Az "inga" ( IV. ) - "(...) talán ismét csak rosszul feltett kérdés."
"Örökíts meg, Történelem!"
"Kontemplációjára szabaddá lett."
Az "Inga" I-III. című blogbejegyzéseimben már beszéltem az alapproblémáról..., az "ingáról", ami természetének megfelelően "ingázik".
Vagy legalábbis úgy tűnik..., - billeg a
I. kollektivizmus és individualizmus
II. konzervativizmus és liberalizmus
III. káosz és rend között.
S ami érdekes, az inga kollektivista széléről nézve mindenki "liberális", a kollektivista széléről pedig "konzervatív", "rend elvű" ! Tehát lényegében mindenkinek igaza van, de nem minden álláspont helyes az adott pillanatban.
A politikában ugyanez a helyzet. Most éppen európai parlamenti
választás előtt állunk, itt is az inga lengését figyeljük... , Európa
nyugati felén épp elérte végfázisát az inga mozgása egyfajta szélsőséges
"individualista", "liberális", "minden jogot a személynek"
szemléletben, s elindult visszafelé. Onnan nézve mindenki konzervatív és
jobboldali..., ez természetes. (...) Ide lendül majd át az inga...,
mert mindig így volt...., s valószínűleg most is így lesz. A történelem
ismétli önmagát! Sosem ér nyugvópontra.
S itt egy másik klasszikus kérdés: mi választjuk a sportunkat, foglalkozásunkat stb, vagy az minket? Egyfelől megközelíthetjük a kérdést individualista módon, jó csapat az, amelyik csupa kiváló játékosból áll; vagy egyéni sportot űzünk, abban nem akadályoz senki a kiválóságunk elérésen. Mindazonáltal az egyéni sportoknak is van közösségi vonzata, tehát nem léphetünk ki a rendszerből. Ennek a megközelítésnek a problémája, mindenki tökéletességre kell, hogy törekedjen, ami szinte elérhetetlen vágy, s ki tudja ki mikor kerül a közelébe, s ki mondja meg, mikor van az? Mester mindig tanítvány marad.
Ám szerintem továbbra is a hangsúly a mozgáson
van..., ha választasz, hibázol, majd javítod, s újra és újra, jó esetben
ezt lépcsőként használva fel a tökéletesedés irányába!
De melyik a jó?
Ez mindig a helyzettől függ..., ha
külső veszély fenyeget, az "ostromlott vár" szindrómának megfelelően
minden közösség a kollektivista vallások felé leng ki. A kollektíva
védelmet ad, de elveszi egyéni szabadságunkat. Az egyéni szabadság utáni vágy viszont szétzilálja a csoportokat.
De ez nem szabad hogy elszomorítson és elkedvetlenítsen bennünket! Mert egy fontos kényszer mégis van..., az idő.
"Jaj, csak nehogy késő legyen "megjavulni!" ( F. H. Burnett )
Ha minden ettől belső feszültségtől terhes..., a "megjavulás" miért ne lenne ilyen?
A bölcsesség, másutt az igazság..., itt és most a szemlélődés ( kontempláció ) szabaddá tesz!
"(...) kontemplációjára szabaddá lett." ( Szentviktori Richard )
Jó...., de melyik kontempláció?
IV. Contemplatio aquisita vagy contemplatio infusa
"A lelki élet teológiájának mai művelői kétlik hogy a lelki élet és az imádság fejlődési fokit egy adott pszichológiai keret szerint osztályozni lehetne. az aktivitás és passzivitás szembeállítását hasonlóképpen gyümölcstelennek tartják, hiszen akár a kegyelem, akár az ismeret befogadásában a lélek egyszerre bizonyos értelemben aktív, bizonyos értelemben passzív szerepet tölt be. Az, hogy egyáltalán van-e contemplatio infusa , azaz hogy a lélek pusztán passzív magatartása mellett Isten a szemlélődés kegyelmét megadhatja-e talán ismét csak rosszul feltett kérdés. A kegyelem és szabadakarat dialektikáját nem nézhetjük pusztán ilyen ellentét-párok keretében." ( Farkasfalvy Dénes: A lelki élet teológiája, 99 )
Isten és benne a helyzetünk: "épp olyan".
 |
| "Örökíts meg, Történelem!" |
"Dőlt a hó, de ez a nesz csak annyi volt, mintha pókhálóval simogatta
volna a szél a náderdőket;..." ( Fekete István: Téli berek )
"Örökíts meg,
Történelem! Állok falum fölött. Kezemben kis rög énekel: pacsirtabarna
rög. Keleti szél fúj. Reng a rozs. Lüktet kezem kalitka-ökle.(...)"
( Utassy József: Első év )
2020. 04. 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése