"Ön olvas Heideggert?!"
"Mint saját házukban idegenek, (...) mi szél hozta ide ezt a világcsavargót?" ( Hölderlin, Hüperion, 248 )
1991./II. félévében a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Filozófiatörténet vizsgáján vettem rész. A fenti felkiáltás-kérdés ezen alkalommal Dr. Szöllősi Erzsébet tanárnő szájából hangzott el.
Nagyon meglepő volt és máig kitüntetőnek éreztem főiskolai tanáromtól a fenti kijelentést. Korábban csak ilyesmikhez voltam szokva: "Összeolvasol te mindenféle hülyeségeket, fiam!"
A kollokviumon Heidegger filozófiája felé kanyarodott a beszélgetés, s én elkezdtem Heidegger Lét és idő című könyvéből idézni neki: ekkor előre dőlt, csodálkozósra kerekedtek a szemei; ekkor mondta a fenti szavakat, majd ezzel folytatta:
"Folytassa, meséljen még!"
S én meséltem. ( S mesélek azóta is... )
Most már sok éves pedagógiai gyakorlattal a hátam mögött megértem ámulatát..., ennyi
idő alatt én sem találkoztam
olyannal, akivel Heideggerről lehetett volna beszélgetni, egyel sem.
Elnézést a személyes részért, de nem tudom máshogy megértetni, hogy működik a "szelíd erőszak" eme rendszere.
Ha apámra hallgatok, olyan leszek, mint bárki más.., jó lett volna az? Így meg olyan vagyok-lettem, mint senki más...., jó ez nekem? Jó ez bárkinek is?
2020. 04. 04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése