" (...) ez csak ritka kiváltságosaknak adatik meg." ?
"A fiatalok, akik olyan könnyedén hagyják ott hitüket, nem tudják, mibe kerül visszanyerni, és milyen kínokkal kell fizetni érte." ( Rimbaud )
„A szó vallási jelentése többé-kevésbé a platóni fogalomból ered; e szerint az istenség mindig meghaladja az emberi értelmet. Az emberi intelligencia ugyan szert tehet valami homályos ismeretre, valami módon behatolhat az isteni szférába, de ez csak ritka kiváltságosaknak adatik meg. Ezek képekben, szimbólumokban fejeznek ki valamit, szavaik értelme titokzatos, misztikus. A szónak tehát kettős jelentősége van: egyrészt jelenti magának az isteninek a megismerését, másrészt pedig magának az élménynek titokzatos kifejezését.” ( Puskely Mária: Ezer év misztikájából (Szent Gellért egyházi kiadó Szeged) 258-259 o. )
Ő valahogy úgy gondolkodik, mint Ráth-Végh István történetében az a rendfőnöknő, aki a "különleges" kegyelmekben" részesült nővért megvesszőzteti, nehogy a fejébe szálljon a dicsőség.
Mindkét szituációban valamiféle nagyképűség búvik meg..., s saját szerepük teljes félreismerése.
Depresszívek reakciója mindenre..., mert ők kivételesnek..., kivételesen kicsinek gondolják magukat, s minden ami normális - kérkedőnek és hatalmaskodónak tűnik a szemükben.
Hogy lehet bárki is normális, ha ő nem az?
A "nem vagyok rá méltó..." - szép gondolat, de csak normális, helyesen önértékelő személy szájából.
"Ekkor történt az esemény, amely egész életemen uralkodik. Szívemet egyetlen pillanatban megihlette valami, és hittem. Hittem, olyan erőteljes ragaszkodással, egész lényem olyan fölindulásával, olyan hatalmas meggyőződéssel, olyan semmi kételynek helyet nem hagyó bizonyossággal, hogy azóta sem a sok könyv, sem a sok érv, sem mozgalmas életem sok véletlene nem ingathatta meg, igazában még csak nem is érinthette hitemet." ( Paul Claudel )
Paul Claudel "színelátás-megvilágosodás" élménye után még éveken át küzdött a tapasztalat ellen...
( Vajon miért próbál valaki ellenállni annak élménynek, amire valójában lelke mélyén és teljes szívvel vágyott? )
"Négy évig tartott az ellenállás. Bízvást mondhatom: keményen védekeztem, egész lélekkel tisztességgel harcoltam. Nem mulasztottam el semmit. Felhasználtam az ellenállás minden lehetséges módját, és sorra le kellett tennem a hasznavehetetlenné vált fegyvereket. Életem nagy válsága volt ez, a szellemnek az az agóniája, amelyről Rimbaud ezt írja: A szellemi harc éppoly brutális, mint az emberek csatája. Kemény éjszaka! A szikkadt vér füstölög arcomon! A fiatalok, akik olyan könnyedén hagyják ott hitüket, nem tudják, mibe kerül visszanyerni, és milyen kínokkal kell fizetni érte."
Négy évi küzdelem után feladja a harcot, a döntő karácsonyi élmény 4. évfordulóján, 1890 karácsonyán azzal pecsételi meg a végleges, s mindenkorra megingathatatlan "békét", hogy "Istennek oltárához járul, ki ifjúkorunk öröme". ( Rónay György: Paul Claudel vagy a líra mint liturgia, A megtérés )
Frankl Viktor hasonlót él meg a Gestapo foglyaként..., kivégzésére várva. Rájön..., nem ölhető meg. Ő attól valaki, mert szellemi létező is..., aki ehhez a transzcendenciához igazodva "lelkiismerettel" rendelkezik. S ha meghalna is..., tovább él, mert létének alapja nem önmaga, s azoké sem akik kivégezni viszik majd.
"Csak akkor személy, amikor a transzcendencia felől személyesül meg: a transzcendencia felszólításának hangjával átitatva és betöltve. A transzcendencia felszólítását a lelkiismeretben hallja meg." ( Viktor Frankl )
Szőke László nevű ügyes hitérzékű tanítványommal ezt így beszéltük...
Olyan ez, mint amikor életed szerelme ajtajában állsz s várod a bebocsáttatást...., s nem veszed észre, - az ajtó mindig is nyitva volt...;
s mi legrosszabb, miután megunja teszetoszaságodat, vagy épp látja, felkészültél a nagy találkozásra, behúz az ajtón..., ám te rögvest azt bizonygatod magadnak.., ez nem valóság, csak illúzió, ez nem történhetett meg, ahelyett hogy élveznéd a jelenlét "sodró" hatását!
Nem Istennel kell tehát megküzdened..., a saját hitetlenségeddel!
S felismerned az elcsépelt szlogen mély valóság tartalmát: Krisztus szeret téged! ( S ezt nem azért teszi mert megérdemled..., hanem mert csak, mert ez a természete, hiszed-nem hiszed! )
Ha sikerül újra Isten gyermekévé visszatalálnod, vár a "gyermekség békéje".
"Mint munkás az üdítő álomba, gyakran úgy hanyatlik vissza törődött lényem az ártatlan múlt karjaiba. Gyermekség békéje! mennyei béke! mily sűrűn állok meg előtted, csendesen és szeretettel nézve rád, és szeretnélek elképzelni! De nekünk csak arról vannak fogalmaink, ami egykor rossz volt és aztán jóvá tettük - gyermekkorról, ártatlanságról nincsen fogalmunk." ( Hölderlin, Hüperion, 101 )
2020. 03. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése