A szépség ( hála ) Isten pecsétje. ~ Mert az adáshoz kell valaki más is, aki kapjon."

Szívbéli kívánság 

"Mi az az egy, amit a kötelesség megkövetel?"

( Hálás vagyok, mert látom a "SZÉP"-et )

 

 

 

A lelkiismeret , "amit a kötelesség megkövetel". 

Látszólag két fő típusa van.

 

1. Az egyik, ha Hellingert követjük az a forma, amikor valamiféle csoporthoz tartozunk, s ezzel fejezzük ki belsőleg, de külsőleg is a hozzájuk való tartozásunkat, ez az elsődleges értelme a lelkiismeret-vizsgálatnak.

2. A másik valamiféle nehezen megfogalmazható általános felelősségérzet mindenért és mindenkiért.

 

Van-e különbség közöttük?

 

Ha megszűnik a hála megszűnik a lelkiismeret is. 

"Mert ahhoz, hogy adni tudj a kurtizánnak, gazdagabbnak kellene lenned még a királynál is. (...) Ebbe a feneketlen kútba akár ezer, aranyat hordozó karaván terhét is bedobhatod anélkül, hogy adni kezdtél volna. Mert az adáshoz kell valaki más is, aki kapjon." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 177 )

"Mert a kurtizánnak nem lehet ajándékot adni, mivel eleve neki járó adónak tekinti, bármit viszel neki." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 176 )

 

De miért vagyunk hálásak? 

Amit jónak érzünk; - s ami jó, szépnek is kell lennie.

 

Visszafelé haladva..., amit szépnek tartunk, azért hálát érzünk, azért lelkiismeret-furdalást éreznénk, ha elrontanánk.

 

Egy keresztény, akinek van fogalma Isten szépségéről, annak Szentviktori Richárd hasonlatával élve átsüt a teremtményeken a teremtő fénye, vagy ahogy Charles Kingsley  mondta:

"Ne mulassz el semmi alkalmat, hogy megláss valami szépet. A szépség Isten pecsétje." ( Charles Kingsley )

 

S mivel mindenre Isten pecsétje van ráütve..., minden gyönyörű, mert szép, mert Istenben van. S ami szép az jó..., s hála tölti el a valódi keresztény szívét folyton-folyvást.

A lelkiismeretes élet kötelező és természetes a sok szépségért, és hála a gyönyörű és izgalmas életért; magáért a lehetőségért, a "játékban" való részvételért.

Így érthető Kant álláspontja:

"Az a szívbéli kívánság, hogy egész magatartásunkkal tessünk Istennek, más szóval az a minden cselekvésünket kísérő érzület, hogy dolgainkat úgy végezzük, mintha Isten szolgálatában történnének, (...) - mondja Kant

 

Így is van; cseppet sem túlzás Bonhoeffer kijelentése:

"Önmagában a keresztény ember szegény és halott."( Dietrich Bonhoeffer: Szentek közössége )

Ezért vagyunk gyönyörűek, ahogy a templomi üvegablak is csak áteső fényben mutatja meg színeit.

 

Nagykamasz, de leginkább ifjú korú diákjaimat természetszerűleg nagyon foglalkoztatja, helyes úton indultak-e el? Jó fakultációkat vettek-e fel?

Illetve, hogy mennyire hallgassanak a megérzéseikre?

Nagyon. ( S bármit vettek fel..., nem hiába tették. )

 

"Láttuk, hogy hogy transzcendentális szempontból az észlelésnek az akarattal való egybeesése legmélyebb alapjában nem egyéb, mint empirikus, abszolut spontaneitás által meghatározott létünk egybeesése legmélyebb ösztönünkkel; ha úgy határozom meg magam, ahogyan eredeti ösztönöm valóban követeli, akkor én mint időben meghatározott, összhangba kerülök magammal mint eredetivel és és tudattalanul meglevővel: ezáltal a kényszer érzése jön létre: ilyenkor ugyanis teljesen érzem magam, s mint korábban kifejtettük ez az érzés észlelés." ( Johann Gottlieb Fichte: Előadások a tudás emberének rendeltetéséről )

Összhangban legmélyebb ösztönünkkel. Nem erre vágyunk mindannyian?

"Mivel azonban az egész X lehetséges, mint amit az eredeti ösztön követel meg, ennélfogva részei is lehetségesek. Ezért minden egyes esetben akár többféle cselekvés is lehetséges. Ahhoz azonban, hogy valami bekövetkezzék, nem csak az szükséges, hogy lehetséges legyen, hanem az is, hogy így határozzam meg magam." ( Johann Gottlieb Fichte: Előadások a tudás emberének rendeltetéséről)

"Mellékesen: a parancs tárgya mindenkor a lehetőség szférájához tartozik, mert abban a szférában van, amit az eredeti ösztön megkövetel, hiszen maga az erkölcsi törvény is az  eredeti ösztönön alapul. A lehetetlent tenni sohasem kötelesség, s a kötelesség sohasem lehetetlen." ( Johann Gottlieb Fichte: Előadások a tudás emberének rendeltetéséről )

Az eredeti ösztön nem fog lehetetlen kérni tőlünk, s amit kötelességnek érzünk, sohasem lehetetlen. Tehát dolgozz, hallgass az ösztöneidre, és gyönyörködj.., ez tesz intuitívvá. Ez tesz lelkiismeretessé..., hálássá.

Isten ügyel ránk.

 

 

 "Az ész minden tekintetben meghatározott: ennélfogva mindannak, ami az észben rejlik - következésképpen a lelkiismeret érzéseken keresztül megnyilvánuló rendszerének is - meghatározottnak kell lennie." ( Johann Gottlieb Fichte: Előadások a tudás emberének rendeltetéséről )

S mivel benne vagyunk..., nem kell a szépségén kívül és az iránta érzett hálán kívül mást éreznünk. Ennyinek elégnek kell lennie. 

"Az imádság, Isten belső formális szolgálataként s ezért kegyelmi eszközként elgondolva babonás rögeszme (fétisgyártás); mert pusztán kinyilvánított kívánság egy olyan lénnyel szemben, melynek nincs szüksége a kívánó belső érzületének kinyilvánítására, következésképpen az ember ezzel nem is tesz semmit, nem cselekszi a számunkra Isten parancsaiként adott kötelességeket, s így valójában egyáltalán nem szolgálja Istent. Az a szívbéli kívánság, hogy egész magatartásunkkal tessünk Istennek, más szóval az a minden cselekvésünket kísérő érzület, hogy dolgainkat úgy végezzük, mintha Isten szolgálatában történnének, az imádság szelleme, mely "szüntelenül" jelen lehet s jelen kell legyen bennünk. E kívánság szavakba és formulákba öntése azonban (akár csak belsőleg is) legföljebb az érzület ismételt felélénkítésére szolgáló eszköz értékével bírhat, de közvetlenül semmilyen kapcsolatban sem állhat az isteni tetszéssel, s épp ezért nem lehet mindenki számára való kötelesség. Csakis annak írható elő ugyanis valamilyen eszköz, akinek bizonyos célokhoz szüksége van rá, de ez az eszköz (ti. az önmagában és tulajdonképpen önmagával, állítólag azonban Istennel való beszélgetés) egyáltalán nem egyetemes szükséglet,  (...) ( Immanuel Kant: A VALLÁS A PUSZTA ÉSZ HATÁRAIN BELÜL )

 

A szépségen kívül minden más "mankó", segédeszköz. Amilyen mértékben látod szépnek a világot, annyira ismered Istent.

"Hitben vagyunk egyek, nem a tapasztalásban." ( Dietrich Bonhoeffer: Szentek közössége )

Vagy inkább fordítva?

Tapasztalásban vagyunk egyek, nem hitben?

 

Esetleg..., akikkel közös tapasztaláson vagyunk, azokkal egy hiten?

S így már fordítva is "megáll"...

( Korábban beszéltünk a Lackner-Kránitz-Gajda trióról..., ők bűnözők vagy áldozatok? Nem hálásak, mert nem látják a szépséget..., s nem látják a szépséget ezért hálátlanok, inkább áldozatok; szánom őket. S ha nem vagyunk hálásak könnyen olyanokká válhatunk mint ők...)

De Hálában és szép érzékelésében mindenképp..., hisz mindenki lehet hálás, s láthatja a szépet.

 "A hála érzés, és mint ilyen, megfoghatatlan, felmérhetetlen és emberi értékfogalmakkal ki nem fejezhető. Csak akkor van jogod számon tartani, ha Te tartozol vele másnak. Ez lelkiismereted feladata." ( Wass Albert )

"Az egyik leghatékonyabb meditációs gyakorlat az életben a HÁLA!" ( Alan Cohen )

 

"És hogy álljanak az Úrnak tiszteletére és dicséretére, úgy reggel, mint este."

 

Vagy ahogy a "zen útja" várja el tőlünk, minden pontja a háláról és szépség felismeréséről és megbecsüléséről szól:

2020. 01. 25.