"És mint férfi szemén tűz gyúl jeles tervek nyomában..." ( Hölderlin, Mint ha ünnep-hajnalban, 52 )
"Ha lökni akarsz..., húzz! Ha húzni akarsz, lökj!"
"Rettegj az egykönyvű embertől!" ( Timeo hominem unius libri! ) (Aquinoi Szent Tamás )
Hugó volt a tanár, Richárd a tanítvány..., más szerep, más felismerések.
A középkorban vagyunk, még nincsen általános tankötelezettség, aki iskolapadba ül, az tanulni akar, s inkább megtiszteltetésnek, mint tehernek éli meg azt.
A tanárt ugyanaz a tűz hevíti, mint a tanítványát.
A nagy titok megismerése, megtalálni a kulcsot, ami az összes ajtót nyitja. Amióta van bármiféle kutatás ezt nyomozza az emberiség.
Az élet titkát, az őselemet (arche), a bölcsek kövét, a nagy egyenletet, ami magába foglal minden kisebbet, s ahonnan minden átláthatóvá és érthetővé válik.
"A "metafizika" kifejezés így fokról fokra átértelmeződött, azt jelentette: a fizikáról alkotott elméletek elmélete." ( Paul Davies: Isten gondolatai, Ész és Hit, Metafizika: Kinek kell ez? )
Birtokolni a megértés által a teremtő energiát, belebújni a teremtő művész bőrébe.
"Life = 1. (in art) the depiction of a subject from a real model, rather than from an artist's imagination. / 2. vitality, vigour, or energy" ( www.google.com, dictionary )
Már erről a lezárt mesebeli 100. szobáról, ahová belépni tilos, de s ezt tudom a diákjaimtól is, ez a legérdekesebb, s ők is "ezzel kezdenék" hiába fenyegetnék őket "halálnak halálával"....; erről a titokról már beszélni is gyönyörűség.
"Kérdések előtt állni, kérdéseket tenni - létünk fényéhez és ínségéhez tartozik." ( Max Rycher )
Kérdezni szabad..., már csak azért is, mert természetünk része, s azzal vitába szállni nem érdemes. Ezt Hugó is tudta..., jó pedagógus lehetett, a szó eredeti és legnemesebb értelmében.
Kutassunk hát...
( Ő is tudta, az emberi értelem elég korlátozott lehet ennek belátására, kezelésére meg főleg, ez már az elején is be- ás átlátható volt, de hát "másszunk hegyet"..., s ő már tudta mi vár rájuk odafenn...; csendes "szájtáti" gyönyörködés, majd szelíd séta lefelé. )
"Tudniillik, hogy miként hozott létre Isten bölcsessége a föld porából ilyen szépet." ( Szentviktori Hugó: Didascalion, VII.,XII. fejezet )
Meg, hogy miért?
"(...), mi mást teremthet meg, mint jóságának túláradó gazdagságát" (col. 820-822) ( Szentviktori Hugó: Didascalion, VII.,XIV. fejezet )
Keressük hát meg a Teremtőt..., bújjunk az atomok, a részecskék közé, értsük meg az erők, erőhatások bonyolult világát..., a hatásból felismerhető a ható. ( ?)
"Mennyiségileg, hogy ne kerüljön össze a túl vékony és törékeny a (túl) vaskossal és testessel. Minőségileg: a túl nedves a (túl) szárazzal, túl meleg a "(túl) hideggel, túl könnyű a (túl) súlyossal, s ha mégis ilyenek az alkotóelemek: ne kapcsolódjanak össze megfelelő elrendezés nélkül." ( Szentviktori Hugó: Didascalion, VII., IV. fejezet )
"Tehát alkalmas és megfelelő minden dolognak az összetétele; de milyen módon szilárd? Ki ne tudná? Ki ne csodálná?" ( Szentviktori Hugó: Didascalion, VII., IV. fejezet )
És a többi, és a többi, és a többi...
Aki értelmiségi ( értem ezt a szót nem "diplomás" értelemben..., hanem akinek az Isten értelmet adott és érdeklődést ) imád ilyesmivel foglalkozni, szétszedni, majd összerakni, gyönyörködni, ahogy jár a gép.
Csodálatos.
"Mert gyönyörűséget okoz nekem, hisz oly édes és élvezetes ezekkel a dolgokkal minél többet foglalkozni; amikor egyszerre csiszolódik gondolkodásunk a belátás révén, és gyönyörködik a lelkünk a kellemességben és versengésre támad kedvünk." ( Szentviktori Hugó: Didascalion, VII., IV. fejezet )
Hugó nagyon szerethetett olvasni, egy tanártól el is várható.
"Az elmélkedés az olvasással veszi kezdetét, de nem kötik az olvasás szabályai, előírásai. Abban leli ugyanis örömét, hogy nyílt térségben nyargal, ahol szabad, átható tekintetét az igazság szemlélésére függeszti, és a dolgok hol egyik, hol másik okát érinti, máskor a mélybe hatol, semmit nem hagyva kétségben vagy homályban. A tanulmányok kezdete tehát az olvasás, a tökéletessége pedig az elmélkedés, melyet ha valaki megtanul meghitten szeretni, kész lesz több időt szentelni rá. Az életét igen örömtelivé teszi, és benne a megpróbáltatások közepette is a legnagyobb vigaszra lel. Leginkább ez vonja el a lelket a földi tevés-vevés zajától, és valamiképp már ebben az életben az örök nyugalom édességéből ad kóstolót.” ( Szentviktori Hugó, Didascalicon III. 10. )
De elárulja a tanítás végső célját is:
"A tanulmányok kezdete tehát az olvasás, a tökéletessége pedig az elmélkedés, melyet ha valaki megtanul meghitten szeretni, kész lesz több időt szentelni rá."
Tudta már előre jóval Kant előtt, valódi "objektív realitással" semmi sem rendelkezik, ezt "megszerezni" is lehetetlen, még ha végtelen mennyiségű energiát is fektetnénk bele, végtelen idő mellett.
"Egy tiszta értelmi fogalomnak a lehetséges tapasztalat valamely tárgyán elgondolhatóként való megjelenítése azt jelenti, hogy objektív realitást szerzünk neki, és egyáltalán ábrázoljuk. Ha erre nem vagyunk képesek, a fogalom üres, azaz semmilyen ismerethez nem elégséges." ( Immanuel Kant: PÁLYAMŰ A METAFIZIKA HALADÁSÁRÓL )
Gyorsan eljutunk hát a falig, s amit lelkivezetőként is tudok, kis egót nehéz elengedni..., vagy nagyon nagy legyen, vagy ne legyen...
A középút itt nem vezet sehova. A félműveltség a prolik világa, egykönyvűeké, aki alig értenek valamihez, de az a pár gondolat, ami befészkelte az agyukba magát, elég nekik, hogy ítélkezzen minden és mindenki fölött.
A hangsúly a sértődöttségen és a félműveltségen van, aki ilyen lenyomata lesz annak aki megsértette, illetve akinek tanítását befogadta.
Aki sokat tud, tudja, de legalábbis sejti, mi mindent még nem...; előbb utóbb átmegy "csodálkozósba".
( Ez a gyönyörködés a prolinak sohasem "nyílik meg".)
A végső cél tehát nem a tanulás..., az csak az eszköz belátni az eszköz csak eszköz, nem cél, főleg nem öncél, még ha örömmel jár is okosodni.
„kiváltképp két dolog vezet el a tudáshoz, tudniillik az olvasás és az elmélkedés (meditatio)”. ( Szentviktori Hugó )
Vagy a kereszténységben majdnem elfeledett kontempláció, a szemlélődés, a tanítvány ( Richárd ) majd ebbe vezeti be a követőit.
Végeztem kis nyomozást a iskolánk hittanosai közt, nem is ismerik a következő fogalmakat, gyakorolni-használni pedig végképp nem szokták őket: litánia, zsolozsma, lectio divina, rózsafüzér. ( Szentségimádáson pedig végképp nem vett rész senki. )
Proliképzés.
Könnyen felfedezhető e végcél, amely az egész metafizika alapja, s e vonatkozásban megokolhatja annak definícióját: a metafizika az érzéki ismeretétől az érzékfeletti ismeretéig való ész általi haladás tudománya." ( Immanuel Kant: PÁLYAMŰ A METAFIZIKA HALADÁSÁRÓL )
Kant is zokogna, ha látná, mit értettek meg a tanításaiból.
De él a szépség, ezt Hugó is tudja, s a szépség vonzó, ha kissé ijesztő is..., mert bizarr is, tehát furcsa, s nem tudjuk miért nem értjük, s ha nem értjük, miért nem taszít?
"Amiképpen pedig egy írástudatlan néz egy nyitott könyvet, látja a jeleket, de a betűket nem ismeri fel: így van a bolond és "test szerint való ember", aki "nem fogja fel azt, ami Istené" ( 1Kor, 2,14 ), (...) S ezért nincs senki, akinek számára nem csodálatosak az Isten művei;" ( Szentviktori Hugó: Didascalion, VII., IV. fejezet )
Tehát valami "húz".
"Ezekhez az utalásokhoz tartozik két fontos figyelmeztetés (56. o. és 61. o .). Mindkét helyen valamilyen „kétértelműségről” van szó. A 61. oldalon egy „lényegi kétértelműség”-re történik utalás, amikor a művészetet „az igazság működésbe-lépése”-ként határozzuk meg. Eszerint az igazság egyszer „alany” [„Subjekt”], máskor meg „tárgy” [„Objekt”]. A két megjelölés egyike sem megfelelő. Amennyiben az igazság az „alany”, akkor „az igazság működésbe-lépése” meghatározás a következőt jelenti: „az igazság maga-lép-működésbe” (vö. 56. o. és 26. o.). A művészet így a sajátot adó eseményből lesz elgondolva. A lét azonban megszólítja az embert, és nincs meg nélküle. Ennélfogva a művészet egyúttal az igazság működésbe-lépéseként van meghatározva, s eszerint most az igazság „tárgy”, és a művészet az emberi alkotás és megőrzés." ( Martin Heidegger: A MŰALKOTÁS EREDETE )
Akkor ezt most Ő írta?
2020. 01. 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése