Krisztus nem egyéb, mint az ember tudata IV. ~ csak zavar legyen, s a zavarosban jól halászhassanak

Árvaság és kiengesztelődés

Minden filozófia annyit ér, mint az etikája.

 

 

 

Feuerbachhal végérvényesen is megjelennek a "felkiáltójel gyermekei", aki az ész nevében kívánják megreformálni a világot, de csak saját eszükre gondolnak közben..., megcsonkítva adnak vissza valamit amit mások korábban felfedeztek vagy saját "szerzeményként" állítják azt. 

Esetleg valami saját idétlenséget állítanak elénk, majd ráfogják: "Ez valami!"

Megjelenik az arrogancia, a arcátlan magamutogatás és törtetés. Hivatalosan megtűrt sőt támogatott formában is.

Mégsem lehetünk teljesen tiszta lelkiismerettel, nem foghatunk rá minden egy személyre; hisz ez is, ahogy minden, valaminek a következménye.

A hiba a rendszerben van...

 

S sajnos a vallásos emberek sem mentesek ettől a szemlélettől, maga Feuerbach írja:

"A közönséges teológia az ember álláspontját Isten álláspontjává teszi, a spekulatív teológia ellenben Isten álláspontját az embernek, vagy helyesebben, a gondolkodónak álláspontjává teszi. (...) Isten a közönséges teológiában csak épületes szóvirág, képzet, a fantázia játékszere; a spekulatív filozófiában ellenben igazság, keserves komolyság." ( Ludwig Feuerbach: A jövő filozófiájának alapelvei, 8 )

Sokan "kívánságteljesítő automatának", "esküalapnak"..., stb tekintik Istent. Fenyegetőznek vele, fenyegettetik vele magukat is. Hivatkoznak Rá vitáikban, úgy forgatják, mint egy "bunkósbotot".

Ez méltatlan viselkedés, nem csak keresztényhez, de emberhez is. ( Nietzsche is ilyesmiért haragudott meg a keresztényekre, nem úgy viselkedtek, ahogy a hitük szerint várható lett volna tőlük. Ahogy Ő mondta, - nem látszott rajtuk megváltottságuk tudata. ) 

 

Helyette valami Isten nélküli és vallás nélküli panteisztikus , de humanisztikus világkép jelenik meg Feuerbachnál, ám amire felhívnám a figyelmet, rengeteg a kérdőjel és a felkiáltójel, ő már tényleg a felkiáltójel embere..., vele kezdődik ez a mostani világ.

 

Szóval..., Feuerbach bosszantó, de még "fogyasztható", olykor mulatságos, néha pedig nagyon szépeket is tud mondani. De nagy bajt csinált, mert kiengedett egy szellemet a palackból.

A saját világképét spekulatív teológiának..., majd pár sorral lejjebb már spekulatív filozófiának nevezi. "(...) a spekulatív filozófiában ellenben igazság, keserves komolyság", mondja ő..., ez nagy baj. 

A "kérdőjel gyermekei" ezzel szemben valódi szeretetben és testvériségben, belső derűvel áthatva élnek. 

Feuerbach-féle embereknek azonban parancsba kell adni, szeressétek egymást, eddig Istennel, mostantól Isten nélkül..., szigorú komolyságban, hisz okos ember mondja.

A felkiáltójel emberei mind nevetségesek mert olyan komolyak mint a "vakbélgyulladás", mégis épp ezért veszélyesek mindenre ami él..., mert a saját szabályaikat gátlástalanul kívánják ráerőltetni valamire, ami jóval kifinomultabb és bonyolultabb, mint az ő "csökött" agyuk. 

S ez még akkor is igaz, ha jót akarnak..., s talán akkor a legveszélyesebbek.

 

 

 Feuerbach a vallásellenes filozófiát akart írni, de az igazi kritikát nem onnan, hanem a saját oldaláról kapta.

( A keresztények hozzá vannak szokva a lelkiismeret vizsgálathoz..., nekik az ilyen nem túl érdekes dolog; vagy ahogy ha jól emlékszem Unamuno írja, az egyház hozzá van szokva a bűnhöz, nap mint nap találkozik vele, emberekkel foglalkozik..., ez az "antropológia" a javából. )

 

A marxizmus a következőket emeli ki, lényegében helyesen:

"Ez a feuerbachi absztrakt ember ugyanis világon kívül gubbasztó, nem anya szülte lény, társadalmon és történelmen kívül él, azaz sehol." ( Marx-Engels: Válogatott művek, II, 401 )

Ha a "felkiáltójel emberei" közé állsz, a végletekig magányos leszel, a társas magány állapotába kerülsz, soha többé nem lesznek testvéreid, csak ellenségeid; - a gondolkodás és az ész természete teszi ezt.

S a sok sérelem kiengesztelődésért kiált, de mid van kiengesztelni? A tested és anyagi javak..., amik a gondolkodás számára újra préda és kritizálható valamik.

"Szeressétek egymást, omoljatok nemi- és osztálykülönbség nélkül egymás karjába - merüljetek az általános kiengesztelődés mámorába!" ( Marx - Engels: Válogatott művek, II, 380 )

 

 

 A mondat két dolog miatt is izgalmas..., először is, mert kiemeli, a kiengesztelődés ebben a "felkiáltójeles" világban csak testi élvezetekkel lehetséges, másodszor ami a gondolkodásból lényegileg következik, a megosztás, meghasonlás keletkezik mindig, mindenkor; "nemi- és osztálykülönbség" hányszor halljuk ezt azóta is a gondolkodás, a felkiáltójel embereitől.

Ijesztő, hogy milyen egyszerű ez az egész.

 

A marxizmus még ezt a panteisztikus, misztikus érzést is sajnálja Feuerbachtól, ugyanis a marxizmus nem filozófia, az már ideológia, gazdaságpolitika..., nincsen is etikája.

"Feuerbach nem látja, hogy a "vallásos lelkület" maga is társadalmi termék és hogy az elvont egyén, melyet elemez, a valóságban valamely meghatározott társadalmi formához tartozik." ( Marx-Engels: Válogatott művek, II, 401 )

A társadalmi formát pedig, értsd jól..., majd "ők" meghatározzák, csak zavar legyen, s a zavarosban ők jól halászhassanak, természetesen valami "jó" nevében gyakorolva a hatalmat, rendet teremtve ott ahol nem is lett volna rendetlenség,  ha ők nem jelentek volna meg.

 

 

Jót is csak egyféleképpen lehet akarni, ahogy ők akarják.

Így tényleg Isten helyére az ember kerül..., de ezzel, - s ezt jól írta Feuerbach ugyanaz a szörnyűség kezdődik, amit Isten nevében is  már sokszor elkövettek már a gondolkodás emberei az emberiség rovására s mindannyiunk szégyenére.

De hol az az ember?

"A kérdés csak az, hogy kinek a normái és kinek a gyakorlatai. Az elmúlt évtizedekben, úgy tűnik, hogy a válasz a radikális baloldal mércéje, amely aláássa az olyan kulcsfontosságú amerikai alapelveket, mint az egyéni jogok és a törvény előtti egyenlőség, a csoportidentitáson alapuló utópisztikus eredmény-újraelosztás javára. Egy dolog megvitatni a CRT ideológiai perverzióját annak érdekében, hogy leküzdjük azt; egy másik dolog, hogy beavassuk a központi tételeibe. Oktatási rendszerünk jelenleg sokkal inkább az utóbbit teszi, mint az előbbit. Ennek véget kell vetni. A jó polgároknak kötelességük ezt megállítani." ( https://neokohn.hu/2021/07/13/ne-engedjuk-at-az-oktatast-a-radikalis-baloldalnak/ )

 

Egyetlen reményünk, hogy az emberi ész természeténél fogva Isten kereső..., a teremtmény keresi Teremtőjét.

"Az első és legfontosabb kérdés: mit is akar tulajdonképpen az ész a metafizikával?, milyen végcél lebeg ilyenkor a szeme előtt?, mert az ész spekulációjában kitűzhető nagy, talán legnagyobb, sőt egyetlen végcél a metafizika, hiszen többé-kevésbé minden ember munkálkodik rajta, s érthetetlen lenne, hogy e téren való fáradozásaik mindenkor megmutatkozó eredménytelensége mellett miért volt mégis hiábavaló a felszólítás, hogy hagyják végre abba e Sziszüphosz-kő görgetését, ha nem fűzné az észt mindennél bensőségesebb érdek a metafizikához." ( Immanuel Kant,Vallás a puszta és határain belül )

A sok "felkiáltójel" előbb-utóbb meghajol a nagy kérdőjel előtt. ( Érdekes megfigyelni külföldön és hazánkban is kik vonzódnak a marxista filozófia iránt: kamasz, maximum ifjú korúak és gyermeteg felnőttek; komoly ember aligha. )

Mert kiengesztelődés csak Istenben létezik....

 

2020. 01. 15. ( Frissítve: 2021. 07. 16. )