben ezt lépcsőként használva fel a tökéletesedés irányába!

De melyik a jó? 

Ez mindig a helyzettől függ..., ha külső veszély fenyeget, az "ostromlott vár" szindrómának megfelelően minden közösség a kollektivista vallások felé leng ki. A kollektíva védelmet ad, de elveszi egyéni szabadságunkat. Az egyéni szabadság utáni vágy viszont szétzilálja a csoportokat.

De ez nem szabad hogy elszomorítson és elkedvetlenítsen bennünket! Mert egy fontos kényszer mégis van..., az idő.

"Jaj, csak nehogy késő legyen "megjavulni!" ( F. H. Burnett )

 

Ha minden ettől belső feszültségtől terhes..., a "megjavulás" miért ne lenne ilyen?

A bölcsesség, másutt az igazság..., itt és most a szemlélődés ( kontempláció ) szabaddá tesz!

"(...) kontemplációjára szabaddá lett." ( Szentviktori Richard )

Jó...., de melyik kontempláció?

 

IV. Contemplatio aquisita vagy contemplatio infusa

"A lelki élet teológiájának mai művelői kétlik hogy a lelki élet és az imádság fejlődési fokit egy adott pszichológiai keret szerint osztályozni lehetne.  az aktivitás és passzivitás szembeállítását hasonlóképpen gyümölcstelennek tartják, hiszen akár a kegyelem, akár az ismeret befogadásában a lélek  egyszerre bizonyos értelemben aktív, bizonyos értelemben passzív szerepet tölt be. Az, hogy egyáltalán van-e contemplatio infusa , azaz hogy a lélek pusztán passzív magatartása mellett Isten a szemlélődés kegyelmét megadhatja-e talán ismét csak rosszul feltett kérdés. A kegyelem és szabadakarat dialektikáját nem nézhetjük pusztán ilyen ellentét-párok keretében." ( Farkasfalvy Dénes: A lelki élet teológiája, 99 )

Isten és benne a helyzetünk: "épp olyan".

 

"Örökíts meg, Történelem!"

 "Dőlt a hó, de ez a nesz csak annyi volt, mintha pókhálóval simogatta volna a szél a náderdőket;..." ( Fekete István: Téli berek )

"Örökíts meg, Történelem! Állok falum fölött. Kezemben kis rög énekel: pacsirtabarna rög. Keleti szél fúj. Reng a rozs. Lüktet kezem kalitka-ökle.(...)" ( Utassy József: Első év )

 

2020. 04. 18.