"Tanítani tudni annyi, mint szépérzékkel gondolkodni tanítani." ( Tatiosz )" ( II. )
(...) osztozz abban is, és ne csodálkozz (...)"
"(...) ezért a teremtményekben semmi sem tekinthető olyan gyönyörűségesnek, mint a kölcsönös szeretet, és szeretet nélkül nincsen semmiféle gyönyörűség." ( Bonaventura, Itinerarium, I, Sent., dist. 10, a.1, a.2 )
Ezt mindenki sejti..., de mindenki, diákjaim életcéljaiból és hozzá vezető terveiből is látom úgy gondolja ezt fajdalommentesen el lehet érni és, hogy anyagi biztonság előzetes megteremtése egyértelmű feltétele a sikernek.
Tévednek.
Ezek a könyvek sem fájdalommentesen íródtak..., s nem is olvashatók fájdalomtűrés nélkül, de nem is ez a céljuk.
"Nem azért vagyunk a világon, hogy gondolatainkat élvezzük, hanem hogy szenvedjünk, hogy azokat világra hozzuk, elajándékozzuk, olyan ajándékként, amelyet a szellem Atyja bízott ránk mások számára." ( Maurice Blondel )
A tanulás-tanítás is a mérsékelt szenvedés-szenvedtetés világa..., nem a szenvedésmentességé, s nem szórakozás, hanem gyémántcsiszolás, olyan gyémánt előállítása fáradtságos és fájdalmas úton, amit érdemes lesz elajándékozni.
Ezért nehéz szót értenünk egymással, mások a célok.
S ahogy Filó Kristóf egykori plébánosom monda, a szintek is különböznek...., mindenki csak azt érti, ami "alatta" van.
"S ha megint csak azoknak az árnyékképeknek a megfejtésében kellene neki vetélkednie amaz örök rabokkal, miközben homályosan látna mindaddig, míg csak a szeme újból nem alkalmazkodna – márpedig az az idő, amíg hozzászokna, aligha lenne rövid –, nem lenne-e nevetség tárgya, s nem mondanák-e róla, hogy felmenetele volt az oka annak, hogy megromlott szemmel jött vissza, tehát nem érdemes még csak megpróbálni sem a felmenetelt?
S ha valaki aztán megpróbálná a többieket feloldozni s felvezetni, s ezt valamiképpen kézre keríthetnék és megölhetnék, nem ölnék-e meg?
Nos, akkor osztozz abban is, és ne csodálkozz rajta, hogy aki egyszer idáig eljutott, az tovább már nem hajlandó az emberi dolgokat cselekedni, mert a lelke állandóan arra törekszik, hogy ott fent élhessen; ez természetes, ha egyszer a fentebbi hasonlat is erre mutat.
Hát azon csodálkozol-e, ha valaki az isteni szemlélődésekből az emberiekhez érkezve gyámoltalanul viselkedik, s nagyon nevetséges színben tűnik fel, mert a szeme még homályosan lát, s mielőtt az ottani sötétséghez egészen hozzászoknék, kénytelen a törvényszék előtt vagy egyebütt vitázni az igazságosság árnyékáról vagy azokról a mesterséges alakokról, melyeknek ezek az árnyékai, és harcot folytatni azoknak a felfogásával, akik magát az igazságosságot soha nem is látták?" ( Platon: Állam, Hetedik könyv )
Szóval..., előre látható a tragédia...
De ez kinek a tragédiája?
"Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is." ( Mt5,11-12 )
Ez a döntés indirekt módon, de "csoportjelzés".
"Megpróbáltak eltemetni minket, nem tudták hogy magok vagyunk." ( mexikói közmondás )
A vértanúk vére...
S hogy ez hogy működik?
"Nincs kapu, és mégis keresztül tudsz jutni rajta. Mehetnél, de mégsem mész. Nem mész, és mégis előrehaladsz. Önmagaddá lettél, és mégis eltávolodtál magadtól. Sehol sem vagy, mégis ott vagy mindenben. " ( Tatiosz )
Isten humora..., most vettem ki a postaládából..., még "hideg"!
"Ha meggyilkoltok, megkínoztok, elítéltek bennünket... Igazságtalanságotok tanúsítja, hogy ártatlanok vagyunk... Minél több embert kaszaboltok le közülünk, annál többen csatlakoznak hozzánk. A keresztények vére magvetés." ( Tertullianus: Apologeticus. 50. )
2020. 03. 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése