Jó ez bárkinek is?

"Ön olvas Heideggert?!"

A "szelíd erőszak rendszere". ( I. )

( Motiváció I. - "D3-7" )

"mint saját házukban idegenek, (...) mi szél hozta ide ezt a világcsavargót?" ( Hölderlin, Hüperion, 248 ) 

 

 

1991. / II. félévében a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Filozófiatörténet vizsgáján vettem rész.

A fenti felkiáltás-kérdés Dr. Szöllősi Erzsébet tanárnő szájából hangzottak el.

Nagyon meglepő volt és kitüntetőnek éreztem egykori főiskolai tanáromtól a fenti kijelentést. ( Korábban csak ilyesmikhez voltam szokva: "Összeolvasol te mindenféle hülyeségeket, fiam!" )

Miért pusztult el ez a fa?

A vizsgán valahogy Heidegger filozófiája felé kanyarodott a beszélgetés - "kollokviumról" volt szó, s elkezdtem Heidegger Lét és idő című könyvéből idézni neki, ekkor előre dőlt, csodálkozósra kerekedtek a szemei; ekkor mondta a fenti szavakat, majd ezzel folytatta:

"Folytassa, meséljen még!"

S én meséltem. ( S mesélek azóta is... )

Most már sok éves pedagógiai gyakorlattal a hátam mögött megértem ámulatát..., ennyi idő alatt én sem találkoztam senkivel..., kollégával, s szülővel sem, akivel Heideggerről lehetett volna beszélgetni.

Egyel sem.

Elnézést a személyes részért, de nem tudom máshogy megértetni, hogy működik a "szelíd erőszak" eme rendszere. 

Ha apámra hallgatok, olyan leszek, mint bárki más.., jó lett volna az? Így meg olyan vagyok-lettem, mint senki más...., jó ez nekem?

Jó ez bárkinek is?

Visszakanyarodva a a kidőlt fát ábrázoló képhez..., a fának sok gyökere volt a "finom" és tápláló erdőtalaj irányába, de kevés a sziklás hegyoldal felé...

Nekem biztosan jobb..., magabiztosabban állok meg "helyemen".

 

 

 

2020. 04. 04.