Én vagyok a te rigód - szólt a madár -, nem ismersz meg?

 "Protective contact" - a védelmező kapcsolat

 

 

"(...) az ablakon kopogó esőcsöppek sokkal kevésbé tanulságosak, de jóval szuggesztívebbek Beethovennél." ( Robert Musil: Susanne levele )

 

Nem mindenki érzi ezt..., a legszebb zene maga a természet, ahogy mondani szokás: "Isten művészete a természet." Tehát a legtökéletesebb és legegységesebb művészeti megnyilvánulás.

Boldogok, akik érzik ezt..., élték már át ezt.

 

A többieknek marad a "tanulság" része még Beethovennél is..., ők gondolkodnak egy zenedarabja alatt..., mitől is hatásos is ez? Mint a fotós, aki a gépe mögé görbedve valójában lemarad a pillanatról, miközben azt épp megörökíteni igyekszik.

 

Agyonelemezzük magunkat..., a pszichoanalízisről ugyanezt írja Frankl Viktor is..., a tárgyilagosság örve alatt úgy szétcincáljuk a személyiséget, hogy szinte semmi sem marad belőle..., illetve sok apró részecske, ami egységért könyörög.

" (..) the psychology of the "will to power", is principally the psychology of the man who feels inferior and powerless, the man who cannot face up life,"

A pszichológia, de minden embernek is feladata bátorítani a másikat..., vigasztalni ha kell; olyasmi mint a "királyi papság".

Akarat erőt adni a az erőtlennek, de ez nem lehetséges önmagába zárva.

"It is important to realize the essential part péayed by te unconscious in all these cases. The conscious ego could not, in fact, accept such "detours" and retreat from from life as a means of attaining its aim.

Thus the essential principe in the therapeutic method is for the psychologist to try to get the patient to understand the secret psychic processes and to give him courage and self-confidence, so that he may exist and develop in a normal way.

(..) effective means used by the depths of the personality to reach its foudamental aim by leaving the level of social reality. ( Joseph Nuttin: Psychoanalysis and Personality, Psychoteraphy and the Role of the Unconscious )

 

A cél valahol "kívül" kell legyen..., vagy ha tetszik, valahol a mélyben.

 

Erre támaszkodva bármikor önbizalmat lehet nyerni, életerőre lehet kapni.

Nuttin elmesél egy történetet egy férfiról, aki nagyon fáradtan, a napi munka "maszkjával" az arcán hazatér, s fogadja a nagymamája.

"When, tired struggling with life..., feels on his face the whole weight of the social mask." Dont cry. (...) I will give you a piece of chocolate"

S visszaemlékezik.

"That bit of chocolate would consolate me."

( S az a kis darab csoki megnyugtatott engem." )

 

"We touch here upon a fundamental need for protective contact which enters into the whole man at all levels of his psychic life, and which is rooted in the actual metaphysical structure of his personality." ( Joseph Nuttin: Psychoanalysis and Personality, Psychoteraphy and the Role of the Unconscious ) 

"Én vagyok a te rigód - szólt a madár -, nem ismersz meg? Csakugyan nem emlékeztem először, de határtalanul boldog voltam, valahányszor beszélt hozzám a madár. - egyszer már ültem itt, ezen a párkányon, nem emlékszel? - Így folytatta, és én azt válaszoltam: - Emlékszem, igen, ott ültél már egyszer, ahol most. - És gyorsan becsuktam az ablakot. - Én vagyok az édesanyád - mondta." ( Robert Musil: A feketerigó )

Mindenkinek van nagymamája, rigója..., s mindenkinek kopog az eső az ablakpárkányon..., csak észre kell venni.

 Cserélj!

"A tiszta lelkiismeret többnyire a rossz memória jele." ( Joseph Nuttin ) Ám nem tiszta lelkiismeret mellett is kaphatsz csokit..., anyád szeret.

 

2020. 03. 10.