kifelé gyaloglok valamiből

"Egyszer mindenkit szólítanak"

 

 

"Igen, egyszer mindenkit szólítanak, csak engem felejtett itt az Isten, egyedül csak engem!" ( Bálint Tibor: Egyszer mindenkit szólítanak )

Az igazság..., folyamatosan szólítanak mindannyiónkat, "ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem" ( Máté 19:21 ), folyamatosan költözőben vagyunk..., de valahogy így vagyunk az élettel, testi valónkkal is, mint a novellában szereplő öregasszony:

"Csak a tárgyakat sajnálta immár, hiszen a deszkák, prémek, vásznak, edények, amiket széthordtak, mind az ő álmainak a darabjai voltak, és úgy érezte, most az álmait is lebontják, de őt még nem vitték..." ( Bálint Tibor: Egyszer mindenkit szólítanak )

Erről a fájdalomról szól a novella..., a ragaszkodásról valamihez, ami nem is a miénk. Hisz mi magunk sem vagyunk önmagunké.

"őt még nem vitték..."

Mintha Platónt olvasnánk..., "húzás", "vonszolás"... 

A tárgyakat is azért szeretjük, mert változatlanoknak tűnnek..., jelzik, még vagyok...

Gondoltunk már arra, mit sikerült megőrizni elődeink félelmeiből, szenvedélyeiből, fájdalmaiból?

Tárgyakat őrzünk..., élettelen dolgokat. Aki látta, mondjuk a Mona Lisát, mit tud a gyötrelemről, ami azt alkotta..., a precíz és egyben szenvedélyes munkáról? Azért Leonardo "fizetett", de hol van Leonardo..., lehet a kép is "oda tartozik"?

Mi tartozik ide?

S mennyi ahhoz a tengernyi érzelemhez viszonyítva az ami ideát van? Elenyésző. ( S idővel az is "átkerül" csak növelve a "fölényt", az eltávozottak gazdagságát a még élőkkel szemben? )

S hogy miért értékeljük túl magunkat..., s miért félünk annyira a haláltól?

(...)

Engem is Ők birtokolnak, én is hozzájuk tartozom..., ahogy a Mona Lisa is oda tartozik..., vigyázunk rá, konzerváljuk..., de idővel az is "megsemmisül"...., hazatér teljesen.

Kérdés, megsemmisül-e itt bármi is? Rég foglalkoztat a kérdés, no persze nem csak engem..., felesleges-e a sok érzelem? Van Gogh úgy festett, mint egy eszelős..., ha nem tetszett neki a kép levakarta és újrakezdte..., hova lett a levakart kép? Hova az indulat, s a lefolyt festék?

Nem vész el semmi. A Rendszer mindent tárol...

(...)

És tényleg..., ha majd gyertyát gyújtani mentek, ne feledjétek, magatoknak gyújtjátok... " ( Halottainkról és az evolúcióról "örömük mosolyunknak visszfénye csupán", 2019. 10. 23. )

Az Országos Kéktúrát valamikor Szent István Vándorlásnak hívták..., zarándokút volt. Az ma is..., s szerencse vagy szerencsétlenség, de egyedül kellett végigjárnom. Most már inkább szerencsének látom.

Az utolsó szakaszt két napra terveztem:

1. nap: Füzér - Bózsva

2. nap: Bózsva - Regéc ( Regécen kellett volna befejeznem. )

Máshogy alakult. ( Még visszatérünk rá... )

Már nagyon fáradtan bandukoltam lefelé a hegyről a Cirkáló-tanya felé..., a tetején kicsit el is veszítettem a jelet, nehéz volt újra rátalálni...

 

Egy lankásabb vízmosás aljában láttam meg ezt a keresztet:

"Itt halt meg Dankó János"

 

Világ életemben, de különösen gyerekkoromban féltem a dolgaim elvesztésétől, s különösen testi valóm elleni támadástól. Viszolyogtam az elmúlás utáni testi állapotom átalakulásának gondolatától is.

Most azonban teljes tisztaságában, jó értelemben vett irigységet éreztem, milyen jó helyet talált meghalni, milyen jó volna most nekem is ide ledőlni.

"(...) nem szeretnék, nem akarok mást, míg csak engem is, fűzként, a nagy ár el nem visz, úgy, hogy álmomban, lebegőn hanyatlom majd a habokba;(...)" ( Hölderlin, Ének az Alpok alatt, 90 )

Így utólag sejthető lett volna..., "kifelé gyaloglok valamiből". 

Így már nem járok:

"Ne engedd, hogy elvigyenek... Hadd haljak meg itt! ... Irgalmazz! - És az ember lehunyta a szemét és fölényes jósággal bólintott, mint egy isten, aki megelégelte a szenvedést..." ( Bálint Tibor: Egyszer mindenkit szólítanak )

( De azért morcos voltam, amikor a srácaim a darts nyilat beledobták a gitáromba... )

 

 

Az utolsó..., s talán legfontosabb "KÉKTÚRA" szakaszom. ( 4795. )

 

2020. 04. 11. Nagyszombat ( már kevesebb, mint két óra és felkel a hold )