„ahová értelem nem hatol be, az érzés eljut”.

A szeretet geometriája ( I. )

„Látsz még lobogni több tüzes fuvalmat, Izidort, Bédát, és ama Rikárdot, kiben sok nem halandó eszme sarjadt.” ( Dante Alighieri: Isteni színjáték )

 

 

 

A XII-XIV. századot a keresztény misztikus irodalom virágkorának nevezik.

Tény, hogy ebben a két évszázadban élt, szemlélődött és írt Tauler, Ruysbroeck, Eckhart, Richard of St. Victor, Rolle és Hilton és még sokan mások is. A misztikusok azonban nem mind írtak, egyfelől mert nem feltétlenül érezték szükségét tapasztalataik közzétételének, másfelől mert a misztikus élményt roppant nehéz szavakba foglalni. Ezért különös hálával tartozunk azon misztikus szerzőknek, akik megpróbálták számunkra, kevésbé beavatottak számára érthetővé tenni az általuk megélt titkokat. 

Misztikus élmény mindig tiszta, még ha nehéz is elmondani. Ha nem érzed utána szükségét hogy megosszad, nem kell megosztanod. S mivel a kicsi beszél a nagyról, amit át nem foghat..., nyilván "dadog a szó", de ha "kell" emlékezni..., emlékeztetni "kell", ahogy Ricky Fitts beszélt erről, no meg Pascal. 

 

„A szó vallási jelentése többé-kevésbé a platóni fogalomból ered; e szerint az istenség mindig meghaladja az emberi értelmet. Az emberi intelligencia ugyan szert tehet valami homályos ismeretre, valami módon behatolhat az isteni szférába, de ez csak ritka kiváltságosaknak adatik meg. Ezek képekben, szimbólumokban fejeznek ki valamit, szavaik értelme titokzatos, misztikus. A szónak tehát kettős jelentősége van: egyrészt jelenti magának az isteninek a megismerését, másrészt pedig magának az élménynek titokzatos kifejezését.” ( Puskely Mária: Ezer év misztikájából (Szent Gellért egyházi kiadó Szeged) 258-259 o. )

Hogy ritka kiváltságosoknak lenne megadva, ezt kétlem... Hogy kevesen tépik le kötelékeiket és lépnek ki a barlang homályából, az lehet. De ez nem "egyetemleges" hiba, sokkal inkább lustaság és gyávaság. A "szabad akarat" rossz értelmezése...

„Az elméleti teológia művelésével a virágzó középkorban párhuzamosan haladt a szemlélődő teológia művelése. A misztikának, mint az előzőekből kitűnik, kettős ágazata volt: a gyakorlati és a spekulatív misztika. A gyakorlati misztikán Isten közvetlen megtapasztalását, azt az Istennel történő legbensőségesebb egyesülést értjük, amely a belénköntött, Istentől rendkívüli ajándékként adott szemlélődés által jön létre. Azok közül, akik részesültek Istennek ebben a rendkívüli kegyelmében, sokan elmondták vagy leírták élményeiket, sőt egyesek fel is dolgozták és tudományos rendszerbe öntötték misztikus tapasztalataikat. Ezek már az elméleti, spekulatív misztikát is művelték. A spekulatív misztika a léleknek Istenhez vezető hármas útját, a tisztulás, a megvilágosodás s a szemlélődés útját, a misztikus egyénnek titokzatos tapasztalatait meg az isteni dolgokról szerzett intuitív ismereteit teszi a tudományos vizsgálódás tárgyává és önti tudományos rendszerbe.” ( Dr. Szántó Konrád: A katolikus egyház története (Ecclesia) 454-455 o )

A meghatározás szerint: "is", tehát nincs kétféle misztika, csak gyakorlati van..., a spekulatív misztika csak a gyakorlatban való megtapasztalás "rendszerbe szedése"..., a kisebb beszéde a nagyról. Ami annál inkább tiszteletre méltó, ha elfogadjuk..., lehetetlenség. De mint már idéztük: "Emlékeznem kell!" S hozzá tehetjük: Emlékeztetnem kell!

S hogy a spekulatív misztika szószaporításba torkollik, hát legyen..., a zenről is sok könyvet írtak már teli..., de mi is a zen? S mi a tao? stb.

„A Szentírásban nem szerepel a misztikus szó. Az alexandriai iskola vezette be. A Szentírás misztikus értelmezése elsősorban Origenész nevéhez fűződik. E szerint a misztikus Isten-ismeretnek értelem feletti jellege van, Isten sajátos tevékenységének az eredménye. Ő, Isten érezteti meg jelenlétét. A IV. századtól kezdve hallunk „misztikus teológiáról”, az V. században Pszeudo-Dioniziosz már ezt a címet adja egy írásnak. Ez a tanulmány igen nagy tekintélynek örvendett az egész középkoron át; a „misztikus” jelző szinte kivétel nélkül a teológiához kapcsolódik.” ( Puskely Mária: Ezer év misztikájából (Szent Gellért egyházi kiadó Szeged) 258-259 o. )

Pontosan..., Isten érezteti meg jelenlétét. De nem fordítva van ez? József Attila írta: "Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot." 

Talán közelebb van hozzánk, mint gondolnánk..., hisz vele egy "anyagból" vagyunk. Ritka pillanatokban alkalmunk van "visszaemlékezni" erre. S hogy a teológiához kapcsolódik..., mihez is kapcsolódna? De így a teológiához tartozik minden tudomány, például a fizika is.

„A középkori misztikus teológia atyja, Szent Bernát, a „Doctor mellifluus” (Mézajkú doktor). Misztikája inkább gyakorlati, mint elméleti; központjában a szenvedő Istenember szemlélete és követése áll. – A spekulatív misztikát főleg az ágostonos rend Szt. Viktorról elnevezett kolostori iskolája művelte Párizs mellett a XII. században. Első kiváló mestere a főleg dogmatikával foglalkozó Hugó (1141), akinél a hitigazságok ismertetését a misztika bensősége hatja át. A misztika tudományát rendszerbe elsőnek Szentviktori Richárd (1173) foglalta, tervszerű egységbe olvasztva Pseudo-Dionysius és Szent Bernát misztikáját. – A legnagyobb skolasztikusok, így Nagy Szt. Albert, Szt. Tamás, Szt. Bonaventura egyúttal nagy misztikusok, bizonyítva, hogy a misztika és a skolasztika nem ellentétesek, hanem kiegészítik egymást.” ( Dr. Szántó Konrád: A katolikus egyház története (Ecclesia) 454-455 o. )

Szemlélődésről van szó, kontemplációról, amit gyakorlatilag elfelejtett a nyugati kereszténység..., elég nagy baj ez nekünk, hisz így elékezni is elfelejtett. Például arra, hogy mindannyian a szenvedő Istenember életét éljük..., ha tetszik, ha nem, s ha nem értjük Jézusét, a sajátunkat sem fogjuk érteni. Feuerbach írta: "Krisztus az emberiség tudata." Az egyes ember tudata is...

S ami a tudatodban van, amit a kontemplációban megtapasztalsz egymást támogatónak kell lennie, egyébként kiapad a forrás, elfogy az erő..., elgyengül a kar.

"Ám nem feledhetjük Szt. Bonaventura igazi misztikusra valló tanácsát: „ahová értelem nem hatol be, az érzés eljut”. Ez a útmutató gondolat lesz vezetőnk Szentviktori Richard utolsó művének a De Trinitaté-nak vizsgálatában. Mert, ahogy Karl Rahner is mondja: „teológiai szempontból nincs magasabb rendű tapasztalat, mint ami az Isten lelke által ajándékozott hit nyomán fakad.” ( Karl Rahner: Hit Szeretet Remény (Egyházfórum Budapest – Luzern 1991) 121 o. )

 

 

Tehát ha nem érted..., érezd! Majd meg is érted, idővel.

(folyt. köv....) 

 

2020. 03. 24.