Πλήρωμα ~ Teljesség III. ~ Mert mi a társaid vagyunk? Veled teljesen egyek vagyunk? Mi ugyanazok vagyunk?

 Mert mi a társaid vagyunk? Veled teljesen egyek vagyunk? Mi ugyanazok vagyunk? I.

 

 

 

"59. Jézus mondta: Míg éltek, az Élőre tekintsetek, nehogy meghaljatok, és arra törekedjetek, hogy őt lássátok és ne láthassátok őt." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 304 )

Betartottam a szabályt..., eljutottam a Pokol tornácáig.

A kapuban állok...

Megtanultuk..., amíg a Pokolban élünk a Fénybe nézünk..., az mutatja a kiutat. De mi történjék a kapuban?

Egy lépés hátra nirvána, egy lépés előre újra a pokol. Egy lépés előre a nirvána, egy lépés hátra pokol. Melyik a helyes megfogalmazás?

Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint a gnosztikus Krisztus ( Λογος ), akit elküldtek..., elment magától, - mindegy, miután dicsőségesen megmutatta a megszabadító tudást ( Γνοσις ), a helyes életmódot..., ugyanilyen dicsőségben várnak rá, - hívják haza.

"Ó, Rejtély, mely kint van a világban - a mindenség oka -, ez a tökéletes kimenet és bemenet, amelyből minden kisugárzás [εμανατιο] és minden ami ezekben van, keletkezett - és aki miatt minden Rejtély és ezeknek minden területe lett -, jöjj fel hozzánk!" ( Pistis Sophia, 10. fejezet ) 

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-xlviii-v-xxiii-1.html

 Feleségem, amikor megnézte ezt a bejegyzést azt mondta, nagyon furcsa volt olvasni, mert szokatlan a "nézőpontja".

Igaza van..., a mennyországból nézve íródott..., nem vagyunk ehhez szokva.

"Mert mi a társaid vagyunk. Veled teljesen egyek vagyunk. Mi ugyanazok vagyunk." ( Pistis Sophia, 10. fejezet ) - kiáltják Jézusnak a Pleróma lakói.

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-xlviii-v-xxiii-1.html

De mi elmondhatjuk-e magunkról ugyanezt?  

Mi a "Πλήρωμα" ?

 

"Az élet előmozdítása, a Természet örök tökéletesedési folyamatának meggyorsítása, a létezők tökéletesítése, eszményítése - ez mindenütt az ember legsajátosabb, legmegkülönböztetőbb ösztöne, s ebből ered minden művészete és ténykedése, minden hibája és szenvedése." ( Hölderlin levele fivéréhez, 1799 ) ~ https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/i-holderlin-12-az-elet-elomozditasa.html

To baer witness to the truth IV. ~ 33 / "Apa" / Martyrdom is the supreme witness given to the truth of the faith.

 Vértanúság kora

"Apa!" ~ testifying to our Lord ~ jön a tavasz magától nő a fű...

https://boatswain69.blogspot.com/2021/03/ime-mienk-gyermek-krisztus-iv.html

 

 

30 éves koromra tehát két címet szereztem, s attól fogva gyakoroltam is.

I. "Ha úgy élsz, hogy nem vagy apa, meghalsz anélkül, hogy emberi lény voltál." ( Orosz közmondás )

S én apa lettem.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/a-remeny-kiterjesztese.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/hagyd-magad-szeretni.html 

 

"Még hátra van egy utolsó vizsga a lelki megvilágosodásod ösvényén..."

  Csalóka a felírás, mert bár igaznak tűnik..., van egy nagyobb és szörnyűbb vizsga is..., mindjárt kitérünk rá.

II. S elkezdhettem tanítani..., anyósom halálos ágyán is ezt kötötte a lelkére a családtagjaimnak..., "Gyulával jól lehet imádkozni." Volt feleségem szerint csillagok vannak a szememben...

Második feleségemet nem tudom leszoktatni hogy ne "Apának" szólítson..., lehet ez a prófétai nevem..., a szerep amire elhívattam? 

Könnyen lehet.

 

Megtanulhattam hát élni a családomért, szűkebb és tágabb értelemben egyaránt. De élni sem könnyű...., de meghalni is képes lennél érte?

33 évesen elválik... 

"The Church has painstakingly collected the records of those who persevered to the end in witnessing to their faith. These are the acts of the Martyrs, They form the archives of truth written in letters of blood. (Cathechism of the Catholic Church, 2473, 593)

 

 2002 pokoli volt...

Gyakran tettem fel Jézussal a kérdést: ^"Jézus megkérdezte tőlük: „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?” „Nem jótettedért kövezünk meg – felelték a zsidók –, hanem a káromlásért, (...)" ( Jn 10,32-33 )

"Martyrdom is the supreme witness given to the truth of the faith: It means bearing witness even unto death. The martyr bears witness to Christ who died and rose, to whom he is united by charity. He bears witness to the truth of the faith and of Christian doctrine. He endures death through an act of fortitude. "Let me become the food of the beasts, through whom it will be given me to, reach God." ( Cathechism of the Catholic Church, 2473, 593 )

"A vértanúság a hit igazságának legfőbb tanúsága: tanúságot tenni mindhalálig. A mártír Krisztusról tesz tanúbizonyságot, aki meghalt és feltámadt, akivel a szeretet egyesíti. Tanúságot tesz a hit igazságáról és a keresztény tanításról. A halált a bátorság cselekedetével viseli el. „Hadd legyek a vadállatok tápláléka, akiken keresztül megkapom, hogy elérjem Istent.” ( A Katolikus Egyház katekizmusa, 2474, 593 )

 

Én sem értettem akkor, de mindent elvesztettem egy villanás alatt..., munkahelyet, egyházat, családot. Tanárnak kellett lennem iskola és gyermekek nélkül. Vallásos maradni egyház nélkül, s apa lenni család nélkül. S a leggyötrelmesebb..., megtanultam a gyerekemről gyerekem érdekében "lemondani".

( Lásd Salamoni ítélet..., csak akkor ez aligha jutott eszembe.. )

Ám ez lehetetlen..., aki "Apa" az apa marad...

Apa bármelyik közösségében. 

Mert azóta rá kellett jönnöm..., én elsősorban nem keresztény vagy buddhista tanító vagyok..., hanem elsősorban "Apa".

A vértanúság egyenes folyománya a prófétaságnak..., ha érdemes mondanod..., meghalnod is érdemes érte.

Chong An Sunim-tól ugyanebben az évben kaptam moktak mesteri szerepem is..., de buddhista nevemet is. A fogadalomtétel során háromszor kérdezte meg tőlünk: 

"Megtartjátok?" S mi háromszor kiáltottuk és egyre hangosabban: "Megtartjuk!" 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/04/a-kereszteny-sziv-szutra-fakitermelesi.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/o-ez-konnyu-gyakorlat.html

 

"The Christian is not to "be ashamed of testifying to our Lord" (2Tim 1:8) in deed and word. Martyrdom is the supreme witness given to the truth of the faith." ( Cathechism of the Catholic Church, 2506, 600 )

"A kereszténynek nem kell „szégyellnie, hogy tettével és szóval tanúskodjon Urunkról” ( 2Tim 1,8 ). A vértanúság a hit igazságának legfőbb tanúsága." ( A Katolikus Egyház katekizmusa, 2506, 600 )

"A dolog addig fog tartani, amíg tart... De végre is mit akarsz? Azért vagyunk itt, hogy tanítsuk az igazságot, nem szabad szégyellenünk." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

De profundis ~ imitatio

"hanem az Isten ismerete."

"Azon a napon – mondja a Seregek Ura – foglak, Zerubbábel, Sealtiel fia, én szolgám – mondja az Úr –, és olyanná teszlek, mint a pecsétgyűrű. Mert téged választottalak ki – mondja a Seregek Ura." ( Ag 2,23 )

 

 

Most a Eucharisztikus Kongresszus kezdőnapja előtti napon Herczeg Anita a köztársasági elnökünk felesége megnyitott egy Ars Sacra című kiállítást. 

Valahogy úgy kezdte beszédét, hogy a bemutatott alkotások célja, hogy "Isten- és emberszeretetre" tanítsanak.

Ez nagyon komoly kérdés.

A végső nagy kérdések egyike.

 

Mert mit mond maga Isten Ozeás szájával:

"Mert nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet, nem az égőáldozat, hanem az Isten ismerete." ( Oz 6,6 )

Tehát semmi sem számít..., csak ez.

 

Jól becsüli Savonarola saját értékét: 

"Egy rossz szerzetessel több vagy kevesebb, nem sokat számít." ( Huerga, Savonarola, 209 )

 

Eszközök, "organon"-ok vagyunk az Úr kezében egy adott cél elérésére...

S ebben az esetben a halál sem számít, csak az Isten akarata, amivnek az "önkiüresítés"-nek köszönhetően tudatában vagyunk.

"Ha azt mondanátok nekem: - Mi ölünk meg téged -, erre azt felelem, hogy Isten helyettem jobbakat küld majd, mert ez Isten akarata, qui est benedictus in saecula saeculorum. Amen." (  Savonarola, Prédikációk Aggeus prófétáról, XX. prédikáció, 217 )

 

Kempis Tamás könyvének, magyarul Krisztus követése, épp ezért hibás a címe; az eredeti IMITATIO CHRISTI.

A jobb oldali a feleségemé, a magamén már réges-rég "kijavítottam".

Ha hibázhatsz, csak így hibázhatsz; ha ezt a szabályt elfelejted:

"Kétségkívül egyedül ellened vétettem, mert parancsoltad, hogy önmagadért szeresselek és a teremtmények szeretetét rád vonatkoztassam; én ellenben jobban szerettem a teremtményeket, önmagukért szeretve azokat. (...) Mert aki a teremtményeket önmagukért szereti: istenné teszi azokat." ( Savonarola elmélkedései a börtönben a Miserere zsoltárról )

Íme miénk a gyermek Krisztus... VII. ( s nem tudtak mit kezdeni velük, (...)" )

A "rothadékok"..., " Ők pedig kiáltották: "Keresztények vagyunk!" - s nem tudtak mit kezdeni velük, (...) " ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Pioniosz presbiter és társai vértanúsága, 103 ) 

 

 

"Mindegyiknek az emberi létezés teljes egészéről kell tanúságot tennie." ( Michel Montaigne, Esszék, A megbánásról, 402 ) 

A teljes valóság csak szimbólumokon keresztül nyilvánulhat..., a szimbólum ablak az isteni valóságra. Minden létező ilyen.

 

"Babonásak vagyunk. Akarjuk a csodát. Jelképeket találunk ki magunknak és ezek a jelképek éltetnek bennünket." ( Varlam Salamov, Kolima, A vörösfenyő feltámasztása, 310 ) 

Csak szem kell, hogy meglássa...

Mi emberi lények csak a szenvedésnek köszönhetően leszünk elég tiszták és könnyűek, hogy átengedjük a fényt, hogy felemelkedjünk a mélyből a felszínre.

 

 Az Önkéntes lovasság ( Rough Riders ) című amerikai minisorozatban Craig Wadsworth mondja ki: "Soha sem éreztem magam ennyire élettel teltnek, s szeretném, ha így is maradna." 

 

Gazdag fiú volt, mindene megadatott, s itt a kubai dzsungelben, élet és halál küszöbén, a nagy támadás előtt a San Juan magaslat megtámadása előtt ébred rá..., szeret élni.

 

"Ebben a bűzös, nyirkos világban, ahol csak a hóhérok és legszemérmetlenebb árulók élték világukat;  (...) ahol a fiatalok teste bronzbarnára sült, a lelkük pedig szétrothadt; (...)" ( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, A meggyötört szabad világ, 693 ) 

 

S most hogy nem fogadott szót apjának, boldog.

 

 "Azelőtt szikkadt lelkét a szenvedés éltető nedve tölti el." ( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, Felemelkedés, 649 )

Festmény a falamon, feleségem ajándéka:  

 
"Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten. (...)" ( Ady Endre, Az Úr érkezése, részlet )

 

 

 

S minden a helyére kerül.

 

Mit akarok az életemmel:

"Éjszaka a szabad ég alatt! Teljesen elfelejtettük, mit jelent ez!... Az örökös lakatok, az örökös rácsok, az örökös falak és a mennyezet... Hogy tudnék most aludni? Csak járkálok, járkálok, járkálok a szelíd holdfénnyel elárasztott börtönbeli háztáji gazdaság udvarában. (...) Úgy érzem, ha nekem ekkora hangom volna, most én is elbődülhetnék, bele a holdba: itt fogom szívni a levegőt! Itt fogok járni-kelni! (...) Tanítani fogok! Újból embernek akarom érezni magamat! Besietni az osztályterembe, perzselő tekintetemet körülfuttatni a gyerekarcokon! Elég, ha ujjamat az ábra felé nyújtom, s már mind visszafojtott lélegzettel figyel! Megvilágosodik a síkidomok szerkesztésének titka, s valamennyien felszabadultan felsóhajtanak. (...) S bennem azt énekli minden: szabad vagyok! Szabad vagyok!"
( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, Letelt az idő, 482-483 )

 

" (...), de lám, életben van, és bevezették barátaihoz. És visszatért a józan esze. (...) Most először pillant meg olyan embereket, akik nem ellenségek. (...) nincs egyedül a világon! Vannak még bölcs, lelkes lények, emberek!" ( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, Első zárka - első szerelem, 215-216 )

 

 "A társadalmak bukása előtt szokott megjelenni a gondolkodó - de csak a gondolkodó - emberek egy ilyen vékony rétege. S hogy röhögtek rajtuk! Hogy gúnyolódtak velük! Micsoda szálkát jelentettek az ilyenek a sekélyes gondolkodású, silány többség szemében!
Nem is nevezték másképp őket, csak rothadéknak. S mivel ezek az emberek idő előtt kinyílt, túlfinomult illatú virágok voltak, hát rájuk eresztették a kaszalógépet. Ezek az emberek a magánéletükben különösen gyámoltalanok voltak: nem tudtak sem meghajolni, sem színlelni, sem megalkudni, minden szavuk nyílt kiállás, vélemény, tiltakozás volt. Az ilyeneket kapja el a legkönnyebben a kaszálógép." ( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, Első zárka - első szerelem, 221-222 ) 

S láss csodát, ez a réteg, mint a gyilkosok ama bizonyos 2%-a mindig újratermelődik.

 

"Félve mondom ki, de úgy rémlik, századunk hetvenes évei előtt ezek az emberek újra kezdenek felbukkanni. És ez csodálatos. Ebben már szinte nem is lehetett reménykedni."
( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, Első zárka - első szerelem, 222, lábjegyzet ) 

Különös folyamatok zajlanak a háttérben..., s lelkünk mélyében..., ami "visszakacsint".

 

"Én is azt mondom, jó dolog élni, de ennél még jobbat kívánunk magunknak: valóban fényt, de azt az igazit." ( Jn 1,9 ) Ezek valóban jók is. Nem is azért vagyunk készek meghalni, mert gyűlöljük Isten műveit, hanem más nagyobb, számunkra fenntartott javak gazdagsága miatt vetjük meg ezeket." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Pioniosz presbiter és társai vértanúsága, 103 )

Vértanúnak lenni jó..., ezért nem halnak ki a hősök? 

Ma belecsöppentem a tanáriban egy beszélgetésbe..., a kolléganők egymásnak bizonygatták, ők nem hiúak. Mondtam nekik én hiú vagyok, megismertem magamban egy értéket, és szeretném a ha mások ennek velem együtt örülnének. Csodálnának bennem, amit én is csodálok magamban.

Érdekes vita kerekedett ebből.

 

Hiúság volna, ha értékeset találsz magadban, amit szeretnél, ha mások is méltányolnának? 

 

"Te még nevetsz?" Ő pedig így szólt: "Ha isten akarja, igen. Keresztények vagyunk. Akik Krisztusban hisznek, azok örök boldogságban mosolyognak szüntelenül."
( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Pioniosz presbiter és társai vértanúsága, 105 )

A "jelünket nem változtatjuk meg". 

 

S ha ez nem megy..., hát győzzenek meg, a fény nem is fény, a boldogság nem boldogság.

 

"Te azt a parancsot kaptad, hogy engedelmeskedjünk, vagy büntetést kapjunk. Nem győztél meg, hát büntess meg."
( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Pioniosz presbiter és társai vértanúsága, 105 )

 

Jöhet a "kaszálógép"... 

"A szenvedélyes emberi akaratnak engedelmeskedve, a gally összeszedi minden erejét, fizikai és lelki erejét, hiszen az ágat nem lehet pusztán fizikai erővel, a moszkvai meleg, klórozott víz, a közömbös konzervesüveg erejével feltámasztani. Az ágban más, titokzatos erők ébrednek. (...) A vörösfenyő él, a vörösfenyő halhatatlan, a feltámadás e csodája meg kellett hogy történjen, hiszen  a gallyat vízbe tették, a háziasszony költőférjének kolimai halálévfordulóján. (...) A gyenge, állhatatos illat a halottak hangja volt. Ezeknek  a halottaknak nevében merészkedik a fenyőgally lélegzeni és élni."
( Varlam Salamov, Kolima, A vörösfenyő feltámasztása, 311, 313 ) 

 

"Így tűnjék le, mihelyt itt az idő, s jogot a szellem sehol el nem veszített, eképp haljon az élet teljén majd örömünk, de szép halált." ( Hölderlin, A költő bátorsága, 95 )